Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterhelyettes úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Jobbik képviselőcsoportjából napirend előtti felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz megszólalni az előző diskurzus után, hiszen nagyon fájdalmas kérdéseket boncolgat ma a magyar parlament, de egy olyan témát szeretnék idehozni önök elé, amely a szülőföldön való boldogulással kapcsolatos, és azzal kapcsolatos, hogy a jövő Magyarországán legyen lehetőségünk a saját sorsunkról dönteni. Egy szimbolikus dolog történt ugyanis a napokban. A Continental makói gyárából a sajtóhírek szerint elbocsátják azokat a magyar dolgozókat, akik vendégmunkásokat tanítottak be.

(12.30)

Egészen elképesztő helyzet állt elő, hiszen akik fél éve még az indonéz munkavállalók betanításáért gyakorlatilag kitüntetést és vezetői dicséretet kaptak, tehát vezetői dicséretben részesültek, most az elbocsátott dolgozók közé kerülnek, és ezek az elbocsátott dolgozók  láss csodát!  kizárólag magyarok. Nem az ázsiai migránsmunkásokat, nem a külhonból érkezőket bocsátják el, hanem két egymást követő hónapban 25-25 munkavállaló elbocsátásával  tehát úgy, hogy csoportos létszámleépítésnek azért ne lehessen nevezni a folyamatot  kizárólag a magyarokat küldik el.

Ezen a ponton derül ki, hogy hazudott a kormány, megdőlt az, hogy kizárólag az üresen lévő álláshelyekre hoznak ide külföldről munkaerőt, csak az olyan álláshelyekre, amelyeket nem tud vagy nem akar betölteni magyar. A helyzet az, hogy itt most nem ez történt. Ebben a szimbolikus esetben az ismereteink szerint csak magyar munkavállalóktól szabadultak meg, miközben 150 indonéz munkás is dolgozik az említett gyárban, és  még egyszer mondom  a vezetői dicséretben részesült és az érkezőket betanító magyar munkavállalókat tették lapátra, küldték el.

A cég, amely a kormány stratégiai partnere  mi más lenne?  természetesen rögtön kiadott egy olyan korrigáló közleményt, amelyben arról szóltak, hogy egyébként megneveztük az elbocsátások okát, egyébként pedig végkielégítést adnak a távozó munkavállalóknak, amire lehet azt mondani, hogy hát milyen gáláns ez a multicég, köszönjük szépen neki. Csak egy dolgot felejt el a kormány és a stratégiai partnere: azt a több mint 3 milliárd forintot, amelyről nemrégiben szóltak a hírek és amelyet vissza nem térítendő támogatás formájában odaadtak ennek a cégnek, a magyar adófizetők pénzéből adták oda, ez nem a kormány pénze, nem is az Országgyűlés, nem is a kormány termelte, ezt a magyar adófizetők fizették be. A magyar adófizetők feltételezhető módon nem arra fizetik be az adóforintjaikat, hogy külföldiek vagy ázsiai migránsmunkások által betöltött munkahelyeket finanszírozzanak, támogassanak. A magyar családok elvárható módon a magyarok boldogulását kell hogy támogassák, finanszírozzák, erről szól a mi magyarkvóta-javaslatunk.

Kérdezem tehát a kormányt, hajlandóe végre végiggondolni, hogy a vissza nem térítendő támogatásokat a magyar adófizetők pénzéből csak olyan cégek vehessék igénybe, amelyek vállalják, hogy legalább 95 százalékban EGT-n belüli, tipikusan magyar munkavállalókat alkalmaznak.

Egy teljesen kifacsarodott logikára vall az, ha a magyarok pénzéből indonézek és mások által betöltött munkahelyeket finanszírozunk. Nem azt akarjuk mondani, hogy ne lenne meg az ő boldogulásuknak a helyszíne, csak az nem feltétlen Magyarország. A szülőföldön boldogulás elve számunkra mint jobboldali konzervatív közösség számára az egyik legfontosabb alapelv, és azt látjuk, hogy a kormányzat ezzel szemben cselekszik, olyan cégeket támogat, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar munkavállaló rosszul járjon a hazájában, és áramvonalasított módon Ázsiából hozzák be majd százezrével a munkaerőt. Ezenközben több mint kétszázezer honfitársunk  álláskeresőkről beszélünk  Európa legszűkmarkúbb munkanélküliségi rendszere mellett nem kap tömegesen ingyenes átképzési programokat. El fogja mondani a miniszterhelyettes úr, hogy néhány ezren igen, és én ennek örülök, nem vagyok ellendrukker, a legőszintébben mondom, de kétszázezer emberről beszélünk.

Mindenkinek kellene egyéni karrierutat biztosítani a saját  hangsúlyozom – szülőhazájában. És azt látjuk, hogy amikor ez a multicég, az önök stratégiai partnere elkezdi megindokolni a megindokolhatatlant, miszerint a kiválasztás, hogy kit bocsátanak el, teljesítmény-, nem pedig nemzetiségi alapon történik, és csak magyarokat küldenek el, a folyamat során ők állítólag megvizsgálták a külföldi kollégákat is, így nem megfelelő munkavégzés esetén legközelebb akár ők is lehetnek az elbocsátottak között. Azt mondja ez a multicég, hogy a magyarok munkaereje, teljesítménye, tehetsége, szorgalma olyan szinten alulmúlja a külföldről érkezőkét, hogy csak őket kell vagy lehet elbocsátani egy ilyen helyzetben? Egészen elképesztő érvelés ez!

Követeljük, hogy hagyja abba a kormány stratégiai partnerként az adófizetők pénzéből való finanszírozását ennek a multicégnek, éppen ezért tiltakoztak a Jobbik-Konzervatívok képviselői a helyszínen, és fejezték ki nemtetszésüket, tarthatatlan ugyanis, hogy a saját szülőhazájában ne a magyar munkavállaló legyen az első. Támogassák tehát a magyarkvóta-javaslatot, tegyenek rendet a stratégiai partnereik között, mert nem fordulhat elő az, hogy Magyarországon a magyarok munkahelyeire külföldről, Ázsiából érkezzenek migránsmunkások tömegesen. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A képviselő úr elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány részéről Fónagy János miniszterhelyettes, államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, öné a szó.

DR. FÓNAGY JÁNOS gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: (Nem működik a mikrofonja.) Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem először beszélünk erről a valóban nagyon fontos témáról, és engedje meg, hogy lévén hogy ön is megismétli aggályait és információit, én is megismételjem azt, amit (A szónok elé kézi mikrofont helyeznek el.) mind a magyar Országgyűlés, mind az ország közvéleménye tud. A magyar Országgyűlés előtt most tárgyaltuk, és most foglalkozott a magyar parlament azzal a teljes, átfogó rendszerrel, amely a külföldiek munkavállalását is magába foglaló idegenrendészeti kérdéseket tárgyalja. A magyar kormány javaslatára a parlament igen jelentős módon szigorította és szigorítja az idegenrendészeti szabályokat, amelyeknek az ön által felvetett témára vonatkozó szűkebb része azt feltételezi, hogy üres álláshelyeket a magyar munkaerőtartalék aktivizálásával, az álláskeresők és az inaktívak bevonásával kell feltölteni, és a kormány határozott döntése  és ezt a törvényjavaslatban is érvényesítjük , hogy külföldi munkaerő alkalmazására csak és kizárólag akkor kerülhet sor, ha magyar munkaerővel már nem tölthetők be az esetleges üres álláshelyek. Csak jelezni szeretném azt a közismert tényt, hogy Magyarországon ma több mint 4,7 millió munkavállaló dolgozik, a munkanélküliek száma 4 százalék alatt van, ez az elmúlt évtizedeknek mind a két irányban a legjobb mutatója.

Ha már az idegenrendészeti szabályozást említettem, engedje meg, hogy azt a szabályt is megismételjem, hogy egy munkavállaló maximum két évre jöhet, amit maximum egy évvel lehet meghosszabbítani, utána pedig a munkaviszonya megszűnik, el kell hagynia az országot, ennek a jogszabálynak bármilyen megsértése azonnali kiutasítással jár.

A tisztelt képviselő úr megismételte azt a javaslatát, hogy az inaktívak  ha jól emlékszem, ön kétszázezer főt említett (Z. Kárpát Dániel: Álláskeresők! Álláskeresők!)  oktatása szükséges, és elismerte azt, hogy aki erre jelentkezik, annak a kormány eddig is, korábban is, most is és a jövőben is vagy nagyon jelentős támogatású vagy az esetek többségében ingyenes képzési, továbbképzési, mind szakmai, mind életvezetési tréningeket, oktatásokat tart. Képviselő úr, a kérdés az, hogy ezt a  tételezzük fel  kétszázezer embert mennyire lehet kötelezni arra, hogy ezen részt vegyen. A mi demokráciafelfogásunk szerint az ilyen jellegű, egyébként a társadalom összetételére igen jelentős befolyással bíró intézkedésre alapvetően csak önkéntes alapon lehet sort keríteni, ezért azt lehet egy ilyen oktatási rendszerbe bevonni, képezni, továbbképezni, szakmai képesítéssel ellátni, aki erre egyébként jelentkezett.

Ami pedig a konkrét esetet illeti, tisztelt képviselő úr, bevallom, én készültem az ön napirend előtti felszólalására (Z. Kárpát Dániel: Megtisztelő!), és tegnapelőtt ismételten megkérdeztem, hogy a Continental-elbocsátással mi a helyzet. A kezemben lévő papír szerint a mai  ez értelemszerűen a tegnapi napot jelenti  napig a ContiTech Hungária Kft. nem jelzett a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal felé csoportos létszámcsökkentési szándékot, így az ön által  hogy mondjam?  múlt időben említett csoportos létszámleépítésre (Z. Kárpát Dániel: 25-25!) a jelenleg rendelkezésünkre álló információ szerint nem került sor.

Egyébként az érintett cég 2022-ben 225 fős létszámbővítést hajtott végre, a jelenleg foglalkoztatottak száma 1256 fő. Az ugyan nyilvánvaló, hogy ezeket az adatszerű tájékoztatások (Az elnök csenget.) nem tartalmazzák, de azt, kérem, ne zárjuk ki egy vállalatnál, hogy ha a kereslet csökken vagy valamilyen más alapvető, a működésével kapcsolatos problémája van, a létszámgazdálkodási alapfeladatait ellássa. (Z. Kárpát Dániel: De miért csak magyarok mennek el?!) Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(12.40)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-20      Ülésnap adatai