Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Most Dócs Dávid, a Mi Hazánk képviselője következik. Megadom a szót.

DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót. Én annyira izgalmas és érdekfeszítő felszólalással nem tudok szolgálni, ámbátor igencsak érdekes lesz, hiszen beszélhetnénk most sok mindenről, háborúról, beszélhetnénk uniós forrásokról, költségvetésről, inflációról, egészségügyről, oktatásról, rendvédelemről, honvédségről vagy ezek hiányáról, élelmiszer- vagy energiaválságról és a nemzetgazdaság totális hiányáról és csődjéről, és ez utóbbinál szeretném majd átkötni itt önök előtt azt a témát, amivel én készültem.

Az idő múlik, a dolgok változnak  úgy látszik, hogy a mi értékrendünk és a mi álláspontunk az, ami nem változik , és engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem!

„Jóvátehetetlen károkat okoz a tokaj-hegyaljai történelmi borvidéknek, ha megvalósul a Monokon építendő, használt akkumulátorokat feldolgozó üzem”  szögezi le az Országgyűlés Európai Ügyek Bizottságának elnöke nyilatkozatában. (Dr. Lukács László György: 2008. október, lakossági fórum!) Véleménye szerint ugyanis a beruházás jelentősen csökkenti a tokaji borvidék versenyképességét hazánk európai uniós tagsága esetén. Történelmi borvidékünk olyan óriási hátrányt szenvedne a tervezett üzem miatt, hogy azt a későbbiekben nem lehetne jóvátenni. Az akkumulátorfeldolgozó több kárt okozna, mint amennyi hasznot hajtana azáltal, hogy munkahelyet teremt a munkanélküliség által sújtott környéken.

Ezt egészen pontosan 25 évvel ezelőtt az önök miniszterelnöke, Orbán Viktor nyilatkozta, és most mégis azt láthatjuk, hogy nem Tokaj-Hegyaljáért kell aggódnunk, hanem egész Magyarországért, hiszen láthatjuk, hogy az a nemzetgazdasági stratégia és irány, amit önök lefektettek és amit önök szeretnének itt meghonosítani  és nagyon úgy látszik, hogy hosszú távon terveznek , az azt gondolom, hogy ma is megállja a helyét, hogy nem a mi utunk, és egy zsákutcába vezető út. Hiszen már nemcsak Tokaj-Hegyaljáért kell aggódni, hanem az egész országért, mivel nagyon úgy néz ki, mint a népmesében, ahol „A kismalac és a farkasok” című történetben a farkas csak a hátsó lábával szeretne először bekéredzkedni a kismalachoz, most már úgy látjuk, hogy nem a hátsó láb, hanem az egész falka gyakorlatilag bent van, hiszen Magyarországon napi szintű egy újabb akkumulátorgyár építésének a bejelentése, ami azt gondolom, teljesen más értelmet nyer akkor, ha megvizsgáljuk, hogy miért épül közben egy Budapest-Belgrád vasútvonal, illetve miért szeretné Kína idetelepíteni a kontinens legnagyobb vegyi raktárát, ami éves szinten 2 millió egységkonténernyi, gyakorlatilag veszélyes anyagot szállítana ide Magyarországra és osztaná el a kontinens akkumulátorgyártó üzemei között.

Mi azt gondoljuk, hogy ez egy merőben rossz irány, és a nemzetgazdaságot kéne építeni ahelyett, hogy ezeket a külföldi multikat tömjük ki pénzzel, és látom, hogy Dömötör államtitkár úr jól szórakozik valamin, hát én azt gondolom, hogy ne külföldről várja a baloldal a pénzt, ez igaz, viszont akkor talán a jelenlegi kormány… (Dömötör Csaba közbeszól.) Hát ön ezt mondta, és én leírtam, itt idézném. (Dömötör Csaba közbeszól.) Viszont ez igaz a jelenlegi kormányzatra is, hiszen ahogy látjuk, ahelyett, hogy az önálló nemzetgazdaságot építenék fel, külföldről várják a pénzt, hol az Európai Uniótól, hol pedig Kínától, most, jelen esetben inkább ez utóbbitól. Viszont azt láthatjuk, hogy ennek nagyon kemény ára lesz, amit valószínűleg a magyar emberek fognak megfizetni.

És hogy át tudjuk kötni egy kicsit a számok világába, mondanék önöknek pár számot is, hiszen az elmúlt közel húsz év alatt nem volt akkora támogatás az iparszektorba gyakorlatilag csoportosítva, mint amit az elkövetkezendő években szeretne a magyar kormány az akkumulátorgyártásra fordítani. Hiszen ha azt a több mint 1000 milliárd forintnyi támogatást, amit az akkumulátorgyárak építéséhez és ezeknek a beruházásoknak a megvalósulásához fog nyújtani a magyar kormány a magyar adófizetők pénzéből, elosztjuk a létrehozott munkahelyek számával, akkor nagyon gyorsan megkapjuk, hogy közel 65 millió forintba került egyetlenegy munkahely megteremtése a magyar adófizetőknek. Ehhez már csak azt tenném hozzá, hogy ezek a munkahelyek nem is a magyar embereknek keletkeznek, hiszen látjuk, hogy most már nem munkanélküliség van, hanem munkaerőhiány szinte az egész országban, és nem a magyar embereknek csinálják ezeket a munkahelyeket, hanem látjuk, hogy harmadik-negyedik világbeli országokból érkező embereknek, amiről azt gondolom, hogy ha a migráció probléma  és itt önök azt említették az előbbi válaszaikban , akkor a gazdasági migráció is ugyanekkora probléma, éppen ezért mi nem szeretnénk, ha Magyarország ezen az úton haladna tovább, hiszen így nagyon gyorsan ki lehet számolni a végét ennek a játéknak.

És zárásként még egy nagyon bölcs idézet elhangzott, hogy lopnak, lopnak, de legalább kormányozni tudnak  ez sajnos az elmúlt több mint három évtizedre igaz, de reméljük, egyszer lesz változás. Köszönöm szépen a szót. (Dr. Lukács László György: Elsöprő taps!)

ELNÖK: Fónagy János államtitkár úré a szó  elnézést kérek, államtitkár úr, nem vettem észre a jelzést.

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön történelmi távlatokkal kezdte, engedje meg, hogy én is azzal kezdjem! Ha végignéz Magyarország vagy végigpillant Magyarország akár elmúlt fél évszázadán, akár az elmúlt 30 évén vagy akár az elmúlt 10-12 évén, akkor látja azt, hogy a világ is változott, ezen belül Magyarország is változott, és mi is változtunk. És az nagyon jó, hogy így történt, mert azért úgy gondolom, mi több, meggyőződésem, hogy ennek az országnak alapvető érdeke, hogy a világgal együtt változzunk.

Egészen más volt évtizedekkel ezelőtt egy-egy lehetséges fejlesztési irány meghatározása. Ebben az országban 50-60 évvel ezelőtt a műanyagban látták a jövőt, és ha megnézi a 30-40 vagy 50 évvel ezelőtti hirdetéseket, akkor azoknak a szellemi mondanivalója az volt, hogy a műanyag nem pótanyag, ma pedig az a bajunk, hogy a világ tele van műanyaggal, le nem bomló műanyagokkal, az óceánokban ott úsznak a reklámzacskók, s Magyarország is komoly kampányt folytat éppen az elmúlt napokban, hetekben az ellen, hogy a visszaváltható…, hogy a gyártói felelősség megnövekedjen, és műanyagokkal ne fertőzzék el, fertőzzük el a világot és saját országunkat és saját mindennapjainkat. Mindezzel a lehet hogy talán szélsőségesnek tűnő példámmal csak azt szeretném mondani, hogy nem lehet 20-30-40 évvel ezelőtti véleményekből kiindulni, és ezeket kivetíteni 2023-ra. Változik a világ, képviselő úr, változik Magyarország, és változunk mi is.

Ami a jelenlegi irányokat illeti, itt engedje meg, hogy a rendelkezésemre álló időből néhány másodpercet arra fordítsak, hogy azért visszatérjek arra, hogy 2010-ben mi egy gyakorlatilag szinte háborús állapotokat megöröklő országot kaptunk vissza, a közszolgáltatások romokban voltak, az ország eladósodott, az önkormányzatok eladósodtak, a családok eladósodtak, nem volt pénz, és tényleg napi gondokkal küzdött mindenki. Ezek gyakorlatilag két-három év alatt helyreálltak; nem áldozatok nélkül, nem véletlenül, és azt is hozzá kell tennem, hogy nem a kormánynak a kizárólagos cselekvése miatt, hanem azért, mert ez az ország képes volt arra a teljesítményre, amelynek eredményeként mód volt arra, hogy az ország letudja az adósságszolgálatát, kiálljon a nagy nemzetközi bankok kényszere alól, az ország teljesítménye lehetőséget nyújtott arra, hogy a magyar költségvetés az önkormányzatoktól több mint 1300 milliárd forint adósságot átvállaljon, és ez az ország alkalmas volt arra, hogy nem kevés emberi nehézség vállalása mellett, de megszabadítsa a magyar családokat a devizacsapdából. Mindezt azért mondom, hogy kérem, hogy amikor ilyen sommásan megítéli a jelenlegi helyzetet, ezekre is legyen tekintettel.

Arra, hogy Magyarország ipara ma merre fejlődik, és mit miért csinálunk, a világgazdaság ad magyarázatot. A világban, ma úgy néz ki, a motorizáció, a mobilizációs igény növekszik, és ennek az egyik jelentős eleme a gépjárműgyártás. Meg kell hogy mondjam, hogy én személy szerint is úgy voltam 20-30-40 évvel ezelőtt, amikor nekem Ózdon azt mondták, hogy ne a kohókat sajnáljam, és ne a 70-80-100 éves technológiát alkalmazó magyar acélgyártást akarjuk fenntartani, hanem vessük tekintetünket a gépjárműiparra, ami ugyan akkor nem az elektromos, hanem még a robbanómotoros ágazat felé ment, de már akkor is ezt mondták a nálamnál előbbre látó, elsősorban fejlesztőmérnökök. Ezt mondják ma is, Magyarország ebben teljesít, és ennek része a magyarországi gépjárműipar, és ennek a jövője a magyarországi akkumulátorgyártás. Úgyhogy ezeket, kérem, ön is támogassa. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(13.40)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai