Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Most a Párbeszéd képviselője, Jámbor András Imre következik. Megadom a szót. Parancsoljon!

JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Bajban vagyunk; már amennyiben egyetértenek velem abban, hogy a népet szolgálni küldtek minket ide, ebbe a Házba. Bajban vagyunk, ahogy Nagy Márton miniszter mondta és Orbán Viktor miniszterelnök úr mondta. Nincs lehetőség előrelépésre és jön a recesszió. De ha baj van, az első dolog, hogy megnézzük, hogy lehet igazságosabb a rendszer, hogy tudunk még több esélyt és lehetőséget adni a bajbajutottaknak, hogyan tudunk esélyt adni a közösség bajba jutott tagjainak.

Képviselőtársaim! Én egy olyan családban nőttem fel, amely a rendszerváltás és az utána jövő időszak vesztese volt. Így pontosan tudom, hogy minden jó szándék ellenére, a végén a bajból az olyan nők, mint az anyám, aki szociális munkásként a gyerekvédelemben dolgozva egyedül nevelt fel, fognak rosszul kijönni, és a gyerekei fognak rosszul kijönni. A válságból a baj végén mindig az az elit fog jól kijönni, amely ezt a parlamentet is kitermeli saját gazdasági haszna érdekében.

Önök nem álltak télen az anyjuk kezét fogva sorban, hogy a kölcsönbe kapott pénzből visszafizessék a számlát, én pedig azért vagyok itt, és azért fogok küzdeni, hogy minél kevesebb gyermeknek kelljen ezt megérnie. Én tudom, honnan jövök, és soha nem fogom elfelejteni. Pontosan ezért is nyújtottam be például azt a javaslatot, amely 20 százalékkal csökkentené a képviselők, az államtitkárok, a miniszterek és a miniszterelnök fizetését, hátha önök is megértik egyszer, kinek kell adni, és kinek kell kapni, ha baj van, mit jelent a nép szolgálata.

Egy hete itt a parlamentben Orbán Viktor a fizetésemeléséről szóló kérdésre azt válaszolta, hogy kivárta a sorát, és nem is saját maga fizetését emelte meg, mert nem ő, hanem a parlament döntött róla. Ez a fizetésemelés és ez a válasz szimbolikus. Meddig kell kivárniuk sorukat a tanároknak, a rendőröknek, a tűzoltóknak, a szociális munkásoknak, hogy az ő fizetésük is megduplázódjon? És hogy lehet az, hogy Európa, még az árstopok mellett is egyik legmagasabb élelmiszerár-emelkedése mellett, amikor az előző évhez képest már 30 százalékkal drágábban szerzik be az élelmiszert a boltok, a lakhatási válság közepén a miniszterelnök kerül előrébb ebben a sorban?

Meg mégis, milyen pökhendi válasz az, hogy még ma Magyarországon erről nem Orbán Viktor, hanem a parlament döntött?! Bekötötték talán a miniszterelnök úr szemét, vagy kivezették a frakcióülésről, amikor erről volt szó? Elhiszi bárki ezt az önfelmentő mesét? Orbán Viktor is azt mondta egy hete, négy alappillér van, amit meg kell védeni: a munkahelyeket, a rezsicsökkentést, a családtámogatások rendszerét és a nyugdíjak helyzetét. Ezekben egyetértünk. De az ördög a részletekben rejlik, a kérdés pedig az, hogy a bajban milyen részletekre kell figyelnünk, hogy az állam egyre kevesebb pénze odajusson, ahol most is szükség van rá.

Maradjon a rezsicsökkentés! De biztos, hogy a magyar államnak kell finanszíroznia a kerti locsolást, a medence feltöltését? Egy válsághelyzetben nem inkább arra lenne szükség, hogy akinek problémát okoz, azt védjük meg az energiaár-emelkedéstől? De azt ne finanszírozzuk állami támogatással, hogy valaki rezsicsökkentett vízzel töltse fel a medencéjét, rezsicsökkentett árammal világítsa ki a kastélyát!

Segíteni kell a nyugdíjasokon. Valakinek, akinek 500 ezer forint a nyugdíja, az önök 3,9 százalékos nyugdíjemelésével 19 500 forinttal emelkedik most a nyugdíja, míg akinek 120 ezer forint, 4680 forinttal, miközben a kenyér ára egy év alatt 200-300 forinttal nőtt. Vajon kinek van nagyobb szüksége az emelésre?

Segítsünk a családokon, de mi segít jobban a magyar gyerekeknek: ha a nettó egymilliót kereső szülőnek ad még pénzt az állam adókedvezménnyel, vagy ha a családvédelemben, gyerekvédelemben dolgozó szociális munkásoknak, netalántán a tanáraiknak adunk tisztességes fizetést, gyerekszámtól függetlenül?

És igen, védjük meg az emberek megélhetését, ne csak a munkahelyeket. De hogyan teszik ezt, amikor a gazdaságfejlesztési miniszterük arról beszél, hogy hiba a béremelés, mert inflációt okoz? És a miniszterek, az államtitkárok és a miniszterelnök béremelése nem hiba? Csak a tanároké, a tűzoltóké, a rendőröké? Hogy védik meg a munkahelyeket, ha már a saját számaik szerint is reálbércsökkenés lesz jövőre? Jövőre a közszféra bruttó átlagkeresete 5,5 százalékkal emelkedik a költségvetés szerint, miközben az önök jegybankja 7-9 százalékos inflációt jósol.

Tisztelt Képviselőtársaim! Baj van tehát, és a bajban az erősebbnek kell a gyengébbeket segítenie, ugyanis ettől erős a közösség együtt. Ezért mondom én, hogy fizessenek a gazdagok, fizessen normál díjat az, aki az úszómedencéjét tölti, vagy a kastélyát világítja, és segítsünk a megspórolt pénzből azoknak, akik bajba jutottak. Ne adjunk támogatást azoknak, akik nem szorulnak rá, hanem adjunk azoknak, akik a gyermekeinket nevelik. Ne azoknak a nyugdíját emeljük, akik megvannak, hanem azokét, akik hó végén a gyógyszer és a kenyér között kell hogy válasszanak. És igen, emeljünk bért, hogy legyen elég rendőr, tanár, ápoló, tűzoltó.

(13.20)

Fizessenek a gazdagok, és adjunk esélyt azoknak, akiknek szükségük van a támogatásunkra az előrelépéshez, vagy legalább a jelenlegi életszínvonaluk megtartásához. Adjunk esélyt egy jobb Magyarországnak, egy jobb magyar államnak. (Taps a Momentum soraiban.)

ELNÖK: Rétvári Bence államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon!

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Amit ön elmondott az elmúlt percekben, lehet, hogy még néhány felszólalását meghallgatjuk, hogy ön valóban nem látta, hogy mit csinált a baloldal Magyarországon az elmúlt harminc esztendő alatt, vagy csak nem akarja látni. Ilyen és hasonló szlogenek mentén jutottunk el oda, hogy kiktől vett el a baloldal Magyarországon  a nyugdíjasoktól. Erre önnek egy rossz szava nincs. Kiktől vett el a magyar baloldal? A pedagógusoktól. Erre önnek egy rossz szava nincs. Kiktől vett el a magyar baloldal, amikor azt mondta, hogy válságot kezel? A szociális gondozóktól, akik azokon segítettek, akik segítségre szorulnak. És önnek erre egy rossz szava nincs. Elvették a normál ellátásból, a kvótából, ami normatíva jár, 30 ezer forintot, a megemelt szintű ellátásból 100 ezer forintot. És önnek erre egy rossz szava nincs. Ezt a világot akarja visszahozni olyan szavakra hivatkozással, amiket mondott, meg ismételten régi, még hetvenéves könyvek címlapjáról ismert szlogenekkel, tisztelt képviselő úr.

Kiktől vettek még el önök? Az orvosoktól, mert úgy látszik, hogy az ápolók és orvosok bére is túl sok volt 2008-2009 környékén az akkori baloldalnak, és úgy gondolták, hogy annyira biztos megélhetésük van, hogy egyhavi bért nyugodtan el lehet tőlük venni. S önök közben tömegesen bocsátottak el embereket, 15 ezer pedagógust, 6 ezer egészségügyi dolgozót, mert ez volt a baloldal valódi tevékenysége, tisztelt képviselő úr.

Van köztünk nyilván egy alapvető gondolkodásmódbeli, filozófiai különbség is. Mi azt gondoljuk, hogy Magyarország gazdasága, társadalmi szerkezete hosszú távon azon kell alapuljon, hogy a társadalom döntő többségét a középosztály képezi  ez önnek a legnagyobb ellensége, ezt akarja szétzúzni , egy erős középosztály, amely a vállán tudja vinni az országot, és a magyar kis- és középvállalkozók, akik sokszor persze a multiknak is beszállítói, de alapvetően a saját lábukon állnak, és így viszik a magyar költségvetést. Ez a mi jövőképünk.

Ezzel szemben önök a vállalkozókat azzal fojtanák meg, hogy a globális minimáladó és különböző egyéb adók bevezetésével legalább megdupláznák az ő terheiket. (Jámbor András Imre folyamatosan közbeszól.) A magyar dolgozó családokat azzal fojtanák meg…

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: …hogy megszüntetnék az egykulcsos adót és a családi típusú adózást, mert ezzel a neomarxista dühvel rontottak rá a választási kampányban is, hogy ez a gazdagoknak kedvez. Pedig nem a gazdagoknak kedvez, tisztelt képviselő úr, hanem egy erős középosztályt erősít Magyarországon. De önök ezt szétzúznák, és ezzel nyilvánvalóan sok családnak megélhetési gondokat okoznának.

Amikor viszont a multik és az emberek között kell választani, akkor a baloldalon mindig a multikat választják. Ön is most a rezsicsökkentést támadta ismételten. Régi marxista szöveg, hogy a rezsicsökkentés csak arra jó, hogy az úszómedencéket lehessen tölteni. Nevetséges, tisztelt képviselő úr, nem tudom, hogy tudta ezt kétszer is elmondani öt percen belül, mert a rezsicsökkentés  majd ha fogadóórán találkozik ezekkel az emberekkel  arra jó, hogy megóvja a középosztály alsó részét attól, hogy lecsússzon és a mindennapi nélkülözők táborába kerüljön. S mi egyébként úgy gondoljuk, hogy bármilyen magyar embernél jobb az a rezsicsökkentésből megspórolt pár ezer vagy pár tízezer forint, mintsem hogy egy külföldi multinak a zsebébe tömjük. Ön pedig azt mondta, hogy menjen a külföldi multi zsebébe az a pénz, vegyük el az összes magyar embertől. Mert önöknek mindig a külföldi a fontosabb.

Önöknek a magyar mindig másodlagos, alsóbbrendű, a magyar azért van, hogy másokat kiszolgáljon. Ez az önök baloldali alapfelfogása. Ebben az internacionalista közegben önöknek minden, ami nemzeti, az meghaladandó, mert önök valamiért ebben a dialektikus materializmusukban odáig jutottak, hogy minden nemzetit meg kell haladni, mert ami identitás, az csak hátrány. Önök ezért ideológiai alapon szívesen helyezkednek mindig a globalisták pártjára, mert ők biztos jobban tudják, mint a magyarok. Jobban tudják Brüsszelben, mint Budapesten, jobban tudják bármelyik másik birodalmi központban, mint Budapesten, tisztelt képviselő úr. Ezért önök mindig a külföldi multi zsebét tömnék inkább, mint hogy bármilyen magyar embernek a zsebében maradjanak forintok vagy bármilyen támogatás.

S ha már a kispénzű emberekről van szó: mi óv meg a legjobban a szegénységtől? Az, ha valakinek munkája van; ha munkája van, és arra kevés adót kell fizetni. Önök a sok adó, kevés munkahely eredményeit hozták, hiszen a saját idejükben 12 százalék környékére tornászták föl a munkanélküliséget, és 36 százalékos adókkal sújtották azt, aki dolgozik. Aki dolgozik, mi annak kevesebb adót írunk elő, és sokkal több munkahelyet hoztunk létre. A rendszerváltás óta nem dolgoztak annyian, mint az elmúlt hónapokban, 3,5 százalék környékén van a munkanélküliség. De önök mindezt azzal tetézték, tisztelt képviselő úr, és azt a szégyent tudhatják maguk mögött a saját nyolcéves kormányzásukban, hogy a minimálbért, a legkevesebbet keresők bérét a legkevésbé sem emelték. Az nem volt önöknek fontos. Aki keveset keres, az abban a kategóriában is maradt, hogy keveset keressen. Önök 23 500 forinttal emelték a minimálbért, mi meg 126 500 forinttal. Ki is van a kis keresetű emberek pártján, képviselő úr? Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   4-6   7-12   11,13-16      Ülésnap adatai