Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő szöveggyűjtemény címe Magyarország biztonsága…  Magyarország biztonságáról szól. Valóban így van ez? Valóban így lenne?

Államtitkár Úr! Nem véletlenül az Orbán család biztonságáról szeretnének beszélni? Nem véletlenül a Fidesz hatalmának biztosításának biztonságáról akarnak beszélni? (Rétvári Bence: Aratót hallottad?) Merthogy egy állam biztonsága az egyén biztonságánál kezdődik, és éppen önök azok, akik ebben a mostani förmedvényben, szöveggyűjteményben gázolják azt halálra.

Erről van szó! És annyi, de annyi mindenről lehetne beszélni, kellene is beszélni az előterjesztés kapcsán, és higgyék meg, hogy lenne szókincs bőven, hogy megértsék az amúgy időnként szelektív süketséget mímelő kormány és a kormánypárti képviselők is, hogy mire gondol manapság most már immár tízmillió magyar, akik szenvednek a kormány intézkedéseitől.

De engedjék meg, hogy mégse ereszkedjek le a Fidesz 5. számú tagkönyvének a mocskos szájú, alpári szintjére, ez maradjon csak meg az önöké, a szemforgató, úrhatnám, és hazug kormánypártok billoga. (Rétvári Bence közbeszól.) Egyrészt mint a Népjóléti Bizottság elnöke muszáj, hogy elmondjam önöknek az amúgy szinte mindennapos tapasztalatomat a bizottság működése és a javaslat kapcsán.

Mivel érdekes módon nem a Népjóléti Bizottságot jelölte ki a házelnök az előterjesztés feldolgozására, ezért saját hatáskörben én magam kértem a bizottság tagjait, hogy döntsünk arról, hogy kívánjae a bizottság tárgyalni az előttünk fekvő salátatörvényt.

(11.50)

És azt hiszem, joggal gondolom, nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy megértsük mindnyájan, hogy egy olyan javaslatcsomagot a bizottságnak nemcsak lehetősége, hanem kötelessége lenne tárgyalni, amely salátatörvényben, persze mélyen elrejtve, a kormány cinikus és gátlástalan módon bejelenti, hogy a sehol nem tapasztalható intenzitású, az Európában sehol nem érzékelhető mértékű orbáni infláció, az elmúlt 12 év gátlástalan lopása, a forint tönkretétele után fojtogató gazdasági, szociális és társadalmi válság közepette a kormány már elvi síkon sem képes és hajlandó részt vállalni az általuk megnyomorított, meglopott emberek megsegítéséből.

Olyannyira így van ez különben, ahogy én gondolom, hogy még az önök politikusa, Selmeczi Gabriella képviselő asszony is maga nyilatkozta azt a média megkeresésére, hogy addig nem tud véleményt formálni és mondani, míg a Népjóléti Bizottság azt nem tárgyalja és nem alakít ki véleményt minderről. Majd alig pár napra rá, az összehívott Népjóléti Bizottság ülésén, tudják, hány kormánypárti képviselő jelent meg a bizottsági ülésen, ahol hivatott lett volna a bizottság eldönteni, hogy egyáltalán erről a kérdésről beszéljünk, beszélhetünk-e? Hány képviselőben volt annyi bátorság, annyi jellem, hogy a szemünkbe vagy 10 millió magyar ember szemébe nézzen, és ott védje meg a lehetetlent: azt, hogy Orbán Viktor, az önök kormánya miért költ inkább százmilliárdokat a Karmelita kolostorra, a luxusrepülőzésre, ad milliárdos támogatást a haveroknak, a saját családnak, a kézből etetett oligarcháknak, de még a családtagjainak is, mint hogy az általuk éppen most árokba rúgott magyarok millióit segítené? Tudják, hány kormánypárti képviselő jött el a Népjóléti Bizottság ülésére? Tippeljék meg, hányan jöttek el! De ne tippeljék, elmondom: nulla, egyetlenegy darab kormánypárti képviselő sem volt ott, Selmeczi Gabriella sem volt ott. Így nemcsak az ülés vált különben határozatképtelenné, persze, az is, de mivel a házszabály szerint a döntés a törvényjavaslat vitájáról határidőhöz volt kötve, és az a határidő éppen aznap, tehát most hétfőn járt le, így a bizottság el is veszítette a lehetőségét annak, hogy a magyarok millióinak életét, életminőségét tovább erodáló törvényjavaslatról egyáltalán érdemi vitában dönthessen vagy alakíthasson ki véleményt.

Gyáva dolog volt ez, tisztelt képviselőtársaim, aljas és cinikus. Olyan mértékig, hogy még a saját képviselőtársukat, Selmeczi Gabriellát is a hazugság mocskában hagyták, mint hogy szembenézzenek a tényekkel. De hát, nem is csodálkozhatunk mindezen, hiszen nem gondolnám, hogy a kormánypárti képviselők, önök, nem ismernék a saját esküjüket, vagy akár az alapvető közösségi normákat  Hollik képviselő úr , hogy a szociális gondoskodás, az ezekből fakadó jogok garantálása az állam alkotmányos kötelezettsége, amelyeket az államnak minden körülmények között biztosítania kell a polgárainak. (Hollik István közbeszól.)

Tudják, érdekes módon így van ez az egész civilizált Európa, sőt a világ minden normális országában, de még az ismert féldiktatúrák vagy diktatúrácskák nyomasztó világában is, kivéve persze néhány igazán elvetemült világot, melynek a szégyenteljes és szűk csoportjához tartozik ma már az önök rendszere, az Orbán-rezsim is.

Emlékeznek, a maguk vátesze, a törzsfőnöke alig egy éve döngette a mellkasát: „mi itt nem fogunk megfagyni télen”  mondta ő. „Kinek mit intézett a kormánya”  ez is az ő szájából hangzott el, ő mondta, de hát, emlékeznek, gondolom, a külügyminiszterük szavára is, aki Moszkvából hazajövet a tavalyi év szeptember végén jelentette be sugárzó arccal, hogy az elkövetkezendő 15 évre nemcsak biztosítva lesz az ország, Magyarország energiaellátása, de garantáltan alacsony árakon, sokkal alacsonyabban, mint bárhol máshol Európában, függetlenül attól, hogy mi történik a határainkon kívül.

De mi történt? Hát, mára kiderült, hogy mindezekből egyetlenegy megveszekedett szó nem volt igaz. Miközben látjuk most, hogy a gáz világpiaci ára bőven az orosz agresszió előtti szintre, ötödére csökkent, addig mi van itt, nálunk, a szürreális orbáni dimenzióban? Hétszeresére emelkedik. Ezért a lakosság meghatározó része, a java, természetesen köztük leginkább az idős és nyugdíjas emberek, az egyik napról a másikra a fizetéstől fizetésig alig kijövő melósok, az egy fillér tartalékot megtakarítani nem tudó emberek milliói, családok százezrei most azon rettegnek, hogy meg fognak fagyni, ellentétben azzal, amit az önök főnöke ígért. Ez ma a szóbeszéd a piacon és a villamoson is. (A kormánypárti padsorok felé mutatva.) Nekik, nekünk, magyaroknak ezt intézte az önök kormánya, ezt, a hazug Orbán-kurzus: a rettegést (Rétvári Bence: A 2013-as gázárat…) már nemcsak a jövőtől, hanem a jelentől is.

A tél pedig, tudjuk nagyon jól, közeledik, bármennyire is süt most kint a nap, miközben a kormányfő, emlékeznek, alig egypár hete, talán egy hete volt, 12 százalékos munkanélküliséget vizionált. 12 százalékost, ő mondta, márpediglen, ha ő ennyit lát, az valószínűleg a duplája lesz a valóságban.

Mint ahogy félő, de szinte biztos, hogy lesznek nyomorgó, fázó és éhező tömegek is, olyanok, akik a saját fűtetlen lakásaikban, házaikban fognak megfagyni Orbán miatt, önök miatt, ellátás és szociális gondoskodás nélkül, mert ha már munka sem lesz, akkor fizetés sem lesz. Márpediglen, ha fizetés nem lesz, akkor újabb milliók maradnak a legkisebb remény nélkül, hogy bárhonnan is segítséget kaphatnának, merthogy nekik ezt intézte az Orbán-kormány, az önök kormánya.

A kormány szerint ugyanis a jövő évtől, mint ahogyan ezt sokszor elmondták már, de nem elégszer, az állam csak kisegítő szerepet játszik majd a szociális ellátás és gondoskodás terén, mindenki elsősorban magáért lesz felelős, vagyis elsősorban az egyén, majd a hozzátartozó, az önkormányzat és a karitatív szervezetek következnek, és a felelősségi sorban is  lehet itt listázni, meg arról beszélni, hogy ez csak egy papír  a kormány mégiscsak önmagát jelölte meg a lista végére, és ez felháborító!

Persze, a mostani módosítást úgy is értelmezhetjük, hogy az állam már nemcsak intézményi, hanem elvi szinten is hátralépett a rászorulókról való gondoskodásban, ez pedig  önök is tudják nagyon jól, nézzenek mélyen magukba, tudniuk kell  a vég nagyon sok millió magyar számára, ami pedig a Demokratikus Koalíció és az árnyékkormány szerint egyszerűen elfogadhatatlan, embertelen, aljas és cinikus húzás. Mert, ugye, azzal mindenki tisztában van, hogy abban az esetben, ha az egyén képtelen magán segíteni, akkor nagy valószínűség szerint a családja is hasonló helyzetben van, a család sem fog tudni segíteni, ugyanolyan nyomorult helyzetben kínlódik és tengődik, mint ahogy a családfenntartó vagy a család bármelyik tagja, mert a család így egy egység. Akkor ki fog segíteni?  kérdezem én. Önök megkérdezték önmaguktól, hogy ki fog akkor segíteni? A civil szervezetek? 12 éve küzdenek ellenük, üldözik és teszik tönkre őket. Hát, a civil szervezetek mindent megtesznek, még ebben a helyzetben is, ami az erejükből telik, csak az a baj, hogy ez már kevés, ők már most is erőn felül teljesítenek. Nézzük már meg, hogy mit csináltak például az Oltalom karitatív szervezettel! Hölgyeim és Uraim! Nézzenek már magukba, és utána szégyelljék magukat amiatt, ami itt történik! (Rétvári Bence: Vagy aki nem fizette be a tb-járulékot az alkalmazottjai után…) Amit eddig tettek a civil szervezetek, az eddig is tiszteletreméltó volt, de azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ők elérték a teljesítőképességük határait.

De akkor kik fognak segíteni? Az önkormányzatok talán? Fazekas képviselő úr elment, pedig a kétperces hozzászólásomat hozzá intéztem volna, így nem tudom neki elmondani, hogy valami fatális tévedésben van, amikor az önkormányzatok segítéséről beszél. Tudják, én Debrecenből érkeztem, én egy debreceni politikus vagyok. Én az önkormányzatok világát jól ismerem, és önkormányzati képviselőként is jól láttam azt, hogy milyen helyzetbe kerültek önök miatt, az orbáni gazdaságpolitika miatt, az elmúlt 12 év kormányzati szabadrablása miatt az önkormányzatok is. Debrecen: tudják, miről beszélek, a fideszes őrvárosról, az önök éles szablyájáról, amelyiket Budapest ellen próbáltak kikovácsolni. Debrecenről és a szervilis, Orbánhoz feltétel nélkül hű városvezetésről beszélek, arról a Debrecenről, amelyik a fideszes helytartók mellett vagy ellenére is éppen a csőd szélén tántorog.

(12.00)

A most bejelentett megszorító intézkedések hatására a holnapi közgyűlés fog Debrecenben arról dönteni, hogy a közvilágítást csökkenteni fogják, de ez a lehető legkisebb baj, ami történhet, bár hozzá kell hogy tegyem, elfogadhatatlan. De az igenis vérlázító, felháborító és arcpirító, hogy Debrecenben, tehát az önkormányzatokban megint pont a legelesettebbeket, a gondoskodásra rászorulókat találja meg a fideszes városvezetés.

Debrecen fideszes vezetése a holnapi napon fogja elfogadni, hogy öt szociális intézményt zárjanak be a költségek csökkentése miatt, ezzel szinte halálra ítélve az intézmények közelében lakó nyugdíjasokat, rokkantakat, az ott élő idős embereket vagy a demens betegeket. De nyilvánvaló, tisztelt Ház, hogy Debrecen vezetése a kormányzati példát majmolja, az előttünk fekvő szégyenteljes törvényjavaslat szégyenteljes eszmeiségét követve maga is rúg egy hatalmas nagyot a rászoruló embertársainkon, nyilván, de legalábbis bízom benne, hogy ez az embertelenség a debreceni szervilis Orbán-helytartókra jellemző, és a többi önkormányzat a legkevésbé sem fogja ezt követni, és valami más módon próbálja megmenteni magát, de a tény mégiscsak tény marad.

Az önkormányzatok most az életükért, a fennmaradásukért küzdenek, azért futnak, hogy egyáltalán életben maradjanak, hozzá kell hogy tegyem: reménytelenül. Önök miatt reménytelenül! Egy önkormányzati vezető fogalmazta meg azt, hogy nem az a kérdés ma már az önkormányzatok között, az önkormányzati vezetők között, hogy melyik város vagy falu fog elbukni, mert nem kétséges, hogy mind. Mind a 3600 település vagy 3200 település, a végén mindenki padlót fog, és ahogy fogalmazott, azon dolgozik most minden vezető, hogy ne az ő települése legyen az első, aki ezt megteszi, akik bedobják majd a törölközőt, de a vége mindnek ugyanaz lesz: be fognak csődölni, bele fognak halni abba a gazdaságpolitikába, amit önöknek köszönhetünk.

Persze, a csomagból még rengeteg minden kiderül. Engedjék meg, hogy most képviselőtársaimat ne ismételjem, mégiscsak azt kell hogy mondjam, nyilván az, hogy az öregséginyugdíj-minimumot átkeresztelik szociális vetítési alapra, önmagában még nem lenne katasztrófa. Az öregséginyugdíj-minimum 2008 óta változatlan, ezt is sokszor hallottuk már, de nem elégszer, 28 500 forint. Ez önmagában katasztrófa. Ez persze azért fontos, mert egy sor szociális ellátás összege ehhez kötődik. Azonban a javaslatból az egyáltalán nem derül ki, hogy az átnevezésen túl, a játékon, a szavakon túl lesze igazán jelentősége a módosításnak. De engedjenek meg most egy nagyon szubjektív megjegyzést: nagyon félek attól, ismerve az önök logikáját, hogy sok jóra senki nem számíthat az átnevezés kapcsán.

Ezek után sajnos kijelenthetjük, én mindenképpen kijelentem, hogy Orbán az általa vezetett, már rég szétlopott, kormány, motor, és vitorla nélküli süllyedő hajót, rajta a becsapott tízmillió kétségbeesett magyarral most magára hagyta végérvényesen, gyáván elmenekült az általa okozott katasztrófa elől, és mindezt most még cinikusan törvénybe is foglalja. Én azt mondom, hogy szégyelljék magukat, szégyelljék Orbán Viktort, mert úgy látszik, hogy nekünk csak ő jutott, de ez nagyon kevés. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiból.)