Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FÜLÖP ATTILA belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egypár kérdés elhangzott, s bár lehet, hogy nem ez a legoptimálisabb idő hajnali negyed 4-kor, de természetesen szívesen válaszolok, illetve az elhangzott alapfeltevésekre a mi álláspontunkat is elmondom.

Többen kifogásolták a képviselő urak közül, miért gondoljuk azt, hogy az, ami a szociális intézmények világában vagy szociális területen van, még sokszor a kommunizmus örökségének a jegyét hordozza magán. Itt lenne egy tiszteletteljes kérésem: ha lehet, próbáljuk meg ezt a szakpolitikai részéből nézni, tehát nem a tiszta politikai részéből, hanem onnan kiindulva, hogy igazából mit értek ez alatt. Ezt egy vita során a múltkor is elmondtam, és azt gondolom, hogy ez az örökség mindannyiunkat terhel azért, mert ennek van egy szakmai része, és ebből adódóan van egy intézményi része is.

Az a fajta  mondjuk úgy, hogy  ellátásszervezés vagy szolgáltatásszervezés, ami azokat az időket jellemezte, mégiscsak arról szól  ha most végig szeretnénk venni, de azért az összes ellátást nem venném végig , hogy a gyerekvédelem területén mi történt. A gyerekvédelem területén voltak nagy gyerekvárosok  Miskolc, Fót, és még tudnék ilyeneket mondani , ahol az volt az alapelv, hogy az a jó, ha van egy nagy intézmény, és ott sok gyermek együtt van. Ma azt mondjuk, hogy nem ez a jó, hanem az a jó, ha a gyerekek lehetőleg nevelőszülőknél vannak, családias közegben vannak, ezért tartunk ott, hogy ennek a 23 ezer gyermekvédelmis gyereknek a 70 százaléka ma már nevelőszülőknél van, mert teljesen más az a szocializáció, mint egy intézményi szocializáció. De ennek van következménye, mert ott egy olyan infrastruktúra jött létre, amely alapvetően ezt a nagy létszámú otthonok világát alapozta meg.

Fogyatékosellátás. A fogyatékosintézmények tekintetében  bárki láthatja, aki megnézi az országot  mégiscsak az volt alapvetően az eljárás, hogy nagy létszámú, egyébként lehetőség szerint városon, településen kívüli, emberektől elzárt helyen jöjjenek létre ezek az intézmények. Ennek meg van egy következménye, az, hogy például fogyatékosügyről nagyon nehezen tudunk beszélni, mert nem volt ez a hétköznapi beszéd és gondolkodás része. Ebben van egy lemaradás, és ennek van nyoma meg van lenyomata, közpolitikai, közbeszéd- és intézményi lenyomata a mai napig. Ma meg azt mondjuk, hogy az ötven főnél nagyobb intézményeket tagoljuk ki, felejtsük el, és legyenek kisebb, lehetőleg olyan otthont nyújtó lehetőségek, ami mindenki számára élhető körülményeket jelent. Hiába mondjuk azt, hogy ez poros, és ne mondjuk azt, hogy a kommunizmus öröksége, de ezzel az örökséggel intézményi és szakmai szemmel nézve a mai napig is találkozunk, és ez az, amit szeretnénk lebontani.

Ungár képviselő úr többször elmondta, és ez minden vitában elő szokott fordulni, hogy kivonul az állam, meg hogy az állam kimenekül erről a területről. Mi ezt teljesen másképp látjuk. Az állam nem kimenekül erről a területről, az állam nem ad át, nem ruház át semmiféle kötelezettséget, hanem csak azt mondja, hogy azokat a szereplőket, akiket egyébként pont a korábbi évtizedben elűzött a rendszer  mert civil meg egyházi szereplő nem jöhetett fel vagy vissza a pályára, vagy elvették tőlük az intézményeket , azért kell visszaengedni és visszahozni együttműködés formájában, mert helyben ők fognak tudni erősebben, jobban segíteni a rászorultaknak. Ez nem azt jelenti, hogy az állam a saját kötelezettségét átruházza másra, hanem azt jelenti, hogy egy intézmény vagy egy szolgáltatás fenntartását átadja másnak egy szerződéses jogviszony keretében. A kettő között azért nagyon nagy különbség van.

Ez már csak azért sem igaz, mert ha megnézzük az idei költségvetési évet, azt látjuk, hogy a magyar költségvetés 1140 milliárd forintot biztosít szociális, gyerekvédelmi, gyerekjóléti kiadásokra. Ez a következő költségvetési évben közel 1300 milliárd forint lesz. 2010-ben ez 325 milliárd volt. Tehát nem stimmel, ha azt mondjuk, hogy kivonul az állam, miközben három és félszer annyit költ az állam gyerekvédelemre, szociális és gyerekjóléti kiadásokra. S még egyszer hangsúlyozom, ebben együttműködőket keres az állam, olyan partnereket, akik az üzemeltetést értik, tudják és akarják is vinni, és ehhez kapják meg azt a finanszírozást, amit az állam biztosít.

Az egyházak többletfinanszírozása. Az egyházak nem kapnak többet, mint az állam. Az egyházak a vatikáni szerződésben foglalt kiegészítő normatíva kapcsán pont azt a finanszírozást kapják meg, amit az állam és az önkormányzati szervezetek arra a szolgáltatásra elköltenek.

Azt kérdezte még képviselő úr, hogy az állam a hajléktalanellátásban miért nincs jelen. Erre azt az egyszerű választ tudom adni, hogy azért nincs jelen, mert a szociális törvény értelmében ez régóta önkormányzati feladat. Az önkormányzatok feladata a hajléktalanellátás megszervezése, de úgy, hogy a forrást ahhoz is az állam biztosítja. 7,5 milliárd volt a hajléktalanellátásra fordított összeg 2010-ben, most pedig 12,5 milliárd forint. November 1-jétől indul a krízisidőszak, plusz 1550 férőhely fog megnyitni. A tavalyi évben három új utcai szociális szolgáltatás, tavalyelőtt pedig hat új utcai szociális szolgáltatás nyitott meg, illetve ehhez adtunk támogatást. Ezen a területen a támogatás egyébként folyamatosan nő. Az, hogy egy önkormányzat úgy dönt, hogy saját maga teszi meg vagy ellátási szerződést köt civil vagy egyházi szervezettel, az a szubszidiaritás elvét is figyelembe véve természetesen az önkormányzat mozgástere és az ő joga.

Az önkormányzatokkal kapcsolatban pedig egyedi egyeztetés van jelenleg is Balla miniszteri biztos úrral. Tehát ami a finanszírozási kérdést jelenti, ott a kormány és az önkormányzatok között ma ilyen egyeztetés van.

A „Gondosóra” projekt, amit szintén említett a képviselő úr, azért is fontos  nem szokott a kormány az ellenzéktől ilyen típusú észrevételt kapni , mert az pont az informatika világát használó innovatív fejlesztés. Azt gondolom, ha valamire nagyon nagy szükség van a kétezres években, az pont az informatikának ezen a területen való megjelenítése. Ez majd kifejezetten igaz lesz a fogyatékosterületen. Szerintem az informatika fejlődése olyan lehetőséget biztosít nekünk az önálló életvitel kapcsán a fogyatékosterületen, ami elképzelhetetlen volt korábban.

Még két dolgot szeretnék mondani. Az egyik az, amit Kanász-Nagy Máté képviselő úr mondott. Én azt írtam föl, nonszensz, hogy a szociális rászorultságot máshogy ítélik meg Újpesten, mint Győrben. Szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét arra, hogy ez nem így van. Az önkormányzatnak van mozgástere, pont azért, mert ő van kapcsolatban a helyiekkel. De van egy csomó olyan ellátás  erről szól a szociális törvény , ahol bizonyos pénzbeli ellátások nem attól függnek, hogy valaki Újpesten vagy Győrben él, hanem arról szól, hogy vane jogosultsága vagy nincs.

(3.20)

A szociális törvényben a rászorultság alapján nyújtott ellátások tekintetében nem az számít, hogy a helyi önkormányzat mit mond, hanem az, hogy a törvény alapján valaki részesüle benne vagy nem. Gyod ápolási díj. De természetesen van mozgástere az önkormányzatnak, hogy azt mondja, ezeken az ellátásokon kívül ő még hoz további ellátásokat, mert az ő területén élők valamilyen célcsoportja még plusztámogatásban kell hogy részesüljön.

Arra a kérdésre pedig, ami többször elhangzott, és valahogy úgy tudnám összefoglalni, hogy a törvénymódosítás milyen paragrafusok módosítását jelenti, arra azt tudom egyszerűen mondani, hogy a törvénymódosítás azoknak a paragrafusoknak a módosítását jelenti, amely paragrafusok módosítását a törvénymódosítás tartalmazza. Pont. (Derültség.) Ezt nem tudom bővebben kifejteni.

És még egy kérdés, hogy az önkormányzatok feladata ezen belül hogyan oszlik meg, vagy most egy önkormányzatnak milyen feladati lehetősége van. Ezt egyszer már említettem, tényleg nem szeretném magamat ismételni, a szociális törvény, személyes gondoskodás megszervezésére köteles szervek, 86. §-tól benne van, és ehhez nem nyúltunk hozzá a mostani módosításban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)