Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Én Szikra Dorottya egy tanulmányát fogom ismertetni, ami a Fidesz-rendszer szociális igazgatását elemzi. Egyébként ez egy 2018-as tanulmány.

„A tanulmány a második és a harmadik Orbán-kormány (2010–2018) jóléti politikáit elemzi a nyugdíjrendszer és a családpolitika területén megvalósult reformok alapján. A jogszabályok elemzése, valamint a pénzbeli családi ellátások változásának mikroszimulációs modellel való bemutatása azt tárja fel, hogy a szociálpolitika eredeti, az egyenlőtlenségeket tompító, a társadalmi különbségeket enyhítő funkciója 2010 után nem vagy csak alig működött ezeken a területeken. Ehelyett, Európában egyedülálló módon, a mai magyar szociálpolitika növeli a piac okozta egyenlőtlenségeket, és tovább mélyíti a társadalmi rétegek közötti szakadékot. Ez az irányvonal számos ponton ellentétes az európai szociális modell alapértékeivel, amelyek az alacsony társadalmi státusú és rossz munkaerőpiaci helyzetű rétegek integrálását gazdaságilag is megtérülő társadalmi befektetésnek tartja.

Bevezető gondolatok  Herbert J. Gans ’Mire szolgálnak az érdemtelen szegények?’ című, az 1990-es évek elején az amerikai szegénységgel kapcsolatos, ma is érvényes munkájában 15 olyan funkciót vesz sorra, amelyekkel az érdemtelennek tartott szegények anyagi vagy szimbolikus hasznot hoznak a felsőbb osztályoknak. Ezek közül kiemelkedik az érdemtelen szegények konstruálásának osztályokat elválasztó funkciója, amely tehát megerősíti a jobb helyzetűeket státusukban, abban, hogy ők megfelelnek a társadalom és az állam által felállított normáknak. Továbbá, az érdemtelen szegények mindig kéznél vannak, ha a népharag és közmegítélés számára céltábla szükségeltetik. A harag a személytelen struktúrákról vagy a személyesen felelős hatalmakról áttelepíthető a cáfoláshoz erőtlen áldozatokra.’  állítja Gans.”

Szikra Dorottya azt írja, hogy „tanulmányomban azzal érvelek, hogy a 2010 utáni Orbán-kormányok szociálpolitikájának egyik fontos  talán legfontosabb  rendező elve a ’keményen dolgozó’, az állam támogatására érdemes társadalmi csoportoknak a ’dologtalan’, támogatásra érdemtelenektől való elválasztása.”

Már csak azért is fontos itt ez a tanulmányrész, merthogy nekünk ez a sejtésünk, vagy legalábbis nekem ez a sejtésem, hogy erről szól ez a módosítás, hogy itt az öngondoskodás igazából azt jelenti, hogy ráterheljük azokra a felelősséget, akik egyébként nem képesek ezzel az öngondoskodással élni.

(Az elnöki széket dr. Oláh Lajos, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

„Természetesen ez nem egy új jelenség Magyarországon. A munkanélküliek 1990-es évek elején még viszonylag nagyvonalú ellátásait már az évtized közepétől kivétel nélkül minden kormány megnyirbálta; a megbélyegző közmunkát középpontba állító, az aktív munkaerőpiaci politikák támogató funkcióit leépítő ’Út a munkába’ programot még a válság kirobbanása előtt a Gyurcsány-kormány vezette be. Azt gondolom azonban, hogy 2010 után élesebbé vált ez az elválasztás, amely immár a szociálpolitika minden területén érvényesül. Ráadásul az érdemtelenek köre egyre szélesebb: a második és harmadik Orbán-kormány olyan csoportokat is ebbe a kategóriába sorolt, akik korábban  a hallgatólagos társadalmi megegyezés szerint  érdemesek voltak az állami támogatásra. Közéjük tartoznak a rokkantnyugdíjasok és a gyerekek is, akiknek a szegénységbe süllyedését a korábbi kormányok  beleértve az első Orbán-kormányt is  igyekeztek megakadályozni.

Az érdemes-érdemtelen dichotómia élesítése, bár jelen van más országokban is, alapvetően ellenkezik az Európai Unió és annak szociális dimenziója, az európai szociális modell számos alapértékével.”

(3.00)

Ugye, erről egyébként már beszéltünk itt, amikor ezeket a különböző chartákat és nemzetközi szerződéseket ismertettük.

„Az Európai Unió elsősorban gazdasági közösség, de mindeközben elkötelezett a befogadó társadalom értéke mellett, és erre a célra jelentős forrásokat is biztosít. Hazánk az Európai Unió tagjaként formailag igyekszik megfelelni az elvárásoknak, ugyanakkor a konkrét, a jóléti újraelosztást is érintő, határozott kormányzati elkötelezettség nem körvonalazódik a legelesettebbek védelmével kapcsolatban, a kirekesztés folyamataival szemben.” Itt egyébként egy konkrét példát is tudok mondani: tavasszal, amikor az egyik magyar vállalatnál, különböző telephelyen sorra rúgták ki a munkavállalókat, akkor Komjáthi Imréék fordultak az Európai Unióhoz, ugyanis az Európai Uniónak van egy olyan alapja, ami segít abban, hogy ilyen elbocsátásoknál olyan foglalkoztatási formákat hozzanak létre, amik segítenek abban, hogy új munkahelyet találjanak ezek az állampolgárok, ezek a dolgozók. Ujhelyi István is, Komjáthi Imre is többször kérte Szijjártó Pétert, többször fordult a kormányhoz, hogy hívják le ezeket a pénzeket, de nem tették meg ezt, pedig több millió forintról, százmilliós összegről volt szó, amivel segíteni lehetett volna ezeknek az elbocsátott munkavállalóknak.

De visszatérve Szikra Dorottyához: „A tanulmány elején érdemes megjegyezni, hogy a dologtalannak beállított és így érdemtelen szegények, ahogy erre már Gans is rámutatott, valójában többnyire dolgoznak. Itt nem csupán a közmunka rendszerére gondolok, hanem azokra a mások által lenézett munkákra, amit a legkiszolgáltatottabb körülmények között, nem ritkán egészségüket veszélyeztetve végeznek, és többnyire bejelentetlenül, a fekete-, vagy a szürkegazdaságban vagy otthon, hivatalosan munkának el nem ismert tevékenységek keretében végeznek.

Az alábbiakban a szociálpolitika két fontos területén, a nyugdíjrendszer és a családtámogatások reformján keresztül mutatom be az érdemtelen szegények körének kiterjesztését és az élesedő határt a keményen dolgozó érdemesek és a dologtalan érdemtelenek között. Választhattam volna más területeket is, hiszen például a segélyezési rendszer, a közmunkaprogram vagy a hajléktalanság kriminalizációja még jobban megjelenítik ezt a folyamatot. Ugyanakkor az ilyen, kevésbé valószínű esetek elemzése, mint a nyugdíjrendszer vagy a családpolitika jól mutatják, hogy milyen széles spektrumban érvényesül ez a dichotómia. A nyugdíjrendszer és a családpolitika azért is jó példák, mert relatív nagyvonalú ellátásaik központi szerepet játszottak abban, hogy a rendszerváltás utáni gazdasági sokk ne taszítson milliókat a reménytelen szegénységbe Magyarországon, szemben számos más kelet-közép európai országgal, ahol leépítették ezeket a jóléti rendszereket az 1990-es években.”

És akkor itt megint visszalyukadunk ahhoz, hogy miről van szó, egy válságban vagyunk, ezt már többször is elmondtuk a mai nap folyamán, hogy elég sok olyan kutatás van, ami azt mutatja, hogy a rezsinövelés után azért elég nagy problémák jönnek majd Magyarországon, tehát azt a kutatást is említettük, ami arról szól, hogy egymillió háztartás lehet veszélyeztetett és 160 ezer háztartás fog becsődölni az önök rezsinövelése következtében, amit augusztusban hajtottak végre.

„A 2010 előtti és utáni időszakot összehasonlító elemzésem azt mutatja, hogy a szociálpolitika eredeti, az egyenlőtlenségeket tompító, a társadalmi különbségeket enyhítő, a rosszabb helyzetűeket integráló funkciója 2010 után nem vagy csak alig működik a nyugdíjrendszer és a családpolitika területén.” Így van.

„Az európai szociális modell. Bár Európán belül sokféle jólétiállam-modellt ismerünk, ezeket összeköti számos olyan tulajdonság, amely nem jellemzi más kontinensek jóléti rendszereit. Az európai szociális modell körüli viták fókuszában az a kérdés áll, hogy a meglehetősen fejlett európai jóléti rendszerek inkább terhet jelenteneke a gazdasági fejlődésre, vagy éppen ellenkezőleg, a fenntartható gazdasági fejlődés nem képzelhető el az állam jelentős jóléti felelősségvállalása nélkül.” Egyébként, ha őszinték lennének, akkor ezt a vitát kéne lefolytatnunk most. Tehát, ha őszinték lennének, és elmondanák azt, hogy önök egyébként a szociális támogatásokat egy, a gazdaságot lehúzó rendszernek tartják, akkor megérkeznénk ahhoz a vitához, amiről itt szó kéne hogy legyen, csak önök nem őszinték, azt mondják, hogy hát, itt nincsen semmi probléma, közben pedig olyan törvényeket hoznak, mint amiről most vitatkozunk.

„A 2000-es években, nagyjából a lisszaboni folyamat megjelenésével, egyre erősebbek azok a hangok, amelyek társadalmi befektetésként tekintenek a szociálpolitikai ellátásokra. Az Európa 2020 stratégia célja, a befogadó növekedés azt hangsúlyozza, hogy Európa úgy tud tartósan gazdaságilag versenyképes maradni, ha a leszakadó, a társadalomból kirekesztett rétegeket integrálja, befogadja, és számukra is lehetővé teszi az oktatásban, a munkaerőpiacon és a közösségben való aktív részvételt.” Ehhez meg azt fűzném hozzá, hogy egyébként fél évvel ezelőtt még nem volt arról szó, mint amit Orbán Viktor az elmúlt hetekben mondott, hogy itt erős munkanélküliség fog jönni, hogy elértük a munkanélküliségi csúcsot, mármint minimumot, és hogy a versenyképesség felé kéne haladnunk, hogy a versenyképességet erősítsük Magyarországon. Csakhogy a versenyképességet az oktatással lehet erősíteni, az egészségüggyel lehet erősíteni, a szociális ellátással lehet erősíteni, hiszen ezek azok a társadalmi befektetések, nem beszélve a kutatás-fejlesztésről, amik tudják növelni hosszú távon a magyar munkavállalók termelékenységét, és ez az, amivel valójában előre tudunk menni. Ugye, a magyar dolgozók az egyik legtöbbet dolgozók Európában, a legtöbb órát éves lebontásban, de mégis egyébként, ugye, itt a görög példa a jó példa, ahol miközben lusta görögökről beszélt egész Európa, aközben tudjuk, hogy abban az időszakban a görögök voltak azok, akik a legtöbb munkaórát dolgozták Európában. Mi ebben egyébként a top3-ban vagyunk, de a termelékenységi mutatóink nagyon rosszak. Tehát, ha például azt akarjuk, hogy erősebb fizetésnövekedés legyen Magyarországon, akkor a termelékenységet kéne növelni, de ezt bizony a humán szektorokba kéne befektetni, az oktatásba, a szociális ellátásba, az egészségügybe és a többi.

Az európai szociális modell egyúttal egy olyan szimbólum, amely összekötheti Európa polgárait. Az európai szociális modell létezik és mi, európai állampolgárok büszkék lehetünk rá. A szociális kérdés nem kiadás és nem költség, hanem a legnagyobb profitot termelő beruházás a jövőnk érdekében.

„Az európai szociális modellnek hat fő pillérét szokták megkülönböztetni. Munkavállalói jogok, javuló munkakörülmények, munkavédelem.” Erről így azért annyira ne ejtsünk szót szerintem. „Mindenkire kiterjedő és fenntartható szociális védelmi rendszer.” Ennek az ellentétéről beszélünk éppen. „Befogadó munkaerőpiac, erős és jól működő, intézményesített társadalmi párbeszéd.” Hát, ugye, egy olyan vitában vagyunk itt éppen, ahol a pár nap után egy 180 oldalas salátatörvényben eldugva tárgyalunk ilyen iszonyatosan fontos dolgokat, és mondjuk, ha a kata eltörlését nézzük, az sem arról szólt, hogy intézményesített társadalmi párbeszéd folyt egy olyan döntésről, ami több százezer embert érintett. „Szociális szolgáltatások elérhető és magas színvonalon.” Erről az elmúlt 16 órában már nagyon sokat beszéltünk. „Társadalmi befogadás, szolidaritás.” Ez meg megint egy olyan vitatéma lenne, ami szerintem akár 40-50 órát is megérne, majd talán erre is sort keríthetünk valamikor a Ház falai között.

„Az Európai Unió alapvetően tagállami hatáskörnek tartja a szociálpolitika, a jóléti rendszerek kialakítását. Ugyanakkor a munkavállalók szabad mozgása miatt már viszonylag korai időszakban is egységes európai szabályozást alakítottak ki a munkavállalók védelmére, a diszkrimináció tilalmára és a munkahelyi egészségvédelem standardjaira vonatkozóan. Hasonló okokból került sor a társadalombiztosítási rendszerek EU-n belüli harmonizációjára, így a befizetések és az ellátások egy jelentős része az EU országain belül átvihető. A maastrichti szerződés ezen túllépve kimondta, hogy az Unió egyik fő célja a magas szintű szociális védelem megvalósítása, az életszínvonal növelése, és a gazdasági kohézió mellett a szociális kohézió megvalósítása, 2. pillér. Bár nagyon különböznek a jóléti rendszereik, az Európai Unió tagállamai közösek abban, hogy a társadalmi védelem minden állampolgárra kiterjedő rendszerét működtetik, és az alapvető ellátásokhoz való hozzájutást igyekeznek diszkriminációmentesen megvalósítani.

A befogadó munkaerőpiac elve alapján, 3. pillér, úgy kell növelni a foglalkoztatottak számát, hogy a hátrányos helyzetű rétegek számára is elérhető legyen a tisztes megélhetés és a jobb munkakörülmények.” Ugye, itt lehetne egy vita megint, amit sokszor nem folytattunk le, a munkaerő-kölcsönzők kapcsán, hogy a munkaerő-kölcsönzők az elmúlt időszakban elképesztő mennyiségű harmadik országbeli állampolgárt hoznak Magyarországra. Én a Vasas Szakszervezettel beszéltem pont a minap, ők azt mondják egyébként, hogy Nyugat-Magyarországon vannak olyan helyek, ahol elbocsátanak magyar munkavállalókat, és munkaerő-kölcsönzött munkavállalókat hoznak a helyükre. Egyébként ez egy általános tendencia Magyarországon, hogy a munkajog helyett a munkaerő-kölcsönzést használják arra, hogy embereket foglalkoztassanak, ami nem egy jó tendencia. Erre Kósa Lajost tudnám még idézni a rabszolgatörvény vitájából, ahol azzal próbálta egyébként az akkori ellenzéki képviselőket meggyőzni, hogy azért kell ezt a törvényjavaslatot elfogadni, merthogy a munkaerő-kölcsönzés szabályait fogja szigorítani a törvényjavaslat, amiben egyébként a rabszolgatörvény is benne volt.

(3.10)

Azóta ezeken a szabályokon egy kicsit enyhítettek; na jó, nem is annyira kicsit.

A jól működő társadalmi párbeszéd az Európai Unió tagállamaira kötelező előírásokat tartalmazhat érdekegyeztetéssel, társadalmi vitával és a törvényhozás folyamatával kapcsolatban. A nyáron ezzel is találkozhattunk, amikor az Európai Unió az uniós pénzek kapcsán elvett különböző dolgokat, például azt, hogy ne 180 oldalas salátatörvényekbe írjanak bele különböző törvényeket. Látjuk, hogy ez annyira nem történt meg, vagy legalábbis nem ülnénk itt, ha ez megtörtént volna.

Az Európai Unió a mindenki számára elérhető állami szolgáltatások mellett  ötödik pillér  arra is törekszik, hogy megvédje polgárait a társadalmi kirekesztéstől. S akkor a maradék 40 másodpercben vissza is tértünk oda, ahol vagyunk, hiszen a társadalmi kirekesztéstől való megvédést nehezen tudja valaki önmaga megvalósítani, vagy a családja révén megvalósítani. Az államnak van feladata abban, hogy olyan társadalmi rendszereket hozzon létre, amikben nem történnek meg ezek az előbb említett folyamatok.

És akkor ceterum censeo: miért nyújtották be ezt a javaslatot? Mi a célja ennek a javaslatnak? Miért kell ezt a javaslatot elfogadnia a parlamentnek? Milyen végrehajtási rendeletek fognak kapcsolódni ehhez a törvényjavaslathoz? Kérem, így 18 óra után válaszoljanak erre a kérdésre, ha pedig nem tudnak válaszolni, akkor vonják vissza ezt a módosító javaslatot. Köszönöm. (Taps a Párbeszéd és az LMP soraiban.)