Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Annak örültem, hogy államtitkár úr végre részt vesz a vitában, vagy a vita közben is szót kért, az nagyon fontos, annak már kevésbé, amit hallhattunk tőle.

(17.20)

Nem belemenve egyébként a szociális szektorral kapcsolatos vitába, én azt gondolom, államtitkár úr, hogy ha idehoznak önök egy salátatörvényt, idehoznak egy olyan törvényt, ami rengeteg alapvető, az emberek, a magyar emberek életét és jövőjét meghatározó kérdést módosít, akkor valamennyire, valamennyi irányba, valamennyi szakpolitikai kérdés tekintetében, úgy gondolom, a vitát le kell tudni folytatni, s nyilván a kormánynak képviseltetnie is kell magát. Ha úgy gondolják, hogy lehet ilyen kérdéseket egy salátatörvényben rendezni, akkor úgy kell felkészülni a vitára is, hogy képviseljék ezeket a kérdéseket.

Nem tudom, államtitkár úr, ön, ugye, a Belügyminisztérium képviseletében van itt (Rétvári Bence bólint.), előterjesztőként a Belügyminisztérium nyerte meg ezt a javaslatot úgymond, de én egy szót nem hallottam az ivóvízellátás kérdéséről öntől, miközben az, hogy az összeomlás szélére került a szektor, ezt nem az LMP-frakció fogalmazta meg valamiféle kiadványban, hanem ezt szakmai szervezetek, önkormányzati szervezetek, érdekvédelmi szervezetek hosszú-hosszú évek óta mondják.

Önök folyamatosan azzal vádolnak minket, és ebben a vitában egyébként ebben a tekintetben Nacsa Lőrinc volt a leghangosabb, aki azzal vádol minket, hogy mi nem vagyunk konstruktívak, megalapozatlan számokkal vagdalkozunk a vitában, nem teszünk javaslatokat, és mondjuk, hiányzik belőlünk a törekvés az együttműködésre, hogy bizonyos kérdéseket megoldjunk. Nos, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselő úr, én nem ezzel a szándékkal szólaltam fel ebben a vitában. Én úgy kezdtem még a legelső felszólalásomat valamikor a délelőtt folyamán, hogy ezeknek az irányoknak, ezeknek a törvényeknek a jelentős része olyan, ami a mi meggyőződésünk szerint nem szabadna, hogy pártpolitikai viták tárgyát képezzék. És én azt gondolom, hogy nem volt az LMP frakciója részéről olyan felszólalás, ahol a kritikák mellett ne éltünk volna az indítványok, a javaslatok lehetőségével, nem is csak ebben a ciklusban, hanem akár 2010 után rengetegszer.

Ezért nehezményezem azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy az érdemi viták helyett, a konkrét javaslatok érdemi vitája helyett általános politikai panelekkel éppen önök élnek, az ellenzéket megpróbálva hitelteleníteni. De ha semmi esetre sem gondolják azt, hogy a mi kritikáink vagy az általunk elmondottak megalapozottak, akkor én azt gondolom, hogy érdemes áttekinteni, hogy mit mondanak ezekben a kérdésekben, mit állítanak a különböző érdekvédelmi szervezetek, vagy éppen jelen esetben egy önkormányzati szövetség.

Én hosszú évek óta, talán a második parlamenti felszólalásomtól kezdve felhívom mindig a figyelmet arra, hogy éppen a legfontosabb közszolgáltatás az ivóvízellátás, amivel az egyik legnagyobb baj van ma Magyarországon, és nagyon határozottan állítom, hogy ebben a kérdésben az elmúlt években rossz irányba megy az ország. Mélyülnek a problémák, egyre súlyosabbak a problémák, és már-már olyan szintet értek el, hogy akár visszafordíthatatlan károkat is okoznak, mondjuk, a vízbázisok tekintetében. Ezzel önök konkrétan felélik a magyar emberek jövőjét. (Nacsa Lőrinc: Már elmondtad.) De ha nem hisznek nekünk, ha nem hisznek az LMP – Magyarország Zöld Pártjának, akkor érdemes néhány gondolatot áttekinteni, amit a Megyei Jogú Városok Szövetsége már 2017-ben küldött meg a kormánynak. (Nacsa Lőrinc: Ezt már elmondtad.) Ezt még nem mondtam el, tisztelt képviselő úr, és ezek fontos gondolatok.

A Megyei Jogú Városok Szövetsége, amikor ez a dokumentum elkészült, akkor én úgy emlékszem, hogy talán egy ellenzéki  nevezzük így  polgármestert tudott a sorai között, tehát ez gyakorlatilag egy fideszes nyilatkozat, ha így leegyszerűsítjük. (Közbeszólás: Kettőt.) Kettőt. Bocsánat! Tehát alapvetően kormánypárti polgármesterek fogalmazták meg. De egyébként engem nyolc évig ért az a megtiszteltetés, hogy Pécs megyei jogú város önkormányzati képviselője lehettem, és ott rendre  önkormányzati képviselői kötelességem teljesítése közben  felhívtam a város akkori kormánypárti polgármesterének a figyelmét, hogy az összeomlás szélére került a víziközműszektor. És akkor Páva Zsolt, akkori polgármester, bizony helybenhagyta az én szakmai, szakpolitikai jellegű kritikáimat, és annyit tudott mondani, hogy egyetért, látja, hogy milyen mély a probléma, látja mindezt a Megyei Jogú Városok Szövetsége, és közös beadvánnyal élnek a kormány felé.

Én azt gondolom, hogy érdemes áttekinteni ennek a beadványnak a tartalmát, mert megvilágítja azt, hogy itt nem pártpolitikai, nem ellenzéki rémhírterjesztés történik, nem politikai okokból verjük félre a harangokat, hanem azért, mert az ivóvízellátás került középtávon veszélybe Magyarországon. Tehát ez a 2017-es dokumentum így szól: „A műszaki rekonstrukciók és a karbantartások hiánya miatt folyamatos állagromlás következett be, melyek felújítási igénye 3000 milliárd forint felettire tehető.” Tehát ismétlem, ez egy 2017-es becslés. 2017-ben a Megyei Jogú Városok Szövetsége a rendelkezésre álló, tervezhető forrásokon túl a hiányt, a hiányzó források mennyiségét már akkor 3000 milliárd forintra becsülte. Ha jelen értéken ezt az összeget megpróbáljuk megfogalmazni, akkor azt gondolom, hogy hátborzongató az az összeg, amivel szembesülnünk kell ahhoz, hogy a legfontosabb közszolgáltatást biztosítani lehessen, amit önök egyébként egy hanyag mozdulattal beleírnak egy törvénybe, hogy az állam feladata az ivóvízellátás biztosítása, ami egyébként így is van.

Folytatva ezt a jelentést: „Az integrációs kötelezettségek, a díjbefagyasztás, a rezsicsökkentés és a különadók többletterhet, támogatási igényt generálnak. A törvény rendelkezései szerint a különadók terheit a víziközmű-szolgáltatók maguk viselik, azok sem közvetlenül, sem közvetve nem építhetők be a szolgáltatás díjába. Nincs egységes beruházástervezés és -megvalósítás. Az ellátásért felelős önkormányzatokkal a kommunikáció nehézkes,”  írják ezt a jellemzően fideszes polgármesterek  „a döntés-előkészítő folyamatok hosszadalmasak.” S itt következik egy nagyon erőteljes megfogalmazás: „A víziközmű-szolgáltatás működtetése a rekonstrukciós elmaradások miatt válságos szinthez közeledik, melynek megoldása a fenntarthatóság, a finanszírozás és a jövőkép újrafogalmazását igényli.” Tehát 2017-ben fogalmazták meg, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselő úr, a megyei jogú városok érdekképviseletét ellátó szövetség tagjai, hogy válságos állapothoz közelít a víziközmű-szolgáltatás, az ivóvízellátás Magyarországon.

S úgy folytatják, hogy: „Az egyre növekvő fogyasztói igények, elvárások is szükségessé teszik a rendszer újragondolását, a lehetőségek számbavételét, a fogyasztói, állami teherviselő képesség, valamint az uniós források korlátainak ismeretében. A legkritikusabb gazdasági helyzetben lévő szolgáltatók likviditási problémáinak ideiglenes megoldására tett javaslatok: a közműadó miatt veszteségessé vált szolgáltatók támogatása, a közműadótól függetlenül veszteséges szolgáltatók támogatása.” Tehát már akkor felhívták a figyelmet erre a teljesen értelmetlen intézkedésre, amit önök vezettek be, hogy közműadóval sújtják a szolgáltatókat, amelyek jellemzően önkormányzati, kisebb részben állami szolgáltatók, akkor felhívták a figyelmet, hogy ez ellehetetleníti a működést. És most, egy ilyen helyzetben, ilyen válságos időszakban, sok-sok év után, egy konkrét energiaválság idején, mondhatjuk, hogy külső források, központi költségvetési források nélkül nem fogják tudni a szolgáltatást fenntartani ezek a szolgáltatók.

Akkor folytassuk! „A víziközmű-ágazat legsúlyosabb problémája a felújítások, karbantartások évtizedeken át tartó hiánya. A megfelelő minősítéssel rendelkező rendszerek száma mára már nem éri el a 20 százalékot, és ez folyamatosan csökken.” Tehát 2017-ben a vízrendszerek 20 százaléka volt megfelelő, 80 százalék értelemszerűen kockázatos vagy kiemelten kockázatos besorolású.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Nacsa Képviselő Úr! A törvény, amelyről beszélünk, ez Magyarország biztonságáról szól, az ezzel kapcsolatos törvényekről. Önök úgy gondolják, hogy Magyarország biztonsága szempontjából az nem egy említésre méltó kérdés, hogy az ivóvízellátás veszélybe került? Vagy nem sarkallja önöket cselekvésre végre, amikor fehéren-feketén, számokkal, dokumentumokkal, elemzésekkel alátámasztva szembesülnek és szembesülnek évek óta azzal, hogy ez a nagyon fontos rendszer az összeomlás szélén van?

S így folytatják: „A közműadó kétszeresen sújtja a víziközmű-szolgáltatókat, mivel szükséges azt megfizetni az ivóvízvezetékek és a szennyvízcsatornák vonatkozásában is. Mivel az alapja…”  ez a rész már nem releváns, itt leírják azt, hogy a vezetékhossz volt az alapja. Ez a rész módosult az elmúlt években, viszont érdemi segítséget nem jelentett, mert a közműadó mennyisége, beszedett összege ugyanaz, csak önök egy olyan módosítást vezettek be, amivel egyébként jellemzően a nagyvárosokat hozták nehéz helyzetbe, azokat a nagyvárosokat, amelyek hasonlóan egyébként a vidéki térségekhez, nem tudnak önállóan megbirkózni azzal, hogy a víziközműrendszer karbantartási, pótlási, működtetési, s a többi feladatait finanszírozzák.

Folytatjuk: „Az ivóvíz háztartásokhoz történő elvezetése során elsősorban a hálózat rossz állapota miatti vízveszteséggel kell számolni, amelynek az évek során egyre emelkedő üteme 2015-ben meghaladta a 26 százalékot.” Ez a hálózati veszteség. Tehát a megtermelt ivóvíz egynegyede fogyasztás nélkül elfolyik. Én azt gondolom, ez önmagában tragikus, hogy ezzel a helyzettel nem néz szembe a kormány, és nem érzi a felelősséget, hogy ezzel a helyzettel kezdeni kell valamit. És amikor, ismétlem, nem mi fogalmazzuk meg ezt a kritikát, hanem mindenki, függetlenül a pártszínektől, és aki ebben az ágazatban érdekelt, önök még mindig azt mondják, hogy mi a rémhírkeltés eszközével élünk, azért, hogy nekünk ebből valamiféle vélt pártpolitikai érdekünk származzon. Ez elképesztő!

„Az ágazatban dolgozók anyagi megbecsülésének elmaradása miatt egyre többen hagyják el vagy tervezik elhagyni az ágazatot.”  erről nyilvánvalóan pontos információkkal rendelkeznek önök is. „A víziközműrendszerek üzemeltetése, a minőségi szolgáltatás biztosítása szakmailag felkészült szakemberek nélkül nem lehetséges.” Én azt gondolom, hogy ezt mondani sem kell.

Tehát egyértelműen, világosan, fehéren és feketén önöknek a Megyei Jogú Városok Szövetsége ezt a problémát 2017-ben letette az asztalra; hozzáteszem, ugyanezt tette egyébként a Magyar Víziközmű Szövetség. 2015-ben készült egy ágazatot bemutató stratégia, majd 2018-ban egyébként a Századvéget bízták meg, hogy egy ilyen átfogó stratégiát készítsen, és ez a stratégiai dokumentum is bemutatja, hogy gyakorlatilag az összeomlás szélére került a víziközmű-szolgáltatás.

(17.30)

Ehhez képest önök úgy gondolják, hogy nem kell cselekedniük, nem kell tenniük semmit, minden rendben van, és egyetlenegy dolog, ami most önök előtt áll, az az államosítás; tehát elvenni az önkormányzatoktól a víziközművagyont, miközben egyébként sem a megoldások, sem a szakpolitika, sem a szakmai irányítás tekintetében nem mutatnak alternatívát.

Én évek óta  évek óta!  kérdezem éppen az aktuális államtitkárt  sokáig ez Schanda Tamás volt, most Koncz Zsófia államtitkár asszony , hogy mégis mit és mikor kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy legyen ivóvízellátás, mondjuk, 5-10 év múlva Magyarországon, és unos-untalan ugyanazt a választ kapom, hogy majd készül egy ágazati stratégia, és akkor majd az megold minden problémát. Holott a szereplők  és a szereplők alatt értek polgármestereket, a víziközműcégek vezetőit, a szövetség vezetőit, a munkavállalói érdekképviseleteket, különböző más szakmai szervezeteket , elmondják, hogy még csak tárgyalóasztalhoz sem ülhetnek a kormánnyal. Tehát ebben a helyzetben, amikor ezzel sem tudnak mit kezdeni, akkor én azt gondolom, hogy nem jogtalan vagy politikailag motivált figyelemfelkeltésről kellene önöknek beszélni.

Egyébként talán 2019-ben egy azonnali kérdés formájában miniszterelnök úrnak is feltettem ezeket a kérdéseket, és meglepő módon egyébként a 2010-ben induló ciklusában első alkalommal beszélt erről a kérdésről a miniszterelnök úr, és elismerte, hogy valóban ez egy súlyos probléma, elismerte, hogy ezermilliárdos nagyságrendű forintosítva a probléma, és ugye, akkor arról beszélt még miniszterelnök úr, hogy majd az újjáépítési alapokból ilyen nagyságrendben fordítanak a víziközműrendszer karbantartására, pótlására.

Ugyanakkor látható, hogy ez nem valósul meg. Nincsenek itt az uniós fejlesztési források, és sajnos azt is lehet tudni  egyébként én ezzel nem értek egyet , hogy az uniós támogatási politika nem teszi lehetővé, hogy az uniós támogatások segítségével kiépített víziközműrendszer karbantartási és pótlási munkáira is újabb támogatásokat vonjanak be, hogyha nem felelnek meg annak az elvárásnak, hogy az árpolitikába beépítsék a karbantartási és pótlási, tehát a fenntartási költségeket.

Tehát ezzel a kérdéssel önöknek szembesülniük kell már hosszú évek óta, hogy ha önök ilyen árpolitikát határoztak meg, akkor mellette a rendszer működtetését központi költségvetési forrásokból meg kellett volna alapozni, meg kellett volna adni és meg kellene most is adni a támogatást az önkormányzati cégeknek is, és nem arra kellene készülniük, hogy államosítással elvész a víziközművagyon, majd utána attól tarthatunk, hogy valamilyen módon kiszervezik harmadik személynek, és azt a nagyon fontos alapelvet megsértik, miszerint a víziközműveknek, a vízkincsünk feletti rendelkezés jogának mindenképpen nemzeti kézben kell maradni.

Ez egy kérdés államtitkár úr felé is, hogy meg tudjae erősíteni azt ebben a vitában, hogy nem akar ilyen útra térni a kormány, és az államosítási folyamatnak nem az a vége, nem az a terve az önök részéről, hogy valamilyen harmadik szereplőnek  hasonlóan, mondjuk, Magyarország gyorsforgalmi úthálózatához  kiszervezzék a víziközműszektort, és ilyen módon harmadik személy kezébe tegyék a vízbázisok feletti ellenőrzés, rendelkezés jogát.

És hozzáteszem, hogy ez nemcsak a mi félelmünk, ezt megfogalmazta a TÖOSZ elnöke is, és erre lehet következtetni abból, hogy nincs egyébként szakmai szinten képviselete ennek a kérdésnek. Senkit nem megbántva, senkit sem a szakmai kompetenciájában megsértve azt tudom mondani, hogy nincs a kormányon belül, hogy úgy mondjam, szakmailag releváns képviselője ennek a kérdésnek, nem hallani évek óta szakpolitikai szempontból elfogadható minőségű válaszokat a kormány részéről, még a szándékot sem látjuk.

És ugyanúgy egyébként, ahogy nincsenek információk birtokában, tehát nem is összesítették az elmúlt években, hogy forintosítva mekkora teher Magyarország számára a víziközműrendszer fenntartása, még csak azokat a forrásokat sem tervezik be a költségvetésbe, ami egy államosítás után a megnövekedett önkormányzati feladatok ellátását lehetővé tenné. Ez nem 4-5 milliárd, ahogy egyébként hallhatjuk rendre államtitkár asszonytól, hanem éves szinten több száz milliárd. Tehát akkor lehetne bármilyen szinten és egyébként még a szakmai szempontból hibás koncepciót is komolyan venni az önök részéről, hogy önök majd ezt központilag megoldják, ha már az idei évben módosították volna a költségvetést, és mondjuk, 200 milliárd forinttal megnövelték volna a víziközművek rekonstrukciós keretét.

De hasonlóképpen, ha módosították volna a jövő évi költségvetést, és itt is biztosították volna azt a több száz milliárdot, ami ahhoz szükséges, ismétlem, hogy az ivóvízellátás Magyarországon biztosított legyen, és ne sérüljenek Magyarország vízbázisai, ne sérüljenek a felszín alatti vizek, a vízkincsünk…  hiszen hogyha ez megtörténik, akkor azzal olyan kárt okoznak, ami gyakorlatilag helyreállíthatatlan lesz. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP padsoraiban.)