Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két elborzasztó mondat; két elborzasztó mondat, melyeken a nemzet, az ország sorsa múlhat. Az első: évente 10 ezer gyerek megy a lecsóba; a második: úton vagyunk egy újabb Trianon felé. Ezeket a mondatokat talán még kormánypárti oldalról sem vehetik félvállról, hiszen nem mondhatják, hogy ellenzéki huhogásról van szó, mert az elsőt a Fidesz volt oktatásügyi minisztere, Pokorni Zoltán, a másodikat pedig Székely János szombathelyi megyéspüspök mondta. De mire vonatkozik az egyik és a másik?

Ha megnézzük az iskolai lemorzsolódási adatokat, akkor azt látjuk, hogy e tekintetben is a sereghajtók közé tartozunk az Európai Unión belül, hiszen a 27 tagállam közül 24-nek a hátát bámulhatjuk, és ha megnézzük, mondjuk a szomszédunkat, Horvátország e tekintetben a legjobban teljesítő uniós tagállam, ahol ez a mutató 2 százalékos, szemben a hazaival, ami 12 százalékot mutat. Megdöbbentő adatok. Nem nehéz belátni azt, hogy miért baj az, ha mindenféle végzettség, képzettség nélkül jelennek meg fiatalok tömegei a munkaerőpiacon. Azt sem nehéz belátni, hogy miért óriási gond az, ha mindezt még tetézi az is a digitalizáció és az automatizáció korában, hogy 40 százalékos a funkcionális analfabetizmus hazánkban. Nem olyan régen jelent meg egyébként „A közoktatás indikátorrendszere” című kiadvány, amely borzasztó számokkal támasztja alá, hogy az iskolából kimaradó fiataloknak igen nehéz dolguk lesz a munkaerőpiacon való boldogulással, gyakorlatilag az élethosszig tartó tanulás időszakában a továbbképzésük is lehetetlenné válik.

Mindezt tetézi, hogy iszonyatosak az országon belüli ellentétek is e vonatkozásban, hiszen mondjuk Nógrád megyében a fiatalok csaknem egyharmada korai iskolaelhagyó, de Borsodban, Somogyban és Baranyában is 20 százalék körüli számokkal találkozhatunk, és ezekben a szerencsétlen sorsú vármegyékben, az elgettósodó kistérségekben még rosszabbak ezek az indikátorok, hiszen tudjuk, a cigány fiatalok csaknem kétharmada korai iskolaelhagyóként, lemorzsolódóként hagyja ott a közoktatás vagy éppen a szakképzés világát.

A süllyedő Atlantiszként gyakorlatilag roncstársadalmi létbe nyomorodó, hátrányos helyzetű járásokban élő szakképzetleneknek a globalizálódó munkaerőpiacon több százmillió emberrel kellene majd rivalizálniuk, azokkal, akiket a mostani kormányzat, az egypárti túlhatalmat építő kormányzat gyakorlatilag beenged az országba, zöldjelzést adott nekik, és ha minden így történik, akkor iszonyatos társadalmi feszültségeknek nézhetünk majd elébe.

Mi ezzel szemben a Jobbik-Konzervatívoknál azt mondjuk, hogy egy új klebelsbergi fordulatra lenne szükség, ahol az általános tudásszint emelésével, valamint a nagy hozzáadott értéket teremtő ágazatok preferálásával kellene felemelni hazánkat. De ha önök kormánypárti részről lecserélik a magyar dolgozókat ázsiai migránsmunkásokra, akkor ezek az integrációs feszültségek ezekben a halmozottan hátrányos helyzetű régiókban egyre inkább növekedni fognak, a gazdasági, társadalmi és kulturális szakadékok hatalmassá nőnek, sok helyütt áthidalhatatlanná válnak. Azt hiszem, hogy ebbe borzasztó belegondolni.

Minőségi közoktatás nélkül nem lesz versenyképes gazdaság. Minőségi közoktatás nélkül nem beszélhetünk társadalmi mobilitásról és egyáltalán, magyar jövőről sem. Óriási mindebben az állam felelőssége, de konzervatívként mi nemcsak az államra mutogattunk, hanem rendre el szoktuk mondani, hogy másnak is van mindebben felelőssége. Utalnék Thomas Sowellre, a híres stanfordi afroamerikai professzorra, aki igazat írt, amikor azt mondta, hogy nagyon kontraproduktív az, amikor megtiltják, hogy bizonyos kérdéseket firtassanak, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy a leszakadt társadalmi csoportok egyes tagjainak viselkedésében vagy társadalmi kultúrájában vane valami hátráltató tényező  ezt egyébként Romano Rácz Sándor úgy mondta, hogy a kívülállás kultúrája.

Nos, kérem szépen, fel kell tenni ezeket a kérdéseket, mert buta vagy hazudik az, aki eltagadja azt a nevelésszociológiai alapigazságot, hogy a családi mikrokultúráknak óriási hatása van arra, hogy mivel vértezik fel a gyermekeiket. Azokban a családokban, ahol nincsen iskolaiteljesítmény-elvárás, ahol nem érték a tanulás, papolhatunk bármit, nem lesz változás. Éppen ezért lenne ideje egy új klebelsbergi fordulatnak, ahol megvan az államnak, de megvan az egyénnek a felelőssége is, valamint a közösségi vezetőké, és mindezek mellé nem ázsiai munkásmigránsokkal kellene megoldani egyébként a gazdasági kihívásokat, hanem ezzel az új klebelsbergi fordulattal. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)