Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Bányai Gábor képviselő úr, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Egy, elsősorban Magyarország keleti megyéit súlyosan érintő problémával kapcsolatban kértem szót. Jelenleg Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye azok az alföldi területek, ahol nagyfokú és súlyos aszály alakult ki, és tart már negyedik éve. Ahogy Magyarország Alaptörvényének P) cikke fogalmaz: „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Évről évre az egyre szélsőségesebbé váló időjárás új kihívások elé állítja a magyar mezőgazdaságot. A rendkívüli időjárást mi magunk is érezhetjük. Nyaranta az extrém forróságnak, a csapadék hiánya miatti szárazságnak köszönhetően egyre hosszabbak az aszályos időszakok, vészesen és végletesen lecsökkent a lehulló csapadék mennyisége. De tény, hogy esőt nem tudunk csinálni. Tény az is, hogy a klímaváltozást egyelőre nem vagyunk képesek megfékezni, megállítani. Tény, hogy ennek a folyamatnak a végén, ha nem lesz egy óriási és átfogó, a vízpótlást előtérbe helyező, nemzeti konszenzuson alapuló nemzeti vízpótlási és öntözési programunk, akkor a magyar Alföld legnagyobb része sivatagossá fog válni.

Az ország déli régiójában fekvő Duna-Tisza közi homokhátság Közép-Európa legnagyobb, kiszáradástól veszélyeztetett területe. A Duna-Tisza közén, ahol a XX. század elején még ezernél több természetes tó volt, mára csupán a fennmaradt elnevezéseik emlékeztetnek hajdani természetes vizeinkre. A magasabb területeken a térség talajvízszintje az utóbbi két évben 3-5 métert vagy azt meghaladó mértékben süllyedt. A felső rétegekbe fúrt kutak és tavak kiszáradtak.

A saját, Borotán működtetett meteorológiai állomásom adatai szerint az elmúlt négy évben felgyorsult a lehulló csapadék csökkenésének mértéke, miközben a vegetációs időben nőtt az átlaghőmérséklet. Hogy érzékeltessem, kigyűjtöttem minden év április 1. és november 1. között a vegetációs időben mért lehulló csapadék mennyiségét. 2019-ben még 435 milliméter, a 2020. évben 408 milliméter, 2021-ben már csak 313 milliméter, s ebben az évben eddig összesen 165 milliméter esett Bács-Kiskun megye legcsapadékosabb térségében.

Tudniuk kell, hogy minden, az emberi fogyasztásra alkalmas növény termesztéséhez a vegetációs idejében, jó időbeni eloszlással 500-1000 milliméter csapadékra van szükség a sikeres termeléshez. Magyarán, ha ezen nem tudunk változtatni, nem juttatunk fel vizet folyóinkból a magasabban fekvő területekre, akkor az ország keleti részének legnagyobb része mezőgazdasági termelésre nem, vagy csak korlátozottan lesz alkalmas. Ez a jelenlegi helyzet, jobbra a természet részéről egyelőre nem számíthatunk.

Az elmúlt ötven évben rendszeresen felmerülő probléma volt a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásának megoldása. A rossz vízgazdálkodású tájakon a téli többletvíz rövid időn belül a mélyebb területekre folyik át, az így felhalmozódott vizeket azonban a lehető leghamarabb elvezetik csatornarendszereink, a felszín alatti vízkészlet pedig csak korlátozásokkal használható öntözésre. Így az aszályos időszakban nem áll rendelkezésre olyan vízkészlet, amely kielégítené a biológiai, illetve a gazdálkodók vízigényét. (Zaj.  Az elnök csenget.)

Víz nélkül nincs mezőgazdaság, víz nélkül nincs élelmiszeripar, és nem tartható fenn a homokhátság és az Alföld zöldség-, gyümölcstermesztő és növénytermesztő kultúrája. Magyarán, Magyarországnak pont a legrosszabb és a legnehezebb természeti, politikai és pénzügyi időszakban meg kellene hoznia az ország keleti részének megmaradása érdekében azt a súlyos, ezermilliárd forintokban mérhető döntést, amellyel a nagy és kisebb folyóink bevonásával, vízhozamának néhány százalékos itt tartásával és a tározókban, tavakban, csatornamedrekben történő tározásával megakadályozzuk az ország Alföldjének teljes kiszáradását.

(10.30)

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Kérném önt, valamint a kormányt és döntésüket, hogy segítsenek az Alföld és a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásának megoldásában, a vízpótló művek kiépítésében. Ötven éven át mentünk abba az irányba, ami idevezetett, de nincs újabb ötven évünk, hogy várjunk valami tőlünk független csodára vagy a természetre, hogy legyen elégséges vizünk. (Folyamatos zaj.) Mert vizünk erre a célra még talán volna, a Duna-Tisza között és azon túl is vannak még tartalékaink.

Tisztelt Miniszter Úr! Megköszönve várom válaszát, megköszönöm, akik figyeltek, képviselőtársaimat, hogy figyeltek erre a szerintem fontos ügyre, és köszönöm, hogy türelmesen meghallgattak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Nagy István miniszter úrnak adom meg a szót.

DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! (Folyamatos zaj.  Az elnök csenget.) Valóban egy nagyon fontos kérdésre irányította rá a figyelmet, egy olyan helyzetre, amellyel nap mint nap kell szembenéznünk, és nap mint nap kell vele megküzdenünk. Magam is jártam a térségben, és az én életemben hasonló látvány még nem fogadott: térdig érő kukorica, lábon megszáradó napraforgó, egyszerűen rendkívüli az a kár, amely az Alföld déli részét érinti. Ma már több mint 500 ezer hektáron van ez a kár, és az a rossz hírem, sajnos, hogy ez a kár nemcsak Magyarországot érinti, hanem az európai mezőgazdasági területek 46 százaléka sújtott ma már az aszállyal. Tehát egy nagyon komoly kihívásnak kell megfelelnünk.

Az aszály ellenére és e nehéz küzdelemre mégiscsak azt kell mondanom, hogy köszönet minden magyar gazdának, hiszen a magyarok kenyere a mindennapi betevő falatra megvan. Csűrben vannak azok a gabonamennyiségek, amelyek a magyarok biztonságos ellátását szolgálják. A rossz hír viszont az, hogy exportra kevesebb mennyiség jut. A kialakult helyzetben az agrártárca minden lehetséges eszközzel támogatja a termelőket, akiknek többek között az agrárkárenyhítési rendszer és az aszálybiztosítás jelenthet nagy segítséget. Az elmúlt években hazánk ugyanis kiépítette azt az európai összevetésben is kiemelten fejlett és több pilléren nyugvó mezőgazdasági kockázatkezelési rendszert, amely a jelenlegi helyzetben is segítséget képes nyújtani a gazdálkodóknak. Az aszálykárok okozta bevételkiesés enyhítésére szolgál az úgynevezett kárenyhítési alap. A végleges és jogos gazdálkodási igények összesítése után az Agrárminisztérium javaslatot fog tenni a kormánynak, hogy a kárigények alapján döntsön majd az alap forrásainak kiegészítéséről.

Az idei évben a megemelkedett igényekre tekintettel többletpénzt biztosítunk a díjtámogatott aszálybiztosításokhoz. Így lehetővé válik az aszályhoz kapcsolódó biztosítási díj 65 százalékának támogatásként történő kifizetése a gazdálkodók számára, ezért több mint 14 milliárd forintra emeljük az erre fordítható vidékfejlesztési források összegét.

Fontos megemlíteni, hogy a közvetlen támogatások évente több mint 400 milliárd forint összegben nyújtanak pénzügyi biztonságot a gazdálkodóknak. Az aszály által sújtott termelők finanszírozási helyzetét kamattámogatott forgóeszközhitel, többek között az Agrár Széchenyi-kártya-folyószámlahitel is segíti.

Az Európai Bizottsághoz is fordultunk a közvetlen támogatások megemelt összegű előlegfizetésének engedélyezésére, illetve más adminisztratív szabályok könnyítése érdekében. Azt is kértük a Bizottságtól, hogy az agrár-környezetgazdálkodási program keretében az érintett gyepterületekhez kapcsolódó időbeli  a kaszáláshoz, a szálzúzási, illetve a silózási tevékenységekhez kapcsolódó  korlátozások feloldhatók legyenek.

A termelők öntözési beruházásaihoz a vidékfejlesztési program keretében idáig több mint 45 milliárd forint értékben ítéltünk meg támogatást. Emellett támogatjuk az öntözési közösségek létrehozását is, ráadásul a 2023. és ’27. évek közötti KAP stratégiai terv alapján az eddiginél is több forrás, mintegy 70 milliárd forint jut majd az öntözéses gazdálkodás fejlesztésére. (Folyamatos zaj.)

Igen jelentős, több tíz milliárd forintos nagyságrendben hajtunk végre infrastrukturális beruházásokat, fejlesztettük a főműveket, a harmadlagos műveket. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a BM koordinálásával az elmúlt években nyolc tározót építettek az országban összesen 5 millió köbméter maximális tározási kapacitással. A 2019-22. években az infrastrukturális hiányok megszüntetésére irányuló munkálatok során 2177 kilométer csatornaszakasz került megújításra, kotrási, irtási és mederkarbantartási beavatkozások által, továbbá felújításra vagy átépítésre került 314 darab műtárgy és 33 szivattyútelep. A mezőgazdasági öntözés fejlesztéséhez kapcsolódóan megvalósításra került a Derecskei-főcsatorna korszerűsítése, a jászsági vízgazdálkodási rendszer rekonstrukciójának első üteme és a hajdúhátsági többcélú vízgazdálkodási rendszer fejlesztése. De van olyan térség, ahová ezek még nem elegendőek, és ilyen térség a homokhátság.

A homokhátság vízhiányos állapotának javítását célzó fejlesztéseket alapvetően két irányból kell megközelíteni. Egyrészt a homokhátság gerincét és a közvetlen térségét célzó vízpótlást biztosító fejlesztéseket, amelyek hét célterületre irányulnak. Az első a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág vízpótlásának bővítése. A második a Kiskunsági-főcsatorna és a Duna-völgyi-főcsatorna vízkészletének növelése. A harmadik az északi regionális vízpótlás és vízvisszatartás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a keleti vízpótlás és vízvisszatartás, a kígyósi vízrendszer pótlása, a felső-bácskai vízpótló rendszer, a déli regionális vízpótlás és a közép-homokhátsági szikes tavak vízpótlása. És van a fejlesztés másik iránya a homokhátság peremterületeit érintve, idesorolható Mórahalom és térsége; és nagyon remélem, hogy mindezekből látszik az, hogy mily felelősséggel, mily forrásátcsoportosítással próbáljuk megoldani ezt a nehéz helyzetet. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   29-32   33-36   37-38      Ülésnap adatai