Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK : Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kis technikai szünetet követően folytatjuk munkánkat. Soron következik az állami építési beruházások rendjéről szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. A kormány-előterjesztés T/3677. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiünk számára elérhető.

A vitában elsőnek a Törvényalkotási Bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Bóna Zoltán képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

BÓNA ZOLTÁN, a Törvényalkotási Bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tájékoztatom önöket, hogy a Törvényalkotási Bizottság 2023. június 8-án tartott ülésén megtárgyalta a T/3677. számú, az állami beruházások rendjéről szóló törvényjavaslatot. Az összegző módosító javaslatot és összegző jelentést a bizottság a házszabály 46. §-a alapján 26 igen szavazattal, 6 nem szavazat ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! A Ház asztalán fekvő törvényjavaslat célja, hogy a költségvetéshez igazítsa a fejlesztéseket, a „többet kevesebbért” elvet helyezze előtérbe, megakadályozza, hogy felesleges vagy fenntarthatatlan beruházások valósuljanak meg. A beruházásokat alaposabban kell tervezni és racionálisabban kell megépíteni, továbbá gazdaságilag fenntartható beruházásokat kell végrehajtani a hosszú távú energiahatékonyság és költségoptimalizálás érdekében. Fontos kiemelni, hogy erősebb piacvédelmet tesz lehetővé, továbbá biztosítja, hogy a környezeti szempontok és a fenntarthatósági, üzemeltetési szempontok a teljes beruházás életciklusa során érvényesüljenek.

A törvénytervezet alapján az állami építési beruházásokkal kapcsolatban a kormány új mechanizmusban dönt. Az állami építési beruházások végrehajtásának alapja az állami építési beruházási keretprogram, amely szakpolitikai ágazati koncepciókra és ágazati beruházási tervekre épül. A törvényjavaslat alapján elfogadandó első állami építési beruházási keretprogram a 2035. december 31. napjáig tartó programozási időszakról szól.

A Törvényalkotási Bizottság eljárása során megfogalmazódott módosítási igénynek megfelelően a közbeszerzési eljárásokban szükséges közbeszerzési szakértelem nyújtásának a feltételeiben való átfogó változások miatt indokolt átmeneti rendelkezéssel bizonyos közbeszerzési tárgykörök tekintetében lehetőséget biztosítani az új szabályozás alkalmazására való felkészülésre. A módosítási javaslat szerint 2026. június 30. napjáig a kormányrendeletben meghatározott, közbeszerzésre kötelezett szervek árubeszerzésre vagy szolgáltatásmegrendelésre irányuló közbeszerzési eljárásaikban a törvényjavaslat hatálybalépése előtti napon a hatályos szabályok alapján felelős akkreditált közbeszerzési szaktanácsadót vonhatnak be.

Az új állami beruházási törvény új alapokra helyezi és egységesíti az állami építési beruházások rendszerét, új lehetőséget teremt a szakma képviselői számára, végső soron pedig új fejezetet nyit egy erősebb, az Európai Unió legfejlettebb országaihoz közelítő Magyarország megteremtésében. Az elhangzottak ismeretében úgy vélem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat támogatandó. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megkérdezem Lázár János miniszter urat mint előterjesztőt, hogy kíváne felszólalni. (Lázár János szólásra emelkedik.) Igen. Mielőtt megadnám a szót, tájékoztatom önt, miniszter úr, hogy összesen 15 perc időkeret áll önnek a rendelkezésére a jelenlegi felszólalására, a későbbiekben a vitában elhangzó felszólalásra, illetve a zárszóra. Ennek megfelelően Lázár János miniszter úré a szó. Parancsoljon!

LÁZÁR JÁNOS építési és közlekedési miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Látva ellenzéki képviselőtársaim aktív részvételét a parlamenti munkában, azt gondolom, hogy mérsékelten élek vissza a türelmükkel, és megpróbálom együttesen teljesíteni a három feladatot.

Mindenekelőtt szeretném megköszönni azoknak a képviselőtársaimnak, akik részt vettek a törvény előkészítésében akár a parlamenti szakaszban, akár a parlamenti vitában, hogy a munkájukkal, illetve elképzeléseikkel és javaslataikkal ehhez hozzájárultak, mármint a törvény sikeréhez.

T/3677. számon nyújtottam be a törvényjavaslatot a kormány nevében április 19-én, az általános parlamenti vita megkezdődött május 23-án, és közben az Európai Bizottsággal folyamatos egyeztetéseket folytattunk annak érdekében, hogy az Európai Bizottságot részben előzetes konzultáció jegyében tájékoztassuk, részben  amennyiben szükséges  a törvényben az európai uniós jognak való megfelelés érdekében változtatásokat hajtsunk végre az elfogadás pillanata előtt.

Az Európai Bizottsággal való egyeztetés első szakasza lezárult, az Európai Bizottság ebben a szakaszban érdemi észrevételt nem tett. Az Európai Bizottság azt jelezte Magyarország képviselőin keresztül, hogy a gyakorlati alkalmazást kívánja monitorozni, és így ezáltal a parlamenti elfogadás előtt ez az akadály nem áll fenn. Szeretném azt nyomatékosan megjegyezni, hogy meggyőződésünk szerint  amit az Európai Bizottság eddigi álláspontja semmiképpen nem cáfolt  semmiféle európai uniós jogba vagy normába nem ütközik a törvény elfogadása.

Azt az elvi kérdést vagy azt az elvi vitát ismét nem szeretném megnyitni, amit egyszer már lefolytattunk itt, illetve megkezdtünk, hogy a magyar állam végrehajtó hatalmának milyen joga és kompetenciája lehet arra nézve, hogy az állam érdekében, a köz javára beruházásokat valósítson meg.

(18.50)

Az én meggyőződésem az, hogy ez önmagában a költségvetési törvény elfogadásával egy felhatalmazást jelent, hiszen minden évben az éves költségvetési törvényben benne van az éves beruházási előirányzat minden minisztériumnál, minden tárcánál. Erre akár a parlamenten kívül a végrehajtó hatalom kormányrendeletekkel megalkothatná a saját játékszabályait, mint ezt tette korábban, 32 éven keresztül.

Nagyon fontos ellenőrzési jogosítványt ad a parlament kezébe a törvény elfogadásának lehetősége, és jól mutatja be azt a rendszert, és vonja be a törvényhozó hatalmat is a végrehajtó hatalom egyik fontos feladatába, az állam fejlesztésébe, az ország építésébe, hogy két jogszabályt terjesztünk tulajdonképpen a parlament elé. Az egyik az állami beruházások rendjének szab új menetet, ahogy Bóna képviselőtársam elmondta, és ahogy az előterjesztésből kiderül. Sajnos, nem együtt és nem egyszerre, hanem az egyeztetések elhúzódása miatt külön kerül beterjesztésre a magyar építészetről szóló joganyag, de a kettő együttesen fogja annak a keretét meghatározni, hogy Magyarországon hogyan és milyen módon, milyen formában lehet beruházni majd.

Lefolytattak egy vitát a képviselőtársaim a centralizáció- decentralizáció ügyében. Az ellenzéki képviselőtársak érdemi felszólalásai a jegyzőkönyvek áttanulmányozása mellett arra vonatkoztak, azt a közvetkeztetést vontam le, hogy a centralizáció volt a legsúlyosabb kérdés, sőt a kormánypárti frakciókban is a települési önkormányzatok közül jó néhányan hallatták hangjukat, képviselték az érdekeiket, hogy vajon ez a koncentrálás mennyiben teszi hatékonnyá vagy mennyiben teszi jobbá a beruházásokat.

Nekem meggyőződésem, hogy kevesebb forrásból akkor lehet jobbat építeni, ha a beruházások levezénylése egy professzionális menedzsment, egy professzionális kéz által történik, de tárgyalásokat folytattunk az önkormányzati szövetségekkel. Én egy ötpontos megállapodást javasoltam Karácsony főpolgármester úrnak is; egyrészről, hogy az Állami Beruházási Érdekegyeztető Tanácsnak legyen tagja a Megyei Jogú Városok Szövetsége, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, Budapest Főváros Önkormányzata is, az Építési és Közlekedési Minisztérium és az az önkormányzat, amelynek a területén zajlik az állami beruházás. Magyarország összes területe fel van osztva települési, önkormányzati territoriális jogkörre, tehát minden települési önkormányzat területén zajlik minden beruházás, és ez az önkormányzat legyen konzorciális partnere a magyar államnak.

Ha az önkormányzat úgy gondolja, hogy az állami beruházás megvalósítására kész és képes, akkor fordulhasson a minisztériumhoz. Ha a minisztérium 15 napon belül nem veszi át a beruházás megvalósítását, akkor a beruházás megvalósítása az önkormányzatot illeti. Az önkormányzat területén végrehajtott beruházás tulajdonjoga, illetve az ingatlan tulajdonjoga, amire ez történik, nem kerül az állam tulajdonába átmeneti jelleggel sem, azon az állam nem hajthat végre ilyen típusú akciókat vagy jogi lépéseket, partnerként és együttműködésként ajánlottam az adott állami beruházás tekintetében, hogy közösen valósítsuk meg a területileg illetékes önkormányzattal. Az a benyomásom alakult ki, hogy az érdekképviseletek és a Fővárosi Önkormányzat is nyitott volt ezekre a kezdeményezésekre.

Szeretném jelenteni az Országgyűlésnek, hogy megtárgyalta a Gazdasági Bizottság, a Fenntartható Fejlődés Bizottsága, a Törvényalkotási Bizottság, és az előterjesztéshez összesen 12 módosító indítvány érkezett. Sajnálom, hogy ezt a nagyon fontos témát a képviselőtársaim közül  az ellenzéki képviselőtársaimra vonatkozik a megjegyzés  egyedül Szabó Sándor képviselőtársam méltatta arra, hogy egyéni országgyűlési képviselői indítványt tegyen, a többiek számára a nagy politikai lózungokon túl nem volt fontos az előterjesztés, holott én itt a felszólalásomban kértem a képviselőtársaimat, hogy járuljanak hozzá a tudásukkal, tapasztalatukkal és véleményükkel a törvény esetleges korrekciójához vagy javításához. Említette Bóna Zoltán képviselőtársam, hogy bizonyos tekintetben tettünk kivételeket, ehhez kapcsolódik majd a hatályba léptetéssel kapcsolatos észrevételem is.

Röviden szeretném tehát keretbe foglalni azt, hogy az állami beruházások rendje és a magyar építészetről szóló törvény határozza meg, hogy Magyarországon mit lehet építeni. Az új rendszer felépítése azon alapszik, hogy értékelnünk kell az eddigi eredményeket vagy éppenséggel hiányosságokat és hibákat, ezt meghaladóan pedig az egész törvénynek a szellemisége a szuverenitás, az önrendelkezés érvényesítésére épül.

Fontos, hogy a beruházásokat teljes egészében újragondoljuk: mit építünk, hol építjük, miből és mennyiből építjük, hogyan építjük ezeket meg, kikkel és minek a közreműködésével, milyen alapanyagokkal fogjuk ezt megvalósítani. Azt gondolom, hogy ott ruházzunk be, ahol a leginkább erre szükség van, ez a törvény szellemisége, és az is nagyon fontos, hogy a nemzeti hagyományok, a hely szelleme, a polgári jó ízlés védelme érvényesítésre kerül minden állami beruházás esetében. Magyar alapanyagból, magyar munkavállalókkal, magyar szakemberekkel, magyar szaktudással, magyar tudással valósul meg a magyar haszon érdekében, tehát ez egy vállaltan patrióta törvényjavaslat, amely kedvezni kíván a magyar gazdasági szereplőknek.

Először jelenik meg az állami beruházásokról szóló joganyagban a fenntarthatóság szempontja két szempontból: egyrészről nyilván ökológiai értelemben és ökonómiai értelemben is, tehát a természetvédelem fontossága, az épített környezet és a természet viszonyának állami szabályozása az állami beruházások tekintetében, másrészről a fenntarthatóság kérdése, hogy amit megépítünk, azt mi és az utánunk jövők képesek legyenek működtetni és üzemeltetni  ez legalább olyan fontos, mint maga az építkezés valósága.

Az új beruházási eljárási rend tíz évre transzparenssé teszi a törvényhozó hatalom előtt, hogy a végrehajtó hatalom melyik szakágazatban mit kíván megvalósítani. 106 egyéni választókörzet számára a következő fél év ebből a szempontból döntő jelentőségű lesz, hiszen az egyéni körzetekben megvalósuló állami beruházásokat ebben a fél évben kell eldönteni, és ebben a listában ezeknek érvényt szerezni, legyen szó akár iskoláról, óvodáról, kórházfelújításról, rendőrségi épületről, tűzoltóságról, járási hivatalról. Ezek most tíz évre el fognak dőlni, hogy ez a kormány a választók bizalmából mit kíván megvalósítani.

Szeretném azt is elmondani, hogy igen, ez egy kézbe veszi a beruházásokat, egy központi és erős kézzel vezényli le a beruházásokat, de természetesen a beruházások eldöntésében van demokratikus legitimáció, nem is akármilyen, hiszen nem én hozok döntést, hanem a szakágazati miniszterek, illetve a kormány egésze hoz testületi döntést. Ezenkívül egészen biztos, hogy törekszünk a modernitás szempontjainak az érvényesítésére és a patrióta szempontok érvényesítésére.

Az egyeztetéseket két alkalommal folytattuk le: mielőtt a törvényt benyújtottuk, 25 szervezettel folytattunk le egyeztetést, és 900 javaslatot mérlegeltünk; a törvény benyújtása részeként a társadalmi egyeztetésben ezer javaslatot mérlegelt az előterjesztő, és került a parlament elé, ahol további megfontolni való javaslatok is voltak.

Itt szeretném azt megjegyezni, hogy a törvénnyel kapcsolatban egy nyitott kérdés maradt a hatálybalépést illetően, ezért kértem az Országgyűlést a mai nap folyamán, hogy holnap ne legyen zárószavazás az előterjesztésről, ezt halassza el az Országgyűlés, járjon az bármilyen következményekkel is. Ennek az az oka, hogy a két törvény benyújtása, tárgyalása, hatályba léptetése kettévált, ezért vannak olyan joganyagi részek, amelyeknek a hatályba léptetéséhez átmeneti időre van szükség. Tehát az állami beruházások rendjéről szóló új törvényjavaslat hamarabb lép hatályba, mint a magyar építészetről szóló törvényjavaslat, és amit még nem tudunk szabályozni a magyar építészetről szóló törvényjavaslatban, annak az átmeneti hatályban tartását javasolom az Országgyűlésnek. Ez egy jogtechnikai jellegű javaslat, de ennek a rendezése, úgy gondolom, nélkülözhetetlen.

Még egyszer megköszönve tisztelt képviselőtársaimnak a vitában való részvételt, azoknak a képviselőknek, akik az előterjesztést tárgyalásra alkalmasnak, vitára alkalmasnak és reményeim szerint elfogadásra alkalmasnak találták, szeretném megköszönni a közreműködését. Jelzem, hogy a tavaszi ülésszakon szeretném a parlament elé benyújtani a magyar építészetről szóló joganyagot, amit szeretném, ha az őszi ülésszak alkalmával tűzne napirendre az Országgyűlés, tárgyalná ki alaposan. Tehát most benyújtjuk, ősszel kerülne megtárgyalásra, és még a nyáron alkalom nyílna az abban foglalt joganyag és javaslatok megfontolására. Elnök úr, igyekeztem a türelmével nem visszaélni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tájékoztatom, hogy 10 perc 13 másodpercet használt el a 15 perces keretéből, ennek megfelelően 4 perc 47 másodperc áll majd önnek a további felszólalásra, illetve a zárszó elmondására a rendelkezésére.

Tisztelt Ház! A kijelölt Gazdasági Bizottság nem állított előadót, így most megadom a szót Keresztes László Lórántnak, aki a vitához kapcsolódó Fenntartható Fejlődés Bizottságának a kisebbségi véleményét ismerteti háromperces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, a Fenntartható Fejlődés Bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Hangoztak el új információk, majd igyekszem erre is reagálni; lehet, hogy a frakció-időkeret terhére, de szerintem ez fontos, hogy bekerüljön a jegyzőkönyvbe, és tudjunk erről beszélni.

Valóban, én nem vettem részt az általános vitában, de én magam is egyébként a jegyzőkönyvekből tájékozódtam, végigolvastam, hogy mi hangzott el, és ennek megfelelően készültem a Fenntartható Fejlődés Bizottságában a vitára. Úgy érzem, azért elég átfogó, elég tartalmas vitára nyílt lehetőség, és egyébként én ezt pozitívan is értékeltem. Csepreghy miniszterhelyettes úrnak jeleztem is, hogy fontosnak tartom azt, hogy még lehet időnként tartalmas szakpolitikai vitákat folytatni, és még akkor is fontos ez, ha esetleg alapvető dologban is marad véleménykülönbség.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Abban egyetértettem a bizottsági ülésen is, hogy valóban, ahogy miniszterhelyettes úr is ott ezt elmondta, volt jogalkotási kényszer, tehát mindenképpen indokolt volt, hogy egy ilyen jogszabály került az Országgyűlés elé, ugyanakkor azt kicsit talán túl ambiciózusnak tartottam, hogy egyfajta teljes politikai konszenzust reméltek itt a törvény benyújtása kapcsán, és ezt indokoltam is, illetve más ellenzéki képviselők is felszólaltak az ülésen.

(19.00)

Az szintén pozitív volt, hogy önkritikus volt miniszterhelyettes úr a 2010 utáni időszak beruházáspolitikájával kapcsolatban, én pedig önkritikus voltam, bocsánat, nem önkritikus, hanem kritikus voltam a 2010 előtti időszak beruházási politikájával. Tehát ebben, mondhatjuk, egyetértés alakult ki, hogy bizony nagyon sok hibát elkövettek a mindenkori kormányok 2010 előtt és 2010 után is.

Felhívtam a figyelmet arra, hogy a fogalomhasználat terén nagyon sok minden van, amiben egyetértünk, ilyen például a polgári jó ízlés, a patrióta szemlélet, a zöldszempontok érvényesítése, s a többi, ugyanakkor sajnos arra is fel kellett hívni a figyelmet, hogy sokszor elhangoztak ezek a fogalmak, ez az értékítélet ugyan a szövegek szintjén megjelent, de konkrét megvalósulására a törvényjavaslat szövegében nem találtunk garanciát. Mindenképpen örömteli információnak, változásnak tartom, hogy a TÖOSZ véleményéhez képest például sok mindenből visszalépett vagy korrigált a minisztérium, ugyanakkor ezzel együtt is úgy érzem, hogy továbbra is áll az az érv vagy ellenérv, hogy túlzottan centralizált a rendszer. Ugyan valóban lesz lehetőségük az önkormányzatoknak arra, hogy saját menedzselésen belül tartsák ezeket a projekteket, de mégiscsak a minisztérium fogja meghozni ezt a döntést, tehát az önkormányzatok kívül esnek ezen a döntésen, hogy az általuk részben finanszírozott beruházás az ő irányításuk alatt vagy kormányzati irányítás alatt valósul meg. Tehát ez mindenképpen a centralizáció irányát mutatja.

Azt is problémának érzékeljük, hogy vannak a fogalomhasználat terén fontos megjegyzések például a fenntarthatóság szempontjainak érvényesítésére, ugyanakkor a különböző konzultációs testületekben nem jelennek meg azok az érdemi szakmai szereplők, akik ilyen kompetenciákkal rendelkeznének, tehát garanciákat megint csak nem látunk a szövegben.

Összességében ennyit szerettem volna elmondani, és mindjárt a frakció időkerete terhére egy kicsit még folytatnám, elnök úr.

ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretekben. A vita során kétperces hozzászólásra nincs lehetőség. Elsőként megadom a szót (Pillanatnyi szünet.) Keresztes László Lórántnak. Azt hittem, hogy lesz más, de akkor öné a szó, képviselő úr. Folytassa!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nos, tehát itt nem látunk garanciát arra, hogy a környezetvédelmi szempontokat kompetens módon képviselni képes ember ezekben a testületekben érdemi módon részt tudna venni, és ezeket a szempontokat érvényesítené. Ezt azért is tartottam az ülésen is aggályosnak, mert láthatjuk, hogy most is egy olyan beruházáspolitika valósul meg, vagy olyan döntéshozatali mechanizmus, csak példaként említem, amely révén múlt évben például kétszer adtak építési engedélyt a kormányhivatal révén olyan beruházásra, amely a balatoni magaspartot, az aligai magaspartot lepusztította volna. Ezt példaként hozom, már korábban is erről beszéltem, mert azt gondolom, ha egy rendszerben megvalósulhat ez, hogy egy több millió éves geológiai képződményre, egy páratlan természeti képződményre, amely egy nemzeti jelkép, hogy így mondjam, ki lehet adni egy olyan építési engedélyt, amely annak a ledózerolásáról szól azért, hogy vállalkozók nagyobb beépítési százalékkal gazdálkodhassanak egy telken, az azt jelenti, hogy nagyon távol áll ez a kormányzat vagy ez a rendszer attól, hogy ilyen módon egyrészt patrióta, másrészt a fenntarthatósági szempontokat érvényesítő és azokat elismerő beruházáspolitika valósuljon meg.

Ezért is lenne nagyon fontos, hogy érdemi garanciák legyenek ebben a rendszerben. Vannak különböző konzultációs testületek, de úgy látjuk, hogy a döntő szó akkor is a miniszteré lesz, tehát a miniszter egyetértésével valósulhatnak meg ezekben a konzultációs testületekben döntések. Az sem világos, hogy ha szerepet kapnak a különböző önkormányzati szövetségek, nekik milyen jogosultságaik lesznek.

A legsúlyosabb probléma és legfontosabb kritikánk ezzel a törvénnyel kapcsolatban konkrétan az, hogy leegyszerűsítve a miniszter gyakorlatilag mentesítheti az adott beruházást e törvény érvényesítése alól. Azt gondoljuk, hogy ellentétes a törvény szellemiségével is, hogy gyakorlatilag egy miniszteri döntéssel el lehet dönteni, hogy egy adott beruházásra ezt a törvényt ne kelljen alkalmazni. Ez mindenképpen aggályos.

Engedje meg, tisztelt miniszter úr, ha már az iménti felvezetésében beszélt arról, hogy bizonyos beruházásokat le kell állítani, át kell gondolni, mire van szükség, hogy feltegyek önnek egy kérdést, kihasználva, hogy itt van. Néhány nappal ezelőtt megismerhettük, hogy igen nagy számban önök töröltek vagy leállítottak beruházásokat. Engedje meg, hogy szűkebb pátriám néhány fontos beruházásával kapcsolatban kérdezzem! Például a mohácsi Duna-híd helyzete, sorsa az, ami nagyon érdekelne, azt gondolom, mindenkit Baranyában, de nem csak Baranyában. Konkrétan mi lesz a sorsa ennek a Duna-hídnak? Azt nem kell cizellálnom, hogy hány és hány kormányzati ígéret hangzott el, hogy ez meg fog valósulni. Pontosan mit jelent most ez a döntés, amit önök meghoztak, mikor lesz lehetőség itt átkelni a Dunán a közúti forgalomnak?

Szintén bekerült ebbe az M60-as autópálya meghosszabbítása Szigetvárig. Itt megint nem akarok olyan olcsó lózungokat elsütni, hogy mikorra ígérte meg miniszterelnök úr már többszörösen is, hogy meg fog valósulni. Azt gondolom, hogy mind Baranya megyének, mind Somogy megyében rendkívül fontos lenne, hogy abba az irányba elkészüljön a gyorsforgalmiút-kapcsolat, és hogy ez megtörténhessen. Tehát nagyon-nagyon fontos lenne, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba, hogy mi lesz a sorsa ezeknek a fontos beruházásoknak.

Még egy utolsó kérdést engedjen meg, ha még van egy kis időm! A vita során a Fenntartható Fejlődés Bizottságában is felmerült a patrióta szemlélet, a patrióta beruházáspolitika. Akkor Csepreghy miniszterhelyettes úrnak felvetettem, hogy ahhoz, hogy patrióta beruházáspolitikát lehessen megvalósítani, alapvetően egy patrióta kormányzásnak, patrióta gazdaságpolitikának is meg kellene valósulni. Ez a törvényjavaslat például lehetőséget ad arra, hogy egy ilyen óriási beruházás, mint például a Budapest-Belgrád vasútvonal-fejlesztés, ne kerüljön a törvény hatálya alá, tehát ez ettől függetlenül valósuljon meg. Azt gondolom, hogy ez a legerőteljesebb példa arra, hogy bemutassuk, bizony nem feltétlenül valósul meg az a fajta patrióta gazdaságpolitika, amelynek az ellenpárja vagy fontos eleme lehet egy patrióta beruházáspolitika. Itt ugyanis alapvetően a távol-keleti tömegtermékek beszállításának szándékával a magyar kormány gyakorlatilag az adófizetők pénzéből megvalósít egy olyan infrastrukturális fejlesztést, amelynek erőteljesen vitatható a műszaki tartalma, bár ez titkosított, csak az összegeket, illetve a költségeket látjuk, ugyanakkor még az sem derült ki, hogy egyáltalán itt egy értelmezhető útvonal ki fog alakulni a fejlesztés után a pireuszi kikötő felé. Ennek a szakaszolt beruházásnak nagyon sok olyan eleme van, amelynek a megépülésére nincs garancia, nincs kihasználási garancia sem a kínai féltől, és azt is láthatjuk, hogy Kína is egyre inkább a pireuszi kikötőnek konkurenciát jelentő trieszti kikötőt tekinti egyfajta fejlesztési célpontnak.

Tehát milyen módon valósulhat meg egyfajta hosszú távú, tízéves tervezés, amiről beszélt ön is, illetve a miniszterhelyettes úr akkor, amikor ilyen alapvető jelentőségű, Magyarország és a nemzet jövőjét sok-sok évre, évtizedre meghatározó beruházási döntésnél a legjobb indulattal sem olvasható ki az a fajta patrióta szemlélet, és nem olvasható ki az a fajta patrióta nemzeti gazdaságpolitikai irány, hogy arra törekedjünk, hogy a legfontosabb szükségletek kielégítését minél inkább hazai termelésből vagy a nemzetközi együttműködésre alapozva és ne távolról ideszállított tömegtermékek behozatalával elégítsük ki? Arról már nem is beszélve, hogy nem igazán látjuk a garanciáját, hogy például mi lesz a V0-nak a sorsa, és ha meg is valósul az a Budapest-Belgrád vasútvonali fejlesztés, ha egyszer megvalósul egy jelentősebb, teherszállítási feladatellátás, akkor milyen módon lehet átszállítani úgymond a Dunán majd ezt a hatalmas mennyiségű árut.

Köszönöm szépen, ha néhány kérdésemre választ tudok kapni a fennmaradó néhány percben. Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Keresztes képviselő úr. A következő hozzászóló Szabó Sándor képviselő úr, MSZP.

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nem volt már itt az általános vitában, el kellett mennie, amikor, azt kell mondanom önnek, megdicsértem azt az előkészítő munkát, amely ezt a törvényjavaslatot jellemezte, hiszen talán elmondhatjuk, hogy az egyik legjobban előkészített törvényjavaslat került a Ház elé, és valóban nagyon sok egyeztetés előzte meg. Elmondható, hogy példaértékű, hiszen ilyen jellegű javaslatok, ilyen komoly horderejű törvények tekintetében ez a korábbi időszakban nem volt jellemző.

Valóban egyébként az általános vitában leginkább a centralizáció és a decentralizáció kérdésén volt a legnagyobb vita kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim között, azt gondolom. Az én módosító javaslatom is tulajdonképpen erre vonatkozott, hiszen azt mindannyian tudomásul vesszük, hogy ha kevesebb a forrás, akkor nyilván azt koncentráltabban kell elosztani, arra jobban oda kell figyelni, hogy hogyan és milyen módon lehet leghatékonyabban felhasználni a „jusson is, maradjon is” elv alapján, ahogyan miniszter úr mondta, ha jól emlékszem. De mégis azt mondom, hogy amikor történetesen az önkormányzatok  most teljesen mindegy, hogy kis önkormányzatokról, megyei jogú városok önkormányzatáról vagy akár Budapest önkormányzatáról beszélünk  korábban egy jól működő beruházást lefolyattak, lemenedzseltek, legyen szó állami beruházásokról, európai uniós beruházásokról, akkor miért ne lehetnének a kivételek között. Azt gondolom, hogy amikor a törvény meghatározza a kivételeket, mint például a nemzetiségi önkormányzatok vagy mint például a vagyonkezelő alapítványok, akkor számomra kicsit érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy azok az önkormányzatok, a kicsiktől egészen a fővárosig, miért ne lehetnének akár a kivételek között.

(19.10)

Ez az, ami számomra vagy számunkra vitapont, hiszen, ha a decentralizáció és a centralizáció között kell választani, akkor ilyen értelemben azt mondom, hogy ebben a kérdésben legyünk decentralizáltak, és azok az önkormányzatok, amelyek egyébként hatékonyan ellátták korábban ezeket a feladatokat  legyen szó, még egyszer mondom, akár sima állami beruházásokról, vagy olyan állami beruházásokról, amelyek európai uniós forrásokat is érintettek , azokra egyébként akár kivételként vonatkozzon ez a törvény. Az én módosító javaslatom erre vonatkozott.

Azt maximálisan értékelem, hogy egyébként a bizottságokban a vita során módosult egy kicsit a törvény, hiszen a miniszter úr is beszélt arról az ötpontos javaslatról, ami már egy kicsit közelebb viszi magát a beruházások megvalósítását az önkormányzatokhoz, de ez még mindig nem az a jellegű módosítás, ami  én azt gondolom  az önkormányzatok tekintetében megvalósítható lehetne. Ebben valóban marad is, ahogy Keresztes képviselő úr elmondta, a koncepcionális különbség, és nyilván igyekszem megérteni a kormányzati álláspontot, hogy a szűkös források tekintetében sokkal inkább koncentráltabban kellene elosztani a forrásokat.

Én meg arra kérem a miniszter urat, hogy amennyiben valóban tényleg a beruházásokat végig fogja kísérni a jövőben, ha a módosító javaslatomat nem is fogadják el, akkor kérem önöket tárcaként, hogy azoknak az önkormányzatoknak, ahol egyébként korrektül, hatékonyan használták fel a forrásokat, a jövőben is lehetőségük legyen ezt megvalósítani. Köszönöm.

ELNÖK: Soron kívül megadom a szót Lázár János miniszter úrnak, és a Fidesz időkeretét fogja használni.

LÁZÁR JÁNOS építési és közlekedési miniszter: Elég nagy időkerete van a Fidesznek a választók jóvoltából. Tisztelt elnök úr, nem szeretnék visszaélni sem a Ház, sem képviselőtársaim türelmével, csak azt gondolom, hogy azon képviselőtársaimnak az ellenzéki padsorokból, akik megtiszteltek azzal, hogy részt vesznek a vitában a hiányzókkal szemben, szeretnék rögvest válaszolni.

Kezdem azzal, hogy az egy nagyon fontos elvi vita lehetne, hogy vajon a beruházásokra, amelyeket a törvény hatálya alá soroltunk, azokra a beruházásokra, amelyek több mint 50 százalékban állami költségvetési forrásból valósulnak meg, tehát az állami költségvetés részei, azokra az állam alkalmazhate szabályokat, függetlenül attól, hogy kik a kedvezményezettek. Nekem az az álláspontom még az egyházak, az alapítványok és mindenféle entitás esetén, hogy alkalmazhat. Tehát én ahhoz ragaszkodom a kormányon belül, ha határon túli szervezeteket támogatunk, ha egyházaknak biztosítunk építési támogatást egy beruházáshoz vagy egy programhoz, vagy alapítványnak adhat majd az állam támogatást, akkor érvényesítse ezeket a szempontokat, például azt a közbeszerzési szempontot, hogy egy ajánlat nem ajánlat, és egy egyajánlatos eredménnyel végződő közbeszerzési eljárást nem lehet kihirdetni.

Tehát az én felfogásomban a pénz eredete, mármint az állami költségvetésből való eredete meghatározza azt, hogy hogyan lehet fölhasználni, és az államnak erről joga van intézkedni, rendelkezni. Vannak, akik ezt vitatják, alapvetően más alkotmányos elvekből vezetik le az ezzel kapcsolatos döntést. De ez a javaslat tartalmaz olyan regulákat, amelyek a törvény hatálya alá nem esők számára is vagy szerződést  tehát, ha szerződéssel ad az állam támogatást, akkor a szerződésben kell ezeket a feltételeket érvényesíteni , vagy egy saját jogszabályrendszert kell például a honvédségi beruházásokra kialakítani, amelyek nyilván kritikus infrastruktúra-fejlesztés vonatkozásában nem tartozhatnak egyetlenegy átlagos törvény hatálya alá sem.

Az önkormányzatokkal kapcsolatban a következőt tudom mondani: készül egy anyag a minisztériumomban, hogy az elmúlt 12 év fejlesztésénél mi volt a tanulság. Én voltam a botnak mind a két végén, voltam polgármester, ahogy az előbb említettem, és voltam beruházást felügyelő miniszter is, illetve vagyok. Azt tudom mondani, hogy a tapasztalatok vegyesek. Van, ahol az állam nem úgy járt el, ahogy el kellett volna, vagy el lehetett volna  erről a szekszárdiak reményeim szerint meggyőződnek, mármint arról, hogy az önkormányzat és az állam hogyan tud eljárni, mi a különbség , és van, ahol meg az önkormányzat nem úgy járt el, ahogy adott esetben kellett vagy lehetett volna.

Összességében azt gondolom, hogy nem lehet egy átlagos szabályt mondani, kivéve a pénz forrását illetően. Azt lehet elmondani, azt lehet kockázatmentesen és korrektül elmondani, hogy jó néhány olyan magyar önkormányzat volt, amely tisztességesen valósította meg a beruházást, határidőre, az állam és a közösség céljainak megfelelő módon vagy az Európai Bizottság céljainak megfelelő módon. Ezért került bele egy olyan passzus a legutolsó verziójába a törvénynek, amely szavazásra lesz bocsátva  egyébként nem titkolom, Karácsony főpolgármester kérése és javaslata alapján , hogy a tárca megegyezhet az európai uniós forrásokból megvalósuló beruházások tekintetében az önkormányzattal, hogy az kivitelezi vagy nem kivitelezi.

Nekem nem célom az összes önkormányzati beruházási képesség leépítése és állami érdekkörbe vonása. Eszem ágában nincs ilyesmit megvalósítani. Egyrészről javasoltam a kormánynak pont az ellenkezőjét, de ezt ne összegszerűséghez kössük, mint ahogy Szabó képviselőtársam javaslata volt, tehát ne az önkormányzat méretétől tegyük függővé, vagy ne összegszerűséghez kössük, hanem alkalmassághoz kössük. Vannak kis önkormányzatok, amelyek nem vállalják, vannak kis önkormányzatok, amelyek méret alapján adott esetben nem alkalmasak, és vannak kiválóan megvalósító kis önkormányzatok, mint ahogy vannak nagy önkormányzatok, amelyek nem tudták megvalósítani a beruházást annak ellenére, hogy megyei jogú városi státusszal bírnak, és rendelkeznek megvalósítási képességgel. Tehát én azt gondolom, igenis vizsgálni kell az egyedi megvalósítási képességeket, és ez alapján kell döntést hozni.

Azt azért mégiscsak szeretném elmondani, hogy az államot ugyanúgy köti az engedélyezési eljárás  Keresztes képviselő úrnak mondom , tehát az építési engedély bíróságon támadható. Óriási felperesi legitimáció van ma Magyarországon, és az állami beruházások rendre és folyamatosan akadnak meg a bíróságok döntése alapján. A Balaton ilyen típusú beruházásai, mindegyik olyan környezetvédelmi engedélyezési eljáráson esik keresztül, ahol a bíróság fölfüggesztette az engedélyt, vagy nem végrehajtható, vagy új engedélyezési eljárásra kötelezte a kormányhivatalt.

Tehát bármilyen kiemelés, bármilyen kivételtétel, ha egyáltalán ez létezik, ennek a szűkítése a törvény célja, és szűkítjük is ebben a törvényben, majd az építési joganyagban is jelentősen szűkítjük a kivételek körét. Bármilyen kivétel nem mentesülhet attól, hogy az engedélyt a bíróság fölülvizsgálja Magyarországon a szigorú európai uniós környezetvédelmi és egyéb szabályoknak megfelelően. Tehát én ebben nem látok olyan óriási kockázatot, mint azt sokan gondolják, mert ha meg is kapja egy beruházás a kormányhivataltól az építési engedélyt, azt ma már rendszeresen és rendre megtámadják a bíróságok előtt, és a bíróságok ítéleteit, ha valaki földolgozza tíz évre visszamenőleg, akkor ezek a bírósági ítéletek részben méltányosak, az esetek nagy részében igazságosak, és úgy gondolom, hogy kiállják az idők próbáját.

Tehát én azt gondolom, hogy a bíróságok által biztosított jogvédelem vagy jogszolgáltatás kellő garanciát jelenthet. Ez nem azt jelenti, hogy a végrehajtási szabályokat, vagy a kormány végrehajtási képességét vagy engedélyezési képességét, előkészítési képességét ne lehetne erősíteni. Erről szól a mi javaslatunk, a törvényjavaslat, hogy pont ez kerüljön jobban megszervezésre.

Ami a magyar patrióta gazdaságpolitikát illeti. Az építőipar azon kevés ágazatok egyike, ahol még van patrióta érdekérvényesítésre vagy szempont-érvényesítésre lehetőség. A magyar gazdaság számos szegmensében ez már csak kisebb mértékben valósulhat meg. Amikor autóipar települ Magyarországra, az autóipar-telepítésnek nem lesznek patrióta gazdasági következményei, mert az autóipari vállalkozások esetében mi nem lehetünk autógyártók, csak beszállítói láncban vehetünk részt. De az építőiparban a 350 ezer magyar munkavállalóval Magyarországon épült 28 ezer milliárdnyi állami beruházás négyötödét magyarok építették az elmúlt 12 évben; a magasépítésben teljesen, a mélyépítésben nagyrészt sikerült a külföldieket kiszorítani Magyarországról.

Azt tudjuk elmondani 12 év kormányzás után, hogy az építőipar jó példa arra, hogy ma magyar vállalkozások készek és képesek mindent megvalósítani. Nincs olyan építkezés Magyarországon  a legbonyolultabb vasútépítés, hídépítés, útépítés, magasépítés, a világbajnokság rendezésére alkalmas atlétikai stadion vagy Puskás Aréna , amit magyar vállalkozás ne tudna megvalósítani. Ezért kell az érdekeiket védeni pont a betörő kínai építőipari vállalkozásokkal vagy a belépő török építőipari vállalkozásokkal szemben. Az építőanyag egy más kérdés, mert Magyarországon 80 százalékban külföldi építőanyagot használunk föl, ami számos vitára alkalmas. Ezért mondjuk azt, hogy magyarok munkájából elsősorban magyarok haszna legyen.

Ha kiragadunk egy-egy példát a beruházások előkészítésére, amit általánosságban semmiféleképpen nem tennék, de ha szóba hozta, ha kínai pénzből valósul meg Magyarországon beruházás, más országokkal ellentétben mi magyar vállalkozók számára ebben a beruházásban is tudtunk lehetőséget biztosítani, míg a beruházás másik szakaszán, Szerbiában a szerb vállalkozások sokkal kisebb arányban és sokkal kisebb mértékben kaptak lehetőséget. Tehát pont Magyarország volt az az ország, amely a kínai finanszírozási modell keretein belül is magyar gazdasági érdeket volt képes és kész érvényesíteni.

(19.20)

Én azt gondolom, ez az állami beruházások rendjéről szóló törvényjavaslat például az én tárcámnál, amely a közlekedési beruházásokat fogja tíz évre megtervezni, alaposabb előkészítést, végiggondoltabb tervezést, nagyobb precizitást, fenntarthatósági szempontok érvényesítését fogja jelenteni. Most meg tudjuk indítani a V0-s vasúti elkerülő építését, annak az előkészítését, ami legalább tíz esztendőt vesz igénybe; csak a tervezés öt évet fog igénybe venni, a kivitelezés is hosszú éveket vesz igénybe Győr, Székesfehérvár, Dunaújváros és Kecskemét vasúti összeköttetésére. Egy ilyen projektnek az előkészítése egy tízéves feladat, és lehet, hogy több mint tíz év, mondjuk, 12-14 év ennek a megvalósítása. Csak akkor lehet nagyberuházásokat tervezni, egy Budapest-Debrecen-Kolozsvár gyorsvasút megépítése egy évtizedes munka, azt csak nyugodt körülmények között, normális tervezési mandátummal lehet megvalósítani. Ha a kormány kapkod, ha a beruházáspolitikában nincs konzekvencia, nincs következetesség, kapkodás van, akkor ezeket a beruházásokat nem lehet jól, precízen, hatékonyan, természetesen megfelelő áron, megtérülési számítások mellett megvalósítani. Azt tudom tehát mondani, hogy ez a törvény nagyobb biztonságot ad majd arra a minőségre, amit ön számonkér, a célok megvalósulása, megtérülés  társadalmi megtérülés, gazdasági megtérülés  szempontjából is.

Nem tudom, ebben a házban ez még számíte  volt, amikor még számított, amikor én ide bekerültem , azt tudom mondani, hogy miniszterként, a ’48-as áprilisi törvényekből a miniszteri felelősség intézményét komolyan véve, azt a szempontot fogom érvényesíteni, hogy az önkormányzatok, amelyek kiváló munkát végeztek, jól dolgoztak, kapják meg a beruházásra most is és a jövőben is a lehetőséget. Ezt tudom ígérni a parlament előtt, a jegyzőkönyvben és a teljes nyilvánosságban is, és próbálok erre intézményi garanciákat is teremteni, megállapodásokkal az önkormányzatokkal, és az Érdekegyeztető Tanácsban is, ahol négyötödös többséggel születik meg a döntés a résztvevők közreműködésével.

Köszönöm elnök úrnak, hogy elnöki jogkörben szót adott, és nem kívánok már a vitában többször fölszólalni. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Lázár miniszter úr. Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretekben kíváne még valaki a felszólalási lehetőséggel élni. (Nincs ilyen jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Akkor úgy tekintem, Lázár miniszter úr is a vitazáróját megtartotta.

Tisztelt Országgyűlés! A vitát lezárom. Határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. A kormány-előterjesztés T/4028. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási Bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, ezért megadom a szót Bóna Zoltán képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

Felszólalások:   238-242   243-255   255-262      Ülésnap adatai