Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A salátatörvényről mint műfajról sokat lehet vitatkozni, de egészen felháborítónak tartom azt, hogy a kormány áramvonalasítaná azokat a kilakoltatásokat és a végrehajtási folyamatot, amelynek eredménye 2010 óta több mint 23 ezer kilakoltatás Magyarországon. (Dr. Répássy Róbert fejét ingatja.) Én is ingatnám a fejemet, államtitkár úr, az önök helyében, mert nem tudnék megbarátkozni azzal a tudattal, hogy ennyi ember otthonvesztéséhez járultam hozzá. De nagyon remélem, hogy még vissza tudnak fordulni erről az útról.

Ugyanakkor beszéljünk a végrehajtások által érintett jövedelem szintjéről. Én üdvözlöm azt, hogy most megemelkedhet az az összeghatár, amely alatt elvileg  és hangsúlyozom: elvileg  nehezebb hozzányúlni magyar emberek pénzéhez, de hol voltak önök akkor, amikor beadtam az arra vonatkozó javaslatot, hogy a minimális megélhetéshez szükséges bevétel ne lehessen végrehajtói letiltások tárgya. És most is arra szólítom fel önöket, hogy a 33, illetve 50 százalékos vagy trükkökkel még nagyobb letiltások ne érinthessék a kisnyugdíjat, és ne érinthessék a minimálbér alatti, szó szerint a megélhetéshez, a táplálkozáshoz, az önök által is megemelt rezsi kifizetéséhez szükséges összegeket. Ez alatt 10 százalékot vessenek ki, vagy gondolkozzunk valami jelképes százalékos arányon, de az egészen biztos, hogy méltatlan egy nemzetállamhoz, egy, a nemzeti érdekeket védő államhoz az, hogy engedje a minimális megélhetéshez szükséges összegeket furcsa végrehajtói csapatok által ilyen módon terhelni. Tehát arra biztatom önöket, hogy legyenek sokkal bátrabbak, és védjék meg a magyar embereket, végre ne a bankok, ne a végrehajtók oldalára álljanak, hanem álljanak a magyar emberek mellé, az ügyfelek, a polgárok mellé; ahogy azt nem tették meg a devizahitelezés állítólagos rendezésekor, tegyék meg most, bontsák fel az EBRD-paktumot, ne a Bankszövetséggel alkudozzanak, ne a végrehajtókkal alkudozzanak negyedéves kvótákban, hanem álljanak végre a magyar emberek oldalára.

Ahol viszont úgy látom, hogy a diskurzustér közöttünk egy kicsit finomabb, ez a gyermektartások kérdése. Rettenetesen fontos területnek tartom, és sokkal nagyobb bátorságot várok önöktől. Az idevágó javaslatomat hónapokkal ezelőtt megfogalmaztam: ha bármilyen akadályba ütközik az, hogy egy gyermek hozzájusson ahhoz az összeghez, amit gyermektartás címszó alatt nem fizettek ki, előlegezze ezt meg a magyar állam, a magyar költségvetés álljon helyt, garantálja azt, hogy a gyermekek érdekkörében hasznosuló összeg valóban odajut a gyermekekhez, aztán majd a magyar állam vitatkozza ezt le a nem fizető féllel, és természetesen hajtsa be, próbáljon hozzájutni. Tehát ebben abszolút partner vagyok, hogy a leghatékonyabb eszközrendszert akár közösen dolgozzuk ki a rendezés érdekében.

Viszont én nagyon komolyan gondolom a gyermekek érdekeinek védelmét, egy gyerek se kerüljön olyan helyzetbe, hogy a ki nem fizetett tartásdíj miatt az ő fejlődése, az ő mindennapi nevelése, gondozása csorbát szenved. Éppen ezért arra szólítom fel önöket, hogy módosítsák úgy a csomagot, hogy előlegezze meg a magyar állam az elmaradt tartásdíjat, legyen ebben a rendszerben garancia, hogy ezt visszaélésszerűen senki ne tudja használni, és ezt követően, ha gyermekek érdekkörében hasznosultak az érintett összegek, akkor beszélhessünk arról, hogy a nem fizetőtől hogyan lehet mindezt behajtani. Ez nyilván már az önök dolga lesz, mert mindig a kormánypárti felelősség részét képezi, de magyar gyermek ne kerülhessen olyan helyzetbe, hogy ha nem fizetik ki a tartásdíjat, akkor az ő nevelése, fejlődése csorbát szenvedhessen. Szerintem ez a javaslat egy közös nemzeti minimum bázisát képezhetné. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

(13.40)