Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: A Momentum képviselőcsoportjából Szabó Szabolcs képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra: „Aktuális ügyeinkről” címmel, parancsoljon!

SZABÓ SZABOLCS (Momentum): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Egészen döbbenetes dolog történt a múlt héten. A putyini Oroszország nagykövetségének volt képe olyan közleményt kiadni, amelyben az ’56-os szabadságharcosokra hivatkozva fejezték ki aktuális felháborodásukat. Annak a putyini Oroszországnak a nagykövetségéről beszélünk, amelyik egyértelmű kontinuitást mutat a sztálinista KGB-s Oroszországgal.

Putyin pont ugyanaz, mint ami Sztálin, Berija, Malenkov, Zsukov, Hruscsov, Molotov, Kaganovics és a társai voltak (Nacsa Lőrinc: A haverjaid?), ahol Anna Politkovszkaját simán lelövik az utcán, mint egy kutyát; ahol ellenzéki képviselőket lelőnek az utcán vagy megmérgeznek a repülőn; ahol sima, egyszerű állampolgárokat visznek be a börtönbe, mert a gyerekük rajzol valamit az óvodában, vagy éppen beszélgetnek egy kávézóban egymás között  ez pont ugyanazt jelenti, ezek pont ugyanazok. (Arató Gerely: Nézz körül a padsorodban először!) Arról a putyini Oroszországról beszélünk ráadásul, amelyik minden nemzetközi egyezményt megsértve lerohant egy szomszédos szuverén országot.

Én magyarként azt várnám el a magyar külügyminisztertől és Külügyminisztériumtól, hogy egy ilyen arcátlan orosz közlemény után rendelje be magához az orosz nagykövetet, és két hétre küldje haza, hogy egy kicsit tanulmányozza a mi közös történelmünket: olvasson 1849-ről, ’45-ről, ’56-ról; mert lehet, hogy újdonságot mondok, de én úgy emlékszem, hogy ’56-ban a mi szabadságharcos hőseink, elődeink az elnyomó oroszok ellen harcoltak, az én választókerületemben ráadásul a legintenzívebben: Csepel a legtovább tartott ki; Soroksáron a Juta-dombnál a legnagyobb győzelmet értük el a szovjet-orosz megszállókkal szemben.

És esetleg elküldeném még az orosz nagykövetet, hogy nézzen szét az orosz közgyűjteményekben, például Szentpétervárott, Moszkvában, Szergijed Poszadban vagy Nyizsnyij Novgorodban, ahol ezek által a hullarablók által elrabolt magyar műkincsek vannak, ugyanis ott vannak a mai napig, és nem adták őket vissza.

Egészen elképesztő módon azonban nem ez történt az arcátlan orosz közlemény után. Szijjártó nemhogy berendelte volna a nagykövetet, hanem elment Moszkvába a közös bizniszről tárgyalni. Önök egészen pontosan ezt hogyan képzelték? Ez hogyan szolgálja a magyar érdeket? Hol van itt a nemzeti büszkeség, hol van itt az ’56-os hőseinkkel szemben tanúsított tisztelet?

De szóba hozhatnám egyébként azt is, hogy mennyiben volt magyar érdek az orosz kémbank idehozatala. És az meg aztán tényleg egészen elképesztő, hogy a magyar kormány által kinevezett igazgatótanácsi tag, aki nem mellesleg D8-as fedőnéven állambiztonsági operatív tiszt volt, még bemegy az önök fideszes propagandamédiájába, és siránkozik amiatt, hogy jaj, most mi lesz.

Én egészen fiatal voltam még a rendszerváltozáskor, konkrétan 11 éves, de el nem tudom azt képzelni, hogy az itt ülő fideszes-KDNP-s képviselők többsége, aki akkor már vagy fiatal felnőtt, vagy már egy kicsit idősebb, középkorú volt, nem háborodott volna föl elképesztő módon, és nem küldött volna el mindenkit melegebb éghajlatra, ha az történik, hogy az orosz nagykövet kiad egy ilyen közleményt, vagy arról hall, hogy 33 év múlva esetleg majd ilyen közleményt ad ki az orosz nagykövetség. Vagy nem háborodtak volna föl amiatt, és jogosan, hogy egy egykori állambiztonsági operatív tiszt védi az önök álláspontját az önök médiájában.

Úgyhogy csak azt tudom javasolni, hogy a magyar érdekeket képviseljék, ugyanis azt gondolom, hogy az a helyes magyar álláspont és az a helyes álláspont, amit én itt most elmondtam, hogy ez egy arcátlan orosz közlemény volt. Éppen ezért képviseljék ezt, és nem mellesleg kezdjék el visszaépíteni a bizalmat a szövetségeseinkkel és barátainkkal szemben, ugyanis Lengyelország, Románia, Szlovákia, Észtország, Lettország, Litvánia, Svédország, Finnország, Románia, Horvátország, az Egyesült Államok, Németország, Franciaország, és sorolhatnám a NATO- és EU-tagokat, ők a barátaink és a szövetségeseink; a putyini Oroszország nekünk ellenségünk, mert mint említettem, pont ugyanazt a KGB-s Oroszországot képviselik, amit annak idején Sztálin, Berija, Zsukov és a többiek. Tartsuk magunkat közösen ehhez mi, magyarok! Magukat is tartsák ehhez! (Taps a DK és az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: A kormány nevében Magyar Levente államtitkár úr válaszol. Megadom a szót, parancsoljon!

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönjük a történelmi kitekintést. Talán érdemes még néhány motívum erejéig elidőzni emellett. Magyarország és Oroszország, Magyarország és a Szovjetunió múltjának minden terhes pontjával tisztában van mindenki, aki magyar iskolában végzett és magyar történelmet tanult.

(12.00)

Pontosan tudjuk azt, hogy Oroszország Közép-Európára az évszázadok során mifajta hatalmi fenyegetést jelentett. Magyarország csak az elmúlt 200 évben négyszer szembesült orosz megszállással, illetve orosz megszállási kísérletekkel. A ’49-es szabadságharc eltiprásában a cári orosz csapatok jeleskedtek ’49 nyarától. Az első világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia és benne a magyar csapatok élet-halál harcot vívtak a cári orosz csapatokkal Galíciában, amelyek több ízben is betörtek Magyarország területére. Nagyon sokan emlékezhetnek ma még Magyarországon személyesen is az 1944-45-ös szovjet megszállás brutalitására, és ahogyan említette képviselő úr, 1956 pedig egyenesen sokunk számára egy politikai- és nemzetiidentitás-képző alapkő.

Ugyanakkor, tisztelt képviselő úr, elsikkadt azon, talán nem mellékes momentum mellett, hogy a XX. század második felében a ma élő generációnak egy jelentős része fizikailag is elszenvedte a szovjet imperializmusnak minden brutalitását és következményét. Ez azért volt lehetséges, mert volt Magyarországon egy, ezt az imperialista szovjet jelenlétet feltétel nélkül, készségesen és előzékenyen kiszolgáló magyar kollaboráns osztály, amit egy kommunista, majd MSZMP-nek nevezett párt fémjelzett, egy olyan rezsim révén, amelyik készséggel közbenjárt magyarok millióinak az elnyomásában. És ön, tisztelt képviselő úr, ennek a hatalomnak a politikai örököseivel indult a legutóbbi országgyűlési választásokon. (Taps a kormánypártok padsoraiból.  Nacsa Lőrinc: A plakátokon ott volt.  Szabó Szabolcs: 11 éves voltam, te szerencsétlen!) Maga politikai szövetségben ül azokkal az emberekkel, akik részben, tevőlegesen irányító hatalmi pozícióból kiszolgálták ezt, a magyarok millióinak szenvedését hozó bűnös rezsimet. Ön miről beszél? (Szabó Szabolcs: Hatéves voltam.) Ön miről beszél? Ön miről beszél? Ön közösséget vállal, személyes közösséget vállal azokkal az emberekkel, akik ennek az orosz-szovjet imperializmusnak a kiszolgálásában élen jártak, képviselő úr. Azt gondolom, hogy ez végtelenül álságos. (Vitályos Eszter: Így van!  Szabó Szabolcs: Szánalmas!)

Ami a jelenlegi viszonyokat illeti, képviselő úr, ha abból indulunk ki, hogy 50 éve, 70 éve, 100 éve, 200 éve Magyarország ki ellen kellett hogy megvédje a függetlenségét, hogy a magyarság kikkel került konfliktusba az utóbbi évszázadokban, és ez alapján hozzuk meg a napi döntéseinket, és alakítjuk a diplomáciánkat, Magyarország nagyon kevés országgal  legalábbis ebben a zavaros múltú közép-európai régióban  fog tudni kialakítani egy konstruktív és jövőbe mutató viszonyt. Hiszen alig van olyan ország, olyan nép, amellyel a magyarságnak történelme során ne lett volna kisebb-nagyobb konfliktusa. Kétségkívül az orosz nép azok közé tartozik, amelynek az aktuális, a mindig aktuális államhatalma veszélyt jelentett a magyar szuverenitásra. Ez egy terhes múlt, de egy történelmi múlt. Mi pedig abból indulunk ki, hogy nekünk ma van felelősségünk aziránt, hogy Magyarország egy prosperáló energiabiztonsággal, fizikai biztonsággal, katonai biztonsággal maximálisan védett hely legyen. Magyarországnak az ön retorikájával szemben nincsenek ellenségei, Magyarországnak nem ellensége jelenleg egyetlen ország sem, mindenkivel a legjobb viszony kialakítására törekszünk.

Képviselő úr, én azt kérem, hogy figyelje azt, amit a magyar kormány a béke érdekében tett az utóbbi hónapokban, az utóbbi több mint egy évben, figyelje azokat a programokat, amiket a béke érdekében teszünk, és ezek, ha alaposan megvizsgálja, maximális összhangban vannak azzal a retorikánkkal és azokkal a lépésekkel, amelyekkel Magyarország biztonságát  még egyszer: fizikai, energiabiztonságát  védjük, és amelynek jegyében minden körülöttünk lévő nagyhatalommal, köztük Oroszországgal is egy konstruktív, pragmatikus, korrekt viszonyra törekszünk. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök asszony. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felszólalások:   17-20   21-24   25-28      Ülésnap adatai