Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ TIMEA (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én is Bányai Gáborhoz fordulnék, és szeretném megköszönni, hogy megosztotta velünk ezt az őszintén megrendítő személyes történetét. Én emlékszem egyébként arra, amikor ez történt, és amikor hallottuk, hogy min ment keresztül, és őszintén meg voltunk rendülve. És nagyon-nagyon őszintén tudom önnek mondani, hogy nagyon drukkoltunk. És örülök, hogy segített önnek a Jóisten, ezt őszintén mondom; ahogyan azt is, hogy viszont az ALS-betegeknek nem tud már. Tehát amikor azt mondja, hogy van egy csodavárás, én értem, hogy ön ezt mondja, de Karsai Dánielnél és sorstársainál nincsen csodavárás, ők meg fognak halni biztosan, ott nincs visszaút. És azt is lehet tudni, hogy ők nagyon-nagyon sokat fognak szenvedni az utolsó hetekben, hónapokban.

És nem azt kérjük önöktől, hogy segítsenek meggyilkolni ezeket az embereket  azt hiszem, ez többször is elhangzott az ön szájából , hanem hogy segítsenek megszüntetni az értelmetlen szenvedést. Azért az már nem élet, amikor  ön is mondta  teljesen tiszta tudattal nem tudnak lélegezni. Meg fognak fulladni ezek az emberek a végén. És nincsen csoda.

Úgyhogy mi azt kérjük, hogy legyenek kegyesek ezekhez az emberekhez. És nem arról van szó, hogy itt bárki meg akar ölni valakit vagy ők meg akarnak halni. Ők nagyon-nagyon nem akarnak meghalni  de meg fognak.

És én arra kérem önöket, hogy amikor az eutanáziáról beszélünk, akkor azt mérlegeljük, hogy az emberi méltósághoz mennyire tartozik hozzá az a fajta elképesztő, felfoghatatlan szenvedés, amit talán ön átélt akkor, amikor ezen keresztülment. De szerintem, ha ön kívánhatna egyet, azt mondaná, hogy ne kelljen azért ezt sok embernek átélnie. És szerintem mi, jogalkotók tudunk abban segíteni, hogy ezt a szenvedést, ezt az értelmetlen szenvedést legalább a végén lerövidítsük. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)