Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Most az MSZP képviselőjének, Komjáthi Imrének adom meg a szót.

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kezdünk egy végtelen ciklusba kerülni. (Rétvári Bence: Na!) Folyamatosan kérdezem a kormányt a közös ügyeinkről szóban, írásban  ők folyamatosan mellébeszélnek. Én ezt a nyilvánosság elé tárom, erre megint mellébeszélnek, fölényeskednek, plusz komcsizás. Aztán újabb gond támad, amiről megint kérdeznem kell. Kevésbé lenne ez tragikus, ha egy sörözőben zajlana két asztaltársaság között, de én nem a tegnapi meccsről vagy a holnapi időjárásról szoktam érdeklődni, hanem a munkájukról, arról, hogy miként vezetik ezt az országot.

Hadd említsek itt egy aktuális példát! Azt már a miniszterelnök is elismerte, hogy igen, a külföldi ipari beruházóknak szüksége lesz külföldi munkaerőre is, főleg az akkugyárakban. Ha unják, ha nem, elmondom, hogy a jelenlévők közül talán én tudok legtöbbet a gyári munkáról. És azt is mindig elmondom, hogy mi nem az ipari fejlesztések ellen politizálunk, hanem a dolgozók kizsákmányolása és veszélyeztetése, valamint a magyar környezet tönkretétele ellen.

Ezért kérdeztem meg Pintér Sándor belügyminisztert, hogy hogyan készíti fel a kormány a hazai egészségügyi és szociális szférát a nagy létszámú vendégmunkások fogadására. Mit válaszolt erre Rétvári Bence államtitkár úr? (Rétvári Bence: Na, mit beszéltem?) Hogy akik fizetik a járulékokat, azoknak jár egészségügyi ellátás. (Rétvári Bence: Ez így van!) Mint a viccben, tisztelt képviselőtársaim: járni jár, csak nem jut.

Ma is kígyózó sorokat lehet látni a rendelőkben, ma is hónapokat kell várni egy-egy vizsgálatra. Mi lesz akkor, ha erre a kifulladt egészségügyi rendszerre még ráterhelünk százezernyi új pácienst? Önök erre nem készültek fel. Már most sem bírja a rendszer a nyomást. (Rétvári Bence közbeszól.) És az újonnan érkezők még csak nem is fognak arányosan eloszlani területileg sem, mivel néhány gyár környékén lesznek nagyon sokan; betegségcsoportokat nézve sem, mivel javarészt aktívkorú férfiak érkeznek majd hasonló munkakörrel, így a rájuk jellemző pár egészségügyi területen lesz extra terhelés. Önök erre nem készültek fel.

Megkérdeztem Nagy Márton minisztert is, hogy hogyan kívánja kezelni a bejelentett 300 ezer vendégmunkás érkezése miatt keletkező lakhatási kérdéseket. Az általam nagyra tartott Fónagy János államtitkár úr válaszolt, miszerint ez az őket alkalmazó vállalkozások felelőssége. Hát, micsoda felelőtlen vakrepülés ez! Idecsődítenek százezreket, akik majd laknak valahol? Nem kell ezzel foglalkozni, mert majd biztos megoldja a munkáltató? Önök erre nem készültek fel.

Szintén megkérdeztem miniszter urat, hogy mit tesz a 300 ezer vendégmunkás jelentette munkaügyi és munkavédelmi, valamint üzemegészségügyi kihívások kezelése érdekében. Az államtitkári válasz szerint a foglalkoztatásfelügyeleti hatóság számára nem jelent új feladatot a vendégmunkások foglalkoztatásának ellenőrzése. Ez azt jelenti, hogy önök büszkén bele is állnak, hogy önök erre nem készültek fel. Nincs pluszfeladat?

Foglaljuk össze: százezres nagyságrendben számolnak vendégmunkásokkal, de nem terveznek azzal, hogy ezeknek az embereknek egészségügyi ellátásra lesz szüksége; ezeknek az embereknek laknia kell valahol; és ezeket az embereket a magyar dolgozókkal együtt, a mieinktől eltérő, ázsiai munkáltatói szemlélettel kezelhetik majd, mivel önök büszkén nem ellenőrzik ezt.

Értsék meg, kérem, mi, patrióta szocialisták nem az iparfejlesztés ellen vagyunk! Én, aki gyárban dolgoztam, mielőtt politikus lettem volna, nem fogok a gyárak ellen beszélni, hisz ugyanígy Rétvári Bence, aki meg egyetemista volt, mielőtt politikus lett, nem akarja most az egyetemi büféket bezáratni. Mi nem azt mondjuk, hogy ne fejlesszük a magyar autóipart. Mi azt mondjuk, hogy abból katasztrófa lesz, ha nem bővítik az egészségügyi kapacitásokat, ha nem vállalnak felelősséget a dolgozói lakhatás biztosításában, ha nem pörgetik fel a munkaügyi ellenőrzéseket.

Most pedig várom a mellébeszélést, a fölényeskedést, a komcsizást. De ha csak annyi történik, hogy ezt követően Rétvári és Fónagy államtitkár urak azzal mennek vissza a minisztériumaikba, hogy bekérik a számokat, és rádöbbennek, hogy mennyire nem készültek fel a vendégmunkások áradatára, már megérte. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, a DK és a Momentum soraiból.)

ELNÖK: Fónagy János államtitkár úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

DR. FÓNAGY JÁNOS gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Akkor egy kis rétvárizás meg fónagyozás, ha megengedi. És ha megengedi, kezdjük elölről, azokról az alapmondatokról, amikre ön ugyan azt mondja, hogy nagyképűség meg komcsizás  nem az. Azt mondjuk, hogy 2023 az infláció letörésének éve, és ’24 és az azt követő évek a gazdasági fellendülés évei. Ehhez munkaerő kell. Ezt a munkaerőigényt, és ezt számtalanszor elmondtuk, még ha ön ezt mellébeszélésnek is minősíti, alapvetően magyar munkaerővel kívánjuk megoldani, azzal a magyar munkaerővel, amely ma, akik mintegy 4,7 milliónyian dolgoznak a magyar gazdaságban, közel 1 millióval többen, mint tíz évvel ezelőtt. Ez a jelentős munkavállalói szám azt jelenti, hogy Magyarországon a munkaerő-tartalék a korábban sajnálatosan rendelkezésre álló munkanélküliek sorából örvendetesen leszűkült.

Vitathatatlan, és nem vitatom sem az ön, sem az ebben a tárgyban szóló képviselőtársainak azon véleményét, hogy Magyarországon van néhány százezer ember, akinek évszázados hátrányos helyzetét javítani kell, elsősorban oktatással, képzéssel, életmód-tanácsadással és sok minden mással, és ezzel a munkaerőpiac részévé kell őket tenni.

Úgy gondolom, hogy az elmúlt 12 évben ebben is sokat tettünk, hiszen azok a közmunka-foglalkoztatási akciók, amelyek nemcsak a megélhetést segítették annak a kezdetben több mint közel 300 ezer, most néhány 10 ezer embernek, hanem ezekből nagyon sok ezer embert alkalmassá tettek a munkavállalásra, ezeket az embereket a munkaerőpiac alanyaivá tette.

(14.00)

Ez a réteg is örvendetesen leszűkült, és ezért vitathatatlan, és ezt is elmondjuk, hogy Magyarországnak az elkövetkezendő évek gazdasági fejlődéséhez további munkaerőre van szüksége.

Hogy ez mennyi? A számok sok mindent szórnak. Egy vagy két héttel ezelőtt az önök nyilvánossága előtt ismertettük azokat a számokat, amelyek alapján a jelenlegi kimutatásaink szerint Magyarországon ki minősül vendégmunkásnak. 4,7 millió munkavállaló mellett ez a körülbelül 100 ezer főnyi létszám meggyőződésem szerint messze nem meghatározó, és nem olyan nyomasztó sem a magyar egészségügyre, sem a magyar lakhatásra, sem egyáltalában a magyar közállapotokra, ahogyan azt ön a hozzászólásában elég drámaian lefestette.

Tehát elsősorban a magyar munkaerő foglalkoztatásával kívánjuk megoldani, elsősorban a meglévő, egyre szűkösebb magyar munkaerő-tartalék képzésével és alkalmassá tételével kívánjuk megoldani, és ha ezekkel nem tudjuk, csak akkor és csak ezekben az esetekben és csak ott, nagyon konkrét helyeken kívánunk külföldi munkaerőt, vendégmunkásokat és nem egyébként a határon erőszakkal betörő migránsokat a magyar gazdaság részeivé tenni.

Ön azt mondja, hogy nem kellően készülünk fel erre a helyzetre. Kérem, ha figyelemmel kíséri, és hozzászólásaiból azt ítélem, hogy figyelemmel kíséri az ezzel kapcsolatos sajtót, éppen azért vontuk vissza a vendégmunkásokkal kapcsolatos törvényjavaslatunkat, mert úgy ítéltük meg, hogy nem szabad a vendégmunkások szűken vett munkaügyi foglalkoztatási kérdéseit, hanem az egész idegenrendészeti kérdést egyben kell szabályozni. Ennek a szabályozása jelenleg folyamatban van, és ezt a közeljövőben a tisztelt Ház elé, illetve a kormány elé fogjuk a társminisztériumokkal együtt terjeszteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Úgyhogy meggyőződésem szerint a felkészülés elegendő és alkalmas arra, hogy a magyar gazdaság ezt az összlétszámhoz képest minimális számú vendégmunkást megfelelően integrálja. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   17-20   21-24   25-28      Ülésnap adatai