Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm miniszterhelyettes úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szabó Rebeka képviselő asszony, Párbeszéd-képviselőcsoport: „Mégis kinek az élete?” címmel. Öné a szó, képviselő asszony.

SZABÓ REBEKA (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, csukják be egy percre a szemüket, és képzeljék el, hogy a fekvő helyzetből való felkelésük akár fél órát is igénybe vehet; hogy a lábuk behajlítása és a testsúlyuk ráhelyezése szinte lehetetlen, gyötrelmes feladatot jelent; hogy egy bögrét megfogni és a szájukhoz emelni már csak a jobb napjaikon, erős koncentrálás árán képesek. És most képzeljék el azt is, hogy biztosan tudják, semmi esélyük a gyógyulásra, sőt hamarosan a beszédképességük is elvész, és saját izmaik bénultsága miatt meg is fognak fulladni.

Erre szokták mondani, hogy rémálmainkban sem szeretnénk ilyesmivel szembesülni. És mégis, évente több ezer honfitársunknak és szeretteiknek nap mint nap ezzel kell megküzdeniük. Közöttük dr. Karsai Dániel 46 éves alkotmányjogásznak is, aki szintén amiotrófiás laterálszklerózisban, vagyis ALS-betegségben szenved, és akinek az életvégi döntések meghozatalának magyar jogi szabályozásával kapcsolatban indított ügyét a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága ma és holnap sürgősségi eljárásban tárgyalja.

Karsai beadványa szerint az életvégi döntések meghozatalának tilalma sérti az alapvető emberi jogokat, így az emberi méltóságból fakadó önrendelkezési jogot, az embertelen, megalázó bánásmód tilalmát és a világnézeti meggyőződés szabad megválasztásához való jogot is. Súlyos, gyógyíthatatlan betegségével kapcsolatban őt idézem: „A létezés ezen formája számomra”  mondja ő  „mindenfajta értelmet és méltóságot nélkülöz. Ebben a helyzetben szilárd meggyőződésem szerint joggal igényelhető, hogy az embernek legyen joga az értelmetlen szenvedés helyett méltósággal befejezni az életét.”

Gulyás Gergely miniszternek minderre egy Kormányinfón az volt a reakciója, hogy jobbulást kíván Karsainak, és bízik a csodában. Mindenki eldöntheti, hogy a kormány képviselőjének válasza megfelelte az elemi tisztesség és jó ízlés minimális elvárásainak. Vajon milyen mértékű cinizmus kell ahhoz, hogy egy döntéshozó ezt mondja egy halálosan beteg embernek és szeretteinek? Bízom benne, hogy egyetértenek velem abban, hogy ezt a vitát nem hagyhatjuk ezen a szinten.

Tisztában vagyok azzal, hogy rendkívül súlyos kérdésről beszélünk. Tudom, hogy Európában csupán néhány országban engedélyezett az aktív eutanázia, bár ahol igen, ott azért képesek voltak működő szabályozást megalkotni. Tudom, hogy az eutanázia körüli vita alapvető világnézeti kérdéseket is érint, amelyek terén elég nagy távolságok választják el a parlamenti pártokat.

A mi álláspontunk ebben egyértelmű: teljes szívvel állunk Karsai Dániel mellett és a hozzá hasonlóan gyógyíthatatlan, halálos betegségben szenvedők szabad döntése és emberi méltósága mellett. A Párbeszéd-Zöldek az eutanáziát a szükséges szigorú protokollok, orvosi, pszichológusi szupervízió megléte esetén a szabadság és az emberi méltóság megőrzését biztosító döntési lehetőségnek tartja, ezért a visszaéléseket teljesen kizáró, a kiszolgáltatott helyzetben lévőket, vagyis a haldoklókat és az őket ápoló rokonaikat maximálisan támogató és a szenvedésüket mérséklő formáját teljesen elfogadhatónak tartjuk.

A kormány ezzel szemben ellenkérelmet nyújtott be a strasbourgi bírósághoz, amivel azt akarják elérni, hogy a bíróság utasítsa el Karsai indítványát. Ezt egyebek között azzal indokolták, hogy szerintük Magyarországon jól kiépített hospice-ellátás áll a halálos betegek rendelkezésére, amivel megőrizhetik az emberi méltóságukat. Nos, ez ismét csak a magyar valóságtól való óriási távolságukat vagy esetleg szándékos hazugságot jelent.

Talán nem véletlen, hogy egy friss felmérés szerint a magyar emberek négyötöde elfogadhatónak tartja az eutanázia valamilyen formáját, és a felmérés szerint 49 százalékuk támogatna egy széles körű társadalmi vitát. Az én véleményem szerint hasznos lenne, ha a Brüsszel-ellenes propagandakonzultáció helyett, mondjuk, ilyen érdemi kérdésekkel keresné meg a kormány az embereket. De mivel erre kevés esélyt látok, mi a Párbeszéd-Zöldek részéről azt javasoljuk az Országgyűlésnek, hogy folytasson le egy házszabály szerinti politikai vitát erről a kérdésről.

Karsai Dániel, ez a bátor fiatalember és kiváló jogtudós a saját betegségén keresztül elénk tárta ezt a rendkívüli belátást igénylő kérdést. Vegyük tehát ezt nagyon komolyan, és vitassuk meg, hogyan tudnánk egy, a társadalom elvárásainak jobban megfelelő és az emberi méltóságot tiszteletben tartó szabályozást kialakítani. Ez a vita alkalmat adna más kapcsolódó kérdések megbeszélésére is, például arról, hogy jól gondoskodike a magyar állam a hospice-ellátásban részesülő polgárairól, vagy mondjuk, megfelelően kompenzáljae azokat, akik állandó ellátásra szoruló, súlyos beteg családtagjukat otthon ápolják. Úgy vélem, hogy volna megbeszélnivaló, és ez a minimum, amit meg kell most tennünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Párbeszéd, a Momentum és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Répássy Róbert miniszterhelyettes úr kíván válaszolni. Öné a szó.

(13.30)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy Tuzson Bence igazságügy-miniszter úr nevében és a magam nevében is ügyvédkollégánkkal való együttérzésünket fejezzem ki! Figyelemmel kísérjük a személyes sorsát és a küzdelmét a betegséggel.

Tisztelt Képviselő Asszony! Ön jól idézte, hogy Magyarországon az aktív eutanázia nem megengedett, ez következik Magyarország Alaptörvényéből és az Alkotmánybíróság több döntéséből is, tehát amikor a kormány benyújtotta ebben az ügyben a védekezését, akkor nem tett mást, mint a magyar jogrend szabályaira hivatkozott. Azt is szeretném aláhúzni, amit egyébként ön is említett, hogy az Európa Tanács 46 tagállamának a többségében tilos az aktív eutanázia, nem megengedett az aktív eutanázia.

A kormány figyelemmel kíséri a strasbourgi eljárást, a strasbourgi bíróság legutoljára 2002-ben foglalt állást egy hasonló ügyben, a kormány képviselője is hivatkozik erre a 2002-es ügyre. Kérem a tisztelt Országgyűlést is, hogy kísérjük figyelemmel ezt az eljárást, azonban személyes meggyőződésem, hogy Magyarországon az aktív eutanázia továbbra sem lehet megengedett, továbbra sem lehet megengedni az aktív eutanáziát. Az orvosok által az öngyilkosságban való közreműködés tiltott Magyarországon, és úgy jó, hogyha ez így is marad. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   7-10   11-14   15-18      Ülésnap adatai