Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm az államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport: „Mikor lesz a magyar munkavállaló az első?” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vagyunk néhányan az országban, akiket kérdésekkel tölt el az, hogy Ander Balázs barátom körzetében, egy négyezer fős településen hogyan kerülhet elő négyszáz filippínó vendégmunkás, Somogyországban, egy olyan országrészben, ahol a zsákfalvakban munkaképes korú, mégis inaktív lakosság azért igen nagy számban megtalálható.

Nem tartjuk a világ természetes rendjének és folyásának azt, hogy a harmadik világból tízezrével, százezrével hoznak, importálnak ide szervezett módon munkavállalókat, ezenközben magyarok a magasabb fizetés reményében és a rossz munkakörülmények, az alacsony bérszínvonal miatt kényszerből távoznak százezrével külföldre. Ezenközben Vietnámból, Mongóliából, a Fülöp-szigetekről és Indonéziából igen nagy számú munkáskéz jelent meg, és ha lehet hinni a kormányzati jóslatoknak, én egyébként egyetértek azzal, hogy hosszú távon 500 ezer munkáskéz akár hiányozhat is, de ha elhisszük a kormánynak, és folytatjuk azt a cselekvési vonalat, ami most kirajzolódik a tetteiből, akkor jellemzően és nagyságrendekkel növelve a vendégmunkások számát ő külföldről akarja pótolni a hiányzó munkásokat.

Nemcsak én, de mondjuk, egy gazdaságfejlesztési miniszter és egy MNB-vezető is azt mondta, hogy inkább az aktivitási rátához lehetne nyúlni, megnézni azt, hogy az itthon lévő munkaképes korú, de egyébként inaktív polgároknak hogyan lehet segíteni ingyenes átképzésekkel, egyéb módon. De addig is: vannak itt olyan adóforintokból finanszírozott támogatások, amelyeket jellemzően multicégek kapnak, mégpedig olyanok, amelyek nagyon nagy számban, tehát a munkaerőpiaci arányuknál magasabb számban és arányban alkalmaznak vendégmunkásokat.

A Jobbik-Konzervatívok követelése egyértelmű: magyar adófizetők forintjaiból csak olyan munkahelyek fenntartását, létesítését támogassuk, ahol magyar ember, magyar család tudja egyébként ellátni gyermekeit és menedzselni a mindennapi kiadásokat, tehát ne vendégmunkások munkahelyét finanszírozzák a magyar adófizetők! Ez szerintem egy nagyon egyértelmű elvárás.

A magyar kvóta című javaslatunk pontosan erről szól, az a lényege, hogy ne zárjunk ki, ne takarítsunk ki senkit a piacról, de a magyar adófizetők pénzéből vissza nem térítendő támogatást csak az a cég kaphasson, amelyik vállalja, hogy legalább 90 százalékban EGT-n belüli, tehát tipikusan magyar munkavállalókat alkalmaz. Egyértelmű tehát a kérdés, hogy a kormány nyitotte ezen szándékunk irányába, illetve ezt a vissza nem térítendő támogatásokra szánt több száz milliárdos tömeget kinyitnáe a magyar kis és közepes méretű vállalkozások előtt is, hiszen a legtöbb munkahelyet ők tartják fenn, ők hurcolják a hátukon a nemzetgazdaságot.

Nyilván idekapcsolódó javaslatunk az is, hogy munkáltató, munkaadó csak akkor gondolkodhasson bármilyen vendégmunkás felvételén, ha nemcsak azt bizonyítja, hogy nem talált magyart, de azt is igazolja, hogy a meglévő munkaereje közül senkit nem lehetett átképezni az adott feladatra. Ez még egy pajzs a magyar munkavállalók előtt azzal az elképesztő folyamattal szemben, amely kirajzolódni látszik.

Harmadsorban pedig azt szeretnénk megtudakolni a kormánytól, hogy nyitotte azon szándékunkra, hogy az inflációs pluszbevétele terhére a magyar munkakeresők számára indítsunk ingyenes átképzési programokat. Tehát nézzük meg, hogy ki akar vendégmunkást felvenni, nézzük meg, hogy mik azok a munkakörök, vizsgáljuk meg, hogy a százezernyi magyar inaktív közül vane olyan, akit ingyenesen át lehet képezni az adott munkakörre; már eggyel kevesebb vendégmunkást kell a világ túlsó feléről idehívni.

Ezen hármas pajzsunk nem tökéletes, de nagyon erős védelmi rendszert tudna szavatolni minden magyar munkavállaló számára. Azért mondom, hogy nem tökéletes, mert hosszú távon csak egy béruniós koncepció, egy, a normális béreket szolgáló koncepció teheti teljessé a védelmet, hogy kényszerből senkinek ne kelljen kivándorolnia ebből az országból, hogy aki akar, a szülőföldjén tudjon boldogulni, hogy a vágyott gyermekek és a valóban megszületett gyermekek közötti szám csökkenjen, tehát minden vágyott gyermek megszülethessen, ha a szülők szándéka erre mutat. Összességében ez nem megy máshogy, mint tisztességes bérszínvonallal, úgy, hogy legalább közelítsünk az európai átlaghoz, ez viszont nem megy feltétlenül vendégmunkások tömege mellett, akik jellemzően letörhetik a magyar béreket és rosszabb munkakörülményeket kényszeríthetnek a még itt lévő magyar munkavállalókra.

Összességében tehát a hármas pajzsunk mellett az is érdekel bennünket, hogy milyen bérkiegyenlítési koncepcióval rendelkezik legalább fejben a kormányzat, mert a tettek terén ebből nem sokat láttunk. Nyilván el fogják mondani azt, hogy nominálisan a bérek itt is nőttek, ahogy egyébként minden környező országban és egész Európában, de azt is látjuk, hogy ha megvizsgáljuk a környező országok bérszínvonalának a növekedését, nem sikerült közelítenünk, bizonyos országoktól távolodtunk is, és ez az igazi sorstragédia, mert célunk csak egyetlen lehet: a szülőföldön való boldogulás szavatolása minden magyar állampolgár számára, ehhez viszont a munkavállalókat védő hármas pajzson belül normális bérekre és normális jövőképre van szükség. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Fónagy János államtitkár úr kíván válaszolni. Államtitkár úr, öné a szó.

DR. FÓNAGY JÁNOS gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nézzük először azt, amiben, egyetértünk  remélem. Gondolom, ön sem vitatja, hogy 2010-et követően egy nagyon jelentős és érzékelhető foglalkoztatáspolitikai fordulat következett be, hiszen 2010 előtt és 2010-ben egy 13 százalékot meghaladó munkanélküliséggel vettük át a terület irányítását, ma a munkanélküliség 3,7-3,8 százalék, tehát mindenképpen 4 százalék alatt van, ami a nemzetközi szokványok szerint gyakorlatilag teljes foglalkoztatásnak minősül. Ma, tehát 2023-ban ott tartunk  és, gondolom, ön ezt sem vitatja , hogy a gazdasági fejlődés a Covid, a háború és mindezek mellett és ellenére évek óta egy változó intenzitású, de egyenletes trendet mutató, egyenletes fejlődési trendet mutató gazdasági fejlődés korszakát éljük, amely ezt a foglalkoztatási helyzetet alapvetően megváltoztatta.

(11.40)

Ma  és ez az ön napirend előtti felszólalásából kitűnt  a munkanélküliség fenyegető réme helyett a munkaerőhiány problémájával kell egy fejlődő gazdaság feltételeit, a munkaerő, az élőmunka feltételeit biztosítani. Kétségtelen, hogy ez is egy feladat, ez is egy sürgető feladat, de az egész társadalomra nézve egy lényegesen kedvezőbb feladat, mint a munkanélküliség réme.

A kérdés az  és ez az elmúlt napokban, hetekben többször is felmerült itt, a parlamentben , hogy ezt a foglalkoztatási igényt, amit ön is, ha jól emlékszem, az előbbi hozzászólásában egyébként velünk azonosan 2030-ig körülbelül mintegy 500 ezer főben jelölt meg, ez egy prognosztizált szám, de nagyságrendileg úgy gondolom, hogy mindkettőnk számára elfogadható, miből biztosítjuk. Az első  és ebben semmiféle vita nincs közöttünk , hogy elsősorban és alapvetően a magyarországi magyar munkaerőnek kell a munkalehetőséget biztosítani.

A kérdés az, hogy az a létszám, ami ma jelenleg az országban rendelkezésre áll, mennyire képes ezt az igényt kielégíteni. Különböző felmérések szerint egyébként jellemzően az ország három térségében, Északkelet-Magyarországon, valamennyire a Duna-Tisza közén és Dél-Magyarországon van olyan potenciális munkaerő-tartalék, amely ön által is helyesen mondottan képzéssel, átképzéssel, meg kell mondjam, hogy alapképzéssel, tehát nemcsak szakmai képzéssel, hanem alapképzéssel, az alap intellektuális feltételek biztosításával oldható meg. Van természetesen más forrás is, a nők, asszonyok szélesebb körbe való bevonása, a 40 év utáni nyugdíjba vonulási lehetőség számos női munkaerőt is biztosít erre a célra, lehetőséget ad az örvendetesen kitolódó életkor-növekedés kapcsán az idősek bevonása ebbe.

Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, és kérem, hogy ebben ne keltsünk olyan hangulatot, amely ezt az egyébként örvendetes trendet  hogy mondjam  kicsorbítja vagy megváltoztatja. Ez az arányokról szól. Ön a vendégmunkásoknál több százezer emberről beszél. Ma Magyarországon 4,7 millió foglalkoztatott mellett  ez az utolsó szám  talán 82-83 ezer vendégmunkás van. Egy. Ne felejtsük el  és ezt kérem, legalább itt, a magyar parlamentben tekintsük egy pozitív elemnek , hogy ennek a nyolcvan-egynéhányezer vendégmunkásnak a jelentős része a környező országokból, többnyire háborús, megengedem, van, aki gazdasági, de túlnyomórészt háborús kényszer miatt Magyarországra átjövő magyar nemzetiségű munkavállalóból áll. Nem akarok számot mondani, nincs erre nézve pontos kimutatás, de mindenképpen egy jelentős szám.

Kérem, hogy ezt a téma megítélésénél szíveskedjen figyelembe venni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-20      Ülésnap adatai