Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Azt azért szeretném ismételten megjegyezni, hogy a legközelebbi házbizottsági ülésen fordítsunk már öt percet arra, hogy a Párbeszéd pártnak a nevét értelmezzük, merthogy szemlátomást önök úgy értelmezik, hogy amikor az államtitkár úré a szó, akkor önök azt folyamatosan kommentálják. De szerintem nem ez a párbeszéd. Az egyik fél meghallgatja a másikat, aztán fordítva (Szabó Rebeka közbeszól.), ez a párbeszéd az én értelmezésem szerint. (Taps a kormánypártok soraiban.) Nem véletlen, hogy az önök támogatottsága olyan magas, mint amilyen.

Brenner Koloman frakcióvezető-helyettes úr következik.

DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem. A Parlament falain belül ott van Bibó Istvánnak az az emléktáblája  szerintem szimbolikus módon konzervatív politikai közösségünk frakcióirodájától nem messze (Rétvári Bence: Melyik az?!) , ahol az áll, hogy itt állt Bibó István 1956-ban utolsó felelős kormánytisztviselőként, a törvényes magyar kormány képviselőjeként.

Politikusaink szerte az országban megemlékeztek és fejet hajtottak az ’56-os szabadságharcosok előtt, jómagam a sopronkőhidai rabtemetőben tettem meg ezt, amit néhány héttel korábban egyébként teljesen áldatlan viszonyokból a mi tagjaink és szimpatizánsaink tettek rendbe, hogy méltóképpen lehessen ezt az emlékezést megtenni.

Azt gondolom, hogy az elmúlt hétvégéről két olyan eseményt szeretnék itt a tisztelt Ház falai között is felemlegetni, ami szerintem nagyon jól mutatja azt a kontrasztot, amelyet október 23-án a fideszes egypárti túlhatalom képviselői és a szabad és polgári Magyarország képviselői megéltek. (Rétvári Bence: Gyurcsány Ferenc a szabad Magyarország képviselője!)

Az egyik egy kissé szürreális eset volt, ami engem arra emlékeztetett, amikor a kommunista egypártrendszerben, ha többen csoportosultak, mint hárman  akik nagyjából olyan korúak, mint én, talán még emlékeznek erre az időszakra , azokat igazoltatta a rendőr, esetenként be is vittek minket. Na most, a Szabadság téri szovjet emlékműnél Lukács László frakcióvezető úrral egy videófelvételt készítettünk néhány szimpatizánsunkkal, előtte ezt a rendőrökkel, a járőrrel közöltük. Ehhez képest, miután mi jeleztük azt, fennen hordva az ’56-osok lyukas zászlaját és a „Ruszkik, haza!” jelszót, és jelezzük itt is, a Parlament falai között is, hogy benyújtottuk azt a határozati javaslatot, amely szerint a Szabadság téren semmi keresnivalója nincs a szovjet-orosz megszállást szimbolizáló emlékműnek, ezek után hirtelen ott termett 12 rendőr, és mindenkit igazoltattak.

(13.40)

Na most, ennyire reszketni méltóztatnak, most komolyan? Tehát vidéken nincs közbiztonság, mert nincs elég rendőr, de amikor országgyűlési képviselők  előtte leegyeztetve a rendőrjárőrrel  teszik a dolgukat, akkor hirtelen igazoltatás forog fenn, elvtársak, ugye? Szóval, szégyen és gyalázat, hogy 2022-ben, október 23-án ilyet kell megélnünk.

Hogy mekkora kontraszt volt abban a több tízezres tömegben  hogy ez pontosan mennyi volt, én Rákay Philip fideszes számlálóbiztosra bíznám annak az eldöntését, hogy ez most 50 ezer volt, 80 ezer vagy több. Ebben a tömegben bizony én ugyanazokat az arcokat láttam, akik annak idején ’56-ot kezdték: az ELTE és a Műegyetem diákjait ugyanis, mégpedig azért, mert ők belátják, amit mi is vallunk, hogy a XXI. században, a tudás és az információ évszázadában tanár nélkül nincs jövő, tudás nélkül pedig a magyar polgároknak nem jut a XXI. századi jólétből és szabadságból.

Ezért is támogatjuk azt felelős konzervatív erőként és hívunk össze oktatási kerekasztalt, elfogadva a tüntető diákszervezetek öt pontját, hogy végre közösen vitassuk meg, ahogy azt egy kiegyensúlyozott polgári demokráciában egyébként tennünk kéne, hogy mik azok a rendkívül sürgető lépések, amelyek kapcsán nincs mire várnunk.

Tisztelt Fideszes Képviselőtársaim! Álságos és cinikus az az érvelés, amelyben a pedagógusok azonnali 50 százalékos béremelését önök az európai uniós forrásokhoz kötik. Nem! Mi klebelsbergi fordulatot kívánunk az oktatásban, és a nemzeti összterméknek nem 6, hanem 8 százalékát kell költeni egy válságos időszakban az oktatásra. Mindenre futná; és nem a diplomás-minimálbér 85 százalékáig kívánunk elérni három év alatt, ahogy azt Gulyás miniszter úr javasolta, hozzákötve az egészet az EU-forrásokhoz, hanem a diplomás-minimálbért kellene a mi véleményünk szerint természetesen a pedagóguskollégáknak odaadni, mert tanár nélkül nincs szebb jövő. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik és a Párbeszéd padsoraiból.)

ELNÖK: Rétvári Bence államtitkár úré a szó.

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön arról beszélt itt ékesszólóan, hogy a Jobbik miként kíván ’56 örököse lenni. Hát, nézzük, mit mondott a Jobbikról egy valódi ’56-os elítélt, az önök korábbi alelnöke, Murányi Levente.

Azt mondta a Jobbikról: ez már csak a pénzről szól. Az egész Jobbik a pénzről szól. A Jobbiknak már semmi köze a nemzeti párthoz. Ön szokta mondogatni nagyon sokszor, hogy önök nemzeti párt, és az önök ’56-os elítélt alelnöke mondja önökről, hogy önök nem egy nemzeti párt; ez egy katyvasz; Gyurcsány csicskásai; Gyöngyösi Márton nem különb morális kérdésekben, mint Földi István, és Gyöngyösi úr (sic!) azt mondta még az önök pártelnökéről: ő nem is hazaáruló, több annál, nemzetáruló, CIA-ügynök. Egy valódi ’56-os, egy volt jobbikos így beszél a mostani jobbikosokról, tisztelt képviselő úr. (Dr. Brenner Koloman közbeszól.)

Ön azt mondta, hogy itt van közöttünk a diktatúra (Dr. Brenner Koloman: Nem mondtam ilyet!), ezt írta körül, tisztelt képviselő úr, hogy itt van a kommunizmus lehelete (Dr. Brenner Koloman: Nem mondtam ilyet!), érzi a tarkóján (Dr. Brenner Koloman: Szövegértésórát tetszik kapni, tisztelt fideszes államtitkár úr!), mert önt igazoltatták Budapesten egy nemzeti ünnepen. Hát, akkor mit mond ön arról, ami 16 évvel ezelőtt ezen a napon történt Budapesten? Arról miért felejtett el beszélni? Az önnek a demokrácia? (Dr. Brenner Koloman: Nem! Soha!) Ha valamikor volt tömeges jogsértés, tömeges erőszak magyarokkal szemben, akkor az 2006. október 23-a, illetőleg az azelőtti és az azt követő napok, amikor ki lehetett menni békésen tüntetni az embereknek, de nem számolhattak azzal, hogy békésen haza is térhetnek.

És ma már, hála istennek, nem ezt a világot éljük, de önök ezt a világot hoznák vissza. (Dr. Brenner Koloman: Nem! Nem! Soha!) Ön azokkal az emberekkel vállalt politikai közösséget, azokkal indult közösen a választásokon, akik azt a rendszert fenntartották. (Vitályos Eszter az ellenzéki pártok padsorai felé: Nem vicces!) Önöknek újra a gumilövedék kell? Önöknek az a demokrácia? Önök azt akarják visszaállítani? Önök szerint ezt kéne a jövőben tenni? Mert a Jobbik választhatott volna más utat, meglett volna a másik útja: azt mondja, hogy nem fogok össze Gyurcsánnyal, nem leszek egy új erő. Így is indult, csak aztán eltelt két ciklus, és eljutottak Gyurcsány Ferenc ölelésébe, aki olyanokat mond önökről, amilyeneket mi sosem mondanánk. Mert azt mondta önökről meg a Párbeszédről, meg az LMP-ről, hogy akiknek nincs üzenete vagy nincs bázisa, azokra a pártokra nincs szükség, azokat a pártokat el kell törölni. Mi így önökről sose beszéltünk. Ahogy ma már itt elhangzott, mi mindig tiszteltük az önök szavazóit, akik önökre szavaztak (Dr. Vadai Ágnes: Ránk omlik a kupola!), ahogy ránk is, úgy önökre is.

Mi azt sose mondtuk önöknek, mint a baloldal vezére, hogy nincs szükség ezekre a pártokra. Ha ezt mondtuk volna, önök ránk rontottak volna, hogy micsoda antidemokratikus hozzáállás ez a jobboldal részéről, hogy ilyet mond önökre, hogy ezekre a pártokra nincs szükség, mert minden pártra szükség van, és minél több párt van, annál nagyobb a demokrácia, önök ilyeneket szoktak mondani. És akkor csöndben hallgattak  nem tudom, hogy sírva vagy nevetve , de mindenesetre síri csöndben hallgattak, amikor azt mondta önöknek Gyurcsány Ferenc: majd az EP-választás után rostálunk is, és nem maradnak meg itt ezek a pártok, amelyeknek se üzenete, se támogatottsága nincsen.

Úgyhogy, tisztelt képviselő úr, ne féltse a demokráciát jelen pillanatban; 2010 előtt lett volna mit félteni. Talán akkor féltette is; szerintem akkor ön is úgy gondolkozott, mint mi, csak aztán a hatalom közelségének a bűvöletéből megváltoztatta ön is meg a Jobbik is az álláspontját (Tordai Bence közbeszól.), és ezt nem mi mondtuk, hanem így október 23-a után egy nappal Murányi Leventét talán érdemes volt idézni.

Tisztelt Képviselő Úr! Ami a pedagógusok kérdését illeti, mert az viszont egy valóban fontos kérdés: mi is azért dolgozunk, hogy az a béremelés, amiről döntött a kormány és bő két hónap múlva megvalósul a pedagógusoknál, mint ahogy idén január 1-jén is megvalósult, az ne csak az a 10 százalék legyen, amiről már döntöttünk, hanem annál nagyobb mértékű legyen. Ehhez nem szeretnénk mást tenni, mint a saját forrásainkat erre fordítani. A saját forrásainknak van olyan része, ami a nemzeti költségvetésünkben van, és van olyan, ami az európai uniós közös költségvetésünkben van. A döntés közös, és abból a költségvetésből is egy rész Magyarországot illeti.

Csak hogy önök közül senki sem mert kiállni, egyetlenegy baloldali politikus sem mert kiállni, és azt mondani Brüsszelben: márpedig ezeket a forrásokat ne tartsák vissza ok nélkül a magyar pedagógusoktól, hanem holnaptól utalják ki Magyarországnak, hogy Magyarország tovább tudja utalni a magyar pedagógusoknak. Százmilliárdokról van szó, nem kis összegekről, százmilliárdokról van szó!

Tudja, azok, akikkel ön együtt indult a választásokon, csökkentették a pedagógusok bérét egy válság alatt. (Dr. Brenner Koloman közbeszól.) Mi egy nagyobb válság alatt növelni szeretnénk, csak azt kérjük önöktől, hogy ezt ne akadályozzák. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-22      Ülésnap adatai