Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. DÁVID FERENC, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Meg kell mondanom, hogy picit zavarban vagyok, mert Matolcsy elnök úr, ahogy szokta, mindig meg tud zavarni az előadásaival. Ezt megtette december 5-én is és a mai napon is. Természetesen nem fogok az eredeti mondanivalómtól eltérni, de nyilvánvalóan a december 5-ei és a mai beszéd összehasonlítása feltétlenül szükséges.

Abban teljes mértékben egyetértek elnök úrral, és ez egy nagyon jó kezdeményezés volt, hogy mindannyiunkról feltételezte egyrészt azt, hogy elolvastuk a 138 oldalas beszámolót. Én azt gondolom, hogy erre a beszámolóra, ha nem tartják udvariatlanságnak, én sem fogok sok időt pazarolni. Ezt egyébként mi december 5-én személyesen, hosszan meghallgathattuk elnök úrtól. Nyilvánvalóan a ’21. évről szóló eredmény 2023 tavaszán már nem annyira fontos, valamennyiünket sokkal jobban izgat az, amit egyrészt december 5-én hallottunk, hogy az eltelt két hónapban mi történt, és nyilvánvalóan a mai nap aktualitásai is rendkívüli módon befolyásolják a mondanivalónkat.

Amiben az én helyzetértékelésem és az ő helyzetértékelése eltér, ezekre fogom a hangsúlyt helyezni. Sokszor fogom idézni elnök urat, hiszen nagyon sok mindenben hasonlít a mondanivalója a december 5-eihez. Kezdem egy súlyponti kérdéssel, amit ő nagyon nagy problémaként vetett föl, hogy 2021 közepén beütött egy egészen új jelenség, ez az infláció.

(9.50)

Nagyon fontosnak tartom, hogy az inflációs pályára a magyar gazdaság nem 2021-ben állt, hanem 2017-ben, csak akkor még olyan alacsony szintű volt, hogy a magyar gazdaság erre nem reagált, de már akkor is az európai uniós infláció kétszerese volt a magyar infláció. Ezt követően ez a pálya egyre meredekebbé vált, és nyilvánvalóan az egészségügyi válság, illetve a gazdasági válság és a háború együtt lökte fel az egekbe. A másik, amit szeretnék mondani, hogy amikor nagyon sokszor háborús és szankciós inflációról beszélünk, nagyon fontos, hogy ez az inflációs folyamat bőven a háború előtt megkezdődött, tehát nem lehet a háborút megjelölni mint inflációs tényezőt.

A következő, amit ma is és december 5-én is mondott, hogy amit most tapasztalunk és látunk, az a 2021., ’22., ’23-as év kormányzati politikájának hibás volta, ő nevezte hibásnak és műhibának, és ez a műhiba egy egész évtizedre kihat. Nagyon egyetértek elnök úrral, csak kár, hogy későn derül ki, hogy elfogadhatatlannak tartja velünk együtt, hogy 2021-ben a hiányt elengedték 6,8 százalékra, most pedig 3,9 százalékot említett, amit szintén soknak tart. Hozzáteszem, a 3,9 százalék is vélhetően tarthatatlan lesz, hisz a hitelminősítő intézetek közül kettő 4,3, illetve 4,4 százalékos hiányról beszél.

A költségvetési kritikája kapcsán, ahogy a bizottsági ülésen, most is megjegyzem, hogy Matolcsy György tagja a Költségvetési Tanácsnak, és felteszem a költői kérdést, mindenki rögzítse magában, a jegyzőkönyvben biztosan benne lesz, hogy ha ezek a költségvetések így szaladtak el ’21-ben, ’22-ben, ’23-ban, akkor mit szólt azokhoz és miért írta alá a ’23. évi rendeleti költségvetést, miért adta a nevét a ’21-es és ’22-es költségvetésekhez. Vétójoga volt elnök úrnak, ennek ellenére mindegyikhez a nevét adta.

Elnök úr ma megismételte azt a dilemmáját és problémáját, amiben nagyon egyetértek vele, csak esetleg a végkövetkeztetésekben nem  szó szerint idézem a december 5-ei mondatát , hogy az infláció beindulásakor a jegybank a fékre lépett, a kormány pedig a gázra, 18 százalék körül alakul az infláció, ami már az Európai Unió legmagasabb inflációja lesz a jövő évben. Ezt mondta tavaly decemberben. Ennek okait ismerjük  ezt is mondta az elnök úr. Akkor csak egy kérdésem van. Miután Matolcsy Györgyöt álnéven úgy is ismerjük mint a miniszterelnök jobbkeze, akkor fel kell tennem úgy a kérdést: a pénzügyi kormányzat lehet a bal kéz, a bankelnök a jobb kéz, és az egyik fél a gázt nyomja, a másik meg a féket? Miféle reménye lehet a magyar társadalomnak egy gazdasági recesszióba való besétáláskor, ha a Magyar Nemzeti Bank elnöke és a magyar kormány szögesen ellentétes közgazdasági elveket képvisel? Ezt ma itt elnök úr megismételte. Gondolom, a képviselőtársaim majd még szó szerint is fogják idézni, hogy mik hangzottak el.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy igazából december 5-én és ma szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a magyar társadalmat ezekről a folyamatokról nem tájékoztatták. Igazából december 5-én és ma derült fény arra, hogy itt rendkívül érzékelhető és éles gazdaságfilozófiai különbség van a Magyar Nemzeti Bank és a kormány között. Az elnök úr nem adott arra választ, hogy vajon a ’23-as év vonatkozásában kialakulhate valamilyen szinkron a két intézmény között. Ma beszélt arról is, és próbálom a mai mondatát idézni, hogy pénzügyi csapdában vagyunk. Ma ezt mondta, december 5-én pedig azt, hogy a világ 4.-5. pénzügyileg legsérülékenyebb országa vagyunk. Tehát az elnök úr szinkronban van önmagával, ugyanazt a vészes forgatókönyvet, azt a rémképet festette elénk, amit december 5-én. December 5e és március 8-a között semmi nem történt, semmit nem tettek azért, hogy ez a rettenetes helyzet változzon?

Hol tartunk? Elnök úr ezekre a számokra nem utalt, én mégis visszatekintenék arra, hogy nagyon gyakran halljuk, a forintárfolyamért nem a Nemzeti Bank a felelős, de a forint erősségéért, az inflációért bizony a törvényi megfogalmazás szerint is kiemelt felelőssége van a bank elnökének. Az elmúlt napokban számos statisztikai adat jelent meg, ez mind márciusban jött. Az első: a kiskereskedelmi adatok. Nem tudom, volte idejük átbogarászni, volumenében 4,5 százalékkal csökkent egy év alatt a kiskereskedelem forgalma. Ez nem jó hír. Nem jó hír az sem  ez tegnapi, március 7-ei statisztika , hogy az ipari termelés is csökkent. Szintén nem jó hír, hogy az OECD statisztikája szerint  38 ország tagja ennek a nemzetközi szervezetnek, nem csak az Európai Unió  a legmagasabb inflációja Magyarországnak van az OECD-országok közt is, az OECD-átlag 9,2 százalék. Megtudtuk, hogy a folyó fizetési mérlegnek magas a deficitje, 8 százalék körüli. A magyar gazdaság egy termelékenységi csapdában szenved, mint hallottuk.

Az zavart az előadásban, a maiban is, a múltkoriban is, hogy a bank elnöke kérdésként teszi fel, hogy vane kiút. Azt gondolom, hogy a parlament, a kormány és egyébként a magyar társadalom a Magyar Nemzeti Bank elnökétől válaszokat várna arra, hogy mitől bicsaklott meg így a magyar gazdaság.

Szintén mélyütésként érzékeltem akkor is és most is, hogy az infláció forrásai közül, egyébként ellentétben a kormányzati kommunikációval, a magyar élelmiszeripart jelöli meg. Én abban a tudatban éltem eddig az életemet, hogy Magyarország Európa éléskamrája, Magyarország kétszer annyi embert el tud látni feldolgozott élelmiszerrel… (Dr. Apáti István: Háromszor!) Háromszor  köszönöm szépen, képviselő úr, háromszor annyit! Erre meg kell tudnom a bankelnöktől, hogy a magyar élelmiszeripar egyébként padlón van, és termelékenységben, ha jól látom, csak Bulgária van mögöttünk. Azért ez elég nagy szégyen.

Az ársapkák kérdésére nagyon óvatosan reagálnék, valahogy úgy, ahogy ő reagált, csak ő nem teheti meg, hogy elforduljon ettől. December 5-én jelentette be, hogy az ársapka intézménye egy hibás intézmény. Ezt nem kellett volna jelezni a magyar kormánynak időben, hogy ne menjenek bele ebbe az utcába, mert ez közgazdasági szempontból rossz, megmagyarázhatatlan intézmény, minden piacgazdasági elvvel és gyakorlattal teljes mértékben szembemegy? Ezek után a bankelnöktől megtudjuk, hogy hibás termék, és ami az egész kormányzati kommunikációval szembemenő, hogy azt mondja: amennyiben ez kivezetésre kerül, akkor bizony a magyar infláció 2-3 százalékkal még tovább meglódul. Ő a felelős érte, és most mégis előkelő idegenként tolja el magától ezt a kérdéskört.

A mai előadásában elhangzott néhány megjegyzésére elnök úrnak még reagálnék, ez igazából az 5-ei és a mostani beszámolójához kapcsolódik. Most  hogy mondjam  kis megjegyzéseire reagálnék csak, amelyeket az elnök úr tett. Az egyik megjegyzése volt, elkezdte mondani, hogy jól kezeltük a Covidot. Ezt nem kellett volna mondani, mert egyrészt egészségügyi szempontból ebben nem vagyok biztos, de megengedő leszek, másrészt gazdasági értelemben azért nem vagyok megnyugodva, mert ha visszaemlékeznek a Kurzarbeit intézményére, az bizony nagyon sok kereskedőn és vendéglátón nem segített, több ezren mentek tönkre, arról nem beszélve, hogy bonyolult volt az intézkedés és későn vezették be. Azzal sem értek egyet, hogy jól kezelték. Meg kellene kérdezni a vidéki benzinkutakat, hogy mit éltek át abban az időben, amikor az üzemanyagokon ársapka volt.

Idézte Demján Sándort, ami engem különösen érzékenyen érintett. Ezzel kapcsolatban csak azt tudnám mondani, hogy az egy dolog, hogy nem hallgattak Demján Sándorra, de ha élne Demján Sándor, ma sem lenne nyugodt, ezzel a monetáris és ezzel a pénzügypolitikával biztos nem lenne elégedett.

Befejezésül azt a mondatot idézném tőle, a mai napon mondta Matolcsy úr, hogy reformok nélkül nincs fejlődés, reformok nélküli ország vagyunk. Nos, meg kell kérdeznem, hogy akkor 2013 óta, amióta a Magyar Nemzeti Bank elnöke, némán, szó nélkül beleegyezve tűrte, hogy ebben az országban semmiféle átfogó reform ne készüljön el, és még meg is említette az oktatást és az egészségügyet.

(10.00)

Ha a bankelnök ilyen világosan látja, hogy reformhiányban szenved Magyarország, nem kellett volna valamit tennie annak érdekében, hogy ezek a nagy elosztórendszerek, ezek a stratégiai ágazatok bizony valamiféleképpen erről a holtpontról kimozduljanak?

És akkor térjünk rá arra  és ez már a zárómondataim közé tartozik , hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényben teljesen egyértelműen megfogalmazásra kerül, hogy a forint erősségéért, az árstabilitásért a Magyar Nemzeti Bank a felelős. Ugye, január/január viszonylatában elértük a 25,7 százalékot. Nem tudom, a kedves képviselőtársaimnak a mai napon volte alkalmuk már belelapozni a statisztikába, a KSH-nak ma jelent meg a gyorstájékoztatója. Tudom, hogy nőnap van és ünnep van, de a KSH statisztikája 25,4 százalékot mutat. Lehet persze hurráoptimizmus, hogy ez 0,3 százalékkal kisebb, mint januárban volt, de én azt gondolom, hogy nagyon-nagyon nehéz lesz nem művi úton elérni az egy számjegyű inflációt, amikor az év első két hónapjában 25 százalék feletti az infláció, az élelmiszerár-infláció továbbra is, februárban is meghaladja a 43 százalékot.

Ezért sajnálom, hogy elnök úr elment, mert én rengeteg kérdést tettem fel, és nagyon fontos lenne  amit ő akkor decemberben mondott, azt én is feltenném , hogy vane kiút ebből a helyzetből. Most megkérdezem, hogy vane kiút ebből a helyzetből, és nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank jelen lévő képviselője vajon milyen kiutat, milyen megnyugtató kiutat fog nekünk felrajzolni. Köszönöm szépen a figyelmet, köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps az ellenzéki sorokból.)