Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Nem fogok belemenni most az elején a reagálásokba, mert szeretnék a törvényről beszélni, de azért azt hadd jegyezzem meg, hogy a salátatörvénynek is van egy szintje és a jogalkotás igénytelenségének is van egy szintje. Előttünk van egy törvénytervezet hatvanvalahány oldalban, amelynek az a címe, hogy „A közbiztonság megerősítése és a migráció elleni küzdelem érdekében szükséges törvények módosításáról”, majd most tíz percen keresztül beszélni fogok az egészségügyi törvény módosításáról, ami még a címben sem jelenik meg; annyira tesznek az egészre formailag és tartalmilag is úgy, ahogy van, hogy az nevetséges. Hát annyi jogász ül a Fidesz-KDNP frakciójában meg a kormányban! Úgy hajították volna ki őket elsőben az egyetemről, mint az ázott kutyát! (Arató Gergely: Ki is hajították őket, ezért ülnek ott!) Lehet, ezt nem tudom. Nincs annyi igényesség, tisztelt államtitkár úr, hogy még egy szót odaírjanak, hogy „és az egészségügyi törvények módosításáról”? Lassan nem lehet visszakeresni, hogy melyik törvényt mint, hol írogattak át tokkal-vonóval.

(A jegyzői székben dr. Vinnai Győzőt Mihálffy Béla váltja fel.)

Ami az egészségügy területén lévő részt illeti, szerintem fontos róla részletesen beszélni, mert érdemi és fontos szabályokat módosít. A legfontosabb központi eleme az egészségügy területén valóban a bérezési politika részbeni átalakítása. Ennek egyik elsődleges színtere az egészségügyi szakdolgozók bérrendezésével, másodlagos színtere pedig az orvosok béreivel kapcsolatos. Mint ahogy arra a javaslat is utal, az orvosi bérrendezés következtében rendkívüli mértékben megnőtt a bérfeszültség az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók között. Éppen ezért az egészségügyi ágazati előmeneteli szabályok hatálya alá tartozó egészségügyi szakdolgozók és az egészségügyben dolgozók béremeléséről szóló 1681/2022-es kormányhatározat rendelkezik az egészségügyi szakdolgozók és az egészségügyben dolgozók béremeléséről és a végrehajtásához szükséges forrás biztosításáról.

A második ütem 2024. március 1-jétől valósul meg, amely szerint az egészségügyi szakdolgozók alapbére 2024. március 1-jére eléri az orvosi átlagos alapbér 37 százalékát. A javaslat ennek érdekében egy sávos bérrendezési rendszert vezet be az egészségügyi szakdolgozók számára. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi dolgozót alap- vagy kiemelt fizetési osztályba fogják besorolni. Kiemelt fizetési osztályba kerülnek azok, akik a munkájukat fokozott fizikai és pszichés körülmények között, fokozottabb kockázattal, nagyobb munkaterheléssel járó munkaterületen, különösen nagy felelősséggel járó szakterületen, kiemelt ellátást végző területen vagy speciális kompetenciákat igénylő szakmában végzik.

Ezen a ponton fontos kiemelni, hogy a kormányhatározat arra vállal kötelezettséget, hogy az egészségügyi szakdolgozók átlagbére érje el az orvosok átlagbérét. Ebből a vállalásból, illetve a jelen javaslatból látható a kormány terve: nem kívánja biztosítani az összes egészségügyi szakdolgozó számára, hogy a bérük elérje az orvosi átlagbér 37 százalékát, hanem lesznek olyan szakdolgozók, akiknek a bére ezt meghaladja majd, de sokan majd a jövőben is ez alatt fognak maradni. Ennek a különbségtételnek a súlyosságát majd a jövőben megalkotásra kerülő részletszabályok adhatják.

Azonban ez alapján is elmondható, hogy a javaslat az elérni kívánt célra, a bérfeszültségek kiküszöbölésére nem alkalmas, pusztán arra, hogy ennek a hatását csökkentse. Különösen úgy, hogy az egészségügyi munkaerőhiány miatt valójában minden egészségügyi szakdolgozó fokozott fizikai és pszichés körülmények között dolgozik.

Ennek kapcsán kell rámutatni a javaslat egy másik rendelkezésére is, ez ugyanis eltérésre ad lehetőséget az orvosi bérektől, mégpedig felfelé. A javaslat ugyanis lehetőséget biztosít a belügyminiszternek, hogy az egészségügyi ágazati irányítás részeként ellátásszervezési okokból egyedi felmentést adjon a bértábla szerinti maximális összegtől oly módon, hogy az akár az előző évi bruttó átlagkereset tízszeresében is meghatározható; ez jelenleg 5 millió 819 ezer forint volna.

Ez a változtatás több ok miatt fontos. Egyrészt jól mutatja, hogy elhibázott volt az orvosi bérezési koncepció, és valójában az orvosi bérek bizonyos területeken a munkaerőhiány miatt nem versenyképesek akkor, ha a bértábla szerint tartják. Ennek kiemelten jó példája volt már az egészségügyi szolgálati jogviszony bevezetésekor is a nőgyógyászok helyzete, akik szinte egyből kivétellé váltak számos szolgálati jogviszonyból eredő szabály alól azért, mert e nélkül lényegében megszűnt volna az állami nőgyógyászati ellátás. Most pedig a javaslat beismeri, hogy a probléma általánossá vált, bárhol előfordulhat egyedi ellátási érdek.

Másrészt Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár arról nyilatkozott  idézem -: „vannak trükkök a kórházak részéről is, amiket be kell vállalnunk, hogy ezeket felszámoljuk. Az egyik ilyen például, hogy körbefoglalkoztatjuk az orvosainkat.” Ezt a kórházak történelmi léptékű adósságállományára reagálva jelentette ki. Konkrét példa keretében kifejtette, hogy volt olyan orvos, aki egy hónapban 1528 órát dolgozott. A szakorvos egy helyen főállásban volt foglalkoztatva, három másik intézményben pedig készenléti ügyeletben volt, gyakorlatilag napi 0-24 órában. Havi több mint 10 milliót vitt így haza. Nyilván ez a fajta eljárás valóban visszaélést jelent, azonban a jelen javaslattal maga a kormány ismeri el, hogy bizonyos esetekben indokolt lehet az orvosok megnövekedett bérigénye.

Harmadrészt a javaslat belső összefüggéseit is érdemes e szempontból megvizsgálni, hiszen a javaslat egyrészt bizonyítja, hogy nem fogja minden egészségügyi szakdolgozó bérét megemelni az orvosi bérek 37 százalékára, másrészt az orvosbérek további emelését fogja megengedni, ezért lesznek olyan területek, ahol a bérkülönbség tovább fog nőni, és ez akkor is probléma lesz az intézményi szinteken helyben, ha egyébként összátlagban teljesül is a kormány által ígért 37 százalékra történő emelés.

(14.00)

Természetesen az emelés tényét az MSZP támogatja, annak mértékét és formáját viszont elégtelennek tartjuk. Ennek nyilvánvalóan költségvetési oka van, de azt már megtanulhattuk az Orbán-kormánytól, hogy ha valamire akar pénzt szánni, arra tud. Ezek szerint erre továbbra sem akar megfelelő mennyiséget.

Ami a törvényjavaslat további részeit illeti: a rendészeti szervek esetében valóban a migráció és a közbiztonság megerősítését érintő szabályokról van szó. Az egyik nagy csoport a rendészeti szervek feladatellátását érintő rendelkezéseket, a rendőrség hatáskörébe tartozó engedélyezési eljárásokat érinti, a rendőrségi ügyviteli rendszerben a mesterséges intelligencia alkalmazását, a személy- és vagyonvédelmi magánnyomozói tevékenység szabályozását, a lőfegyverekről, lőszerekről szóló szabályozást módosítja, a polgárőrségről és a polgárőri tevékenységről  erről majd külön fogok néhány mondatot mondani , illetve ami szerintünk kifejezetten fontos, az a Hszt. módosítása.

(A jegyzői székben Z. Kárpát Dánielt Berki Sándor váltja fel.)

A javaslat jelentősen emeli ugyanis a rendvédelmi igazgatási jogviszony fizetési fokozataihoz rendelt illetménysávok felső határát, miközben az alsó határ változatlan marad. Jellemzően ez a bérminimum a mai napig is.

Ennek indoka az előterjesztés indoklása szerint – idézem -: „A javaslat értelmében a rendvédelmi alkalmazottak esetében az egyes munkaköri kategóriáknál alkalmazandó felső sávok kerülnének emelésre, ezzel nagyobb teret biztosítva a rendvédelmi szervek részére, de nem eredményezve automatikus illetménynövekedést minden rendvédelmi alkalmazott részére. Az illetménysáv felső határának emelése  figyelemmel arra, hogy az illetménysáv alsó és felső határa között az illetmény megállapítása, ebből következően emelése is a munkáltatói jogkör gyakorlójának döntése  lehetőséget teremt arra, hogy meghatározott munkakörökben foglalkoztatott, tapasztalt rendvédelmi alkalmazottakat a szervek megtartsák, illetőleg a civil szférából az utánpótlásuk biztosított legyen.”

Teszem hozzá, ha valaki elolvasta a részletes indoklást, akkor azt is látja, hogy a kormány igyekszik megjegyezni, hogy erre természetesen ezek az állományilletékes parancsnokok és szervek egy huncut fillér további állami támogatást, plusz költségvetési támogatást nem fognak kapni. Innentől kezdve tehát nem olyan nehéz kitalálni, hogy honnan tudnak pénzt találni arra, hogy az egyébként szakmájuk vagy a tapasztalatuk vagy éppen a szaktudásuk miatt kiemelt fizetésre igényt tartó kollégák bértömegét előállítsák, legrosszabb esetben úgy, hogy más kollégákat meg majd szélnek eresztenek.

A rendvédelmi igazgatási alkalmazottak esetében is megállapítja az érdemtelenség szabályait. Nagyon bájosan szintén a törvényjavaslat indoklása arról értekezik, hogy elképzelhetetlen, szörnyű helyzet van, hiszen rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban lévő kollégákat nem lehet egyoldalúan kibillenteni a szervezetből, ez tarthatatlan, tűrhetetlen, úgyhogy most ezt az érdemtelenségi szabályt behozzák a kedves kollégáknak további kedveskedés céljából, nyilvánvalóan a kiszolgáltatottságukat, nyilvánvalóan a munkakedvüket tovább növelve ezen a területen is.

Fontos még: a kiemelt határvadászpótlék többletfeladatok ellátásához igazított differenciált folyósítása érdekében a kiemelt szolgálati pótlék mértékét miniszteri rendelet, a folyósításra feljogosító körülményeket pedig az országos parancsnoki utasítás fogja szabályozni, azok a képek, amelyeket a határról látunk, természetesen indokolttá teszik a határvadászpótlékok emelését és akár differenciálását is. Ebben biztos nincs köztünk vita.

Amiben viszont mindenképpen vita van, tisztelt államtitkár úr, ezen a területen is, az egyik az, amit már Arató Gergely képviselőtársam feszegetett. Nagyon jó dolog az, hogy a magyar polgárőröknek  most már, miután évek óta lent vannak a határon, és egyébként az ország minden részéről viszik oda őket, alapvetően, gondolom, önkéntes alapon, segíteni a határ védelmét, évek óta ez most már így zajlik, hogy a jogalkotás területén is kezdik ezt utolérni  bizonyos többletjogosítványokat adnak a határvédelemben részt vevő polgárőröknek. Na de pont, amit a Honvédelmi Bizottság ülésén levetítettek, azok a videók mutatják azt, államtitkár úr, hogy a polgárőröknek nem nagyon sok keresnivalójuk tud lenni a magyar határon ilyen körülmények között. De az, hogy rájuk érdemben az állam, mint a rend fenntartásának egyik intézményes pillérére számítson vagy velük számoljon, azt jelenti, hogy a magyar állam kudarcot vallott. Nem tudok mást mondani. A déli határszakaszon a határvadász-állomány létszáma nem éri el még a kormány által meghirdetett létszám felét sem, nem tudják biztosítani az állandó jelenlétet még a déli határszakaszon sem. És biztos, hogy nem az a jó megoldás és semmiképpen nem normális megoldás, hogy polgárőröket az ország további részéből  önkéntes, civil, kiképzésen át nem esett embereket  ilyen munkára engedjünk, az igen; de az, hogy velük érdemben számoljunk, az nem normális. Természetesen teljesen más a határmenti települések polgárőrségének mindenféle eszközzel való felszerelése és jogi megerősítése is, de azt mindenki tudja, hogy ez már nagyon régóta nem erről szól.

Egyébként államtitkár úr figyelmébe ajánlom a 24.hu azon hosszú összeállítását, ami a határról szól, gondolom, látta ön is; sajnos, nagyon reálisnak és realisztikusnak tűnik minden részével együtt. Senki nem örül ennek, de muszáj szembenéznünk azzal, hogy a déli határszakasz védelme a magyar állami szervek részéről gyakorlatilag, ahogy az egyik érintett, név nélkül, nem is nyilatkozó, egymással beszélgető, hivatásos kolléga is mondja, ez a határszakasz elesett. És ezen nem a polgárőrök fognak változtatni, az majdnem biztos.

Mindemellett, tisztelt államtitkár úr, tisztelt Országgyűlés, elfogadhatatlan számunkra, és ezt nem most mondom először, ezért talán hitelesebb is, hogy nemcsak kötözködni akarunk; elfogadhatatlan, hogy a rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban lévő kollégák bérét most sem hajlandóak rendezni. Mert ugye, ez nem az, még bele is írják direkt, hogy ez nem egy általános béremelés, csak egyes emberek pluszfizetését valahogy meg akarják oldani, valószínűleg azért, hogy komplett ágazatok ne omoljanak össze, hiszen ha informatikusok vagy valamilyen speciális tudással rendelkező kollégák egy-egy osztályról fölállnak, akkor nagyjából megdőlt az egész rendőrség azon a területen úgy, ahogy van. De az nem megy tovább, államtitkár úr, hogy ezeknek az embereknek a közalkalmazotti jogviszonyból meglévő eddigi szerzett jogait önök elvették, a riaszos állományban valódi előnyt nem adtak számukra, és évek óta nem emelik a fizetésüket. És tömegesen azon gondolkodnak, hogy ők is fogják a kalapjukat és otthagyják a rendőrséget, holott pont az önök javaslata is mutatja, hogy nélkülük nem működik! Nélkülük hiába van fegyver a kollégán, meg hiába van szép autója, nem működik a rendvédelem, és nem működik a bűnüldözés a rendvédelmi szolgálati jogviszonyban lévő kollégák nélkül.

Végezetül igen, a létszámhiány miatt, a fizetések megemelése nélkül állandó toldozgatás-foldozgatás lesz polgárőröket bevonni; aztán, majd a nyugdíjasszervezeteket is bevonják a határvédelembe, vagy nem tudom, kiket gondolnak még; a magyar államnak, a rendőrségnek, a határrendészetnek kell tudnia megállnia a helyét megfelelő létszámmal és felszereléssel, mert szemlátomást ez nem egy ideiglenes probléma lesz Magyarországon.

Tisztelt Államtitkár Úr, Képviselőtársaim! Végezetül: az a kormány, amely közel annyi vagy több embercsempészt enged ki egy tollvonással a börtönökből, mint ahány határvadászt föl tud venni és föl tud szerelni egy év alatt, annak a kormánynak nagyon komoly önvizsgálatra van szüksége, és azt gondolom, hogy meg is kéne tudni magyarázni az embereknek, hogy ez hogyan fordulhatott elő.

A törvényjavaslat néhány pontját tudnánk támogatni, de összességében nem tudjuk megszavazni. Köszönöm, hogy meghallgattak.