Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Szintén napirend előtti hozzászólásra jelentkezett Mellár Tamás, a Párbeszéd képviselője. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Amikor 2002-ben a Fidesz elveszítette a választásokat és vele együtt a kormányzást is, akkor Orbán Viktor számára ez egy óriási sokk volt; s nemcsak azért, mert meg kellett válnia a miniszterelnöki széktől, hanem azért is, mert nagyon igazságtalannak tartotta a választás eredményét, az emberek döntését. S meg kell hogy mondjam, alapvetően igaza volt, az én véleményem szerint is az egyik legjobb kormányzási időszak volt az 1998-2002 közötti időszak.

A választási kudarc után Orbán azonban megfogadta azt, hogy ha még egyszer nyerni fog, akkor egy olyan rendszert épít ki, amelyben őt a választásokon nem lehet legyőzni. És ez sikerült is neki, hiszen immár harmadszor nyert a Fidesz kétharmaddal, és egyre kevesebben hisznek abban, hogy valaha is legyőzhető lenne a négyévente ismétlődő választásokon. A sikeres recepthez azonban nem kellett neki messze menni, nem kellett feltalálnia, elég volt visszatekintenie a Horthy-korszakra, amikor az ellenzék sohasem tudott nyerni, a kormánypárt győzelme viszont minden választáson borítékolható volt. Nos, ezt a rendszert kezdte el visszaépíteni Orbán Viktor. Kapott persze néhány korszerű ötletet Putyintól is, de alapvetően ez volt a minta. S ennek a visszaépítésnek látjuk most az újabb elemeit, a főispáni státusz és a vármegye elnevezés visszahozásával. Tehát Magyarország nem előre megy, hanem hátra, szemben a Fidesz választási szlogenjével.

De miért baj ez? Különösen miért baj ez nekem, aki magát konzervatív gondolkodónak tartja? Azért, kedves képviselőtársaim, mert a Horthy-korszak nem tartozik Magyarország legjobb hagyományaihoz, kiváltképpen nem ahhoz, amelyet most át kellene menteni a jövő számára. Elég csak arra utalnom, hogy több százezer magyar hagyta el az országot, köztük sok igen tehetséges értelmiségi, tucatnyi olyan, aki később Nobel-díjat kapott, és köztük a XX. század legismertebb magyar zsenije, nem az, akire önök gondolnak, nem Puskás Ferenc, hanem Bartók Béla; ő sem tudott megmaradni. Ők azért hagyták el az országot, mert nem tudtak az antidemokratikus, tekintélyelvű urambátyámvilágban élni, ahol mindent átszőtt a korrupció.

Manapság is sokan hagyják el az országot, főként a tehetséges és szorgalmas emberek, s nem pusztán a magasabb bérekért, hanem a kiszámítható életért, a megbecsülésért, a demokratikus viszonyokért. A kiművelt emberfők elvesztése azt is jelenti, hogy a fejlett világhoz való felzárkózásunk esélye egyre kisebb és kisebb lesz. Emlékezzünk rá, hogy a Horthy-korszakban sem sikerült a gazdasági felzárkózás, bár valamilyen stabilizáció mégiscsak megvalósult.

De van a felzárkózás elmaradásánál is egy súlyosabb probléma a választásokon leválthatatlan kormány vonatkozásában, ez pedig az alkalmazkodás hiánya. Demokráciákban a kormányváltások révén történik meg az alkalmazkodás a világpolitikai és a világgazdasági változásokhoz. Az új, más politikai színezetű kormány jobban tud válaszolni az új kihívásokra. Ha a kormányváltás nem lehetséges, akkor az alkalmazkodás elmarad, a régi kormány ragaszkodik a régi receptekhez, a saját rögeszméihez. A nagyvilág azonban nem vesz erről tudomást. Bár Orbán Viktor nagyon szerette volna a világot is megváltoztatni az elmúlt években, de ez idő szerint ez nem sikerült neki, így aztán az fog következni, hogy egyre nagyobb és nagyobb lesz a konfliktus, az összeütközés a világgazdasággal, a világpolitikával, és ennek az eredménye egy hosszú stagnálási folyamat lesz, egy lefelé menő spirál.

Önök most azt hiszik, hogy én túlzottan pesszimista vagyok. Nem, képviselőtársaim, ez az optimista forgatókönyv volt. Mert ne felejtsék el, ha van vármegyénk, akkor van vármegyeház is, és ha van vármegyeház, akkor arra előbb vagy utóbb, de föl fog szállni a páva. Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Fürjes Balázs államtitkár urat terheli a kötelezettség, hogy válaszoljon. Parancsoljon!

DR. FÜRJES BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha az elejét ragadom meg a felszólalásnak, akkor még akár egy jó vita is lehetne az Országgyűlésben, hogy melyik Orbán-kormány a legjobb kormány, mert képviselő úr is elismerte, hogy az egyik legjobb kormány az 1998-2002-es volt. Mi tudunk érveket hozni amellett, hogy azóta is sikerült komoly teljesítményeket fölmutatni, de az kétségtelen, hogy az Orbán-kormányokkal csak az Orbán-kormányok versenyezhetnek. Ebben egyetértek a képviselő úrral.

Én azt javaslom, hogy ne legyenek kishitűek. Magyarország jogállam és demokrácia, most is nekifutottak, önöknek köszönhetően példátlan nemzetközi és példátlan hazai ellenőrzés mellett valósultak meg az országgyűlési választások, az ismert eredményekkel. Lehetséges, jogilag legalábbis lehetséges Magyarországon a kormányváltás, ne legyenek kishitűek, ne adják fel az erre vonatkozó terveiket legalább hosszú távon.

Kádár János mondta azt  hogy is hangzott pontosan? , hogy a krumplileves legyen krumplileves, elvtársak. Ritkán értünk vele egyet, de abban, hogy a dolgokat érdemes a nevükön nevezni, egyetértünk vele. Régi történeti intézményeket talán legegyszerűbb dolog a nevükön hívni, a főispán legyen főispán, a vármegye pedig legyen vármegye. Ezeréves magyar történelemet tagadnak meg önök, ha ennek a megközelítésnek a jogosságát és a helyességét megkérdőjelezik. Nem a Horthy-korszakról beszélünk, bár beszélhetünk arról is, hanem Szent Istvánról kell beszélni, hiszen 1000 és 1950 között voltak vármegyék Magyarországon, a területi közigazgatásnak ez a rendszere 950 évig élt, a magyar történelmi hagyományok és a magyar történelem szerves része volt, és 70 évig volt, amikor nem létezett.

Én azt hittem, amikor képviselő úr megkezdte a hozzászólását, hogy a sebesség miatt fog bennünket kritizálni. Ön 1989-90-ben még a Magyar Demokrata Fórum tagja volt, és a Magyar Demokrata Fórum tette azt a javaslatot itt az Országgyűlésben 1990-ben, hogy a vármegye és a főispán megnevezések, egyébként a majd ezeréves hagyományoknak megfelelően kerüljenek vissza a magyar közigazgatásba. Ehhez képest kikkel árulnak önök most egy gyékényen? Például Pongrácz Kálmánnal, aki a törvényjavaslat vitájában az Országgyűlésben, amikor megszüntették a vármegye és a főispán megnevezést, ezt mondta: „A most benyújtott törvényjavaslat azokat az alapelveket kívánja megvalósítani a mi viszonyaink között, amelyeket Lenin és Sztálin pártja dolgozott ki, valósított meg a gyakorlatban és tett a világ dolgozó népeinek közkincseivé.” Kádár János pedig azt mondta, hogy „a vármegye megnevezés és a főispán intézményének megszüntetése kiküszöböli a középkori feudális és burzsoá vonásokat, ezek maradványait, és megadja e szervek népi demokratikus jellegét”. Ezt az álláspontot osztják most önök.

(13.30)

Egy utolsó idézet; amikor az ezeréves történeti alkotmányt szégyenteljes módon leváltották az 1949-es kommunista alkotmányra, akkor Kristóf István kommunista képviselő azt mondta: évtizedes harcokban megedződött munkásosztályunk vezetésével, az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagodva, a Szovjetunióra támaszkodva népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását, s országunk a népi demokrácia útján halad előre a szocializmus felé. Ezek voltak azok a szavak és politikai szándékok, amelyek alapján az ezeréves történeti hagyományt, Magyarország történeti identitását és múltját megszégyenítve megszüntették a vármegye elnevezést és a főispán intézményét  polgármester és jegyző lett.

A vörös csillagot 1990-ben eltávolítottuk mindenhonnan, nincs már Lenin körút, nincs már Tolbuhin körút, nincs már Engels tér, nincs már Marx tér. Lehet, hogy önöktől kapunk majd javaslatokat ezek visszaállítására is, de mi azt a munkát, amely tisztelettel van a magyar történeti hagyományok iránt, folytatni fogjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   2-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai