Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Most a Momentum képviselőjének, Hajnal Miklósnak adom meg a szót. Parancsoljon!

HAJNAL MIKLÓS (Momentum): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Kettő-három hete megtörtént a kormánypárti sorcsere, és nyilvánossá vált, hogy Fürjes Balázst küldi a Miniszterelnökség a parlamentbe  kicsit elszomorít, hogy ma nem ő van itt, nem jött el a munkahelyére, de hát elindult a vizes-vb, van olyan, hogy az fontosabb. (Rétvári Bence közbeszól.) Van azonban az államtitkár úrnak egy, fogalmazzunk úgy, hogy rendezetlen adóssága a hegyvidékiek és a bel-budai választók irányába, ugyanis a választási kampányban a korábban megígért vita sajnos elmaradt, és bár ma sem jött be a parlamentbe, reméljük, hogy ezt a vitát majd még lesz lehetőségünk utólag talán itt pótolni.

Ha rajtam múlik, a vitáink, azok a választókerületünk, a városunk és végső soron az országunk fejlődéséről fognak szólni, és nem fognak átmenni üres személyeskedésbe, bár hogyha az államtitkár úron múlik, az elmúlt hetekben már letette a névjegyét, és úgy tűnik, az emberarcúság már nem olyan fontos, mint a kampány idején volt. De azért tegyünk egy próbát, ezért ma kifejezetten olyan ügyekkel fordulok a kormányhoz, amelyekben az államtitkár úr is kiállt korábban, és remélem, hogy a konkrét kérdéseimre esetleg konkrét válaszokkal is tudnak szolgálni, bárki is adja majd a választ, ha már az államtitkár úr nincs itt.

Szóval, tisztelt Országgyűlés, ma olyan ügyekről szeretnék itt beszélni, amelyekben elvileg egyetértünk, amelyek az ellenzéki és a kormánypárti jelölt választási programjában, vállalásaiban egyaránt benne voltak, tehát olyan dolgokról, amelyekről a hegyvidéki és bel-budai szavazók 90 százaléka egyetértett, amelyeket a választóknak a 90 százaléka támogatott az áprilisi választásokon.

Ezen a héten kezdődik a jövő évi költségvetésnek a vitája az Országgyűlésben. Fontos vita ez, hiszen végső soron egy költségvetés az egyik legjobb bizonyítéka annak, hogy mi a fontos valójában a kormánynak, és mi nem. És amikor én erre a költségvetésre ránézek, akkor elsősorban nyilván azt nézem, hogy a hegyvidékieknek és a bel-budaiaknak mi jut belőle, azt keresem benne, hogy hogyan fejlődik ezáltal Buda, hogyan újul meg a Hegyvidék, és azt kell hogy mondjam, komoly hiányérzetem van.

Tisztelt Országgyűlés! Hogyha a magyar embereket megkérdezzük, hogy mi a legnagyobb probléma az országban, ők személyesen mit éreznek a legnagyobb nehézségnek, akkor legtöbben az egészségügyi rendszer állapotát említik. Hiszen bármennyire is megfeszülnek az orvosaink és egészségügyi szakdolgozóink, akiknek a munkáját csak köszönet és hála illetheti, az egészségügyi rendszerünk egyszerűen katasztrofális állapotban van, pedig a magyar egészségügy nyilvánvalóan nem egy elhanyagolható kérdés. És ezért volt óriási eredmény, amikor 2019-ben évi 10 milliárd forint többletforrást harcolt ki a főváros új vezetése a kormánytól, mindezt célzottan budapesti rendelők felújítására, fejlesztésére, a CT- és MR-várólisták rövidítésére fordítva. De kérdem én, hogy milyen országvezetés az, amelyet az önkormányzatoknak kell meggyőzniük, hogy legalább egy kicsit foglalkozzon többet az emberek egészségével.

Persze, ígéreteket önök is tettek az egészségügy terén, 2018-ban ígérték meg, hogy a ciklus végéig, 2022-ig megújul a János Kórház, és kiemelt kórháza lesz a fővárosnak, mégiscsak ez Buda legfontosabb egészségügyi ellátóhelye, évi 450 ezer beteget, összesen egymillió esetet látnak el itt. És ehhez képest a kórház felújítása évek óta húzódik, és a felújításra a közbeszerzést is csupán két éve, a kormány ígérete után írták ki. Az idei választások előtt Fürjes államtitkár úr is vállalásban rögzítette, hogy idézzem: „történjen meg a János Kórház teljes megújítása”. Itt a „teljes megújítás” a kulcsszó, hiszen egy homlokzatfelújítással nem sokra megy az, akit bent kezelnek. Ehhez képest, amikor ránézek a tervezett költségvetésre, nem látom benne nyomát annak, hogy hol lenne a János Kórház felújítására a pénz, és ezért az a kérdésem, hogy meddig csúszik még a felújítás. Megvárják esetleg, amíg összedől? Mutasson már rá a kormány, hol van erre a pénz a jövő évi költségvetésben! És, ugye, nem felejtik el ezt az ígéretüket, ugye, nem felejtik el a budai vállalásokat?!

Van itt egy másik kérdés is, amit a figyelmükbe ajánlanék, mert más hiányosságokat is látunk a költségvetésben, és ismét a budai vállalásokból emelnék ki, ha már a választókerületről van szó. A választási ellenfelem, miniszterhelyettes úr ugyanis vállalta az 56-os villamosvonal teljes felújítását, valamint alacsonypadlós, akadálymentes villamosok beszerzését az 59-es vonalára. Most szeretném feltenni a kérdést, hogy hol vannak ezek a vállalások a költségvetésben. Hol támogatja ezekben a kérdésekben az állam a fővárost? Mert mi ezeknek a vállalásoknak a nyomát sem látjuk. És kulcskérdés, hogy a budapestiek is minél több vonalon tudjanak alacsonypadlós villamosokkal közlekedni, hogy a közösségi közlekedést minél többek számára egy vonzó alternatívává tegyük, és éppen ezért többek között az 56-os villamos erre alkalmassá tételét végül a főváros maga vállalta saját költségre, pedig jóval kevesebből gazdálkodnak, mint a magyar állam. És ha önökön múlt volna, akkor ez valószínűleg még kevesebb lenne.

Tisztelt Országgyűlés! Ez csupán néhány olyan kérdés, néhány olyan javaslat, amelyből több is szerepelt a két legtöbb szavazatot szerző hegyvidéki és bel-budai jelölt programjában, vállalásaiban. Kérdezem tehát a kormányt, mi lesz a János Kórház felújításával (Az elnök csenget.), mi lesz a budai közlekedésnek a támogatásával; ugye, nem válnak a budai vállalások budai porhintéssé? Köszönöm szépen. (Taps a DK és a Momentum soraiban.)

ELNÖK: A napirend előtti hozzászólásra ismét Rétvári Bence államtitkár úr fog válaszolni.

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Köszönjük szépen, hogy azt mondta felszólalása elején, hogy személyeskedésektől mentes, ezért csak másfél percig személyeskedett, Fürjes Balázs nevét körülbelül tucatszor kimondva. Milyen lett volna, ha személyeskedni akart volna, vajon hányszor mondta volna el tíz másodperc alatt Fürjes Balázs nevét, tisztelt képviselő úr? (Szabó Szabolcs közbeszól.)

(13.50)

Nyilván önnek fáj, hogy sok minden, amit valótlanul állított a kampányban, amit fellengzősen, nagyképűen  ebben persze nem lóg ki a Momentum-frakció sorából  mondott a kampányban, azokkal Fürjes Balázs akár önt is szembesítette. Nem meghunyászkodott, hanem akár ezekbe a csatákba beleállt, és bizony sok esetben akár önt meg is cáfolta, és ezekben a nézeteltérésekben az emberek egy jó része neki adott igazat, és ezért próbál ön itt valamit tenni. Tisztelt képviselő úr, lelke rajta, meglátjuk, mennyire fog ez önnek sikerülni.

Ugyanakkor azt látjuk, hogy amikor önök, a Momentum is bekerül egy döntéshozó testületbe, mondjuk, a Fővárosi Közgyűlésbe, akkor a budapesti tömegközlekedés helyzete nem annyira fontos, hogy elmenjenek a közgyűlésbe, hanem összevesznek a DK-val önkormányzati helyeken (Arató Gergely közbeszól.), nem mennek be, nem szavazzák meg a főpolgármester-helyettes személyét, nem mennek be semmilyen napirendről tárgyalni, nem fontos a költségvetés. Talán ha egyszer fordult ilyen elő 1990 óta, amióta demokrácia van Magyarországon, hogy nincs Fővárosi Közgyűlés, mert összehívja a főpolgármester, és önök nem mennek el a közgyűlés ülésére, hogy direkt határozatképtelenné tegyék, hogy direkt semmilyen döntést ne tudjon meghozni a közgyűlés, de önök mégis megtették az egyik első alkalommal, amint bekerültek. Nyilván azért kettőn áll vásár, tehát nem szeretném a DK-sokat felmenteni ezen felelősségük alól, de önök mégiscsak Budapesten  miközben itt ön feláll a parlamentben, és ezt-azt-amazt követel, amelyek egy része teljes mértékben jogos, és a kormány célkitűzéseivel is egyébként egyezik , ahol lenne lehetősége ez ügyben tenni önnek is és a pártjának is, ott pedig direkt hozzák létre a bénultságot, direkt akadályozzák a munkát. Talán ha ott összeült volna a Fővárosi Közgyűlés, talán a költségvetésből több pénz jutott volna tömegközlekedésre is meg egészségügyre is.

Tudja, tisztelt képviselő úr, önöknek vannak az egészségügy kapcsán  mondjuk azt nagyon finoman szólva  tájékozatlanságról tanúbizonyságot adó javaslataik. Ugye, Karácsony Gergely megígérte, hogy majd minden kerületben lesz, összesen 23 CT Budapesten abban a pillanatban, amikor 24 CT volt Budapesten, tehát ilyen és hasonló egészségügyi vállalásokat önök nagyon bátran tesznek. De azért azt se felejtsük el, hogy amikor az „Egészséges Budapest” programból megérkeztek a források a központi költségvetésből Budapestre  évi 10 milliárd forintot erre vállalt a kormány, és meg is tette, és át is utalta , akkor az első válaszlevél nem az volt, hogy nagyon jó, akkor ebből ilyen és olyan gépeket veszünk, amivel a budapestiek egészségét tudjuk szolgálni, hanem az egyik első válasz az volt, hogy ebből 80 milliót nem fordíthatnánk tanulmányírásra? Ezt akarták önök először tenni az egészségügyi forrásokkal, amelyek megérkeztek Budapestre, mert nem elég az az 53-54 tanácsadó, aki ott ül Karácsony Gergely körül, hanem régi jó Hagyó Miklós-i hagyományokat elevenítettek föl akkor, amikor az egészségügyi forrásokból az első közel 100 milliót fordítsuk tanulmányokra, hogy tulajdonképpen gondoljuk végig, hogy mit is tennénk, és mit szeretnének tenni. (Szabó Szabolcs: Igen, végig kell gondolni, ezt így szokták.)

Ön valamiért nem hozta szóba a Kútvölgyi-tömböt, tisztelt képviselő úr. Miért nem? Ha már egészségügyről beszélt, ha már Bel-Budáról beszélt, ott, ahol elindult a felújítás, ahol szemmel láthatóan nagyobb előrelépés történt, mint az elmúlt évtizedekben, bármikor az elmúlt években, és az „Egészséges Budapest” programnak köszönhető, akkor vajon ezt miért nem hozta szóba? Természetesen a Szent János Kórházat is, mint az Észak-budai Ellátási Centrumot a továbbiakban is kívánjuk fejleszteni. Mindenki számára nagyon fontos, hogy ott is minél magasabb szintű legyen az ellátás, csak azért szerintem, ha mégiscsak egy korrekt összképet akarnánk mutatni, akkor megmutathatnánk, hogy melyik része az, ahol már látványos, az elmúlt évtizedekben nem látott mértékű fejlődés indult, és melyik az, amelyik valóban még előttünk áll.

Csak, tudja, a baloldal azon vitatkozott, nem is azon vitatkozott, azzal licitált egymásra a kampányban, önök és a szövetségeseik, hogy a kórházak 45 százalékát kell bezárni vagy többet, hogy a vizitdíjat és a kórházi napidíjat egy vagy két nap alatt kell bevezetni, hogy azokat csak készpénzben vagy mobiltelefonnal meg bankkártyával is lehessen befizetni. Önöknek ez volt az egészségügyi programjuk. Nem az, hogy akkor most hogyan zajlanak a felújítások, hanem hogy mennyit kell az embereknek fizetni, és mit lehet ebből privatizálni, tisztelt képviselő úr.

Amúgy én úgy tudom, hogy ön a BKK felügyelőbizottsági elnöke  nem feltétlenül azért, mert ilyesfajta felsőfokú végzettséggel rendelkezett , a korábbiakban ezt a titulust töltötte be. Vajon amikor ön ott tevékenykedett, mennyiben segítette elő, hogy valóban, akár európai uniós forrásból is, a budapesti fontos tömegközlekedési elemek megvalósuljanak? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mert Pokorni Zoltán polgármesterként ez ügyben lépett, Karácsony Gergely pedig csak hárította a felelősséget, hátradőlt, és azt mondta, hogy ő nem tud tenni ez ügyben semmit. Nem csodálom, hogy Fürjes Balázshoz fordul, mert Karácsony Gergelyhez, úgy látszik, hiába fordulna. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Felszólalások:   17-20   21-24   25-28      Ülésnap adatai