Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterhelyettes úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Sebők Éva képviselő asszony nincs jelen, Gurmai Zita képviselő asszony nincs jelen, ennek megfelelően csak akkor tudok nekik majd lehetőséget biztosítani a felszólalásra, ha az Arató Gergely képviselő úr felszólalását követő kormányválaszt követően jelen lesznek. Úgyhogy most Arató Gergely képviselő úr napirend előtti felszólalása következik. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A 2023. év utolsó napirend előtti körében érdemes talán számot vetni avval, hogy mit jelentett ez az év, mit jelentett az átlagembereknek, azoknak, akiket mi itt képviselünk a parlamentben. Vegyünk két példát; mondjuk, Nagy Lászlóné Julikát Kispestről, aki nyugdíjas ápolónő. Mi az, amit ő tapasztal, mi az, amit ő lát? Azt, hogyha ő bemegy a boltba, akkor újra drágább lett minden, újra többe kerül neki a mindennapi bevásárlás, újra nehezebben fizeti ki a gyógyszereit. És mondhatja neki a kormány, hogy csak 8 százalék az infláció  bár tudjuk, hogy persze ehhez az eredményhez is számos trükköt kellett végrehajtani, és le kellett váltani a felelős Statisztikai Hivatal vezetőjét , de ő azt látja, hogy továbbra is maradtak a magas élelmiszerárak, azt látja, hogy mondjuk, például a két évvel ezelőtti állapothoz képest másfélszer drágábban vásárol meg mindent. És hiába mondják neki, hogy de kapott nyugdíjemelést, hát, utólag kapott 3 százalékot, egész évben hitelezte a kormányt, és még így sem éri el a nyugdíjemelés mértéke a 19,5 százalékos nyugdíjas-inflációt.

Azt is látja, ha kórházba kerül, akkor egyre nehezebben jut gyógyuláshoz, egyre nehezebben jut vizsgálathoz, azt látja, hogy akár éveket kell várnia egy vizsgálatra vagy egy műtétre. Nem véletlenül, hiszen Magyarországon az OECD-átlaghoz képest, ahol 9,5 ápolónő jut ezer lakosra, Magyarországon csak fele az adat: 5,5. És nem csoda ezek után, hogy a várható élettartam a nők esetében öt évvel rövidebb. E miatt az egészségügy miatt ő várhatóan öt évvel kevesebb ideig fog élni átlagosan, mint ahogy ez egy más, fejlett országban történne.

Vagy vegyük Kovács Jánost Kőbányáról, aki egy gyárban munkás. Nemcsak az élelmiszert veszi egyre drágábban, de azt is látja, hogy egyre magasabbak a rezsiszámlák. Mindig aggódva néz ki az ablakon, hogy megnézze, milyen az idő, mert ha hideg van, akkor nem fog beleférni a család abba az önök által mondott átlagba, ami persze messze az átlag alatt van, és onnan kezdve már sokszoros gázárat fizet, a hétszeresére emelt gázárat, ami még a bőséges korrupciós felárral megdrágított orosz gázárnak is az ötszöröse. De ha véletlenül belül is marad az önök által biztosított szűkös kereten, akkor is lehúzzák egy hatalmas rezsihasználati díjjal, ha minden villanyt lekapcsol, vagy éppen játszanak a havi elszámolással, a számlákkal, és olyan számlákat küldenek, ami egy dolgozó családnak nagyon nehezen kifizethető.

Azt is látja, hogy mivel ő már szakképzett, jövő évben a garantált bére csak 10 százalékkal emelkedik  emlékeznek, az infláció 17 százalék fölött volt idén , tehát nem kap vissza semmit a tavalyi és az idei veszteségéből. Számára a dolgozói szegénység, ami sok millió magyar polgárt sújt, nemcsak egy elvont fogalom, hanem a hétköznapokat jelenti. És azt is látja, hogy egyre inkább rossz pályán van a gazdaság, hogy tartósan nem növekedés, hanem csökkenés van a gazdaságban, és megtanulta azt, hogy ennek az árát elsősorban ő fogja meginni, hiszen mindig a melósok azok, akik gazdasági válság idején rosszul járnak. És még boldog lehet, ha nem adják oda az állását egy vendégmunkásnak, aki zokszó nélkül túlórázik ugyanazért a pénzért, mint ő.

De persze nem mindenki jár rosszul, mondhatnának más példákat is, és őket is meg tudjuk nevezni: Tiborcz, Mészáros, az Orbán család, és még folytathatnánk a sort, hiszen a magyarok leggazdagabb 1 százalékának kezében van az ország vagyonának egyharmada. Ez az 1 százalék az, aki például tőkejövedelmekből munka nélkül az összes tőkejövedelem 70 százalékát kapja ebben az országban, miközben az alsó fele az országnak semmivel nem részesedik ezekből a jövedelmekből. És azt se felejtsük el, hogy miközben Kovács János és a dolgozók 35 százalékot fizetnek adóban és járulékban a jövedelmükből, addig aki egy százmilliós tőkejövedelmet vagy osztalékot realizál, ennek csak kevesebb mint a felét.

Dobrev Klára szociáldemokrata árnyékkormánya ezen fog változtatni. Mi a dolgozó emberek, a nyugdíjasok, a fiatalok pártját fogjuk, és nem a milliárdosokét, mint önök. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez lesz az a változás, ez lesz az a szociáldemokrata fordulat, amelyet el fogunk hozni ennek az országnak. Ezért dolgoztunk 2023-ban, és ezért fogunk dolgozni 2024-ben is. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A választ az elhangzott napirend előtti felszólalásra Tállai András miniszterhelyettes, államtitkár úrtól fogjuk hallani. Parancsoljon, államtitkár úr!

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nézzük akkor a nyugdíjas ápoló helyzetét most, meg amikor önök kormányoztak, a válság idején, 2008-2009 idején. A nyugdíjas ápoló január 1-jén 15 százalék nyugdíjemelést kapott. Ugye, törvény biztosítja számára, ha az infláció magasabb, akkor további nyugdíj-kiegészítésben részesül. Ez meg is történt, ez a nyugdíjas ápoló plusz 3,5 százalék nyugdíjemelést kapott visszamenőleg január 1-jére, így összesen a Fidesz-KDNP-kormány alatt; háború, válság, gazdasági nehézségek idején ez a nyugdíjas ápoló 18,5 százalék nyugdíjemelésben részesült. A legmerészebb, a legbaloldalibb közgazdászok sem jósolnak éves szinten 18,5 százaléknál magasabb inflációt. Tehát kijelenthetjük azt, hogy az ön által említett nyugdíjas ápoló 2023-ra, amikor valóban magas inflációról indultunk, és nehéz gazdasági helyzet volt, mégis nem szenvedett el a nyugdíja tekintetében vásárlóérték-csökkenést.

Nézzük, önök mit tettek ugyanezzel a nyugdíjas ápolóval! (Arató Gergely: Ugyan már!) Ugyan már, ugyan már, de mégiscsak elvették a 13. havi nyugdíját ennek a nyugdíjas ápolónak! (Rétvári Bence: Így van!) Sőt, nem adtak neki annyi nyugdíjemelést, hogy fedezze az inflációt, azaz a 13. havi elvételén túl még reálnyugdíj-csökkenés is történt.

(8.50)

Na de nézzük a gyári munkást! A gyári munkásnak van egy alapvető különbsége a mostani helyzet és az önök által kezelt válság idején. A mostani helyzetben megmaradt a munkahelye. Megmaradt a munkahelye, és ez óriási érték. Óriási érték! A kormány olyan gazdaságpolitikát, támogató politikát folytat, hogy a munkáltatóját támogatta a tekintetben, hogy meg tudjon maradni a munkahelye.

Ezzel szemben, nézze meg, az önök idején ugyanilyen válság vagy még kisebb válság tekintetében (Arató Gergely felnevet.) a munkanélküliek számát! Mennyien vesztették el a munkahelyüket! Elképzelhető, hogy ugyanez a gyári munkás az ön példája szerint elvesztette az önök idejében a munkahelyét.

Nézzük a rezsiszámlákat! Nem igaz a hétszeres gázáremelés, hiszen a kormány a rezsiárak tekintetében éppen hogy mindent megtett, hogy ne kelljen többet fizetni az átlagpolgárnak, így a gyári munkásnak sem. Ne kelljen többet fizetni  ez azt jelenti, hogy az átlagfogyasztásig továbbra is a rezsicsökkentett áron kell hogy fizessen.

Önök viszont megszámlálhatatlanul sokszor emelték a rezsidíjakat, a gáz és a villanyáram árát. Tehát ugyanez a gyári munkás az akkori válságkezelés tekintetében sokkal rosszabbul járt. Elvesztette a munkahelyét, magas volt az energiaszámlája, míg e tekintetben a Fidesz-KDNP-kormány éppen az ellenkezőjét tette.

Említette, hogy ennek a gyári munkásnak szembe kell néznie a gazdaság helyzetével. Hát, nézzünk szembe a gazdaság helyzetével! Az infláció: az infláció tekintetében, ugye, tudjuk, hogy az októberi adatok alapján már 8 százalék alatt van az infláció, és a kormány további intézkedéseket, lépéseket tesz annak érdekében, hogy tovább csökkenjen az infláció, és remélhetőleg a következő évben ettől még alacsonyabb lesz.

A másik fontos tendencia, ami már szeptembertől tapasztalható, hogy újra növekednek a reálbérek. Tehát ez a gyári munkás joggal várja és mondhatja azt, hogy a bére növekszik, az infláció alacsonyabb, és így reálbér tekintetében jobban jár, mert reálbér-növekedés van.

Én azt gondolom, hogy a Fidesz-KDNP-kormányzat válságkezelése az emberek, éppen a kisemberek, az átlagemberek szempontjából helyes, nincsenek megszorítások, és olyan intézkedések vannak, amelyek a gazdaság folyamatát is az ő javukra fordítják. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   13-16   17-20   21-24      Ülésnap adatai