Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm miniszterelnök úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Brenner Koloman, Lukács László György és Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselői, azonnali kérdést kívánnak feltenni miniszterelnök úrnak: „Mit gondol erről, Miniszterelnök úr?” címmel. Lukács László György képviselő urat illeti a szó.

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem tudom, ön hogy van vele, de bevásárláskor még mindig nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen találni termékeket, cukrot, tejet vagy akár csirkemellet olyan áron, ahol ön rögzítette. Bevásárlók ezrei tapasztalják ezt a boltokban, üres UHT-tejes polcokat, cukros, illetve olajos polcokat találnak. Ez világosan látszik és szerintem ön számára is mutatja, hogy a kommunista stílusú árstopok, ársapkák hiánygazdaságot okoztak. Lassan ott tartunk, mint az átkosban, hogy jó, ha az embernek van egy boltos vagy pultos ismerőse, aki ezekből a termékekből tesz neki félre. Vagy mondhatnánk azt is, hogy ha a szép hírű, illetve annak idején kedves műsor, Tibi bácsi „Három kívánsága” lenne, akkor a gyerekek cukrot, illetve tejet kérnének, mint ahogy annak idején egyébként banánt kértek ebben a műsorban Tibi bácsitól kívánságként.

Világosan látszik az is, hogy cserébe viszont ezek az árstopok, ársapkák azt eredményezték, hogy beépültek más termékek árába, lényegében inflációt eredményező hatásuk volt. Világosan látszik tehát, hogy az árstop, illetve az ársapka tüzelte az inflációt. Az is látszik, tisztelt miniszterelnök úr, hogy míg a multik megküzdöttek ezzel az árazással, addig a legnehezebb helyzetbe azok a legkisebb vállalkozások, legkisebb boltosok jutottak, akiknek nem volt hova hátrálni ebből, és ők most már a veszteségeiket számolják. Önök elérték, hogy ezek a legkisebb vállalkozások, amelyek a Jobbik-Konzervatívok szerint a legnagyobb támaszai a magyar gazdaságnak, ők vannak a legnehezebb helyzetben.

Egyébként nem szokatlan önöktől, hogy valamilyen módon ilyen kommunista eszközökhöz nyúlnak. Emlékszünk azokra a központosításokra, államosításokra, amelyeket az elmúlt időszakban tettek sokszor az önkormányzatok rovására, a víziközművagyonnal vagy akár az iskolák fenntartásával kapcsolatban is hisznek a központi irányításban. Sőt, a nemzeti vagy állami tüzépek új koncepciója is ebbe az irányba mutat.

De hogy a lényegi kérdésre térjünk, miniszterelnök úr: ugye, kivezetik, vagy ha nem vezetik ki, meddig kívánják még tartani ezeket a kommunista stílusú ársapkákat, árstopokat? (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Parancsoljon, miniszterelnök úr!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Az ön hozzászólása arra emlékeztet bennünket, amiről a korábbi alkalommal itt már beszéltünk, hogy mikor áll elő az a helyzet egy gazdaságban, amikor az államnak a szokásos szabályozó szerepen túl mélyebben is be kell avatkoznia. Ez egy legitim kérdés.

Általában az a jó, ha a gazdaság a saját logikája szerint tud működni, és az állam arra törekszik, hogy csak és ott, lehetőleg korlátozott módon avatkozzon be, ahol az feltétlenül szükséges. Én hiszek abban, hogy vannak kérdések, amelyeket az államnál, illetve a mindenkori kormánynál jobban meg tudnak válaszolni a gazdasági élet szereplői, akkor is, ha egyébként mi vagyunk kormányon. Tehát semmiképpen nem tekintem főszabálynak a beavatkozás politikáját. De az is igaz, hogy vannak olyan állapotok és esetek, amikor a beavatkozás elkerülhetetlen, és ha már beavatkozik az ember, nem tud normatív módon beavatkozni, minél inkább rossz a helyzet, annál inkább konkrétan és célzottan kell beavatkoznia. Ezt tette a kormány is: beavatkozott.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy ezt helyesen tettee, és hogy mik voltak a következményei. Én nem osztom az ön álláspontját. Ön azt mondja, hogy a mi intézkedéseink hiányhoz vezettek. Ez úgy igaz, hogy megpróbál a kereskedő, mert ő is emberből van és pénzből él, védekezni az ilyen beavatkozásokkal szemben. Ilyenkor kisegítő szabályokat kell hozni, amelyekkel a kereskedőket mégiscsak rá tudjuk szorítani arra, hogy bizonyos termékeket tartsanak a boltban. Ezeket az intézkedéseket meghoztuk, és én nem látom a helyzetet olyan súlyosnak, mint ahogyan azt ön itt leírta; különösen, hogy az átkosban a hiány állapotát idézi. Nem tudom, ez a fiatal kora miatt vane, de higgye el, hogy az nem ilyen volt. Az átkosban a hiány nem ilyen volt, mint amit ön most lát.

Ami a kisboltokat illeti, ott pedig a kormány, értve és tudva azt, amit ön elmondott, hogy kiszolgáltatottabbak és sérülékenyebbek, a 2023-as évben 8 milliárd forint működési támogatást ad azoknak a kisboltoknak, amelyeknek nehézséget okoz az ársapka. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm miniszterelnök úr válaszát. Viszonválaszra megadom a szót képviselő úrnak. Parancsoljon!

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szerintünk egy normális országban ilyen intézkedéseknek ilyen hosszan nincs helye. Az a helyzet, hogy önök ezeket az ársapkákat, árstopokat még a háború előtt vezették be, akkor, amikor látszódott, hogy az árak emelkednek. Az bizonyos, hogy ha van lehetőség arra, hogy valamilyen módon az állam beavatkozzon, rövid ideig módja van rá, de az a mód, ahogy önök avatkoztak be, valóban egy kommunista, igazi régi vágású beavatkozás a gazdasági életbe, amelyre nincs szükség.

Egy normális országban nem ársapkákkal sújtják a kormányok főként a legkisebb kereskedőket, egy normális országban hatékonyan megvédik a lakosságot az Európa-rekorder élelmiszerár-emelkedésekkel szemben, és egy normális országban nem alakul ki hiánygazdaság, tisztelt miniszterelnök úr. Higgye el, ezekből a termékekből sokszor igazi kihívás találni megfelelőt! Ideje lenne a megoldásra koncentrálniuk, és arra, hogy Magyarországon a legkisebb vállalkozások tényleg megsegítésre leljenek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Viszonválasz illeti meg miniszterelnök urat. Parancsoljon, miniszterelnök úr!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Amit a képviselő úr szavaiból továbbgondolásra érdemesnek tartok, az az, hogy milyen hosszan érdemes fenntartani ezeket az intézkedéseket. Mert egyetértek azzal, amit ön mondott: az nem lenne jó, ha ez állandó gyakorlattá válna és beépülne a gazdaságpolitika eszköztárába. Tehát a kérdés az, hogy milyen hosszan.

A mi válaszunk erre az, hogy miután úgy gondoljuk, hogy az infláció csökkentéséhez szükséges intézkedéseket meghoztuk, ha úgy tetszik, az ellenszert a szervezetbe bejuttattuk, és azt várjuk, hogy a következő hónapokban ennek látható jelei lesznek, ezért a válaszunk az, hogy amint az infláció meggyőző módon, tartósan csökkenő pályára áll, akkor az ársapkákat ki lehet vezetni. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Felszólalások:   147-158   159-166   167-168      Ülésnap adatai