Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért ezt nem gondoltam volna, tehát hogy a multi cégek érdekvédelme mentén ennyire kemény kirohanásokat látunk kormányzati részről, ez egészen elképesztő. Én a 2010 környéki időszakban tüntetésen szegeztem beszédemben többször a 2010 előtti, általam nem rajongott gazdaságpolitikát folytató kormányoknak azt, hogy túl sok vissza nem térítendő támogatást biztosítanak multi cégeknek, túl nagy versenyelőnyt biztosítanak a magyar mkkv-k kárára, a multik számára.

Ahhoz képest, azóta persze volt infláció, ezt számoljuk bele a képletbe, de egy munkahelyre vetítve háromszor annyi vissza nem térítendő támogatást biztosítottak az egymást követő Orbán-kormányok a multi cégek számára, mint azok, akiket én 2010 előtt joggal kritizáltam ennek egy része miatt. Tehát egészen elképesztő, hogy a kormányzati színeváltásoktól függetlenül Magyarországon folyamatosan ezeket a cégeket kényeztetik, és elfeledkeznek a munkahelyek kétharmadát biztosító mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásokról. Ők miért nem kapnak vissza nem térítendő támogatást?

Tehát amikor Hollik képviselőtársam nemzeti érdekről beszél, magyarázza meg nekem, képviselőtársam, miért triplázták meg önök a multi cégek támogatását. Miért tűrik meg önök, hogy nagy nyugat-európai autógyártó cégek, ha minden kapott kedvezményüket, mindenüket figyelembe vesszük, van, hogy 1 százalék alatti adóterhelést vállalnak Magyarországon? Mi ez, ha nem a nemzeti érdek lábbal tiprása, amit önök művelnek ebben a kérdésben?!

Az is elképesztő, amit ma a TAB ülésén műveltek; kettő napirendi pont volt, telefonon keresztül követtem a vitát. Egyrészt a katásokba, tehát a magyar vállalkozókba szállnak bele páros lábbal, az ő bőrükön akarnak költségeket megtakarítani. Még egyszer mondom, a magyar munkahelyek kétharmadát biztosító kisvállalkozókat nyirbálják meg, ezenközben küzdenek az igazi stratégiai partnereik, a nyugat-európai autógyártók és multi cégek látványos adómentességéért.

Nyilvánvalóan ez egy közgazdasági vita, évtizedekkel ezelőtt kimondták, hogy adórendszerrel csak rövid távon lehet versenyképességi csatákat megnyerni, de az a versenypotenciál, amiben az Orbán-kormány hisz, az engem felháborít, és egy gyarmati státuszra emlékeztet. Önök három dologgal versenyeznek: a brutálisan alacsony magyar bérekkel, elképesztő, a régió szintjén is alacsony magyar bérekkel, azzal, hogy tudatosan rugalmasan tartják a munka törvénykönyvét, és ez ügyben még reklámozzák is hazánkat különböző egzotikus tájakon, harmadsorban pedig a forint tudatos gyengítésével.

Az az egészen elképesztő, képviselőtársam, hogy ha megnézzük, hogy mennyi vissza nem térítendő támogatást adnak a multiknak, ez több száz milliárdos szint évente, ha megnézzük, hogy mennyit kaszálnak ezek a cégek csak a tudatosan gyenge forinton, körülbelül a tízszeresét annak, amit most a kedvezményes adóparadicsomi adókulccsal szavatolni szeretnének számukra.

Nem igaz, hazugság, hogy az idejövő multi cégeknél az a legfontosabb döntési faktor, hogy hány százalék adót kell fizetni. Nem igaz! Nincs ilyen versenyképességi előnye Magyarországnak. Ez egy töredékfaktor, lehet, hogy az első öt vagy hat tényezőnek az egyike. Az biztos, hogy a kiszámítható jogrendszer, az infrastrukturális feltételek legalább ennyire számítanak, de leginkább az csábítja adott esetben a nem annyira jóhiszemű cégeket, hogy önök gyarmati szintű bérszínvonallal kiszolgáltatják ezeknek a cégeknek a minőségi munkát végző magyar munkaerőt.

Én átolvastam az önök stratégiai szerződéseit. Tudják, mit nem találtam benne? Két dolgot; ha nemzeti kormány lennének, mind a kettő szerepelt volna benne. Az egyik a munkavállalói érdekvédelem szavatolása a külföldi hálózatokkal szemben, bármi áron. Most, amikor szervezetten importálják a harmadik világból a munkavállalókat, Vietnámból, Kazahsztánból, Mongóliából hoznak munkaerőt, akkor nem kellene garantálni azt, hogy ezzel nem lehet letörni a magyar munkavállaló bérét, és nem lehet őt rosszabb munkakörülmények közé szorítani, mint alapállapotban? Ez nem szerepel a stratégiai szerződéseikben, hiányzik belőle.

A másik, ami hiányzik, az pedig a magyar bérek lassú közelítése nem a nyugat-európai átlaghoz, nem akarunk akkorát álmodni, az európai átlaghoz, amiben lehet, hogy Bulgária meg Koszovó is benne van statisztikailag. Csak ehhez szeretnénk a termelékenység által megengedett módon közelíteni. De önök ezt nem kötötték ki a stratégiai partnereiknek, nincs benne egyetlen szerződésben sem. Ha Hollik képviselőtársam átküld nekem egy ilyet, akkor álljunk ki a sajtó elé, és én majd nyilvánosan megkövetem, de nem fog tudni ilyet átküldeni.

A helyzet az, hogy van önöknek egy stratégiai partnere, a munkaerő-kölcsönző cég, amelyik az említett harmadik világbeli dolgozókat szervezetten, tízezrével telepíti be Magyarországra. Képviselőtársam, hol van itt a nemzeti érdek? Egészen elképesztőnek tartom az indoklást.

Nézzük akkor azokat a pontokat, ahol egyetértünk! Ha Magyarországot szuverenitástranszfer fenyegetné, tehát az, hogy a kezünkből örökre ki kell adni jogköröket, engem az irritálna. Én mindig hátrébb lépek egy kicsit, amikor valami nemzetközi egységben akarják eldönteni a hazámról azt, hogy hogyan viselkedjen vagy ne viselkedjen egy helyzetben. Engem ez bánt; no de két hete lefolytattuk ezt a vitát.

Ha önök komolyan gondolnák a közteherviselést, akkor két hét alatt miért nem nyújtották be azt a javaslatot, amely a multi cégeket legalább elindítja a közteherviselés felé? Nem azt akartuk, hogy adóztassák őket két hét alatt szénné, nem akarunk mi bántani senkit. Csak arányaiban fizessenek annyi adót, mint az a magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozás, amelyik nem tudja elkerülni az adófizetési kötelezettséget, nem tudja a portfólióját úgy játszogatni, nem tudja adózatlanul kicsalni a profitját Magyarországról, merthogy ebben az országban működik, fizet adót, viszi a hátán a nemzetgazdaságot, szeretném még egyszer hangsúlyozni.

Kedves Képviselőtársaim! Kikről beszélünk itt? A 300 milliárd feletti bevételű cégekről. Kiket védenek önök? Önök 300 milliárd bevétel fölötti cégeket védenek, nem a magyar mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat. Önök nagy megakonszerneket védenek most. Ha ránéznek a magyar költségvetésre, az áfabevételi várakozás 7000 milliárd, a társaságiadó-bevételi várakozás kevesebb mint 800 milliárd. Ott a szakadék! Ott a bevételi oldalon az a hiány, amiből finanszírozni lehetne egy bérlakásprogramot, a családi kártya konstrukcióját, a szülőtámogatási járadékot, hadd ne soroljam. Rengeteg dolog forrása hiányzik a költségvetésből, azért, mert önök adóparadicsomi állapotokat biztosítanak teljesen indokolatlan módon multi cégek számára, és még a vissza nem térítendő támogatásaikat sem állítják le.

Ha megnézzük az általam annyira nem rajongott versenyképességi rangsort  de önök most hivatkoztak ma erre, tehát nekem muszáj volt rákeresnem , a versenyképességi rangsor elején találunk olyan országokat, ahol a társasági adó adott esetben két-két és félszer akkora, mint a magyarországi  nézzék meg például Finnországot , mégsem okoz ez semmiféle versenyképességi, kiábrándító hátrányt számukra, egész egyszerűen mert olyan a közeg, és mert megkövetelik a közteherviselést.

Megint keressünk egyezési pontot! Ha az a kérdés, hogy irritále engem, ha mondjuk, hightechcégek vagy olyan multik kimaradnak ebből a szórásból, amelyek az első pillérben szóba kerültek, igen, irritál. Én azt szeretném, hogy a 137 érintett országban egy napon, egy pillanatban kerüljön ez az adóminimum olyan szintre, csak a nagyvállalkozások számára, ami bevételt produkál az én hazám számára. Tessék akkor ezért szabadságharcolni! Végre itt egy értelmes szabadságharc brüsszeli fronton!

De én azt látom, hogy ez valahogy elvesztette a céljellegét. Tehát a politikai nyilatkozatok, az irányelvekkel való fantomküzdelmek közepette én nem látom azt, és nem tartom hitelesnek, hogy önök közteherviselést szeretnének megvalósítani Magyarországon, mert ezt önálló hatáskörben akár az elmúlt két hétben is el tudták volna indítani.

Ha kiszámolják azt, hogy mennyi társaságiadó-bevétel hiányzik a multik részéről 2010 óta, egy több ezer milliárdos összeghez fognak jutni. Oda fognak jutni, hogy a szülőföldön boldogulás teljes programját lakhatási programostul, a családtámogatás kiszélesítésével együtt megvalósíthatták volna, nem kellett volna kényszerből kivándorolni ennyi embernek ebből az országból.

Az az óriási problémám, hogy önök végig sem gondolták ezt  most megint háborúzni akarnak egy jót. De itt lehetne értelmes célért háborúzni, itt lehetne azt mondani, hogy akkor a 137 országban egy időpontban történjen meg a normális szintű minimumadó bevezetése, és kizárólag a 300 milliárd bevételt meghaladó cégek esetében.

(19.20)

De én nem ezt látom. A TAB mai ülésén azt láttam, hogy költségeket akarnak megfogni mindenáron, mindenhonnan, tehát le akarják faragni a kiadásokat. Ezt teszik, mondjuk, a katások jövője árán, hiszen nekik most, augusztusban kéne akkor egy könyvelőt találni. Ha az önök tervét vesszük figyelembe, akkor lehet, hogy még a kata terheinek a duplázása is kevesebb kiadást jelentene ezeknek az embereknek, mint a plusz adminisztratív terhekhez, még egyszer mondom, könyvelőt találni augusztusban, áttervezni szeptember 1jéig az egész életüket. Tehát ez egy ilyen páros lábas becsúszás teljesen értelmetlen módon, abszolút kontraproduktív az egész.

Ezzel szemben az önök multi szövetségeseit bármi áron védeni kívánják. A német autógyártók prospektusaitól függ a magyar gazdaság. A magyar GDP-adat attól függ, hogy önök ezt a félgyarmati sorba taszított nemzetgazdaságot milyen nemzetközi ajánlatokkal találják meg. Egészen elképesztő kitettség, kiszolgáltatottság mindez. Lehet róla vitatkozni, hogy jóe így. Szerintem nem, de az egész biztos, hogy a nemzeti érdeket nem az képviseli, hogyha fenntartjuk ezt a beteges állapotot, hogy multi cégek hálózataitól függ Magyarország teljesítménye, és ennek egyenes következménye az alacsony bérszínvonal, a munkavállalói kiszolgáltatottság, a kivándorlási kényszer, a lakhatási probléma hiánya. És a demográfia napján meg kell említenünk a vágyott gyermekek vállalásának vagy annak egy részének elmaradását, és ez az igazi tragédia ebben a folyamatábrában. (Taps a Jobbik padsoraiból.  Hollik István: Támogatjátok, vagy sem?)