Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A családok és a gyermeket nevelő családok védelme érdekében szólalok fel, de Tállai államtitkár urat hallva nekem kezd összeállni a kép.

Ön azt találta mondani, hogy az infláció szempontjából akár még jobban is állunk, mint a környező országok  egészen elképesztő! , és az önök költségvetési tervében 5,2 százalékos inflációval számolnak. Én nem tudom, hogy önök melyik filmet nézik, de amikor 5,2 százalékos inflációt vizionálnak, szeretném az önök mutatószámát egy kicsit megvilágítani. Ebben az inflációs mérési módszertanban, amikor mérik az árak változását, összeszednek egy nagy termékkosarat, és megnézik, hogy az emberek miket vásárolnak. Ebben a mérési kosárban a következők szerepelnek: CD lejátszására alkalmas hifitorony, tisztelt államtitkár úr; papírkötésű kéziszótár, kedves képviselőtársaim. Az írható DVD árváltozását is mérik, amikor arra jutnak egy költségvetésben, tehát nem egy esti beszélgetésben vagy egy kávézásban, hanem egy költségvetési tervezésnél, hogy önök szerint 5,2 százalék lesz a következő időszakban az infláció Magyarországon. Írható DVD, képviselőtársaim!

Gondoljuk már végig, hogy hányan vesznek írható DVD-t Magyarországon, annak mennyire növekszik az ára, és ez mennyire tolja fel az inflációs mutatót. Egészen el vagyunk képedve  tehát hogy 5,2 százalékkal tervezik a költségvetést, egyébként a forint/euró árfolyamot kicsivel 370 forint fölé lőtték be a jövő évi költségvetésben. Az a bajunk, hogy ennyire vehető komolyan az önök tervezése, és ezzel szemben igenis lehetne kedvezményezni azokat a magyarokat, akik nem írható DVD-t és nem papírkötésű kéziszótárat vesznek, hanem alapvető élelmiszert, pelenkát, bébiételt vagy éppen gyerekruhát. Mert ők egy uniós rekorder, brutális áfával szembesülnek, és mi nem kértünk számukra sokat.

Először is megnéztük azt, hogy Magyarország Kormánya mennyivel több adót szed be a jövő évben a magyar emberektől, mint tette azt idén. Azt láttuk, hogy csak áfából több mint 1600 milliárddal többet szeretne beszedni. Azt mondják erre, hogy persze, mert nő a belső fogyasztás, mert milyen sok pénzük van a magyar embereknek, több lesz az áfa. Ezt nem fogadjuk el, de játsszunk el a gondolattal. Ennek az 1600 milliárdnak az egytizedét kértük el önöktől; tehát nem a már kasszában lévő, hanem a pluszban beszedett adó egytizedét, hogy támogassák a gyermeket nevelőket, a családosokat, és az áfát nullázzák le az alapvető élelmiszerek és a gyermeknevelési cikkek esetén. Nem mondhatják, hogy sokat kértünk. A pluszban beszedett elképesztő adótömeg egy részét kértük vissza, 10 százalékot.

Önök előtt az utolsó lehetőség, hogy erről szavazzanak, mert bizottsági szinten elkaszálták, de nyilván a kikért módosító javaslatainkat még támogathatják. Hangsúlyozom, az alapvető élelmiszerek áfanullázása és a gyermeknevelési cikkek áfatartalmának lenullázása nem kegy az önök részéről, ez azt jelenti, hogy az adófizetőktől elvett pénzösszeg egy részét tessék visszacsoportosítani a gyermekeseknek, a családosoknak, a pályakezdőknek vagy azoknak, akik a szülőföldjükön szeretnének boldogulni, de kényszerből nem biztos, hogy ezt a következő időszakban meg tudnák tenni.

Ugyanide sorolható a rendvédelmi illetményalap  végre  emelését célzó javaslatunk is. Itt is van egy utolsó lehetőségük támogatni ezt. Ugyanakkor van egy szimbolikus javaslatunk is, ez pedig a „férfiak 40”, az, amelynek értelmében 40 ledolgozott évet követően férfitársaink is legyenek jogosultak arra, hogy legalább a nem annyira bőkezű nyugdíjrendszer áldásaira szorítkozhassanak. A megint csak hivatkozott statisztikai adatok alapján néhány, egészségben eltöltött évre számíthat jó esetben egy magyar férfiember, miután a mostani nyugdíjkorhatárral szembesülve elvonulhatna pihenni. De a helyzet az, hogy a valóságban a legtöbben vagy halálukig dolgoznak, vagy meg sem tudják érni azt a korhatárt, amiről beszélünk. Nyilvánvaló módon egy szimbolikus javaslatról van szó.

Idekapcsolódhat a „szülőtámogatási járadék” című javaslatunk is, amely a dolgozó gyermek már befizetett adójának szintén csak egy részét, de 10 százalékát a szülei nyugdíjának kiegészítésére fordíthatná. Nem kell hangsúlyoznom, hogy válságidőszakban a generációk közötti szolidaritásnak mennyire fontos szimbolikus gesztusa lehetne mindez. Arra szeretném tehát önöket kapacitálni, hogy ne az írható DVD árváltozását vizsgálják, ne a CD lejátszására képes hifitorony árváltozása alapján tervezzék meg a magyar családok életét.

Jöjjön szembe a rögvalóság, éljék át azt a szégyent, hogy egy mezőgazdasági országban az alapvető élelmiszerek áfája hogy robbanhat ki még regionális szinten is ennyire durván, és végre ezen szimbolikus javaslataink támogatásával segítsék meg a magyar családokat! Nem könyöradományt kérek a számukra, a pluszban beszedett adótömeg nem olyan nagy részét, nagyságrendileg egytizedét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)