Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Melengeti a szívemet, hogy a kilakoltatási témában már mindenki jön a Jobbik után, de ne keressünk ebben csoportelsőt! A helyzet az, hogy amikor 2010 őszén, 2011 elején az akkori Jobbik-frakció jó sok tagjával Budafokon egy kilakoltatási eseményen igyekeztünk a jogtalanságot a jog útjára visszaterelni, akkor nem gondoltuk volna, hogy több mint egy évtizeddel később nekünk erről még beszélni kell a magyar parlamentben. Azt látjuk, hogy dőreség lenne csak erre a kormányra fogni a probléma felfutását, kialakulását, de ha majd vissza akarnak mutogatni 2010 előttre, akkor az a javaslatom, hogy 2001-től kezdjék a folyamatábrát felfűzni, amikor is az egyoldalú szerződésmódosítások lehetségessé váltak.

Miniszter asszony részéről  dicsérjük meg őt, hogy itt van a vitában  én nyitottságot éreztem azt illetően, hogy legalább végighallgassa, befogadja az ellenzéki javaslatokat, és remélem, hogy több körben meg tudjuk ezeket tárgyalni. Mert kicsit csodálkozom önökön. A kormánytól nagyon sokan vártunk egy kicsit erősebb nagyvonalúságot egy ilyen arányú választási győzelmet követően. Hozzáteszem, ez lett volna a logikus. Én úgy gondolom, hogy ami itt a kilakoltatási moratórium körül megy, az kontraproduktív a kormány számára is. A logikus az lett volna, hogy most, amikor újabb indokkal kérik a veszélyhelyzet, a különleges helyzet meghosszabbítását, ezzel párhuzamosan kellett volna, álláspontom szerint logikusan, elrendelni a kilakoltatási moratórium meghosszabbítását, és végre érdemben kezelni a problémát.

A végrehajtási rendszer elképesztő túlfutásai talán mindannyiunk számára ismertek. Ugyanakkor nem látjuk azt a kormányzati csomagot, beadványt előttünk, amely ezeket a túlfutásokat legalább megkísérelné rendezni. Szintén Budapesten jártunk egy olyan kilakoltatáson néhány évvel ezelőtt, ahol már térült követelést követelt egy másik végrehajtócsapat. Volt olyan, hogy ugyanazt követelte két párhuzamos brigád, és különböző sajtpapírokon, volt, ahol kézzel írt költségfeljegyzések alapján igyekeztek családokat kiforgatni adott esetben generációk alatt felhalmozott egyébként nem túl nagy vagyonából. Azt is látjuk, hogy a járványügyi veszélyhelyzet legsúlyosabb hónapjaiban a kormánynak nem volt álláspontja a végrehajtói letiltások kérdésében, és én remélem, miniszter asszony a zárszóban ki tud térni arra, hogy mennyiben tartják indokoltnak azt, hogy a 33, illetve 50 százalékos letiltások a legkisebb jövedelmi szinten is érvényesülnek, sokaknak a mindennapi megélhetését veszélyeztetve.

Tegyünk tisztába valamit, miniszter asszony! Ha mondjuk, elmaradt gyerektartásról van szó, akkor nálam abszolút nyitott kapukat döngetnek, hogy ezt minden körülmények között oda kell adni az édesanyának vagy az éppen a gyermeket nevelőnek, tehát nem szabad, hogy ez minden esetre feltétel nélkül kiterjedjen. De ha mondjuk, egy korábbi devizahiteles, már forinthitelre váltott és furcsa körülmények között átváltott hitelnek a végrehajtásáról, egy bedőlt hitel végrehajtásáról van szó, akkor engedtessék meg, hogy a 33 és 50 százalékos letiltásokat kisnyugdíjasokon ne érvényesítsék már minden esetben feltétel nélkül. Mondjuk azt, hogy minimálbérig vagy a minimálnyugdíj szintjén érvényesítsenek belőle maximum 10 százalékot, vagy hozzunk egy olyan szabályozást, ami által az ellenkező előjelű érdekek közül nem csak a végrehajtó érdeke érvényesül maximálisan. Emberileg vállalhatatlan, hogy egy válsághelyzet közepén idős honfitársainknak vagy családosoknak azon kelljen sakkozniuk a hó végén, hogy a végrehajtó által letiltott jövedelem maradékából táplálkozásra fordítanak vagy gyógyszerkiváltásra utolsó forintokat.

Azt is látjuk, hogy Répássy államtitkár úrral több mint tanulságosra sikeredett a beszélgetésem ugyanerről a kérdésről. Ő azzal igyekezett nyugtatni, pontosabban magyarázni a kormány bizonyítványát, hogy tulajdonképpen az esetek 99,5 százalékában önként elhagyják az érintettek az otthonukat, és csak fél százaléknál van szükség bármilyen kényszerintézkedésre, tehát őszerinte  ez nem az én véleményem, hanem az övé  ha valaki önként elhagyja az otthonát, annak úgyis megoldott a lakhatása; idéztem. Ez egy nagyon-nagyon súlyos filozófiai szakadék közöttünk.

Az, hogy valaki egy ilyen nehéz helyzetben meg tudja oldani valahogy  rokonoknál meghúzva magát, kivéve egy kedvezményesebb árúnak tűnő, mondjuk, vidéki város szélén egy albérletet, vagy éppen elmegy egy tanyára , az ne jelentse azt, és ne mondjunk olyat, hogy megoldódott ez a helyzet. Az is egy család ugyanis, azok is élő emberek és nem vonalkódok, akik rendelkeznek családdal kapcsolatos szándékokkal, gyermekvállalási szándékkal. Lehet, hogy éppen a gyermekvállalási szándékot kell feladniuk azért, mert ennyire méltatlan élethelyzetbe kerültek.

Nem akarom szétfeszíteni a vita kereteit, és visszamenni, mondjuk, a forintosítás meglehetősen furcsa és inkorrekt körülményeihez, hogy aki 160 forinton vette fel az úgynevezett hitelét, annak miért 256 forinton váltották át, ami viszont biztos, hogy konkrét álláspontot szeretnénk hallani a kilakoltatási moratóriumról. Répássy államtitkár úr elmondta, hogy nem azonnal zúdul ez a piacra, mert 15 nap ketyeg, és utána folytatódnak a határidők. Mi ezt értjük, de a szerencsés módon elért kilakoltatási moratórium után ha ezek az ügyek akár csak néhány hónapon belül tömegesen zúdulnak az ingatlanpiacra, és egyáltalán a végrehajtók tömegesen elkezdik a visszaélésektől hemzsegő tevékenységüket, akkor az egy társadalmi-szociális katasztrófahelyzetet okozhat Magyarországon. Mi ehhez nemhogy nem asszisztálunk, de igyekszünk a jog meglévő keretein belül tenni ez ellen és jogsegélyezni. De nem a mi felelősségünk ez elsősorban, hanem az önöké. Tehát világos álláspontot várunk a kilakoltatási moratóriummal kapcsolatban, illetve arról, hogy azok az arcátlan végrehajtói letiltások, amelyek végig mentek a járványügyi veszélyhelyzet hónapjain, azokkal kapcsolatban terveze bármilyen racionális beavatkozást a kormány.

Harmadsorban a bónuszkérdésem vonatkozik arra, hogy az egész végrehajtási rendszer túlfutásaival, túlkapásaival szemben egy problémamegoldó, -rendező csomagot terveze a kormány letenni az asztalra. Amennyiben igen és amennyiben az tisztességes lesz, ránk számíthatnak a diskurzus során, és ha az a csomag segíti a károsultak helyzetét, akkor meg is fogjuk azt szavazni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)