Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt két évben egy nagyvárosnyi ember halt meg Covid-fertőzésben, valamint amiatt, hogy a végletekig kivéreztetett egészségügyi rendszerünk nem volt képes meggyógyítani azokat a betegeket, akik nem Covid-fertőzésben haltak meg, hanem daganatos betegségben, szívrohamban, sztrókban.

(Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ez utóbbi betegek szenvedéséhez és halálához jelentősen hozzájárultak azok a kapkodó, dilettáns kormányzati intézkedések is, amelyeknek tanúi lehettünk. Azok is, akik a magánegészségügyben tudják magukat kivizsgáltatni, gyógyíttatni, észrevehették az utóbbi hetekben, hónapokban, hogy már ott is problémákkal küszködnek, hosszabbodott a várakozási idő, többek közt a humánerőforrás-hiány miatt. Az átlagos magyar állampolgár a legtöbbször nem is jut hozzá ilyen ellátáshoz, hiába fizeti egész életében a tb-járulékot, a legalapvetőbb diagnosztikai és terápiás beavatkozásokhoz is csak többhetes, nem kivételes módon akár több hónapos várakozás után juthat hozzá. Hogy van az, hogy az emberek éveken keresztül befizettek rengeteg pénzt a költségvetésbe az egészségügyi ellátásukra, amikor pedig véletlenül olyan helyzetbe kerülnek, hogy bekerülnek valamilyen egészségügyi intézetbe, akkor sokszor a vakszerencsének és egyébként az orvosok, ápolók elhivatottságának köszönhető az, ha túlélik, mert ha a finanszírozáson múlna, akkor biztos, hogy nagy bajba kerülnének?

Új kormány, új kormányzati szerkezet, új prioritások  úgy gondoltuk, hogy 12 év után végre az emberek kerülnek, kerülhetnek a gyógyítás fókuszába. Azt gondolhattuk, hogy az oktatással kapcsolatos kormányzati hozzáállás nem lesz jellemző az egészségügyre, hiszen ha itt működési zavarok, áthidalhatatlan problémák jelentkeznek, és azt a rendszerben dolgozók nem tudják kivédeni, mérsékelni vagy megszüntetni, abba bizony emberek halhatnak bele. Alig egy hónapja L. Simon László múzeumigazgató úr szembesült a rideg magyar valósággal, és bár az általa leírt anomáliáról hamar kiderült, hogy az általa pellengérre állított háziorvos nem is hibázott, de bepillantást engedett abba, hogy már nem csak ellenzéki nyavalygás, ha valaki az egészségügy működési zavarairól beszél.

Úgy gondoltuk, hogy na, végre történik valami, változás lesz  de ehhez képest mit látunk? Egyrészt a szakdolgozók és a nem egészségügyi végzettségű, de egészségügyben dolgozók az idén sem kaptak jelentős béremelést, holott ez egy olyan probléma, aminek a megoldása lassíthatná vagy megállíthatná az egészségügyi dolgozók ágazatból történő elvándorlását.

Összességében a törvényjavaslat egy jelentős része a technikai szövegmódosításokat és a honvédelemről, a Magyar Honvédségről szóló törvénnyel való összhang megteremtését szolgálja, és bevezet egy új fogalmat, az összehangolt védelmi tevékenységet, és minden érdemi módosítás erre fókuszál. A módosítások a katonai védekezés, a honvédelem tematikáját erősítik, az „összehangolt védelmi tevékenység”, a „váratlan támadás” és a „védelmi, biztonsági érdek” kifejezések használatával. A kormányzati kommunikációval és ezzel a törvényjavaslattal is azt a hatást érzékeltetik, mintha Magyarország támadás alatt állna, vagy hamarosan bekövetkezhetne egy ilyen támadás.

A kórházparancsnoki tisztség a honvédség alkalmazásának első olyan területe, ahol a katonák és a nem katonai kötelékben szolgáló személyek alkalmazása semmilyen formában nem különült el. A kórházparancsnokok a belügyminiszter javaslata és a miniszterelnök megbízása alapján jártak el, vagyis a kórházak élén kiépített kórházparancsnoki hierarchia minden egyes pontján a miniszterelnök által kinevezett személy áll. A megbízást követően a belügyminiszter rendeli ki a kórházparancsnokokat az egészségügyi intézmények élére. A kórházparancsnokot nemcsak állami fenntartású egészségügyi intézmény élére lehet kirendelni, hanem önkormányzati, egyházi vagy magánintézmény, illetve egy későbbi módosítás révén 200 főnél több ellátottat gondozó idősotthonok élére is.

Külön rendelkezés hiányában a végrehajtott javaslatokért végső soron az intézményvezető felel, noha a rendelet nem biztosított döntési szabadságot a javaslat végrehajtásával kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a javaslat végrehajtását kötelezővé tette, a rendelet nem mentesíti az intézményvezetőt a javaslat teljesítéséből fakadó következményektől és a felelősség alól.

Rátérve a törvényjavaslat egészségügyi vonatkozására: a 14., 15., 16., 17. § az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényt fogja módosítani. Az egészségügyi törvény 228. §-ában 2012 óta úgy szerepel az egészségügyi válsághelyzet, hogy azt az országos tiszti főorvos javaslatára, a miniszter előterjesztése alapján, a kormány rendelheti el meghatározott feltételek fennállása esetén.

Egészségügyi válsághelyzet elrendelésének van helye: a) a WHO nemzetközi egészségügyi rendszabályainak kihirdetéséről szóló törvény szerinti nemzetközi horderejű közegészségügyi-járványügyi szükséghelyzet vagy egyéb járvány esetén járványügyi szükséghelyzet esetén; b) az a) pont alá nem tartozó, rendszerint váratlanul bekövetkező esemény esetén, amely az állampolgárok életét, testi épségét, egészségét vagy az egészségügyi szolgáltatók működését veszélyezteti vagy károsítja oly mértékben, hogy az az egészségügyi ellátási szükségletek és a helyben rendelkezésre álló kapacitás közti aránytalanság kialakulásához vezet, továbbá az egészségügyi államigazgatási szerv, az egészségügyi szolgáltatók vagy más állami és önkormányzati szervek együttműködését teszi szükségessé.

A c) pontban olyan esetről van szó, amikor egy gyógyintézet külön jogszabály szerinti ellátási területéhez tartozó lakosság egészségügyi ellátását súlyosan és közvetlenül akadályozza, feltéve, hogy az ellátási területéhez tartozó lakosság más gyógyintézet általi ellátása aránytalan nehézséggel járna. Erre hívnám fel a figyelmet, hogy ez a helyzet manapság egyre többször előfordul. Annyi megjegyzésem van tehát, hogy jelenlegi tudomásom szerint két városi és egy megyei kórházban fennállt, illetve fennáll ilyen helyzet, de nem hallottam, hogy az országos tiszti főorvos ilyen jellegű intézkedést rendelt volna el.

Egyébként az idézett törvény jelenlegi állapota szabályozná az egészségügyi válsághelyzet feltételeinek fennállására vonatkozó lépéseket: az azt indokoló okokat, körülményeket az országos tiszti főorvos figyelemmel kéne hogy kísérje, és ha az elrendezés feltételei nem állnak fenn, akkor kezdeményezni kellene az illetékes miniszternél, hogy tegyen javaslatot a kormánynak a hatályon kívül helyezésére. Hát, az utóbbi időszakban ezt nem tapasztaltuk, hiszen az lenne a jogszerű, ha a veszélyhelyzet kihirdetése szorosan kapcsolódna a veszélyhelyzet létrejöttéhez; ha a járványügyi szükséghelyzetet akkor hirdetné meg a kormány, amikor megjelenik a járvány, illetve a járványhelyzet megszűnte után nem tartaná fenn hónapokig.

(15.10)

A beterjesztett javaslat kiemeli, ami a jelenleg hatályos jogszabályban nem szerepel, hogy az egészségügyi válsághelyzet összehangolt védelmi tevékenység. Kimondja, hogy az egészségügyi válsághelyzet idején a betegek ellátása egészségügyi válsághelyzeti ellátás keretében történik. Egészségügyi válsághelyzetben bármely egészségügyi dolgozó, ide nem értve a szakképzésben részt vevőket, más egészségügyi tevékenység ellátására alapellátást, járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézménybe vagy időszakosan működő gyógyintézetbe kirendelhető. Jól emlékszünk rá, hogy a sokat emlegetett egészségügyi szolgálati jogviszonyt bevezető 2020. évi C. törvény elfogadásakor mind az ellenzéki pártok, mind az egészségügyi dolgozókat képviselő szakmai szervezetek a törvénynek ezt a részét bírálták leghevesebben, annyira, hogy a kormány végül is meghátrálni kényszerült.

Most ismét előkerült ez a sokat szidott kirendelés, ugyanúgy az időtartam szabályozása nélkül, földrajzi korlátok megnevezése nélkül, a költségek megtérítésének szabályozása nélkül, sőt annyiban kiterjesztve ezt, hogy azok az alapellátásban dolgozó szakemberek is részt vesznek így a törvény megfogalmazása szerint, ebben; azok a háziorvosok, akik egyébként mind a szerződésükben, mind az illetékes települési önkormányzattal kötött feladatellátási szerződésükben a praxisukra vonatkozóan személyes részvételre kötelezettek. A javaslat szerint az egészségügyi dolgozók kirendeléséről az egészségügyi államigazgatási szerv, több megye érintettsége esetén operatív törzs vagy  és itt van egy érdekes megfogalmazás  a kormány rendeletében kijelölt más szervezet dönt. Melyik lesz ez a szervezet? Országos Kórházi Főigazgatóság, NNK? Erre a kérdésekre bizony választ várnak az egészségügyi dolgozók, és ez az ambíciójuk teljes mértékben érthető és támogatható. Megjegyzem, hogy a javaslat jelenlegi formájában az időtartam addig tarthat, amíg a kirendelést kérő egészségügyi intézmény csak a kirendelt dolgozók segítségével tudja ellátni az egészségügyi válsághelyzet miatt a többletfeladatait. Ennek tehát, ellentétben a korlátozott időtartamú kinevezéstől eltérő foglalkoztatástól, sem időbeli, sem földrajzi korlátja nincs.

Újabb passzus szerint, amennyiben a munkavállaló alapos indok nélkül tagadja meg az utasítás teljesítését, fegyelmi és munkajogi következményekkel lehet számolnia. A gyakorlat csak ezt követően formálódik, így kérdés, hogy leszneke ebből munkajogi viták, illetve azok megítélésében a bírói gyakorlat milyen szempontokat dolgoz ki az egészségügyi alkalmazottak kirendelése esetén.

Végül felhívom a kormányt és a tisztelt kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, hogy a beterjesztett salátatörvény elfogadása esetén ne lepődjenek meg azon, ha ennek hatására nemhogy javul, hanem veszélybe kerül a magyar emberek egészségügyi ellátásának a biztonsága. Már most is működési zavarokról hallunk, főleg vidéki kórházakból. Szülészeti osztályok, sürgősségi betegellátó osztályok működését korlátozták pont a betegek biztonságos ellátása érdekében. A múlt hónapban voltak olyan napok, amikor Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a megyei kórházban megszűnt a sztrókos betegek ellátása, ennek következtében olyan helyzet alakult ki, hogy akár Budapestre, a Honvédkórházba, akár a Debreceni Klinikai Központba szállította a mentőszolgálat az ilyen helyzetbe került betegeket, szinte lehetetlen feladat volt vagy lett volna megfelelő időablakban hatékonyan beavatkozni, márpedig ennek hiányában jelentősen megnőtt vagy megnőtt volna annak a rizikója, hogy maradandó károsodást okozzon neki a sztrók.

És még valami: június van, júliusban-augusztusban az egészségügyi dolgozók is szeretnének szabadságra menni. Nem látom annak biztosítékait, hogy az ország valamennyi egészségügyi intézetében zavartalan marad a betegek ellátása. Ha pedig ez a törvényjavaslat valóban korlátlan jogosítványokkal ruházza fel a kormányt, akkor ne lepődjenek meg, ha ez felgyorsítja az egészségügyi dolgozók felmondási hajlandóságát.

Amit elmondtam, azt az egészségügyi dolgozók és az általuk ellátott betegek védelme érdekében mondtam el, és nagyon szeretném, ha ez a törvényjavaslat beletartozna abba a körbe, amit egyébként a kijelölt miniszter úr is megígért, és a felelős államtitkár úr is megígért, hogy a szakmai szervezetekkel és a betegjogi szervezetekkel való egyeztetés nélkül semmilyen, az egészségügyet szabályozó vagy befolyásoló jogszabályt nem alkotnak. Én szeretném erre felhívni a figyelmet, és felkérni a kormányt, hogy ezt az ígéretét is tartsa be. Köszönöm szépen a figyelmet.