Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak néhány igen nagy tévedésre vagy szándékos csúsztatásra szeretném felhívni a figyelmet. Egyrészt Barkóczi Balázs beszélt az egyetemek költségvetési támogatásáról.

(13.20)

Csak szeretném megjegyezni, hogy a költségvetési soron valóban százalékértékben jóval kevesebb szerepel, merthogy a magyar egyetemek kétharmada nem a költségvetés feltüntetett rovatában kell hogy szerepeljen, hiszen ezek alapítványi fenntartású egyetemek, tehát jó, ha ezt tudjuk. Nominális értékben egyébként pedig jelentősen megnőtt az egyetemeknek a finanszírozási támogatottsága.

Ami a szakképzésre vonatkozó észrevételét illeti, azt gondolom, hogy a szakképzésnek a színvonalát jelzi, nagyon jól mutatja az, hogy ma a 8. osztály befejezése után, az általános iskola befejezése után jóval többen jelentkeznek továbbtanulási célzattal szakképzésbe, mint gimnáziumba. Korábban más arányok voltak, és a technikusi képzés bevezetése a szakképzésben pedig egy kifejezetten jónak bizonyuló megoldásnak tűnik, hiszen ha csak azt nézzük, hogy hol milyen mértékben és hogy foglalkoztatják a szakképzésből kikerült diákokat, akkor azt látjuk, hogy kifejezetten jó a magyarországi szakképzés. Csak szeretném megjegyezni, hogy például Debrecenben a BMW száz olyan diákot képez, akik egyébként a szakképzésben tanulnak, és az üzemben is és az iskolarendszeri oktatásban is részt vesznek, és ott valóban a legmodernebb technológiákkal ismerkednek meg.

Ami pedig ezt a részt illeti, az a tény, hogy ma Magyarországon a különböző ilyen-olyan vállalatok, akik megtelepedtek, és behozták a legmagasabb szintű technológiát, amit ismernek, használnak, kezelnek, ez egy igenis nagyon komoly előrelépés, és az a tény, hogy Magyarország az ötödik helyen áll ezen a területen, az nem megkérdőjelezhető, mert ez tény. Tudom, hogy Mellár Tamásnak ez nem tetszik, és mindenféle erőltetett módon összeszerelő üzemnek akarja ezt bélyegezni, de csak szeretném felhívni a figyelmét, talán még középiskolában ön is tanulta: az ipari forradalomnak több hulláma is volt. Az első ipari forradalom eredményeit átvették különböző országok, továbbfejlesztették, tőlük a továbbfejlesztett verziókat a harmadik hullámban megint csak átvették újabb országok, és ez felgyorsította mindenhol a fejlődést, felgyorsította a gazdasági növekedést. Most is ilyen korszakot élünk, a kész dolgokat átvenni, az egy komoly innováció, tisztelt képviselő úr. Hogy ebben mi az összeszerelő üzem, őszintén szólva nem értem.

A Magyarországon megtelepedett cégek…  engedtessék meg, hogy debreceniként a BMW-re hivatkozzam: megmondta maga a BMW is, hogy teljesen új generációs autókat akar itt előállítani, teljesen új minőséget, ami eddig máshol még nem volt. Hát, ha ön szerint ez összeszerelő üzem, akkor valószínűleg itt nagyon komoly problémával állunk szemben.

A kooperatív doktori képzés semmilyen módon nem összevethető az egykori KK-munkákkal, ez két külön dolog, hát, ne haragudjon, ha ezeket össze akarja tolni, akkor ez majdnem olyan, mintha az almát meg a sárgarépát akarná valamilyen módon egy kalap alá venni. A kooperatív doktori képzésnek a logikája, tartalma kipróbáltatott, ajánlom önnek szíves figyelmébe, ismerje meg, és akkor nem fog ilyen zöldségeket mondani.

Az a kérdéskör, hogy sikeres vagy nem sikeres, hozotte versenyképes fordulatot vagy sem a változtatás, itt, mivel mindenkinek megadatik szíve joga szerint ezt értékelni, én csak szeretném felhívni a figyelmet arra  Hiller képviselő úrnak címzem elsősorban, mert ő nem látja a versenyképes fordulatot, én csak szeretném felhívni a figyelmét arra , hogy a külföldi hallgatók jóval nagyobb arányú megjelenése a hazai felsőoktatásban az elmúlt néhány esztendőnek a fejleménye. Az, hogy a tudományos teljesítmények nagyobb arányban megjelennek minden kimutatásban, kétségtelen, hogy ennek van egy jóval korábbi felhalmozási vetülete jó néhány területen. Hát, a kutatás az már csak ilyen, én ezt nem akarom vitatni. De az a tény, hogy amikor ezekből a kutatási eredményekből valamit publikálunk, vagy valamit szabadalom formájába öntünk, az már az adott kutatásnak a végterméke, ezt tudja a külvilág megismerni. Ezeknek a közzététele jelenti azt a pontot, amikor az adott intézmények, kutatóhelyek kilépnek a teljesítményükkel a külvilág felé. Ezeket most látjuk jelentősebb arányban megjelenni.

Ezzel nem akarom elvitatni sehol azt, hogy ez egy korábbi teljesítmény, egyáltalán nem. De az a tény, hogy ezek most felgyorsultak, kétségkívül összefügg viszont azzal a ténnyel, hogy megjelent a teljesítményelvű bérezés. És a teljesítményelvű bérezés sok esetben  nem akarok ezzel senkit megsérteni, de mégiscsak tény  bizonyos emberi kényelmességeket, hát, hogy is mondjam, inkább háttérbe szorított, és nagyobb munkára sarkallt nagyon sok mindenkit. Nyilván mindannyian ismerünk ilyen kutatókat, kollégákat, akik kényelmesen, nagyon okosan, kényelmesen kutatgattak, most pedig értelemszerűen ezekkel jóval hamarabb napvilágra is kell jönni; természetesen olyan teljesítménnyel, amelyek viszont megállják a helyüket, és a megmérettetésben nem fognak könnyűnek találtatni.

Ha szabad még egy példát említeni, az alapítványi fenntartású egyetemek közül Debrecen többször elmondta, szerintem a többi is ki tudja ezt mutatni: azoknak az együttműködéseknek, gazdasági együttműködéseknek köszönhetően, amelyek ennek során felgyorsultak, kibővültek, ma ott tartunk, hogy több pénzt fizetnek be a költségvetésbe, mint amennyit a költségvetéstől kapnak, akár direkt, akár indirekt adók és egyéb formában. Ez megint egy tény, számszerűsítve kimutathatók, úgyhogy én azt gondolom, ezekkel érdemes azért kalkulálni, akárhogy nézzük, mert mégiscsak ez a valóság része.

És még egyetlenegy dolgot hadd említsek meg a szakképzésnél, az oklevelestechnikus-képzés, hogy ne legyen előzetes hallgatói jogviszonya  ahogy ezt Barkóczi képviselő úr felvetette, hogy ez nem jó megoldás , én ezzel őszintén szólva nem tudok egyetérteni, már csak azért sem, mert hadd mondjak egy nagyon egyszerű, technikai körülményt, amivel ma számolnunk kell! A technikusképzés, amikor a technikumok létrejöttek, az egy jó ötlet volt, ott lehet érettségizni is, meg egy ötödik évben egy technikusi ráképzés is lehet. Ez mindegyik úgy nézett ki, hogy volt az érettségi, majd utána jött egy technikusi képzés.

A későbbi változtatás, ami, azt gondolom, hogy még inkább szerencsés volt, a kettőt úgy tolja össze, hogy a technikusképzés eleve öt év. Ebből az következik, hogy a két bizonyítvány együtt történik, amikor kiadják, korábban meg külön volt az érettségi és a technikusi igazolvány. Ami külön volt, abból az következett, hogy érettségit követően lehetett felvételizni, jelentkezni felsőoktatásba, hiszen az érettségi előfeltétele, amiből értelemszerűen az következett, hogy ha mellette a technikusi képzést is akarta csinálni a diák, akkor, ha bekerült a felsőoktatásba, azonnal két passzív félévvel kezdte az ottani ténykedését.

Miért jó ez? Ez nyilván nem jó, ez nyilván nem jó. Most nyilván már nem két passzív félévvel, de van egy olyan korosztály, amelynek ezt a lehetőséget meg kell adni, azzal, hogy előzetes hallgatói jogviszonyt létesíthet, gyakorlatilag ezt a lehetőséget megadjuk azoknak a hallgatóknak, azoknak a diákoknak, akik arról nyilván nem tehetnek, hogy amikor ők megkezdték az iskolájukat, mi hogy alakult. Nem tudja ezt előre senki kiszámolni, hogy milyen arányú lesz a szakképzésből a felsőoktatásba menők aránya. Hála istennek, azt kell mondani, hogy növekvő aránya van, növekvő aránya van, és én azt gondolom, ez egy jó fejlemény. Ez mutatja azt is, hogy azok az új munkahelyek, amelyek megjelentek Magyarországon, igenis komoly hozzáadott értékű munkahelyek, tudnak támaszkodni a szakképzésre is, de szerencsésebbnek tekintik, ha felsőfokú végzettségük is van, és ezek összeadódnak.

Tehát szerintem az irány jó, én csak azt szeretném kérni, hogy mindazokat a valós, tényszerű dolgokat, amelyek mégiscsak vannak, azokat ne akarjuk letagadni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)