Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr nem fogadta el a miniszterhelyettesi választ. (Tordai Bence és Varga Gábor közbeszól.) Elfogadott napirendünknek megfelelően határozathozatalra a holnapi ülésnapon kerül sor. (Tordai Bence Varga Gábor felé: Téged miért nem hívtak, az a kérdés!)

Tisztelt Országgyűlés! Csárdi Antal, az LMP képviselője, interpellációt nyújtott be az építési és közlekedési miniszterhez: „Miért tart a magyar állampolgárok véleményétől, Miniszter Úr?” címmel. Csárdi Antal képviselő urat illeti a szó.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Döbbenettel értesültem, hogy az ön vezetése alatt lévő Építési és Közlekedési Minisztérium támadta meg a Nemzeti Választási Bizottság által jóváhagyott népszavazási kezdeményezést, azt a népszavazási kezdeményezést, amely hatályon kívül helyeztetné a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény kiemelt beruházásokra vonatkozó részeit. Igazság szerint nem kellett volna meglepődnünk miniszter úr döntésén, hiszen a kiemelt beruházások szabályai pont azt célozzák, hogy a társadalom érintett szereplői minél nehezebben jussanak érdemi információhoz, sőt lehetőleg se nekik, se az ő képviseletükben esetlegesen eljáró önkormányzatoknak semmilyen beleszólása ne legyen az önök belső, titkos kis üzleteibe.

A döbbenet indokoltsága ott jelenik meg, hogy azzal, hogy a minisztérium megtámadta a népszavazási kezdeményezést, egyértelművé vált: Magyarország Kormánya nem meri vállalni a nyíltszíni vitát a kérdésről, vélhetően a kormányban is tisztában vannak vele, hogy a kiemelt beruházások szabályai indokolhatatlanok. Ezek egyértelműen megmutatkoztak mind a Fertő tónál, mind a Balatonnál, mind a kiemeltnek nyilvánított összes veszélyesüzem-beruházásnál.

Önök nem ismernek sem Istent, sem embert, ha a saját üzletükről van szó. A legaktuálisabb példa erre Sóskút esete, ahol folyamatban van a beruházást elutasító helyi népszavazás, de a kormány  semmibe véve a helyieket  kiemelt beruházássá nyilvánítaná a sóskúti veszélyesüzem-beruházást. A sóskútiak szembeköpésével és az országos népszavazás megtámadásával Lázár János és Szijjártó Péter egyértelmű üzenetet küldött minden magyar állampolgárnak: csönd a nevetek.

Ezek fényében nagyon egyszerű kérdéseim vannak, tisztelt miniszter úr. Miért gondolja, miniszter úr, hogy magyarok százezreit érintő, magyarok százezreinek az életét befolyásoló kérdésben nem számít a magyar állampolgárok véleménye? Miért félnek az állampolgárok véleményétől? És végül, tisztelt miniszter úr, úgy általában mit gondol a népszavazás jogintézményéről? Nagy tisztelettel várom válaszát.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra Lázár János miniszter úr válaszol. Miniszter úr, öné a szó.

LÁZÁR JÁNOS építési és közlekedési miniszter: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Figyelmébe ajánlom először is tisztelt képviselőtársamnak, hogy ebben a Házban jelen pillanatban az a politikai közösség, amely a legtöbb népszavazást kezdeményezte és vitte sikerre ebben az országban, az a Fidesz. Emlékeztetnék például a szociális népszavazásra, amit az egészségügy és az egészségügyi ellátórendszer megvédése érdekében kezdeményeztünk (Közbeszólás az ellenzéki sorokból.), és amelynek nagyrészt köszönhetjük azt, hogy 2010-ben kétharmados támogatásban részesítettek bennünket a választópolgárok. (Közbeszólás az ellenzéki sorokból: Az hazugság is volt!) Hogy a bevándorlás és a migráció leállítását megakadályozó, illetve a leállítást kiváltó népszavazásról már ne is ejtsek szót. Tehát egy fideszes viszonya a népszavazáshoz teljesen egyértelmű.

Ha komolyan veszem az interpellációt, és egy elméleti kérdés megvitatását ajánlom a parlament figyelmébe, itt akkor arról van szó, hogy miután belépett Magyarország az Európai Unióba, és elfogadta az előbbi interpellációban is idézett irányelveket, amelyek részben vonatkoznak a környezetvédelmi létesítési szabályokra, részben arra, hogy ki fordulhat ezen szabályok alapján ügyfélként, panaszosként, résztvevőként a hatóságokhoz, vane arra joga a magyar államnak, hogy ezektől a szabályoktól eltérjen, és az általános szabályokhoz képest különleges szabályokat alkalmazzon egy-egy beruházásra, függően attól, hogy ez állami beruházás vagy magánberuházás.

Azt az elvi kérdést kell föltenni, hogy létezike olyan szituáció, amikor az általános szabályoktól kell, érdemes, szükséges és el lehet térnünk annak érdekében, hogy a cél megvalósulhasson; előállhate az a helyzet Magyarországon, hogy a társadalom egészének nagyobb érdeke fűződik egy beruházáshoz, mint amilyen érdek fűződik a személyi, egyéni vagy kisközösségi jogvédelemhez.

2006-ban fogadták el az LIII. törvényt, nem mi, hanem azok, akik ön mellett ülnek, amelyben elmondták, hogy milyen föltételek mellett lehet nemzetgazdasági kiemeléssel az általános szabályoktól eltérni. Ebben a törvényben 2006-ban azt mondták, hogy elég összesen 90 millió forintos beruházást végrehajtani Magyarországon, és egy 15 fős új munkavállalói alkalmazást megvalósítani. Ez onnan nézve, hogy most Szegeden a BYD-beruházással 9500 embernek ad majd munkát, és több száz milliárdba kerül a beruházás, azt gondolom, a két nemzetgazdasági kiemelés lehetősége között rávilágít a különbségre.

Szerintünk létezik olyan társadalmi érdek, hogy az állam nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásainál eltérjen az általános szabályoktól. Például ilyen a dél-budai központi kórház megépítése, ahol az egészségügyi beruházáshoz nagyobb érdek fűződik, mint egy partikuláris részérdekhez. De ha arra gondolok, hogy katonai szempontból mennyi infrastruktúrát kell megépítenünk olyankor, amikor háború van a szomszédunkban, akkor nyilvánvalóan egy katonai beruházás megakadályozását nem lehet megkockáztatni 10 millió magyar ember védelme és biztonsága érdekében.

Tehát az egyéni jog ütközik a közösségi érdekkel, és létezik olyan helyzet, amikor az Európai Unió szabályainak teljesen megfelelve, más 26 tagállam gyakorlatát alkalmazva Magyarország is alkalmaz kivételeket.

Azért fordultam a Kúriához az önök népszavazási kezdeményezésével szemben, mert egyrészről azt mondja a népszavazási törvény, hogy költségvetési ügyben nem lehet népszavazást tartani. Az állami beruházások költségvetési ügyek. Azok az állami beruházások, amelyek nemzetgazdasági kiemelésben részesülnek, például a mohácsi Duna-híd, hogy megvalósuljon, az nemzetgazdasági kiemelésű ügy, és a magyar költségvetés, a ’24-es, ’25-ös költségvetés része. Ha önök erről népszavazást rendeznek, akkor ez egy költségvetést érintő kérdés.

A másik pedig: azért fordultam a Kúriához, mert ezt a 2006-os szabályt  pont az önök intenzív közreműködésével is  megváltoztattuk és szigorítottuk. Míg a 2006-os balos szabályhoz képest 15 munkahely és 90 millió forint, most 100 milliárd forintos beruházás és 100 új munkahely létrehozása szükséges ahhoz, hogy magánberuházás esetén egyáltalán fölmerülhessen a kiemelés lehetősége.

Annak a mérlegelését kérem képviselő úrtól, hogy egy népszavazással érdemese megakadályozni azt, hogy akár egy katonai, népegészségügyi, szociális, oktatási vagy a társadalom érdekében álló beruházás gyorsabban megvalósuljon Magyarországon. (Taps a kormánypárti sorokban.)

ELNÖK: Megköszönöm miniszter úr válaszát. Kérdezem képviselő urat, elfogadjae a miniszteri választ. Öné a szó.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nem tudom elfogadni a válaszát. Ön a Dél-budai Centrumkórházat hozta példaképpen, és hogy mennyire látszik, hogy nem működik a kiemelés a felgyorsítás érdekében, egy kapavágás nem történt ebben a beruházásban.

De azt gondolom, hogy ha önnek nem számít a választópolgárok véleménye egyénileg megválasztott országgyűlési képviselőként, akkor, elnézést kérek a tisztelt Háztól, miniszter úr, nincs más dolga, mint hogy visszaadja a mandátumát. Köszönöm szépen.

(19.40)

Felszólalások:   120-125   126-131   132-137      Ülésnap adatai