Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SZABOLCS (Momentum): Még mindig Szabó Szabolcs!

ELNÖK: Bocsánat!

SZABÓ SZABOLCS (Momentum): Semmi gond! Köszönöm a szót.

ELNÖK: Megértését kérem, képviselő úr. Sajnos, ez már a régi beidegződés miatt fordulhat elő.

SZABÓ SZABOLCS (Momentum): Igen, ez régi, megerősítem.

ELNÖK: Szabó Szabolcs képviselő urat illeti a szó, Momentum-képviselőcsoport. Parancsoljon!

SZABÓ SZABOLCS (Momentum): Köszönöm szépen. Igyekszem röviden összefoglalni a mondanivalómat. Azt, hogy általánosságban a törvényjavaslattal kapcsolatban mi a véleményünk, az általános vitában már elmondtam, úgyhogy arra szorítkoznék, ami azóta történt a bizottsági vitákban, az Igazságügyi bizottságban, illetve a TAB előtt.

Három módosító csomag érkezett ehhez a törvényjavaslathoz. A Jobbik részéről Z. Kárpát Dániel már beszélt erről, a harmadik országból származó, tehát a nem uniós külföldi országból érkező munkavállalókra vonatkozó könnyítésnek a bennmaradása az egyik, amit kifogásolt, és ezt szerette volna kivenni ez a módosító ebből a törvénycsomagból. Részben átfedésben volt ezzel, amit a DK-s képviselők benyújtottak, gondolom, ők erről majd részletesebben fognak beszélni, de az is alapvetően a magyar munkaerő védelmét próbálta visszacsempészni, egészen pontosan kicsempészni bizonyos részeket ebből a törvénycsomagból, hogy a magyar munkaerőt védeni tudják. Harangozó képviselő úr az árvaellátás egy speciális területére vonatkozóan adott be egy módosítást, hogy a honvédelemben foglalkoztatottak után maradt árvák ellátására vonatkozó speciális szabályok is fennmaradjanak. Sem az Igazságügyi bizottságban, sem a TAB-on nem ment át egyik sem.

Én egyébként azt gondolom vagy mi azt gondoljuk, hogy mind a három elfogadható lett volna, és tökéletessé nem tette volna a törvényjavaslatot, de mindenféleképpen jobb irányba változott volna ez a szöveg és ez a szabályozási rendszer, amit így a veszélyhelyzet megszűnte után meghosszabbít majd ez az előterjesztés.

A TAB-vitán történt meg annak a csomagnak a megtárgyalása, amiről Arató képviselő úr a kisebbségi vélemény előadásakor már beszélt, nevezetesen, akkor derült ki, hogy a pedagógussztrájkra vonatkozó szigorított szabályokat, úgy gondolták így utólag, hogy mégiscsak meghosszabbítanák, és visszacsempészik egy TAB-módosítóval ebbe a törvénycsomagba.

Az egész vita körülbelül arról szól  leegyszerűsítve mondom annak, aki esetleg követi még a vitát , hogy nagyon bonyolult meghatározni egy sztrájknál, hogy mi számít elégséges szolgáltatásnak. Tehát például hogyha sztrájk van egy iskolában, akkor mit csináljanak a pedagógusok a gyerekekkel, mert nyilvánvalóan, ha pont ugyanaz történik, mintha nem lenne sztrájk, akkor senkinek nem tűnik fel, hogy sztrájk van, tehát a sztrájk érdekérvényesítő képessége a nulla felé konvergál.

Tehát mi szokott történni egy sztrájknál? Bemegy a gyerek, és valami programot szerveznek nekik, összevonják az osztályokat, vagy sportversenyeket rendeznek nekik, vagy filmet néznek, vagy könyvtárban olvasnak, szóval, valamit kitalálnak, de nem azt csinálják, amit normál körülmények között. És azért azt tegyük hozzá, hogy itt nem ludditákról beszélünk (Arató Gergely nevet.), tehát itt egy olyan részéről beszélünk a munkavállalók közösségének, akik nagyon finoman szokták ezt végrehajtani, nem szokott vita lenni, nincsenek verekedések, az ő agressziójuk körülbelül abban mutatkozik meg, hogy fölvesznek, mondjuk, egy kockás inget.

De ez is soknak minősült, mert most visszacsempészik azt a szabályt, amit a veszélyhelyzet alatt kitaláltak, hogy pont ugyanazt kell csinálni egy sztrájk alatt egy pedagógusnak, mintha nem lenne sztrájk, tehát innentől… (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Dehogynem! Az a helyzet, Nacsa képviselő úr, hogy nem lehet csoportot összevonni, ugyanúgy minden osztály külön terembe kell hogy menjen, oda pedagógusnak kell külön menni, minden egyes csoporthoz, tehát pont ugyanaz történik, mintha nem lenne sztrájk, ez a probléma. (Nacsa Lőrinc: 50 százalék! 50 százalék!) Nyomjon gombot, képviselő úr! (Nacsa Lőrinc: 50 százalék!) Tehát nem muszáj beleordibálni abba, amit mondok. (Derültség az ellenzék soraiban.) Tehát ilyen értelemben gyakorlatilag ellehetetlenítik a sztrájkot.

Mondom, itt az a probléma ezzel, hogy a munkavállalók érdekérvényesítő képessége attól függ, hogy milyen hatékonyan tudnak sztrájkolni. Ritkán élnek ezzel a lehetőséggel, itt élünk Magyarországon, pontosan tudjuk. Hogyha ezt a ritka lehetőséget is kivesszük a kezükből, akkor gyakorlatilag semmi nem marad a kezükben.

Akkor mondok egy személyes példát. Én nagyon sokszor éltem meg például vasutassztrájkot, zárójelben megjegyzem, édesapám egyébként negyven-egynéhány éven keresztül dolgozott a MÁV-nál, tehát még értem is, hogy miért sztrájkoltak. Volt olyan, hogy hosszú, tehát hat-hét órás vonatutakat tettem meg sztrájk idején, mert muszáj volt elmennem A-ból B-be, de egyszer nem jutott az eszembe, hogy én elkezdjem szidni a vasutasokat és mérgelődjek, mert pontosan tudtam, hogy egyébként igazuk van. De ha nem értettem volna velük egyet, akkor is azt mondtam volna, hogy joguk van hozzá, és így tudják kifejezni. Ez a probléma ezzel az egész javaslatcsomaggal, hogy ezt a minimális lehetőséget is elveszik tőlük.

Úgyhogy összességében én meg a Momentum-frakció nem tudjuk támogatni ezt az összegző módosító javaslatot, hiszen a három beérkezett ellenzéki módosítót se fogadták el, plusz a TAB hozzátett egy olyan saját kiegészítő csomagot, ami még rosszabb irányba vitte a törvénymódosítást, úgyhogy összességében ezt nemmel tudjuk majd értékelni a szavazáson. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)