Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán úgy korrekt, hogyha valakinek az álláspontja már az első mondatok során kiolvasható, és akkor nincsen helye további mellébeszélésnek.

Alapvetően támogatom a multi cégek közteherviselésbe való bevonását, tehát azt a multivédő álláspontot, amit Magyarország jelenlegi kormánya folytat, nem tudom annyira támogatni. Ugyanakkor nem támogatom a szuverenitástranszfert, tehát egyértelmű, hogy ha a globális minimumadó jelenlegi, egyébként nagyjából európai minimumadónak megfelelő csomagjáról kellene szavazni, azt nem tudnám jó szívvel támogatni.

Szögezzük le ugyanakkor, hogy a Gazdasági bizottság ülésén a kormánypárti többség nem a javaslat elhalasztásáról, különböző feltételeinek a kikerekítéséről vagy urambocsá, egy európai szintű szabadságharcról szavazott, mert ebben aztán lehetne értelmes szabadságharcot folytatni a brüsszeli színtéren. De valahogy a kormány bátorsága a határok átlépésével elfogy, és marad a multi cégek feltétel nélküli vé-delme. Tehát szögezzük le még egyszer: a multik közteherviselésbe való bevonását maximálisan támogatom, a feltétel nélküli szuverenitástranszfert értelemszerűen nem.

Valóban egyszerűbb lenne a helyzet, hogyha az első pillér szerinti pakk lenne itt előttünk, szerintem akkor még a Fidesz is tudná azt támogatni, bár a saját politikájával az is szembemenne. Mert azt, amit a multi cégek kapcsán a Fidesz-KDNP 2010 óta megvalósított, nem véletlenül takargatja szégyenlős módon. Állatorvosi lova mindez a Fidesz kormányzásának: kifelé állandó harcias retorika, folyamatos háborús pszichózis, de amikor a német autógyártókról és multikról van szó, akkor feltétel nélküli kiszolgálás és teljes fegyverletétel. Gyakorlatilag így lehet összefoglalni a Fidesz 2010 óta folytatott politikáját.

A legdurvább beismerő vallomást egyébként Hollik képviselőtársamtól hallottuk, aki szépen felolvasta, hogy hol 25, hol 32 és hol 20 százalék a társasági adó kulcsa az európai országokban, nyilván más jellegű gazdaságokról van szó. De azt azért az elnök úr is hozzátette korrekt módon, hogy igen, lehet adóparadicsomi adókulcsnak nevezni azt, ami Magyarországon a multi cégekre vonatkozik, még durvább, hogy amikor beállították ezt az egy kulcsot, a magyar kisvállalkozók számára ez 1 százalékpontnyi engedményt jelentett, a multiknak pedig gyakorlatilag az adó felét elengedték.

Már akkor is fennállt az az állapot, hogy évente ezermilliárdos nagyságrendű profitot megtermel itt a multi cég, Magyarország Kormánya pedig tétlenül nézi és hagyja, hogy ezt kitalicskázzák az országból, érdemi adófizetés nélkül. Mi régen a Gazdasági bizottságban már vitatkoztunk erről, akkoriban olyan 3000 milliárd volt az áfabevételi várakozás, és sokáig 300 milliárd körüli volt a társaságiadó-várakozás, tehát egy szakadéknyi különbség volt a beszedett áfa és a társasági adó között.

(11.30)

Most ott tartunk, hogy már 7000 milliárd felé tendál az összes áfa vagy hasonló jellegű bevételi várakozás, a társasági adó pedig még mindig egy hiányos oszlop a költségvetésben, mert rengeteg olyan cég van, amely lényegében elkerüli a közteherviselést Magyarországon.

Még durvább a helyzet, ha megvizsgáljuk az Orbán-kormány igazi stratégiai partnereit és igazi szövetségeit, ezeket a multikat. Azt látjuk, hogy vannak olyan multi cégek a magyar piacon, akik az adófizetés tekintetében mínuszban vannak, tehát többel támogatja az Orbán-kormány a multi céget, mint amennyit az összességében adó- vagy bármilyen formában befizet.

Azt is láthatjuk, hogy a vissza nem térítendő támogatások brutális volumennövelése szintén a Fideszhez köthető. Én 2010 előtt nagyon sokat kritizáltam az általam nem rajongott gazdaságpolitikai kurzust, és szidtam őket, hogy miért adnak olyan sok vissza nem térítendő támogatást multi cégeknek; ha ők ide akarnak jönni és itt profitábilis tevékenységet végezni, akkor ne kedvezményezzük őket még így pluszban, találják meg a számításukat a piacon. A helyzet az, hogy a 2010 előtti korszakhoz képest megháromszorozta az Orbán-kormány a multik vissza nem térítendő támogatását, és olyan cégeket kezdett el pénzelni, amelyek esetében ennek semmiféle relevanciája és semmiféle indokoltsága nem állt fenn.

Azt is látjuk, hogy amikor lehetséges versenyhátrányról beszél a fideszes képviselő, akkor elmondja, hogy gyakorlatilag ők hogyan képzelik el Magyarország helyzetét a globális versenyben. Önök úgy képzelik el, hogy adóparadicsomi állapotokra jellemző adókulcs van a multik számára, egy tudatosan lenyomott, brutálisan alacsony bérszínvonal, amelynek a fenntartásához ragaszkodnak, és azt is el lehet mondani, hogy a közteherviselésnek megfelelő adóterhet nem vetnek ki, vissza nem térítendő támogatásokat adnak, emellett tudatosan gyengítik a forintot, szintén az exportáló multik érdekében. Ugye, a 260-as forintárfolyamnál voltak olyan fideszes kiszólások, hogy itt azért a gyenge emberek akarhatnak csak gyenge forintot; most már 400 fölött járunk.

Azt látjuk, hogy ez az egész folyamatábra arról szól, hogy a Fidesz mindenben kiszolgálja az ideérkező multi cégeket: nem járul hozzá még a saját maga által megkötött stratégiai szerződésekben sem a bérszínvonal legalább a termelékenység által megengedett emeléséhez; nem járult hozzá ahhoz, hogy a különböző munkavállalói érdekvédelmi formák megerősödhessenek Magyarországon. Ezek tudatosan lefojtott állapotban vannak, és amikor végre a munkaerőhiányból kifolyólag egy kicsit nagyobb szava lenne a magyar munkavállalónak, akkor mit csinál az Orbán-kormány? A harmadik világból tudatosan százezrével importálja a munkavállalókat. Tavaly, szeptember elején egy újabb rendelettel most már Vietnámmal, Kazahsztánnal, Mongóliával kötnek önök együttműködési megállapodásokat, és tízezrével hozzák ide azokat a munkavállalókat, akik  ne legyenek naivak és álszentek!  letörik a bérszínvonalat, és mindez megnehezíti a magyar munkavállalók számára a munkavállalói jogok érvényesítését.

Ez tehát nagyjából a Fidesz szervilis, önfeladó, multivédő politikájának a kvintesszenciája, és biztos, hogy ez nem egy jobboldali nemzeti kormánynak a képe. Ez egy ilyen technokrata, kicsit globalista és a globális értékláncban a saját helyét túl alacsonyan meghatározó kormány képe, amely megalázó Magyarországra nézve.

Így jutottunk el a globális minimumadóhoz. Én el tudom fogadni, ha nem lesz globális minimumadó, de akkor Magyarország Kormánya valósítsa meg a közteherviselést, akkor kezdjünk el vitatkozni a társasági adó kulcsáról, és vitatkozzunk a vissza nem térítendő támogatásokról. Ezeket kéretik és tessék leállítani, vagy álljon fel egy fideszes képviselő, és magyarázza el nekünk, hogy mi az értelme annak, hogy német autógyártóknak vissza nem térítendő támogatásokat adnak, ráadásul ilyen nagyságrendben. Egész egyszerűen megmagyarázhatatlan, ahogy önök ezekhez a cégekhez hozzáállnak. Meg kellene magyaráznia a kormánynak az álláspontját, mondjuk, a CETA-t illetően vagy a szabadkereskedelmi egyezményeket illetően, hiszen itt is azt látjuk, hogy kétkulacsos politikát folytatnak: az Unión belül megszavazzák a magyar nemzeti érdek totális feladásával járó szabadkereskedelmi egyezményeket is, itthon néha vitatkoznak velük, néha pedig nem tisztázzák az álláspontjukat. A CETA-nál például a mai napig nem tudjuk, hogy az Orbán-kormányok mire hajlandóak, és meddig mennek el.

El kell mondanunk azt is, hogy ha a képviselőtársaim szavai őszinték lennének, a tevékenység szerinti országban történő adózást én is tudnám támogatni. A helyzet az, hogy önök a bizottságban viszont nem arról szavaztak, hogy ez legyen, nem arról szavaztak, hogy kimennek a nemzetközi színpadra, és tovább vitatkoznak arról, hogy hogyan lehetne ezt az egészet megvalósítani, nem halasztásról szavaztak, hanem gyakorlatilag küzdenek már irányelvi szinten és fázisban egy olyan javaslattal szemben, amit lehetne jól is csinálni.

Valóban, nekem sem tetszene, ha csak európai minimumadó valósulna meg, egyáltalán nem tetszene. Értelme ennek az egésznek akkor van, ha világszinten tudunk valamit kezdeni a közteherviseléssel. Ugyanakkor az, hogy versenyhátránynak nevezi a multik közteherviselésbe való bevonását a kormány, megint csak sokat elmond saját magáról. Önök továbbra is az alacsony bérekkel akarnak versenyezni vagy a rugalmas munka törvénykönyvével? Tehát tényleg ennyire tartják Magyarországot, hogy gyakorlatilag egy ilyen összeszerelő országként a német autógyártó cégek különböző negyedéves ajánlatainak legyen kiszolgáltatva a GDP-adatunk? Nem hiszem, hogy Magyarországban csak ennyi lenne, sokkal több lenne az országban.

És azt is látjuk, hogy nem az első pillérről fogunk szavazni, és nem csak globális techcégekről fogunk szavazni, de azt is látjuk, hogy hiteltelen Magyarország Kormányától mindez a multivédelem egészen addig, amíg még csak vitatkozni sem hajlandó arról, hogy miért kényezteti ilyen szinten ezeket a globális láncolatokat. Mindig az jut eszembe, amikor a globalizációval szemben kritikus hangot enged meg magának a kormány, hogy a valóságban hogyan szolgáltatja ki a magyar munkavállalókat, hogyan szolgáltatja ki az egész magyar piacot.

A szuverenitástranszferrel szemben én is fellépek, ebben nincsen vita közöttünk, a szuverenitásunknak viszont a létalapját kérdőjelezi meg a kormány, amikor tudatosan egy alacsony polcra helyezi Magyarországot, amikor a kényszerű kivándorlással szemben lényegében semmilyen akadályt nem támasztott. Tudták önök is előre, hogy mikor fog megnyílni az osztrák piac, tudták önök is előre, hogy mikor fog a német piac megnyílni, és hogy mikor lesz majd könnyebb Nagy-Britanniába kimenni munkát vállalni; semmit nem tettek ellene, tétlenül szemlélték százezrek kényszerű kivándorlását. Ha jól tudom, még a hazahívási program kidolgozásával megbízott fiatal is kivándorolt utána külföldre, de természetesen ez csak egy személyes szál, ezen most itt lehetne mosolyogni, de a probléma sokkal nagyobb ennél. A helyzet az, hogy itt egy átfogó otthonteremtési, bérlakásépítési programmal, egy valódi, sokkal kiterjedtebb családtámogatási rendszerrel ezeket a fiatalokat meg lehetett volna tartani Magyarországon, vagy még most is sokakat haza lehetne csábítani.

És a demográfiai mélyrepülés, az elképesztő demográfiai tél az utolsó faktor, amivel megint csak nem sikerült kezdeni ennek a kormányzatnak érdemileg semmit. Természetesen ne vitassuk el a termékenységi arányszám 2010 óta való növekedését, ezt, ugye, ma is meghallgattuk a napirend előttiek órájában. Ez egyébként minden környező országban szerencsére bekövetkezett, Magyarországon sokkal később, mint máshol, de ez a szám most megint csökkenésnek indult, az élveszületések száma pedig az írott történelemben nem volt annyira alacsony, mint ezekben a hónapokban Magyarországon, tehát óriási a baj. Ha a szuverenitásunkról beszélünk, akkor ilyen fenntarthatósági kérdésekről is beszélnünk kell, mint a demográfia, és Magyarország Kormánya nem mondhatja azt udvariasan, hogy ezzel nem foglalkozik vagy megelégszik azzal, amit eddig tett; sokkal-sokkal többet kell tenni.

Összefoglalva tehát: a szuverenitástranszfert nem támogatom, a multi cégek közteherviselés alá vonását viszont szigorúan elvárom, elvárjuk a kormánytól, a vissza nem térítendő támogatások teljes csomagjának a leállítását, átgondolását; elvárjuk a stratégiai szerződések újratárgyalását, kikötvén a magyar bérszínvonal legalább a termelékenység által megengedett módon történő növelésével és a munkavállalói jogok szavatolásával, egyáltalán a klasszikus értelemben vett szakszervezetiesedés engedésével, mert ez egy lefojtott képletet mutatott az utóbbi években. Ha mindezt megtette Magyarország Kormánya, akkor bizonyíthat a saját magyar munkavállalói előtt, mert addig bizony amiről önök beszéltek, az csak egy multi cégeket védő csomag marad. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki sorokból.)