Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egybegyűltek megnyugtatására közlöm, hogy valószínűleg mi sem fogjuk az időkeretet kitölteni, már csak azért sem, mert ez egy támogatható javaslat Úgy gondolom, mindent támogatni kell, ami a munkavállalói jogokat egyértelműen erősíti.

Magyarországon túlburjánzanak a munkáltatói jogok. Sokszor az a hangulat alakul ki, mintha mondjuk, egy többgyermekes családos ember megtiszteltetésnek kellene, hogy érezze, hogy dolgozhat valahol. Nagyon jó, ha valaki old ezen a légkörön, hiszen mondjuk, a Continentalnál is nehéz lehet most magyar és többgyermekes családos emberként dolgozni, amikor a magyarokat elbocsátják, azokat is, akik a vendégmunkásokat betanították, ugyanakkor a harmadik világból érkezők pedig tudomásom szerint nincsenek az elbocsátottak között. De ez nem ennek a napirendi pontnak a tárgya.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A 15 napos határ, amit megállapítanak, szerintem korrekt, életszerű, észszerű. Nyilván lehetne sakkozni azon, hogy ez több vagy kevesebb legyen, de tegyünk egy próbát, utólag is lehet ezt módosítani, ha az élet azt bizonyítja, hogy ez szükséges. Úgy gondolom, hogy ez egy észszerű indítás.

Amit még nagyon szívesen látnék, nem ebben a javaslatban, hanem úgy általában, az a részmunkaidős foglalkoztatást illető olyan szélesebb körű támogatási rendszer, amely a munkáltatók számára akár adókedvezményt biztosít akkor, ha rész-, illetve rugalmas munkakörben foglalkoztatna tipikusan olyan édesanyákat, akik egy vagy több gyermekkel hosszú ideig otthon voltak. Nagyon nagy tapasztalat az és egy szembejövő gyorsvonat, hogy a versenyszféra különböző ágazataiban, ott, ahol multicégek dominálnak, tulajdonképpen nem érhető el részmunkaidős álláslehetőség. Tehát ha egy édesanya komolyan gondolja, hogy a saját szakmáján belül karriert is épít vagy valamifajta előrejutást szeretne elérni, akkor bizony a gyermekekkel otthon töltött évek után azonnal egy 8 óra vagy 8 óra plusz még valamennyi munkakörben kell helytállnia az átállás lehetősége nélkül. Sajnos nagyon kegyetlen versenypiaci körülmények uralkodnak bizonyos szférákban.

Ezen az tudna oldani, ha adókedvezményekkel segítenénk a munkaadókat is abban, hogy megérje nekik részmunkaidős és rugalmas munkaidős álláshelyeket biztosítani. Van egyébként Nyugat-Európában annak hagyománya, hogy a gyermekekkel otthon töltött évek utáni visszatérésnél egy álláshelyet gyakorlatilag két érintett munkavállaló oszt meg valamilyen arányban. A fizetés nyilván nem fele-fele ilyen esetben, hanem lehet azért sokkal nagyvonalúbb is a munkáltató. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, adókedvezményre, támogatási rendszerre lenne szükség.

Több kormánypárti képviselőtársam említette, hogy fogyatékkal élő gyermek tekintetében pluszlehetőség jár, ami egyébként helyes. Szerintem fontos erre koncentrálni, de az SNI-s gyermekek tekintetében van egy kormánypárti ígéret, amely azóta sem teljesült be, és ezt nagyon sokszor fogom még emlegetni, egészen addig, amíg a kormány nem váltja be saját szavát. Ha valaki egy SNI-s gyermeket nevel, és az adott településen nincs olyan intézmény, ahol a fejlesztését meg tudja valósítani, tehát más intézménybe kell hordani, akkor kilométerdíjat lehet igényelni annak érdekében, hogy az utazáshoz az állam hozzájáruljon. Ez a kilométerdíj jelen pillanatban 21 forint/kilométer. A mostani benzinárak mellett ez nagyjából egy gyod összegét képes elvinni, ha valaki több tíz kilométerre napi szinten kell hogy ingázzon a gyermekével.

Volt egy javaslatom, amelynek értelmében 50 forintra emelkedett volna ez a 21 forint/kilométeres díj, és volt egy kormánypárti ígéret, miszerint megszavazzák, a Népjóléti Bizottságban hangzott el ez az ígéret. A kormányzó pártok képviselői végigtartózkodták ezt a javaslatot, megakadályozva, hogy a Ház elé kerüljön, de ez az ígéret attól még ott lóg a levegőben. A teljes költsége, ha országos szinten megvalósítanák ezt az emelést, talán másfél-két milliárd forintból kijönne. Tehát semmiképpen sem egy, a költségvetést megrengető összegről van szó. Ezért arra kapacitálom önöket, hogy tartsák be, amit ígértek, a 21 forint legyen 50 forint/kilométer. Ez nem egy extra kedvezmény az érintett családok ezrei számára. Azt teszi lehetővé, hogy azt a támogatást, amit az államtól kapnak, ne pusztán benzinre költsék, hanem mondjuk, a gyermek egyéb szükségleteire.

Még egy pozitív vetülete lenne annak, ha megszavaznák ezt a javaslatot: nem mondanánk el minden héten, tehát az értékes munkaidejüket nem rabolnánk ezzel. Itt a „rablás” természetesen idézőjelben értendő. Ha mást nem is, de legalább ezt az egy ígéretet megpróbáljuk behajtani valamilyen formában.

Szóba került még a lakhatási támogatás kérdésköre, nem szigorúan a javaslat kapcsán, hanem mondván, hogy ez a kormány a családtámogatási rendszerén belül még ezt is biztosítja. Azért jegyezzük meg, hogy kétségkívül sok és nagy összeget fordít családtámogatásokra ez a kormány, de a sok idecsoportosított erőforrásból nem jön ki az a nagy eredmény, ami nemhogy egy demográfiai fordulatra, de akár a zuhanás érdemi lassítására elegendő lenne. Másrészt ez a rendszer nem inflációkövető, ez egy óriási nagy problémája. A családi adókedvezmény tekintetében éppen ma történt meg az, hogy mi lehetővé tettük volna, hogy a kormány kijavítsa a saját hibáját, a Gazdasági Bizottság előtt feküdt a javaslatunk, amely a családi adókedvezmény lényegében megduplázásáról szólt, hiszen az infláció évente viszi, párologtatja, zabálja ezt az összeget, az értékét, és a kormány évente nem indexálja, az inflációval súlyozottan nem emeli. A kétgyerekeseknél egy kicsit beavatkozott néhány éve, az egy- és háromgyerekeseknél nem. Végeredményben azt láthatjuk, hogy 34-57 százalékát az értékének elpárologtatta az infláció.

Mi benyújtottuk azt a módosítót, ami nullára hozta volna vissza a családokat. Meglepő módon még kormánypárti igen szavazat is érkezett rá a bizottságban egy-két tartózkodás mellett, azonban sajnos támogatásra nem került.

(14.40)

De azt várnánk el önöktől, hogy a családi adókedvezmény összege legyen inflációkövető, évente növeljék az infláció mértékével, és addig is adják vissza a családoktól az infláció által elvett összeget, tehát praktikusan: duplázzák meg ezt az értékét, és növeljék minden évben. Ez lenne az igazi, mérhető támogatás.

A lakhatás terén pedig a sokszor emlegetett országos bérlakásprogram mellett a lakhatási kafetéria kiterjesztése jelenthetne egy nagyon-nagyon pozitív fejleményt és előrelépést, valamint az, ha a lakáscélú előtakarékosság állami támogatását visszaállítanák. Ezt érthetetlen módon szüntette meg a kormányzat. Ennél anticsaládbarátabb lépést nehéz elképzelni, mert nagyon sok, a bankhiteles önrészre gyűjtő, takarékoskodó család pontosan az LTP-vel és ilyen támogatott formában tudta összeszedni a banki önrészre valót még az ingatlanárak elszállása előtt. És a helyzet az, hogy lehetett kritizálni a Fundamentát és társait  én is nagy kritikusa voltam annak a jutalékos rendszernek , de akkor meg kellett volna javítani azt a rendszert, nem pedig ledózerolni és eltörölni.

Összességében tehát a javaslat támogatható, de ezen kiegészítő területeken nagyon-nagyon fontos lenne párhuzamosan előrelépni, és ha mindegyiken előrelépünk, akkor lehetne érdemi családbarát-fordulatról beszélni Magyarországon. Köszönöm a figyelmet.