Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Egy dologban talán egyetértünk, hogy nehéz év volt. Azt is mondhatnám az ön szavával élve, hogy borzasztó nehéz év volt, csak az okokban nem értünk egyet.

Mindenki tudja, hogy nemcsak Magyarország, hanem Európa nehézségeit a háború, illetve az arra adott rossz válaszok okozzák. (Kálmán Olga: Infláció…) Most egy dolgot azért elöljáróban kérdeznék: milyen érzés nemzeti vagyonról beszélni úgy, hogy ön a privatizációból lett vagyonos? (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Így van!) Milyen érzés a nemzeti vagyonról beszélni úgy, hogy az önök kormányzása idején  privatizációkon keresztül  széthordták a magyar ipar jelentős részét? Vagy azt is kérdezhetném: milyen érzés egy elkobzott villából beszélni a nemzeti vagyonról, egy olyan család villájából, amelyik nagyon is sokat tett azért, hogy ez az ország az elmúlt évtizedekben ne legyen a nyertesek oldalán? (Dr. Vadai Ágnes: Hazudsz…)

Most ami a megélhetési kérdéseket illeti. Egy ilyen időszakban, amikor rendkívüli időszakot élünk, sokak munkájára, sokak összefogására és sokak javaslatára szükség van, de ha van politikus, akitől nem szívesen fogadunk el javaslatokat, az ön. (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Így van!) És nemcsak azért, mert a sajátjaira lövetett, nemcsak azért, mert mást gondolunk a világról, és nemcsak azért, mert 12-szer hirdetett programot akkor, amikor kormányzási lehetősége volt  láttuk, hogy mi lett belőle! (Rétvári Bence: Egyet se valósítottak meg!) Nemcsak ezért, hanem azért, mert világos összehasonlítási lehetőségünk van, hogy milyen az, amikor önök kormányoztak, vagy milyen az, amikor önök kormányoznának és milyen az, amikor ez az oldal kormányoz.

Amikor önök kezelték a válságot, 7 százalékkal is csökkent a gazdaság; az elmúlt évben közel 5 százalékkal nőtt. Amikor önök voltak kormányon, 23 ezer forinttal növelték a minimálbért; ez a kormány a háromszorosára növelte. A maguk kormányzása alatt semmiféle rezsitámogatás nem volt; mi az önök támadásai ellenére is fenntartjuk. És ha a munkahelyekért aggódnak, akkor miért nem volt egy szavuk sem akkor, amikor 12 százalékos volt a munkanélküliség? Most a harmada.

De hogy aktuális dolgokat is mondjak, ha esetleg azt mondanák, hogy miért csak a 2010 előtti időszakra hivatkozok. Amikor árstopokat vezetünk be, akkor miért nem támogatják, akkor miért mondják az egészre azt, hogy ostobaság? Amikor kamatstopot hirdetünk, akkor miért nem támogatják? (Kálmán Olga: Kérdezd Matolcsyt…) Amikor küzdöttünk a szankciók ellen, amelyek gúzsba kötik az egész európai gazdaságot, akkor miért nem támogatják ezt a küzdelmet?

(14.20)

Amikor az energiaár-emelkedések 4000 milliárdos pluszterhet jelentenek az egész ország számára, akkor miért nyújtanak be olyan adóemelési módosítókat, amelyek 3200 milliárdos többletterhet jelentenének a magyar családoknak? Miért akarják egy ilyen időszakban emelni a társasági adót? És amikor a nyugdíjak ügyét felvetik, akkor miért nem teszik hozzá, hogy maguk nem emeltek számukra, hanem elvettek tőlük? Mi voltunk azok, akik a 13. havit visszaadtuk. (Kunhalmi Ágnes: 12 évig nem adtátok vissza a 13. havit!) A sort folytathatnám, csak az az érzésem, tisztelt képviselő úr, hogy önt jobban érdeklik a hazugságok, mint bármilyen tények.

Éppen ezért, ha már itt vagyunk, akkor szeretnék három kéréssel élni önhöz, mint a baloldal igazi vezetőjéhez. Először is azt szeretném kérni, hogy minden lehetséges eszközzel lépjen fel az ellen, hogy külföldről finanszírozzák a baloldali pártokat. Ha továbbra is milliárdszámra kapják az utalásokat, akkor abból nem önálló baloldali politika lesz, hanem zsoldoslét.

Azt is kérjük öntől, hogy ne követelje a polgármestereitől, hogy hadakozzanak a kormánnyal. Láttuk, hogy az egyik nap rámordult Karácsony Gergelyre, aki másnapra felborzolta minden politikai tollazatát, és heves hadakozásba kezdett a kormánnyal, olyannyira, hogy még az adókat sem akarja befizetni, ahelyett, hogy azt nézné, hogyan dolgozhatunk közösen Budapestért vagy akár más városokért.

A harmadik kérésünk az uniós pénzekkel kapcsolatos. Ön bevallotta, idézem, hogy ott voltak, amikor teljesíthetetlennek szánt feltételeket állítottak Magyarországgal szemben. Ezt hogy gondolták? Magyar képviselőként a saját országuk ellen dolgoznak? Kinek jó ez? Arra kérem, ne csinálják! És a végén még azt is mondják, hogy ez a hazafias kötelességük! (Kálmán Olga: Nem kell lopni!)

Tisztelt Gyurcsány Úr! Az elmúlt egy évben a baloldal ugyanazt a tőrőlmetszett, országellenes politikát folytatta, mint a választás előtt, és mindennek tetejébe nem zárták el a külföldi pénzcsapokat, harcászati állásokká akarják változtatni az önkormányzatokat, és mindent megtettek mindeközben, hogy ne kapjuk meg a nekünk egyébként járó uniós pénzeket. Ez a politika nem lett volna lehetséges akkor, ha ön nem ezt akarja, ez a politika nem lenne lehetséges az ön iránymutatása nélkül. Ezért arra kérem, változtassanak! Ha számít az ország biztonsága vagy a magyarok megélhetése, akkor arra kérem, jöjjön le arról az útról, amelyre Őszödön felment! Az elején kicsit nehéz lesz, talán kicsit ismeretlen is, de higgye el, hogy megéri! (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Ami pedig az árnyékkormányukat illeti, mindenki tudja, hogy valójában ezt ön vezeti, és amíg nem változtatnak ezen a politikán (Az elnök ismét csenget.), addig ez az árnyékkormány árnyékban is marad. Azt gondolom, mindenkinek jobb ez így. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.)