Felszólalás adatai

Felszólalások:   125-128   129-146   147-166      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a szerdai ülésnapon kerül sor.

Most pedig soron következik az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. A kormány-előterjesztés a T/2031. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási Bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Aradszki Andrásnak, a bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a Törvényalkotási Bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Törvényalkotási Bizottság 2022. december 1-jén megtartott ülésén megtárgyalta az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/2031. számú törvényjavaslatot. Az összegző módosító javaslatot és az összegző jelentést a bizottság a házszabály 46. §-a alapján 22 igen szavazattal, 17 nem szavazat ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Ház! Egy olyan törvénycsomag fekszik előttünk, amely korszerűbbé és hatékonyabbá teszi a magyar egészségügyi ellátórendszert. A javaslatban foglalt intézkedések elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy az egészségügyi ellátórendszer megújulhasson. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a törvényjavaslat előkészítése során és a kidolgozásakor több szakmai egyeztetésre került sor, tehát összességében elmondhatjuk és kijelenthetjük, hogy a szakmai szervezeteknek is volt ráhatásuk a törvényjavaslat szakmai tartalmára. A szaktárca illetékesei egyebek mellett bevonták a Magyar Orvosi Kamarát is ebbe a munkába, az elképzelések pedig a jogszabály rendszerének keretei között bekerültek az előttünk fekvő javaslatba.

(13.50)

A javaslat különböző ellátóterületeken tartalmaz módosításokat, és elsősorban az egészségügyi alapellátás terén a praxiskörzetek meghatározásáról és az állami szerepvállalás bővítéséről szól. Ennek megfelelően a háziorvosi körzethatárok kijelölésének joga az önkormányzatoktól átkerülne egy ellátásszervezéssel foglalkozó állami háttérintézményhez, ez az Országos Kórházi Főigazgatóság. Ennek az alapellátásnak az igazgatóságon belül hoznánk létre a nemzeti praxiskezelőt, amely mostantól a körzethatárok kijelöléséért felelne a törvény hatálybalépését követően.

Mindemellett fontos eleme a törvényjavaslatnak, hogy az ügyeleti rendszer területén is gondoskodni kell egy erősebb állami szerepvállalásról. A javaslat a mentőszolgálat hatáskörét bővíti majd ki, méghozzá úgy, hogy az este 10 órától reggel 8 óráig tartó ügyeleti időszak ellátását is a mentőszolgálat fogja biztosítani. A telefonhívások nem az ügyeleti szolgálathoz fognak befutni ezen időtartam alatt, hanem az Országos Mentőszolgálathoz, ahol egy előre kidolgozott, nemzetközi tapasztalatok alapján összeállított rendszer szerint fogadják a hívásokat, és a segítségre szorulók eligazítását, a betegek irányítását is megoldják ezen az ellátási szinten.

Fontos megemlíteni még, hogy az egészségügyi ápolási ágyaknak a szociális ágazat általi átvételét is javasolja a törvényjavaslat. A törvénymódosítás ennek az átadás-átvételnek a speciális szabályait is tartalmazza, de természetesen oly módon, hogy az ott dolgozók érdekei ne sérüljenek, és természetesen az ott ellátott betegek érdekei is érvényesüljenek, sőt jobb, kellemesebb, többletszolgáltatásokat tartalmazó körülmények közé kerüljenek.

Tartalmazza továbbá az egészségügyi dolgozók minősítésére vonatkozó szabályokat is az előttünk lévő törvényjavaslat. A dolgozók értékelése azért fontos, mert mind az egészségügyi ellátás, mind pedig más közszolgáltatások területén is meg egyáltalán a munka világában egy fontos elem az, hogy objektív értékelések alapján keletkező visszajelzések alapján ismerjük meg a tényleges teljesítményt. A visszajelzések az életminőség, az ellátás minőségének a javulását hozhatják, mint ahogy az előttünk már teljesített, hasonló rendszerek szerint működő rendszerekben ez tapasztalható volt. Minden bizonnyal az egészségügy területén is pozitív hatást fog ez eredményezni. Ismereteim szerint és a szakmai visszajelzések szerint mi egy ilyenfajta mérésre, egy ilyenfajta visszajelzésre, egy ilyenfajta értékelésre maguknál az egészségügyben dolgozóknál is megfelelő nyitottság van, és ők is várják az ilyenfajta megmérettetést, illetve visszajelzéseket.

A fekvőbeteg-ellátásban segítő személyekről is rendelkezik a törvényjavaslat. A segítő személy jelenléte általában hozzájárul a beteg komfortérzetének növeléséhez és természetesen a legfontosabb részhez is, a lelki támogatás biztosításához, mert a lelki egyensúly megteremtése vagy elérése a beteg krízishelyzetében vagy a betegápolás során sokat jelent, segíti a szakellátást, magát a gyógyítást is.

Ennek érdekében a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy biztosítsuk a beteg által választott nagykorú személy jelenlétét a betegellátás, a betegápolás során. Ez a természetes személy, ez a választott személy nem végez majd egészségügyi tevékenységet, kizárólag a beteg jobblétét szolgálja majd jelenlétével, támogatja őt, és segíti őt a hétköznapi ügyek vitelében, segít a betegnek, és az egészségügyi személyzet feladatai közé nem tartozó kérdésekben is támogatást tud nyújtani az ellátott személynek.

A Törvényalkotási Bizottság ülésén elfogadott módosítások közül az egyik legfontosabb azt a célt szolgálja majd, hogy az ügyeleti ellátás átalakítása a fokozatosság szem előtt tartásával történjen meg. Ennek érdekében a javaslat egyértelműen kimondja, hogy az átalakítás végső dátuma 2024. február 29. lesz. Ez kellő időtartamot biztosít arra, hogy az ügyeleti ellátás mélységében is, szakmaiságában is felkészültebben és zökkenőmentesebben alakuljon át, és kerüljön az Országos Mentőszolgálat felelősségi körébe.

Az egészségügyért felelős miniszter 30 nappal előre közzéteszi, mely területek esetében veszi át a mentőszolgálat az ügyeleti ellátást. A fokozatosságot és a kiszámíthatóságot ez is segíti, és megjelennek majd ezek az információk a kormányzati honlapon, valamint a miniszter közvetlenül is értesíti az érintett önkormányzatokat.

(Gelencsér Attilát a jegyzői székben dr. Tiba István váltja fel.)

További fontos módosítás, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény 4. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek. A (2) bekezdés: „Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy az őt foglalkoztató egészségügyi szolgáltató székhelyén vagy telephelyén kizárólag a kormány által kijelölt szerv előzetes engedélyével végezhet olyan egészségügyi tevékenységet, amire az egészségügyi szolgálati jogviszonya nem terjed ki.” Erre azért volt szükség, mert a jelen szabályozás szerint az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyek az őt foglalkoztató egészségügyi szolgáltató területén nem végezhetnek olyan egészségügyi tevékenységet, amire az egészségügyi szolgálati jogviszonyuk nem terjed ki. A korábbi szabályozás célja az volt, hogy megszüntesse azokat a szürkezónában működő viszonyokat, ahol a magán- és állami egészségügy szabályozatlan formában keveredett vagy keveredhetett.

A törvény elfogadása óta azonban felmerült a rendelkezés módosításának az igénye annak érdekében, hogy a betegellátás zavartalanságát garantálni lehessen. A módosításnak köszönhetően remélhetőleg a szolgálati viszonyban álló személy az őt foglalkoztató egészségügyi szolgáltató telephelyén olyan egészségügyi tevékenységet is végezhet majd, amire az egészségügyi szolgálati viszonya nem terjed ki.

Úgy gondolom, hogy az általam bemutatott törvényjavaslat, illetve a módosító javaslatok, amelyeket a Törvényalkotási Bizottság az ülésen elfogadott, mind fontos célt szolgálnak, nagyban hozzájárulnak majd az egészségügy fejlődéséhez, ezért kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a benyújtott törvényjavaslatot, és szavazataikkal majd fogadják el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kérdezem az előterjesztőt, kíváne felszólalni.

DR. TAKÁCS PÉTER belügyminisztériumi államtitkár: A végén.

ELNÖK: A végén kíván felszólalni. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Komáromi Zoltánnak, aki a kijelölt Népjóléti Bizottság kisebbségi véleményét ismerteti háromperces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KOMÁROMI ZOLTÁN, a Népjóléti Bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Múlt hét kedden tartotta az egészségügyi salátatörvény vitáját a Népjóléti Bizottság. A minisztérium és az államtitkárság két hónapja folyamatosan hangoztatja, hogy az érdekelt szakmai szervezetekkel folyamatosan egyeztetett a csomagról, de az a plenáris vitán és a bizottsági ülésen is kiderült, hogy ezek az egyeztetések inkább a tájékoztatás kategóriájába tartoztak.

(Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az ülésen a kormányt képviselő Takács Péter államtitkár úr pontról pontra végigvette azokat az ellenzéki módosítókat, amelyeknek egy részét a Magyar Orvosi Kamara javaslatára nyújtotta be a Demokratikus Koalíció.

(14.00)

Viszont hiába javasolta a MESZK és a MOK a törvényjavaslat értelmében a megyei kórház személyi állományába átvett egészségügyi szakemberek utazási hozzájárulását és ennek feltételeit érintő kérdést, az államtitkár úr azzal zárta ezt rövidre, hogy ezeket a kérdéseket a munka törvénykönyve teljeskörűen szabályozza, ezért ezt nem támogatta.

A Kanász-Nagy Máté képviselőtársammal párhuzamosan benyújtott módosító javaslatunk a vezényelhetőség időbeli felső határára vonatkozott. Államtitkár úr ezt azzal utasította el, hogy bár tartalmilag támogatandónak tartotta, de formai okok miatt ez inkább kormányzati módosítóként, más formátumban fog a TAB elé kerülni. Megjegyzem, ez az ígéret nem teljesült, a TAB által elfogadott módosítások között ezt a tételt nem találtam.

A praxisjogot megszerezni kívánó orvos kijelölésének jogával kapcsolatosan államtitkár úr elmondta, hogy az Orvosi Kamara által benyújtott javaslattal egyetért, viszont mivel a kormány a praxis-alapkezelőt még nem hozta létre, a tárca technikailag nem látja ezt keresztülvihetőnek, így ezt a módosító javaslatot ebben a formában nem támogatta.

Megígérte viszont, hogy kormánypárti módosítóként a TAB-módosító 2. mellékletében a praxisjog elidegenítésének sorrendjét az Orvosi Kamara által javasolt sorrendben fogják kezelni. Ez az ígéret teljesült, viszont a TAB szövegében maradt egy kifejezés, hogy „az adott praxisjoggal érintett települési önkormányzat”; ez a személyi joggal kapcsolatban egy picit pongyola fogalmazás, de ezt így fogadták el.

A következő javaslat, amely egyértelműsíti, hogy a praxisjogot folytatni kívánó orvossal az illetékes önkormányzatnak szerződést kell kötnie, nem kapta meg az államtitkár úr támogatását. Ebben az esetben az indoklás volt fura, hogy bár a körzetek kijelölésének joga elkerült az önkormányzatoktól, az államtitkár úr szerint a jelenlegi jogszabályi keretekből és az önkormányzati autonómiából következően egy önkormányzati döntést fenntartanak, és ezen nem is kívánnak változtatni.

A megoldás bizonytalanságot keletkeztet a praxispiacon, mert jelenleg nem egyértelmű, hogy mennyi időre tudja megszerezni a praxisjogot az azt megvásárló orvos. A megoldás a praxispiacon lévő bizonytalanságokat szüntetné meg, és talán segítene annak a problémának a megoldásában, amelyet jelenleg a 680 betöltetlen körzet jelent. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK : Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretben. A vita során kétperces hozzászólásra nincs lehetőség.

Előzetesen írásban jelentkezett Varga Zoltán képviselő úr, a Demokratikus Koalíció részéről. Mielőtt megadnám a szót, felhívom képviselő úr figyelmét, hogy a frakciójuknak összesen tíz perc áll rendelkezésére, és az ön felszólalásán kívül még két jelentkező van a frakciójukból. Parancsoljon, képviselő úr!

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök asszony. Szomorúan vesszük tudomásul, de hát jobb híján tudomásul vesszük.

Valójában rengeteg mindenről beszélhetnénk. Államtitkár úr tudja, hogy sok mindenről beszéltünk is, hiszen volt rá 18 óránk. Azonban bizonyos dolgokat szerintem mégis muszáj megerősíteni, mert igen, azt gondoljuk, hogy valójában akár valid felfogás is lehet, hogy a kórházak helyett a szociális ellátórendszerre bízzuk az arra rászorulók ellátását. Az, hogy mindezt a mindenhez is értő Pintér Sándor belügyminiszter teszi, már önmagában is érdekes, merthogy megdöbbentő az, hogy létezik egy olyan miniszter, aki az egészségügytől az oktatáson át mindenhez vagy mindenhez is ért, és sajnos úgy tűnik, hogy a kormányzati szerepek nagy része egy kézben összpontosul, úgy, hogy közben tudjuk nagyon jól, hogy ha valaki eldob egy féltéglát bárhol az országban, szinte biztos, hogy államtitkárt nyom hókon, de nagy valószínűség szerint akár miniszter is lehet az áldozat ebben az esetben. De erről most ne beszéljünk, mert ez egy másik őrült történet, és nagyon kevés időm van.

Az, hogy a rendvédelmi világban szocializálódó, dolgozó miniszter irányítja a legérzékenyebb humán területeket, sajnos meg is látszik az alrendszerek vezetésének szenzitivitásán, szolidaritásán, hiszen a szenzitivitás és a szolidaritás helyett valami őrült katonás, bokacsattogtatós, fogvacogtatós világot képzel el a belügyminiszterünk, ahol, ha nem szalutál és nem bokázik valaki rendesen, hát, megy a lecsóba. Szép új világ ez az orbáni szisztémára; hát, csak gratulálni tudok hozzá!

A most keresztülvert törvénycsomag alapján a betegek a kórházi ápolási osztályokról, köznapi nevükön az elfekvőkből, az úgynevezett szakápolási központokhoz kerülnének. Ahogy az előbb is mondtam, ez akár elfogadható is lenne. Ugyan sok szó, sőt talán egyetlen szó sem esik a törvénymódosításban arról, de ezért az ellátásért bizony majd vastagon fizetni kell; hogy mennyit, arról viszont tapintatosan hallgatnak, államtitkár úr. Sőt, egyelőre még azt sem igazán lehet tudni, hogy hol lesznek ezek a központok.

Ahhoz viszont, hogy az évente óvatos becslés szerint is 5-6 ezer beteget szakszerűen és az ápolási igényüknek megfelelően tudjanak ellátni, már most készen kellene lenni, de legalábbis el kellett volna kezdeni a szociális otthonok fejlesztését, és rendezni a szociális szférában dolgozók bérét, és bizony tudjuk ezt nagyon jól, megsokszorozni ezek számát. Ezekből a kritériumokból azonban semmit nem látunk, nem érzékelünk, holott napokon belül élesben is elindul a minden előkészítést nélkülöző új rendszer.

Annyira nem látunk, hogy nemhogy a fejlesztések nem történtek meg, de a szociális intézmények többségéből, államtitkár úr  lehet, hogy most meglepőt mondok , a brutális orbáni infláció és az elszabadult vágtató rezsiárak miatt a jelenlegi ellátásból is hiányzik minimum 30 ezer ember, és ezek az intézmények most éppen az életükért küzdenek.

És bőven sanszos, ismerve az Orbán-kurzus gyakorlatát, hogy amihez hozzáférnek, azt vagy ellopják, vagy elrontják, így a rendszerből kikerülő, aránylag tőkeerős betegek sem kapnak majd megfelelő ellátást; akinek pedig nincsen pénze, az valószínűleg ott fog valahol meghalni az árok partján. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK padsoraiból.)

ELNÖK: Sebők Éva képviselő asszony következik, a Momentum frakciójából. Parancsoljon, képviselő asszony.

SEBŐK ÉVA (Momentum): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok mindenhez hozzá kellene nyúlni az egészségügy területén. De mégis mi az, ami elvárásként fogalmazódik meg bennünk, hogy mire lenne szükség?

Egy olyan egészségügyi reformra lenne szükség, aminek a következtében megszűnik vagy legalább visszaszorul a szülészeti erőszak; ami megszünteti az igényt a Pozsonyba és Bécsbe irányuló meddőségturizmusra; amely biztosítaná minden magyar ember számára, hogy ha az élete végéhez közeledik, az méltóságban történjen meg, így megfelelő palliatív és hospice-ellátást biztosít minden magyar ember számára; ahol a várólisták rövidülnek; ahol az orvosok és egészségügyi dolgozók élete fenntartható, és a munka és a magánélet egyensúlya biztosított; ahol jó egészségügyi dolgozónak lenni.

Olyan egészségügyi ellátásra van szükség, és abba az irányba kellene elmozdulni, ahol a betegségek komplexen kezelve vannak, ahol a prevenció kiemelt ügy. Az a reform, amit önök behoztak, ezek közül egyiket sem biztosítja. Ellenben amit biztosít, az az, hogy az állam még rosszabb munkáltatója lesz az egészségügyi dolgozóknak; és biztosítja azt, hogy azoknak a magyar embereknek, akik a legnehezebb helyzetben vannak, krónikus betegként vagy az életük végén életvégi ellátásra szorulva még rosszabb legyen a helyzete; hogy az ő hozzátartozóiknak az érzelmi teher mellett egyre több fizikális teher is jusson. Mindenesetre én szeretnék államtitkár úrnak gratulálni, mert úgy látszik, hogy ebbe az utóbbiba nem ön fog belebukni, hanem egy másik államtitkártársa, merthogy ebbe valaki politikailag bele fog bukni, az egészen biztos.

Az önök által behozott törvény semmit sem biztosított, ami ezeket a problémákat megoldaná; nem lesz tőle sem több erőforrás az egészségügyben, sem több orvos, illetőleg egészségügyi szakdolgozó.

(14.10)

Továbbra sem biztosítja azt, hogy érdemben utódlási tervek kerülhessenek kidolgozásra az egészségügyben; továbbra sem biztosítja azt, hogy egy kórházigazgatónak tudnia kelljen, hogy mikor hány dolgozó munkájára számíthat; továbbra sem biztosítja azt, hogy a betegjogok érvényesülni tudjanak. Mindezek következtében értelemszerűen a Momentum frakciója nem tudja támogatni a javaslatot. Köszönöm szépen.

ELNÖK: A következő hozzászóló Gy. Németh Erzsébet képviselő asszony, a DK frakciójából. Megadom a szót, parancsoljon!

GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK): Köszönöm a szót, elnök asszony. Egyelőre, még mielőtt belekezdenék a konkrét témába, nagyon meglepő számomra, hogy Komáromi Zoltánnak, a Népjóléti Bizottság kisebbségi véleményét elmondó képviselőnek összesen három perce van. Én úgy emlékszem, hogy a házszabálynak erre másfajta rendelkezése van, és az is  ne haragudjanak, tisztelt fideszes többség  elképesztő, hogy egy ilyen fontos törvény vitájánál nincs módja a vitában reagálni az ellenzéknek még kétpercesekben sem. (Dr. Répássy Róbert: Második olvasatos vita.)

Azt meg államtitkár úrtól szerettem volna kérni  de hát, ugye, hallottam, hogy csak a vita végén kíván hozzászólni , hogy az nem igazán vita ám, amikor egyoldalúan az emberek elmondják a véleményüket, és utána, amikor már nincs módjuk az államtitkár válaszára reagálni, akkor ott vége is van az egésznek.

Gyorsan szeretnék négy dologról beszélni, mert azt szeretném, hogy maradjon Komáromi képviselő úrnak még ideje, ha már a fideszes többség ilyen szűkmarkúan mérte itt ki erre a fontos törvényre az időt.

Az első megállapításom az, hogy egy nagyon hosszú plenáris vitában, nagyon hosszú népjóléti bizottsági vitában, illetve a Törvényalkotási Bizottság vitájában elmondta az ellenzék a nagyon komoly fenntartásait, és semmiféle garanciát nem kaptunk ezekre a felmerült aggályokra, hogy ezt valamilyen formában az állam, a kormány meg kívánná oldani. Államtitkár úr többször mondta, hogy majd a Törvényalkotási Bizottság elé behozzák a nagy megoldót, a nagy megoldó módosító indítványt; no, ez nem sikerült.

Azt gondolom, hogy nem lehet amellett szótlanul elmenni, hogy a szociális felelősség hierarchiájában az állam legutoljára teszi magát. Nem volt itt államtitkár úr, reggel a napirend előtti felszólalásomra Rétvári államtitkár úr azt válaszolta, hogy az állam mindenkinek mindent megad, mindenkiért jótáll. Azt gondolom, hogy amikor adót fizetünk, amit az állam szed be, akkor igenis a szociális ellátásokért elsősorban az államnak kell jótállnia, hiszen az állampolgárok ezért fizetik az adókat.

Aradszki képviselő úr többségi előadóként azt mondta, hogy a MOK javaslatai bekerültek ebbe a TAB-módosítóba. Aztán utána kiderült, hogy mégsem kerültek be. Ha ön szerint ezek mind bekerültek, kérdezem én: miért van az, hogy a MOK egy belső felmérésben az orvosok tiltakozási hajlandóságát méri fel? Ha itt minden olyan tökéletes lenne, minden szuper lenne, és a MOK-kal meg tudtak volna állapodni, akkor nyilván erre nem lenne szükség.

És a végére, államtitkár úr, muszáj néhány mondatot erről mondanom. Azt gondolom, hogy arra sem adott megnyugtató választ, merthogy erről sincsen módosító javaslat beadva a tisztelt Ház elé a törvényhez, hogy a szakrendelőkkel mi lesz. Értem én, hogy a szakrendelők esetében is  háromszor meghallgattam öntől, negyedszerre is meg fogom  csak adatszolgáltatást akarnak végezni, és fel akarják mérni a szakrendelők helyzetét. Államtitkár Úr! Még a fideszes képviselők is megszavazták a Fővárosi Közgyűlés ülésén, hogy ne vegyék el azoktól az önkormányzatoktól, amelyek jó gazdái ezeknek a szakrendelőknek, ezeket a szakrendelőket. Egy személyes példát hadd mondjak a végére, mert nem volt a háromszori találkozásunk során módom ezt elmondani.

A XVII. kerület az egyik olyan kerület, hogy ahol mindig is a Bajcsy Kórházhoz tartozott a szakrendelő. Tudja, melyik a leglepukkantabb, a leglepusztultabb szakrendelő ma Budapesten? A XVII. kerületi szakrendelő. Én azt gondolom, hogy sokkal jobb helyen vannak ezek az önkormányzatoknál. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Mielőtt megadnám a szót a következő hozzászólónknak, szeretnék reagálni a képviselő asszony időkeretekkel kapcsolatos észrevételére.

A házszabály rendelkezik arról, hogy ezekben a vitákban mekkora időkerete van az egyes bizottsági előadóknak. A Törvényalkotási Bizottság által kijelölt előadó szólal fel először a házszabály 47. § (2) bekezdése alapján. A TAB-nak összesen 15 perc áll rendelkezésére úgy, hogy a többségi vélemény ismertetésére ebből nyolc perc, a kisebbségi vélemény ismertetésére hét perc.

Komáromi képviselő úr a Népjóléti Bizottság mint kijelölt bizottság kisebbségi véleményét mondta el, és erről is rendelkezik a házszabály, hogy ekkor mennyi időkeret áll rendelkezésére. A bizottságnak összesen hat perc, olyan módon, hogy a többségi vélemény és a kisebbségi vélemény ismertetésére is három-három perc áll rendelkezésére; ez minden egyes előterjesztés esetében így van. (Gy. Németh Erzsébet: Köszönöm, megértettem!)

A kétperces felszólalás pedig műfajilag nem értelmezhető egy időkeretes vita vonatkozásában. Tartalmilag természetesen nincsen annak gátja, hogy a felszólalók egymásra is reagáljanak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Mindezt követően megadom a szót Szabadi Istvánnak, a Mi Hazánk képviselőjének. Parancsoljon!

SZABADI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönettel vettük, hogy a Belügyminisztérium november 22-én biztosította a Mi Hazánk Mozgalom számára is azt a szakmai egyeztetést és annak a lehetőségét, hogy meg lehessen vitatni ennek a törvénymódosításnak a részleteit.

A megbeszélésen elhangzottak alapján miniszter úr kérésének eleget téve pártunk észrevételeit, javaslatait, kérdéseit 11 pontban fogalmaztuk meg, amelyet írásban el is küldtünk, amelyre még nem kaptunk választ, de ezért úgy gondoltam, hogy most, ebben a lehetőségben én el is fogom mondani ezeket a 11 pontban megfogalmazott észrevételeinket.

Álláspontunk szerint az egészségügyi ellátórendszer megújításáról a kormány hosszú távú egészségügyi koncepciójának, a hatástanulmányok eredményeinek és a részletszabályok ismeretében lehet felelősségteljes döntést hozni. A részletszabályokat még nem ismerjük.

Ehhez képest a törvényjavaslatból kulcsfontosságú kérdések rendezése hiányzik, mint például a finanszírozás, a köz- és magánellátás viszonya. Tájékoztatást kértünk tehát arról, hogy a teljes reformcsomag miért nem egyszerre került benyújtásra az Országgyűlés elé, megismerhetők leszneke a hiányolt háttéranyagok.

Továbbá véleményünk szerint az egészségügyi reform első és legfontosabb lépése a finanszírozás rendbetétele. A kormány az egyes egészségügyi kérdésekről szóló 1798/2019-eskormányhatározatával elrendelte az egészségügyi finanszírozási és ellátási rendszer átalakítását, még ’19. december 23-án azzal a céllal, hogy a finanszírozás valós költségekre épüljön, ami megakadályozza az adósságok újratermelődését. Tájékoztatást kértem akkor, az egyeztetésen és a vezérszónoki beszédemben is és most is, hogy a fenti kormányhatározat végrehajtására miért nem került sor, illetve miért helyezték november 2-án hatályon kívül. Örülnék, ha erre végre most már tényleg kapnánk választ. Álláspontunk szerint a köz- és magánellátás viszonyának rendezése nélkül az egészségügy problémái nem oldhatók meg, ezért lehetővé kellene tenni az állami és magánszektor közötti szabályozott átjárás lehetőségét.

Tájékoztatást kértünk arról, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 528/2020-as kormányrendelet 7. § (7) bekezdésében foglaltakkal szemben az erről szóló külön rendeletet miért nem alkották meg; mert ez még nincs megalkotva.

Nem értünk egyet azzal, hogy az egészségügyi személyzet személyes közreműködői jogviszonyok keretében megteremtett rugalmasságát a törvényjavaslat szerint kirendeléssel tervezik biztosítani, amivel az orvosokat, ápolókat napi háromórás munkába járásra is kényszeríthetik. Tehát ennek érdekében is tájékoztatást kértünk: milyen kompenzációt terveznek biztosítani a munkába járás többletidőtartamának és többletköltségének ellentételezésére? Hogyan tervezik a foglalkoztatottak elvándorlását megakadályozni, ami ebben az esetben előfordulhat?

Nem értünk egyet a szakrendelők államosításával még akkor sem, ha dr. Takács Péter államtitkár úr Magyar Orvosi Kamarának tett ígérete alapján a rendelőintézetek önkormányzati tulajdonban maradnak, az állam a fenntartó szerepét tölti majd be. Véleményünket az is alátámasztja, hogy 2012-ben a kórházakat az adósságállomány konszolidációjára hivatkozással vették át az önkormányzatoktól, az adósság újratermelődését azonban azóta sem sikerült megakadályozni. És az közel 60 milliárdra rúg már megint az idei év végére.

Tehát tájékoztatást kértünk arról, hogy hogyan fogják megakadályozni azt, hogy a járóbeteg-szakellátásban dolgozó idős orvosok és ápolók a vármegyei kórházak ambulanciáin kössenek ki, emiatt elhagyják az egészségügyet, és csökkenjen a járóbeteg-szakrendelésekhez való helyben való hozzáférés lehetősége.

A védőnők a házi gyermekorvosok praxisához vannak rendelve, ezért álláspontunk szerint, ha a városi kórházaknál lesznek alkalmazotti állományban, átláthatatlan működéshez fog vezetni.

(14.20)

Ezt is megkérdeztük, hogyan tervezik ezt az ellentmondást feloldani. Véleményük szerint, ha a mentősöknek az ügyeletet is el kell látniuk, félő, hogy leterheltségük miatt nem tudnak a sürgős esetekhez időben kivonulni. Tájékoztatást kértünk arról, hogy az ügyeleti rendszer átalakítására tekintettel tervezike a mentőszolgálat humán erőforrásának és eszközparkjának a bővítését. Kifogásolható az is, hogy a kötelező háziorvosi ügyeletet nem véletlenül este tízig határozták meg, mert munkajogi szempontból nem számít éjszakai munkavégzésnek, így a várandós vagy hároméves kor alatti gyermeket nevelő háziorvosok nem jogosultak ez alóli felmentésre. Tehát itt is tájékoztatást kértünk, hogy az idős, várandós vagy hároméves kor alatti gyermeket nevelő háziorvosok kapnake kivételt az este tízig tartó kötelező ügyelet alól.

Álláspontunk szerint az alapellátási körzetek meghatározásának és a praxisjogok kezelésének Országos Kórházi Főigazgatósághoz rendelése túlzott centralizációt fog eredményezni, tekintettel arra, hogy a körzetekről olyan személy fog döntést hozni, aki nem ismeri az adott területet, illetve a praxisjogát elidegeníteni szándékozó orvos vagyoni értékű jogáról nem rendelkezhet szabadon. Az időm letelt, úgyhogy köszönöm szépen.

ELNÖK: A következő hozzászóló Komáromi Zoltán, a Demokratikus Koalíció frakciójából, a fennmaradó időkeretre. Öné a szó, parancsoljon!

DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, alelnök asszony. Még két, Orvosi Kamara által beadott módosítás, ami nem jelent meg a TAB végső anyagában. Ők javasolták, hogy az állami mentőszolgálatnak az orvosügyeleti ellátásban való szerepét, hatáskörét, az ügyeleti ellátás rendjét külön jogszabály szabályozza, ugyanis a javasolt változás alapját adó Hajdú-Bihar megyei modellkísérlet eddig nem szolgált erre hihető bizonyítékokkal.

A törvényjavaslat talán legvitatottabb pontja volt az, ami lehetővé tenné, hogy a munkahelyi menedzsment bármelyik egészségügyi szolgálati jogviszonyban foglalkoztatott szakemberei illetményét egyelőre nem tisztázott és nem egyeztetett egyéni teljesítménymérés alapján 20 százalékkal csökkentse. Az Orvosi Kamarával egyetértésben azt állítjuk, hogy bár az egészségügyi dolgozók teljesítményének értékelése megoldandó feladat, de ez csak érdemi előkészítés, egyeztetés után és az intézményi minőségbiztosítási rendszerbe ágyazva valósítható meg, az ellátás minőségét és biztonságát így javíthatja.

Ennek a komplex feladatnak a megoldására nem elegendő a jelen törvénytervezetben biztosított idő, a teljesítményértékelésnek inkább a motiváció növelését kellene szolgálnia. Az a véleményünk, hogy ez nem járhat az alapbér csökkentésével, és ezt az Orvosi Kamara is kinyilvánította. Arra már forrást kell biztosítani.

Hiányzott a törvényjavaslatból a MESZK azon kérése, hogy a szakdolgozók speciális munkaügyi szabályait egy kicsit építsék bele. Nem találkoztunk ezzel, és természetesen hónapok-évek óta beszélünk arról, hogy a humán erőforrás hiányának az oka a szakdolgozók alacsony bérezése, erre vonatkozóan sem láttunk ígéretet, és a lakóhelyközeli ellátást veszélyeztetve látjuk azzal, ha az önkormányzati tulajdonban lévő, jól működő szakrendelőket egy megyei kórház bekebelezi dolgozóstul, infrastruktúrástul. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy a fennmaradt időkeretben kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, a vitát lezárom.

Megkérdezem az előterjesztőt, hogy kíváne válaszolni. Államtitkár úr jelzi, hogy válaszolni kíván az elhangzottakra. Takács Péter államtitkár úrnak adok szót. Parancsoljon!

DR. TAKÁCS PÉTER belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! Összességében úgy gondolom, hogy a Törvényalkotási Bizottság által összefoglaltaknak megfelelően egy olyan javaslat van az asztalon, ami a korszerű és hatékonyabb betegellátást szolgálja. Ennek a javaslatnak kettő fő pontja van, két fontos szempontja: az egyik a betegbiztonság, a másik pedig a betegérdek. Nagyon sok érdekvédelmi szervezettel egyeztettünk, a tisztelt képviselő asszonyok és urak ezek közül sokra hivatkoznak, a betegek érdekeire kevésbé tették meg.

Az Orvosi Kamara javaslataival kapcsolatban többen is kérdőre vontak, szeretném elmondani, hogy már az előkészítő munka során számos alkalommal konzultáltunk az Orvosi Kamarával. Ezt egyébként Kincses Gyula elnök úr a Népjóléti Bizottságban folytatott részletes vitán meg is erősítette. Sőt, saját maga is mondott példát, amit már az előkészítő munka során beépítettünk az anyagba, például az alapellátás szervezési kérdéseit vagy a háziorvosi kompetenciák bővítéséről szóló részeket.

A módosítókkal kapcsolatban a helyzet a következő. Olyanokat kérnek rajtam számon, amilyen ígéreteket én nem tettem. A részletes vita során is elmondtam, hogy az Orvosi Kamara javaslatai közül egyet teljes mértékben, egyet részben tudunk támogatni. Megítélésünk szerint két javaslatot egyéb jogszabály, többek között a munka törvénykönyve megfelelően rendez, az Orvosi Kamarának pedig két javaslatát nem tudjuk támogatni. Az egyik a praxiselidegenítéssel kapcsolatos javaslat volt, ahol gyakorlatilag abban a formában, ahogy a kamara javasolta volna, az önkormányzatokat teljes mértékben kizárta volna abból a jogosultságból, hogy a háziorvosukkal, akinek lejárt a szerződése, utána mérlegelni tudjanak, hogy folytatjáke a közös munkát.

A minősítésre vonatkozó elképzeléseket ígéretemhez híven még ezen a héten el fogom küldeni az Orvosi Kamarának, ezt a Kincses Gyula elnök úrral folytatott beszélgetésem során most is megerősítem.

Köszönöm szépen Komáromi képviselő úrnak, hogy felsorolta a korábbi javaslatokat, egy pontosítással élnék: itt a praxiselidegenítés sorrendjét tudtuk mi elfogadni, az időbeli felső határt a munkavállalók utazásánál nem. És ezt azért is mondtam, hogy itt egy garancia került a törvénybe, tehát hogy visszaélésszerűen még véletlenül se lehessen munkáltatói jogokat gyakorolni. Ezt egyébként az általános és részletes vita között többször is elmondtam, ez egy felső határ, ez a munkavállalót védi. Tehát a főszabály az lenne, hogy megyehatáron kívül senkit ne lehessen mozgatni. Egyébként azt is elmondtam az általános és részletes vita mintegy húsz órájában, hogy visszaélésszerűen még a legnagyobb Covid-hullám idején sem került sor távolabbi vezénylésre, mint a Dunaújváros-Budapest viszonylat, és az is csak két hétig tartott. Tehát azok a rémisztgetések, hogy itt majd Szombathelytől Nyíregyházáig mindenkit vezényelünk, az ebben a formában nem igaz.

Szociális ágyak kérdése. Többször elmondtuk, hogy az ellenzék által elmondottakkal ellentétben nem 27 meg 28 ezer ágyat érintenek ezek a változtatások, összesen első körben úgy látjuk, hogy legfeljebb 2800 ágyra terjedhetne ki. Ez a szakápolási ágyaknak kevesebb mint a fele. Azok az ágyak kerülhetnek szociális ellátórendszerbe, amik kubaturálisan a kórházakról leválaszthatók. A kórházak továbbra is ellátják a feladatot ott, ahol erre a kubaturális leválasztásra nincsen lehetőség.

Azt is elmondanám tájékoztatásképpen, hogy a szociális ellátás, a tartós ápolás, tehát ahol 24 órás orvosi felügyeletet a páciens nem igényel, a német nyelvterületet leszámítva Európában egyébként nem is az egészségügyi ellátórendszer feladata. Itt is igaz az, Varga képviselő úrnak mondanám, hogy mi a Belügyminisztériumban szeretjük kipróbálni először, hogy amit kitaláltunk, az működni foge a gyakorlatban, és ahogy az általános vita során elmondtam, most is megerősítem, először Borsod-Abaúj-Zemplén megyében egy pilotprogramban vizsgáljuk meg, hogy ez a modell működőképes-e. A törvény ennek a lehetőségeit teremti meg, tehát a lehetőségeket teremti meg a törvény.

Nagyon örülök, hogy Sebők Éva képviselő asszony hasonlóképpen látja a teendőket, mint a kormány, a megvalósítás módjával lehet, hogy nem ért velünk egyet, mindenesetre, amiket felsorolt, ezeket célozza meg az előttünk álló törvényjavaslat. Nagyon sok mindenhez hozzá kéne nyúlni, ebben egyetértünk, meg is tesszük. Az egészségügy megerősítésének meggyőződésem szerint csakis szisztematikus munkával és kitartó munkával lehet nekimenni, és ezt is fogjuk megtenni.

(14.30)

Alapvetően, mondanám, hogy olyan nem törvényi szintű szabályozásokat kérnek rajtunk most számon, amelyek kormányrendeletben és egyéb jogszabályban kell hogy rendeződjenek. Egy törvény vitájánál ezt furcsának tartom, a törvény elfogadása teremti meg később ezeknek a szabályozóknak a bevezetését.

Gy. Németh Erzsébet képviselő asszony húszórányi vitát követően kér még három percet, ezt én furcsának tartom. És olyat kér rajtam számon, amit én nem ígértem. Ezt a részletes vitán is elmondtam, és önnek ezt akkor is tévesen állították. Tehát én nem ígértem olyat, hogy majd kormánypártitag-módosítóval kimondjuk a szakrendelőkkel kapcsolatban, hogy nem merül fel az állami fenntartásba vétel lehetősége. (Gy. Németh Erzsébet közbeszól.) Önök nyolc és fél órán át, amíg itt ültem, azt kérték rajtam számon, hogy majd aztán az utolsó pillanatban behozunk egy kormánypárti TAB-módosítót, miszerint január 1-jétől átkerülnek állami tulajdonba a szakrendelők. Én azt ígértem meg, hogy ilyen nem lesz, és ilyen nem is lett. Nem hoztunk be ilyen TAB-módosítót.

Elmondom még egyszer, amit nem négyszer, de legalább nyolcszor elmondtam a vitákban: nincs még egyelőre kormánydöntés arról (Varga Zoltán: Majd lesz!  Gy. Németh Erzsébet: Majd lesz, nem aggódunk amiatt!), hogy a szakrendelők állami tulajdonba vétele megtörténik-e. Ennek első lépése egy felmérés, aminek a lehetőségeit most megteremti az előttünk fekvő törvény.

Szabadi képviselő úr azokat a kérdéseket újra feltette, amit részben már a Belügyminisztériumban megválaszoltam. Én ezeken most nem mennék végig. Két dolgot emelnék ki mégiscsak; az egyik: az ön által említett és hatályon kívül helyezett kormányhatározat azért került hatályon kívülre, mert a finanszírozás megújításáról szóló kormány-előterjesztés elkészült, és a közigazgatási egyeztetés kereteiben már a héten elindult. Tehát hamarosan megismerhető lesz a szélesebb közönség és a szakma számára is.

A másik pedig, ami újra és újra visszajön az ügyelet kapcsán, az a mentők kapacitásának a féltése. Az egyértelműen bebizonyosodott, hogy ha van egy jó telefonos triázs, amely alapján a beteget az állapotának megfelelő ellátási szintre tudjuk irányítani, akkor a sürgős helyzetre, életveszélyre fenntartott mentőkapacitás nemhogy szűkül, hanem bővül. Tehát az igazi sürgősségi helyzetekre fennálló kapacitással az OMSZ jobban tud gazdálkodni.

Ezek a módosítási javaslatok rendszert alkotnak, amelynek most a törvényi lába van az Országgyűlés előtt értelemszerűen, ezeket fogja követni kormányrendeleti és miniszteri rendeleti szint. Végső célunk az, hogy a betegbiztonság és betegérdek mentén egy hatékonyabb egészségügyet hozzunk létre, ráerősítsünk az erősségeinkre, és felzárkóztassuk azokat a területeket, többek között a prevenciót, amely az elmúlt időszakban még megerősítésre szorult.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Kérem a tisztelt Országgyűlést, holnap támogassák a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   125-128   129-146   147-166      Ülésnap adatai