Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Azt gondolom, mostanában kevesebbet beszélünk róla, pedig nagyon fontos probléma a lakhatási helyzet. Nevezhetném egyébként joggal lakhatási válságnak is, vagy ha visszafogottabb akarok lenni, akkor lakhatási mindennapokról kellene beszélnünk. Gyakorlatilag a kérdés úgy is föltehető, hogy egy pályakezdő fiatal hogy jut lakáshoz, ha a szülők nem tudnak súlyos milliókat adni számára. A helyzet az, hogy a válasz rendkívül egyszerű: sehogy. Sehogy, hiszen egy pályakezdő-fizetés nettó értéken olyan alacsony  250-350 ezer forint között található , amiből sem hitelt nem lehet megfinanszírozni, sem nem lehet gyakorlatilag semmilyen takarékoskodást vagy olyan mértékű takarékoskodást megvalósítani, ami egyébként elérhető időn belül az önrészt fel tudná mutatni.

Az önök válasza erre a CSOK; az a CSOK, amely gyakorlatilag eddigi története során nagyon ötletszerűen és kiszámíthatatlan módon volt szabályozva, és nem utolsósorban, azt gondolom, a CSOK legnagyobb hibája, hogy a társadalom gazdasági értelemben vett alsó fele egy az egyben kiesik belőle.

Biztosan ki merem jelenteni, hogy egyetlenegy előrelépés lenne…  még abban az esetben is, ha én olyan szentül hinnék a magántulajdon szentségében, mint önök, és szerintem nagyon jó, ha valakinek van egy saját lakása, de a saját lakás is úgy és csak úgy érhető el, hogy igenis tudni kell, hogy mindig van egy olyan életszakasz az ember életében, főleg fiatalkorban, amikor rászorul arra, hogy albérletben éljen. Ehhez képest ma nincs megfizethető mértékű albérlet a piacon. Mint mondtam, egy kezdő nettó fizetés 250-350 ezer forint közé esik, egy budapesti átlagos albérlet pedig több mint 200 ezer forintba kerül, ha plusz hozzáteszem a rezsit és egyebet, akkor lehet látni, hogy a teljes fizetését elviszi annak, aki ezt meg akarja finanszírozni. Így aztán mindig fölmerül a kérdés, hogy miért nincs bérlakásprogram.

Gyakorlatilag a kormánynak volna lehetősége arra, hogy elindítson egy bérlakásprogramot, és azt gondolom, hogy amikor a bérlakásprogramról beszélek, akkor egyúttal beszélnem kell egy albérlettörvényről is, ami szintén nem létezik, pedig ha megnézik, az albérlethelyzeten rendkívül sokat javíthatna egy albérlettörvény.

(13.10)

Ez biztosítaná a tulajdonhoz fűződő jogok gyakorlását. Ma egy albérlet esetén sem az albérlő, sem a tulajdonos nem érzi magát biztonságban, nem tudja a magyar állam biztosítani neki a jogbiztonságot, és mindenki retteg attól, hogy a magántulajdonában álló lakást kiadja. Ezen túlmenően azt gondolom, hogy ha erre nem adunk választ, akkor az albérlők közszolgáltatásoktól esnek el a mai gyakorlat alapján, és azt gondolom, hogy nincs ez így jól.

Mint ahogy az sincs jól, hogy az önök másik válasza a lakhatási helyzetre a most az Országgyűlés előtt fekvő törvény, amelynek a címe: „harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályok”. Ebben meg lehet találni az úgynevezett aranyvízumprogramot, ahol gyakorlatilag önök befektetésekért, lakásvásárlásért és egyéb módon lakhatást, illetve letelepedési jogot adnak harmadik országbeli világból érkezőknek, aminek csak a következményei nincsenek meg. Tehát ez azt fogja eredményezni, hogy a felgyorsuló külföldi lakásvásárlások tovább emelik az ingatlanárakat, úgy, hogy Budapesten ma már így is megfizethetetlenek ezek az ingatlanárak. Azt gondolom, hogy ez így nincs jól.

Hosszan beszélhetnék még ezekről a társasházi törvényen keresztül, és arról, hogy hogyan lehetne kiszámíthatóvá tenni a fiatalok életét, de sajnos az nem fér bele egy napirend előtti hosszába. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Egyetlenegy kérdés: mit hajlandóak tenni a fiatalok lakáskezdéséért a CSOK-on kívül? Köszönöm szépen.