Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Újra itt vagyunk a Házban, és visszatértünk a normális kerékvágásba, amennyiben aljas fideszes törvényjavaslatokat kell hogy tárgyaljunk. Az ellenzéknek leginkább az a feladata, hogy megtalálja a rettentő sok paragrafus között elrejtve azokat az aknákat, azokat a csapdákat, azokat a trükköket, amiket a fideszes hatalom a saját polgárai ellen vet be.

De most tulajdonképpen egy kicsit mintha őszintébbek lennének  nem tudom, hogy ez egy tendencia kezdetee , mindenesetre majdnem igaz címet adtak a törvényjavaslatuknak, ennek az újabb fertelmes salátatörvénynek. Azt mondják, hogy az állam működésének egyszerűsítéséről. Én úgy mondanám, hogy a pártállam működésének egyszerűsítéséről, de végül is majdnem ugyanarról beszélünk, hiszen az a kérdés, hogy az adott felfogás szerint az állam mi célt szolgál.

Mi, zöldek, azt gondoljuk, meg azt hiszem, minden demokratikus elkötelezettségű ember azt gondolja, hogy az állam feladata polgárainak a szolgálata. Önök viszont azt gondolják, hogy az állam a hatalom gyakorlásának és a polgárok elnyomásának az eszköze. Önök azt gondolják  Orbán Viktor ki is fejtette, talán idén nyáron valamelyik újabb nagyívű beszédében , hogy a fékek és ellensúlyok rendszere valami butaság. Önök egy gátlástalan hatalomgyakorlásra rendezkednek be, és ehhez alakítják át a magyar állam működését is. Tehát az, hogy a pártállam működésének egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatot nyújtanak be, tulajdonképpen egy örvendetes fejlemény, őszintén elmondják, hogy mi az, amit ki akarnak még küszöbölni az állami működésből.

Nézzük meg, hogy mi az, ami önöknek útban van. Ez a közmeghallgatás, ez a még mindig nem elég flottul menő, önök által fontosnak tartott, nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségűnek mondott ügyben az ügyintézés; értsd: a helyi érdekek, a környezet és a helyi társadalom érdeke védelmének a kiiktatása.

(14.40)

Önök  hasonló módon  a hirdetmények száműzésével megint csak az átláthatóságot akarják kiiktatni. A szakszervezetek tagdíjbevételének a csökkentésével a munkások érdekképviseletének az erejét akarják csökkenteni, illetve a munkavédelmi törvény gyengítésével megint csak a dolgozók ellen lépnek fel az önök barátai és szövetségesei, a korrupt nagyvállalatok érdekében.

De akkor nézzük meg ezt az öt pontot! És kezdeném azokkal, amelyek számunkra, zöldek számára talán kiemelt fontosságúak, hiszen ezekben az ügyekben alkotmánybírósági beadványokat is tettünk az elmúlt hónapokban. Úgyhogy kezdjük talán a köz nélküli közmeghallgatással, ami a veszélyhelyzetre hivatkozva mind ez idáig rendelet formájában működött és tette lehetővé azt, elsőként a fideszes vezetésű Pest megyei önkormányzatban, amelyikhez hozzácsatolták  szintén nagyon sajátságos törvényalkotási húzással  a gödi Samsung-gyár területét, szóval ez a fideszes önkormányzat volt az első, amelyik megtette azt a spindiktátoroknál tényleg bravúrosnak is nevezhető lépést, hogy úgy tartanak közmeghallgatást, hogy a köz, a nép, a lakosság, az érintettek nem lehetnek ezen jelen. És én nagyon értem, hogy maguknak kellemetlenek azok a viharos jelenetek, amikkel a nemtetszésüket fejezik ki az ott lakók, de ennek nem az a feloldása, hogy akkor nem szabad közmeghallgatást tartani. Ennek az a feloldása, hogy akkor nem kellene a helyi lakosságot felháborító, az ő életminőségüket nagyon súlyosan, negatívan befolyásoló beruházásokat a települések határába telepíteni.

Na szóval, önök láthatólag egy nagyon kellemetlen gyakorlatot próbálnak felszámolni, azt, hogy a választópolgárok nemcsak a választásokon, hanem két választás között is kifejezhetik a véleményüket. Értjük, hogy önöknek ez rettentően nem tetszik, de ez teljesen egyértelműen alkotmányellenes, még akkor is, hogyha az alkotmány helyén egy Alaptörvény áll. És persze nem lehetünk sosem biztosak abban, hogy a kizárólag a Fidesz által kinevezett alkotmánybírók hogy döntenek, de józan ésszel is teljesen egyértelmű, hogy a Párbeszéd-Zöldek által beadott és minden ellenzéki párt által az aláírásával támogatott alkotmánybírósági indítvány szakmailag, tartalmilag megállja a helyét. Ez egy nyilvánvalóan nonszensz gyakorlat.

Most, ha ezt a rendeletet maguk fogják és átemelik egy törvénybe, ez ettől nem válik legitimebbé, ez ettől csak botrányosabbá válik. Tulajdonképpen most már nem a kormány, nem Orbán Viktor veszi a nevére a köz nélküli közmeghallgatás antidemokratikus gyakorlatát, hanem az egész Fidesz-KDNP-s országgyűlési többség készül erre, és annál nagyobb szégyen önökre. Tudjuk, hogy a bátorság nem hiányzik a Fidesz-KDNP-frakciókból ahhoz, hogy bármilyen bornírt, nonszensz törvényjavaslatot megszavazzanak a főnökük utasítására, de azért ez mégiscsak egy újabb szégyenfolt lesz az amúgy is megtépázott becsületükön; már amennyiben megszavazzák, hiszen sosem adhatjuk fel a reményt, hogy a szavaink meggyőzik önöket ennek a dolognak a helytelenségéről.

De nem állnak meg félúton, nem elég, hogy a köz nem tud már érdemben és hatásosan beleszólni a közmeghallgatások segítségével a helyi tervekbe, de még a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházások ügyintézését is tovább gyorsítják. Ugye, a Párbeszéd-Zöldek megint csak ez ügyben is tett egy alkotmánybírósági beadványt, megint csak teljes ellenzéki támogatással, mert azt látjuk, hogy az a több ezer kiemeltnek nevezett, de valójában általában semmilyen nemzetgazdasági jelentőséggel nem bíró beruházás, ami elsősorban fideszes potentátok és az ő haveri, üzleti köreik érdekeit szolgálja, szóval, hogy ezek az egyre nagyobb számú, teljesen elszaporodott, kiemelt beruházások egyedül azt a célt szolgálják, hogy az engedélyezési folyamatot lelassítsák. Márpedig az engedélyek nem önmagukért valók, nem azért kell egy ilyen beruházás kapcsán beszerezni az engedélyeket, hogy a bürokratáknak munkát adjunk, hanem azért, hogy megfeleljenek azoknak a törvényi előírásoknak, amelyeket önök szerint állítólag mindenkinek be kell tartania, aki Magyarországra jön.

Úgy tűnik, hogy mégis nagyon sokan jönnek Magyarországra, akiknek nem kell betartani a törvényeinket. Ezek az egyre inkább Keletről érkező nemzetközi nagytőkések, multinacionális cégek; rájuk nem nagyon vonatkoznak a törvények. És most már az a törvényalkotási gyakorlat is, hogy önök felmentik ezeknek a teljesítése alól a partnereiket, a kínai és egyéb távol-keleti, de akár tetszőleges országból érkező, vagy éppen a NER oligarcháinak érdekeltségébe tartozó nagyvállalatokat.

Ennek érdekében hét törvényt is módosítanak: a közúti közlekedésről szóló, a környezet védelméről szóló, az atomenergiáról szóló, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló, a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló, a nemzetiségek jogairól szóló és a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvényeket. Mindezeken a területeken csorbítják tovább a demokratikus működést. Ennyire fontos önöknek az, hogy a barátaik minél könnyebben és minél inkább ellenállás nélkül tudják megvalósítani a sokszor emberi egészséget veszélyeztető, a helyi társadalmat veszélyeztető, a környezet épségét veszélyeztető, vagy éppen csak a magyar gazdasági és társadalmi érdekekkel szembemenő beruházásaikat.

És nemcsak gyorsítják ezeket az eljárásokat, de még egy VIP-várót vagy -intézési módot is kifejlesztettek az integrált hatósági eljárások képében, tehát úgy látszik, ez most már tényleg a nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű ügyek VIP-verziója, ahol külön egyablakos ügyintézéssel nyalják fényesre a fideszes oligarchák cégeinek vagy éppen a nemzetközi nagyvállalatok vezetőinek a hátsóját.

A következő botrányos módosítás az, hogy tulajdonképpen a felére csökkentik a tájékozódási lehetőséget számos közérdekű ügyben; a hirdetményeket a legtöbb közigazgatási hatósági eljárásban száműzni akarják. Azt gondolják, ha valamit kiraknak az internet kellően elrejtett zugába, akkor az majd elégséges lesz ahhoz, hogy a helyi lakososok, az érintettek tájékozódhassanak.

Most nem akarok hosszasan beszélni a digitális szakadék jelentőségéről, különösen nem kitérve ennek a választásszociológiai összefüggéseire, amennyiben éppen az önök szavazói között vannak nagyobb arányban, túlnyomóan nagy részben felülreprezentálva azok, akik nehézséggel küzdenek egy ilyen interneten elrejtett hirdetmény megtalálásában, de akárhogy is nézzük, az biztos, hogy a teljes magyar társadalom és a magyar demokrácia sérelmet szenved, amikor a következő ügyekben nem lesz kötelező most már hirdetményeket kifüggeszteni az eddig jól ismert és bejáratott felületeken: tehát a végrehajtásoknál, az árveréseknél, a bírósági ügyeknél, az ingatlan-nyilvántartásoknál, az atomenergia-ügyekben, a vadvédelem, a természetvédelem, a mezőgazdaság, az elektronikus hírközlés, a média kapcsán, hagyatéki és számos további ügyben mostantól hiába keresik majd a hirdetőtáblákon kihelyezett hirdetményeket, nagyon sokan egyszerűen nem fognak tudomást szerezni az őket érintő, az ő közösségeiket, lakókörnyezetüket vagy éppen a személyüket érintő ügyekről. Ez megint csak egészen elképesztő, ez nem a digitális közigazgatás terjesztése, ez nem az állampolgárok jobb szolgálatának az útja, éppen ellenkezőleg: ez az információtól való elzárás útja, és ennek a kárvallottjai magyar emberek milliói.

A következő nagy témakör, a következő kiküszöbölendő probléma Magyarországon az önök véleménye szerint láthatólag a dolgozói érdekvédelem és ennek a szervezett formái. Tudjuk, hogy a Fidesz-KDNP ellenségként kezeli a szakszervezeteket, ellenségként kezeli a szervezett dolgozói érdekvédelem minden formáját, és ahol tudja, ott próbálja őket kizárni a döntéshozatalból vagy akár csak a döntés-előkészítő társadalmi egyeztető folyamatokból.

Ennek a törekvésnek egy újabb megjelenése az önök pártállami működésről szóló törvényében, hogy mostantól a szakszervezeti tagdíjakat sem lehet a szokott módon beszedni. (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Figyelem, államtitkár úr. Igen? (Dr. Répássy Róbert: Az volt az előző! Az volt a pártállam!) Az volt a pártállami, hogy a dolgozók megbízhatják a munkáltatót, hogy átutalja a tagdíjukat a szakszervezetnek  hát, ez aztán nagyon pártállami! Nagyon sajnálom Répássy államtitkár urat, hogy eddig egy ilyen szörnyű elnyomásban élt egy ilyen borzasztó országban, ahol nem egyesével kell átutalni a szakszervezeti tagdíjat a szakszervezeti tagoknak. Jelzem önnek, hogy ez a demokratikus Országgyűlés első törvényeinek egyike értelmében van így; ön talán személyesen is itt volt akkor, úgyhogy jó lenne fellapozni az emlékiratait. Szóval az a helyzet, hogy a szakszervezet az nem valamiféle államszocialista csökevény, az még a kapitalista rendszerben is a szervezett dolgozói érdekvédelemnek a garanciája, a legfontosabb intézménye.

(14.50)

Úgyhogy jó lenne, ha a szakszervezeteket nem ellenségnek tekintenék, nem azt néznék, hogy hogyan tudják gyengíteni őket, hanem épp ellenkezőleg, azon törnék a kis kobakjukat, hogy hogyan lehetne a magyar munkásoknak sokkal hatékonyabb érdekvédelmet biztosítani.

Most ebben a törvényben, a pártállami törvényükben a szakszervezeti tagdíjak utalási nehézségeinek megteremtésén, hogy legyünk akkor egy pozitív keretben, illetve a munkavédelmi oktatás gyakorlati eltörlésén keresztül a legkevésbé sem a dolgozók érdekeit, a dolgozók biztonságát szolgálják  éppen ellenkezőleg. Különösen szégyenteljes ez egy olyan pillanatban, amikor attól hangos a magyar média, hogy az akkumulátorgyárakban milyen halálos vagy súlyos sérülésekkel járó munkahelyi balesetek történnek. Magyarországon egyébként is nagyon rossz a munkahelyeken a munkabiztonság, és ez valószínűleg nem független attól, hogy a munkaügyi ellenőrzések rendszere is egészen csapnivaló, szinte sosem jönnek az ellenőrök, és akkor is pontosan lehet tudni, hogy mikor jönnek, különösen, ha valami neves érdekeltségről van szó.

Szóval az, hogy Magyarországon minden hónapban öt-hat-hét ember meghal munkahelyi balesetben, a legkevésbé sem arra kellene hogy indítsa a törvényalkotót, hogy a munkavédelmi oktatást kiradírozza a magyar törvényekből. Nem tudom, hogy ezzel a felelősséggel önök hogyan terveznek elszámolni, meg azt sem pontosan értem, hogy azonkívül, hogy bosszantotta valamelyik nagyvállalati partnerüket vagy éppen egy neves oligarchát, hogy még ilyet is kell csinálni ebben a szörnyű országban, ebben az állítólag korábbi, megörökölt, elnyomástól szenvedő rendszerben, hogy munkavédelmi oktatás, és akkor önök ugranak. Jawohl!  ugye, mondja a maguk miniszterelnöke, és írat egy törvényt Répássy úrékkal, hogy akkor ne legyen Magyarországon többé munkavédelmi oktatás. Hát, ez igazán bravúros, ez igazán nemes, ez igazán nagyszerű, tényleg csak gratulálni tudok hozzá.

Úgyhogy, ha tényleg egy szemernyi tisztesség maradt magukban, ha gondolnak még valamit a magyar emberek védelméről, ha gondolnak még valamit Magyarország szuverenitásáról, ha gondolnak még valamit a dolgozók és a munkavédelem ügyéről, akkor jó lenne, ha tényleg nem a nagyvállalati megbízóiknak bokát csattogtatva, tisztelegve írnák át a törvényeket, hanem ezt a bekezdést elhagynák a pártállami működés egyszerűsítéséről és nagyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatukból.

Ha ezt és a másik négy, általam problematizált kérdést is elhagyják, akkor nagyon meg fogjuk dicsérni önöket, és a Párbeszéd-Zöldek még azt is megfontolja, hogy esetleg nem szavaz az előterjesztés ellen. Köszönöm a figyelmüket.