Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy a barátom édesapja nagyjából 84-85 éves, és ő hosszasan győzködött engem az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy hát, fiam, értsd meg, hogy ez a kormány a javadat akarja. Én egy darabig ellenálltam Pista bácsinak, de Pista bácsinak igaza van: a kormány a javunkat akarja, és most látható módon el is veszi. Hát, itt tartunk valójában.

Biztos ismerős önöknek Francis Ford Coppola A Keresztapa című filmje. Én imádom az ilyen jellegű mozikat, de hát szemmel láthatóan önök is, amivel nem lenne baj, csak ott a gond, hogy amit a filmben láttak, azt most megpróbálják a gyakorlatba átültetni. Azt, hogy jó keresztapa módjára, amire rámutat a keresztapa, azt a verőlegények megpróbálják megszerezni. (Nacsa Lőrinc: Sukoró!) Természetesen itt ez szofisztikáltabb módon működik, szofisztikáltabb módon működik önöknél, nem verőlegények vannak, hanem elegáns minisztériumi dolgozók szép öltönyben, akik megjelentek az önkormányzatoknál, és szép szóval megpróbálták őket meggyőzni arról, hogy adják már oda amúgy a teljes közművagyont ingyen, és örüljenek annak különben, hogy ezt megtehetik.

A Keresztapa című filmben, aki ezt nem tette meg, annak rövidesen hiányoztak a fogai. Hát, itt ilyenről szó nincs, tehát a fogak elvesztésétől nem kell félni, de azért örüljenek az önkormányzatok, hogy túlélik ezt a dolgot.

Ez eddig nagyon jó, csak ott a probléma, hogy egy kis homokszem került a gépezetbe, tudniillik jó pár önkormányzat volt, amely egyszerűen megmakacsolta magát, és azt mondta, hogy márpediglen én nem adom oda ezt a vagyont.

(15.30)

És ami teljesen megdöbbentő lehetett önöknek, hogy nagyon sok olyan önkormányzat is volt ezek között, amelyek érdekes módon kormánypárti vezetéssel rendelkeztek (Nacsa Lőrinc: Több ilyen van!), többek között Debrecen önkormányzata is, aki azt mondta, hogy: nem, nem adom oda, mert én ezt tudom kezelni. És itt kezdődött a probléma! Azért tegyék a szívükre a kezüket: maguk pedáns emberek, nagyon ügyesen előkészítették ezt az egészet; és türelmesek is, türelmesen vártak, hogy az előkészített munka meghozza a gyümölcsét.

Hosszú évek türelmes munkájával, újabb és újabb kormányrendeletek, törvények gründolásával sikerült teljesen tönkretenni az ágazatot és ezzel az önkormányzatok vagy az önkormányzati társulások kezelésében lévő cégeket is, és nyilvánvaló módon magát a közművagyont is. Hogy sikerült ez? Hát, úgy, hogy a hazug és talmi rezsicsökkentés, aminek amúgy a sokszorosát, hozzá kell hogy tegyem, beszedték a magyar emberektől, tehát ez már önmagában hazugság volt.

És sok mindenki, a szegény emberek, akik maguk miatt lettek szegények, persze, örültek minden fillérnek, ami a zsebükben maradt, sikerült azonban teljesen tönkretenni és kivéreztetni ezt az ágazatot. És tudjuk nagyon jól, én debreceniként is megélem, hogy azok a régi szakemberek, akik értették a munkájukat, akik tudták minden csővezeték gyengeségét, egyszerűen feladták. Azok, akik ismerték a közműhálózatot, annak minden hibáját és erényét, egyszer csak fogták magukat, és elhagyták a cégeket, elmaradtak a karbantartások, elmaradtak a tervezett felújítások. És nyilvánvaló módon ezek az önkormányzati cégek pénz nélkül egyszerűen a csőd közelébe kerültek, nem történtek meg a felújítások, a tervezett karbantartások, ahogy az előbb is mondtam, és maga a hálózat ment tönkre.

Olyan lett a víziközmű-hálózat akár a nagyvárosokban, akár a kisebb településeken is, mint a szita. Azok a cégek, amelyek hivatottak voltak ezt üzemeltetni, a pénztelenség miatt teljesen természetesen gyakorlatilag a csőd közelében billegnek, és a veszteség sok esetben már a tulajdonos önkormányzatok számára is finanszírozhatatlanná vált.

De önök türelmesek voltak, türelmesen vártak; az idejük rengeteg, hiszen négy év. Egyrészt volt mire, mert azt tudjuk nagyon jól, hogy az önkormányzati közműhálózat egy irdatlan nagy vagyon; sok ezer milliárd forintról beszélünk. És ahogy államtitkár úr is mondta, ezzel egyet kell hogy értsünk, sőt talán ez a legfontosabb: a víz a legnagyobb érték most már a világon, a víz az éltető elemünk; ha víz van, akkor élet van.

Másrészt pedig teljesen egyértelműen tisztában voltak azzal, hogy a türelem előbb-utóbb meg fogja hozni a gyümölcsét, és ingyen az ölükbe hullik majd, amit annyira óhajtott a Cosa Nostra, amit annyira óhajtott a Keresztapa!

És a vége az lesz a sztorinak, gondolták önök, hogy a nap végén a települési önkormányzatok vezetői még hálásak is lesznek önöknek, hogy megszabadították a településeket egy olyan ballaszttól, amelyet ők már képtelenek tovább kezelni. Tudják, mert az Orbán-kormány a javunkat akarja; kis türelem után ezt el is veszi.

És itt tartunk, merthogy mégiscsak maradtak olyan önkormányzatok ebben a rendszerben, amelyek ezt egyszerűen nem adták oda, megmakacsolták magukat. De ha már megbeszéltük, hogy ez hogy is történt az elmúlt években, azért beszéljünk arról, hogy vajon ez miért történik. Miért kell önöknek ennyire ez a víziközművagyon, amit, hozzá kell hogy tegyem, valóban a csőd szélén álló cégektől és önkormányzatoktól vesznek át, és valóban, maga a közműhálózat hihetetlenül romos állapotban van; az egy másik kérdés, hogy nyilvánvaló módon önök miatt.

Hát, akkor beszéljük már meg, hogy miért is történik ez, hogy önök ezt miért erőltetik ennyire: talán azért, hogy önök megvédjék az egyik legnagyobb értékünket, a vizet, és vele persze a pokoli drága közművagyont? Ez lenne a cél? Á, dehogy! Hát, önök tudják nagyon jól, hogy nem ez. Az, amit önök csinálnak, az valójában nem egy védőernyő, sokkal inkább már az önök által jól ismert, mára begyakorolt hatalomtechnikai eszköz. Tudják, amit az előbb is mondtam: a kormány a javunkat akarja  el fogja venni.

Ez, amit csinálnak, egy szimpla kis eszköz az önök kezében arra, hogy az ország eddigi kormányzati szabad rablásának legyen egy olyan köztes, de szükséges állomása, amikor ezt a közművagyont beterelik oda, a kormány alá. És amikor ez a vagyon megvan, akár erőszakkal, akár szép szóval, akár bármilyen kormányzati vagy politikai fondorlattal, akkor majd elkezdődik ennek a magánosítása, ahogy az előző előterjesztésben is láttuk, ahogy ez megtörtént a hulladékgazdálkodás esetében. Hát, valójában ez a végső cél! Önök ezzel nagyon jól tisztában vannak. És itt persze aztán az önök és a nézők fantáziájára bíznám azt, hogy ennek a magánosításnak valójában majd ki lesz a nyertese, de lenne azért egy erős fogadásom, hogy a Cosa Nostrának, a legbelső családnak ehhez a sztorihoz köze lesz, hogy majd kint lesz valahol az, hogy: Mészáros és Mészáros Kft. És ez szinte lényegtelen is a végeredmény tekintetében, hiszen itt az ezermilliárdos közvagyon  persze, majd türelmes várakozás után  ezekbe a magánzsebekbe fog vándorolni.

Az előző hozzászólásomban is mondtam, akkor is fel voltak háborodva, nyilván most is fel lesznek, hogy az, amit önök csinálnak, nyilvánvaló módon nem egy egyedi dolog, ez már egy unos-untalan ismert gyakorlat. Ez megtörtént a bankrendszernél, megtörtént a hulladékgazdálkodás tekintetében, ezt látjuk az összes energetikában, gyakorlatilag onnan vesszük márt a gázt, a vizet, a villanyt és minden egyéb mást is. Hát, ez van, itt tartunk most!

A kormány, önök, az életet jelentő vizet, a vizünket is akarja, természetesen vezetékestül-közműhálózatostul, mert ez így szuper, és ha nem megy szép szóval, hát, szorít egyet a srófon megint. És láttuk, hogy eddig nem ment szép szóval, nem értettek a szóból az önkormányzatok. Még a debreceni önkormányzat sem értett a szép szóból, még a polgármester is, az amúgy szervilis, nagyon hajbókoló pártkatona is azt mondta: nem, azt nem adjuk oda, inkább megpróbáljuk, amennyire csak lehet, az utolsó percig tartani ezt a vagyont, mert ez fontos a városnak.

Hát, látjuk, hogy ez eddig volt. Önök most úgy gondolták egy darabig, hogy jó, akkor legyen így, de most szorítottak egyet a sfóron, most változtatnak egy picit a gépezeten, hogy aki eddig ezt nem tette meg, akkor tegye meg majd ezek után. És, persze, ez az a köztes állomás, amit szeretnének elérni a következő, a végső cél előtt. És hát, nyilvánvaló módon látjuk, hogy ennek a maffiagyakorlatnak a köztes állomása milyen kaotikus helyzetet eredményezett különben a közművagyonnál és az önkormányzati cégeknél.

Nézzük akkor, hogy is volt ez! Volt 2011-ben egy hatályos, 2011. évi törvény, melyet idén májusban módosított az Országgyűlés annak érdekében, hogy a kormány megszerezze az önkormányzatoktól a közművagyont. Emellett október 31-én jelent meg a Magyar Közlönyben a víziközmű-szolgáltató társaságok működésének biztosításával kapcsolatban a veszélyhelyzet időszakában alkalmazandó egyes szabályokról szóló kormányrendelet, mely a törvény egyes rendelkezéseinek veszélyhelyzetre tekintettel történő eltérő alkalmazását rendeli a közművagyon megszerzésének gyorsítása és egyszerűsítése érdekében. Milyen jól hangzik, ugye?!

Mivel azonban az önkormányzatok többsége, ahogy az előbb is mondtam, vonakodott attól, hogy ingyen  ami azért mégiscsak nonszensz amúgy  az államnak adja a közműveit, ezért itt van most az újabb módosítás, az újabb sróf ezen a gépen, amely a kormányrendeletben foglaltakat most gyakorlatilag átvezeti egy törvényjavaslatba. Tudják, ez az, amiről az előbb beszéltem: ez a tipikus keresztapai módszer, a szelíd erőszak; ez még a szelíd erőszak. Ebben kimondják, hogy a közös ellátásért felelősséggel érintett víziközműrendszerek esetében az állam részére történő átruházáshoz elegendő az ellátásért felelős önkormányzatok egyszerű többségi döntése.

Ezen módosítás lehetőséget biztosít az állam részére történő átruházásra azoknak az önkormányzatoknak, amelyek élni kívánnak majd a lehetőséggel. Azon önkormányzatok viszont, amelyek nem kívánnak részt venni az integrációs programban, elvileg megtarthatják a tulajdonrészüket. És, ugye, ez a vegyes rendszer, amit itt láttunk, ez az, ami fáj önöknek.

Nyilván, ha már államosítanak  bár önök, látom, nem szeretik ezt a szót, de valójában ez történik , akkor, azért valljuk be, elegánsabb lenne az egyszerű többség helyett a minősített többséget megkövetelni, hiszen egy borzasztó nagy horderejű és a lakosságot is érintő döntésről van szó.

(15.40)

Na de hát az önök kormánya esetében hol beszélhetünk eleganciáról?! Hát, elegáns volt itt bármilyen eddig meghozott döntés? Hát, sehol! Ez egy pállott, fokhagymaszagú, bokacsattogtatós, urambátyám világ, ez a világ, amit önök építettek ide a mi nyakunkra, és hiába a sok magánjacht, a repülőgép és a Gucci, ez a rendszer olyan-amilyen, ez nem lesz jobb és szebb.

És hát, látjuk, hogy rendelkezik a módosítás arról is, hogy a működési engedélyek kiadhatók lennének a vagyonértékelések hiányában akkor is, ha engedély módosítására az ellátásért felelős személyében beállt változás miatt kerül sor, és a korábbi ellátásért felelős vagyonértékelés elkészítéséről nem gondoskodott.

Tehát valójában az, amit itt látunk, egyrészt erről szól, de van még egy nagyon fontos, az egész országot érintő része is ennek a történetnek, és ez nem más, ami itt többször is elhangzott akár a Fidesz vezérszónoka szájából is, akár a kormány előterjesztésében is, hogy egyszerűen úgy döntenek, hogy lesznek olyan adatok, amelyeket nem kívánnak megosztani a közvéleménnyel, és nyilvánvaló módon ez összefügg azzal az őrülettel, amit ma úgy hívunk, hogy akkugyárépítés.

Nyilvánvaló módon én debreceniként látom azt, hogy itt miről van szó. Látom azt, hogy egyszerűen a jelenleg előttünk fekvő papírhalmaznak az is a jelentősége, hogy valójában rátegyék a kezüket arra a közművagyonra, a legértékesebb kincsünkre, a vízre, amit aztán majd az akkugyáraknak fognak odaadni méretlenül és számolatlanul, és sikerül azt elérniük ezzel a törvényjavaslattal, hogy ezentúl még csak ne is kelljen arról beszámolni, hogy a legértékesebb kincsünk, a víz hogy tűnik el ezekben a jövőnket mérgező, tönkretevő, a környékünket sivataggá tevő kínai akkumulátorgyárakban.

És hát, félő az, hogy ennek a sztorinak az lesz a vége, hogy például Debrecen és környéke teljesen elsivatagosodik. Hogy egy picit ezt alátámasszam, 2001. júliusi hozzászólásból idéznék  ismerős lesz önöknek a név , dr. Fónagy János akkori közlekedési és vízügyi miniszter mondta: „Debrecen az ivóvízellátás tekintetében valóban sajátos helyzetben van, hiszen ilyen irányú igényét két forrásból, a felszín alatti kutakból és a felszíni vízbázisból elégítjük ki. A felszín alatti vízkészletek felhasználása korlátozott, mivel a túlzott vízkiemelés tartós réteg- és talajvízszint-süllyedést okoz, éppen ezért Debrecen esetében ez hatalmas probléma.” Itt tartunk.

Amit önök csinálnak, ez nem más, mint Magyarország lakosai ellen elkövetett bűncselekmény. Köszönöm szépen.