Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterhelyettes úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Párbeszéd-képviselőcsoportból Tordai Bence képviselő úr következik napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, öné a szó.

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Manapság Magyarországon nagyon sokan gondolkoznak azon, hogy mi az, ami megkülönbözteti a fideszes hatalomgyakorlókat a tisztességes, jó szándékú emberektől, avagy feltehetjük máshogy is a kérdést: hogyan következik egyenesen a rezsim természetéből, hogy karhatalmi erővel bántalmaznak gyermekeket a Karmelita kolostor előtt. Ehhez kicsit mélyebbre kell néznünk.

A politikának alapvetően két modellje van. Az egyik a normális politika, amit mi, zöldek is képviselünk a Párbeszédben (Derültség a kormánypárti sorokban.), ami megfogalmaz egy víziót, kijelöli a hozzá tartozó célokat helyi, nemzeti és nemzetek feletti, akár globális szinten is, és aztán ezeket a célokat próbálja elérni és megvalósítani, leküzdeni az útjába eső akadályokat és sokszor legyőzni önmagát is.

Egyébként a Fidesz is valami hasonlót próbált 2002 előtt, amikor még a polgári Magyarországért dolgoztak állítólag, és ezt csinálja minden tisztességes politikus manapság is. Ezért volt teljesen önazonos, amikor most hétvégén a Párbeszéd-Zöldek csapata körbefutotta a Balatont. A hosszútávfutás klasszikusan ilyen: kitűzünk egy nagyon komoly célt, egymást segítve végigmegyünk az úton, és egyébként közben jótékony célra (Rétvári Bence: Az első teljesítménye a Párbeszédnek tíz év alatt!), a Fényhozók Alapítványnak gyűjtöttünk sok támogatást. Még most is lehet támogatni őket a parbeszed.hu oldalon keresztül. Ez a politika normális modellje, és ez a legjobb párhuzam vagy analógia rá.

A másik a fideszes modell, ami a folyamatos harcról és nem önmagunk, hanem a másik legyőzéséről szól. Ha meg akarjuk érteni, akkor egyrészt Orbán Viktor személyes természetéhez kell fordulnunk, akiről legendás, hogy a focipályán is, hogy egy újabb sporthasonlatot hozzak, elsősorban a győzelemre és nem a szép, fairplay játékra ment, inkább ment lábra, mint labdára. Vagy ahogy a felesége egyik interjújából megtudtuk: amikor egy síháziversenyen legyőzte a felesége, akkor utólag megváltoztatta a szabályokat, külön lett férfi és női kategória, hogy véletlenül se vesztesként kerüljön ki abból a teljesen jelentéktelen kis versengésből.

Tudjuk, hogy Orbán Viktor nem szeret veszíteni, nem képes veszíteni (Rétvári Bence: Ez egy politikustól nem baj azért.), és mindent alárendel a győzelemnek, a szabályokat is átírja akár menet közben, akár utólag is. Erről szólt a választási törvény átírása is, pontosan ebből a pitiánerségből.

De ennek van egy politikai, filozófiai megalapozása is, amit személyesen volt szerencsém meghallgatni Lánczi Andrástól, aki a maguk egyik fő ideológusa, és ő citálta Carl Schmittet, ezt a később nácivá váló, nagy hatású jogelméleti és politikatudóst, aki azt mondta, hogy a politika leglényege nem célok elérése, hanem a mi és az ők meghatározása, az ellenséggel szembeni harc, amelynek a végső formája a háború, ahol pedig minden megengedett. (Rétvári Bence: Mondja a háborúpárti képviselő.) Ezt a Carl Schmitt-i modellt vette át a Fidesz, Orbán Viktor Fidesz-elnök és a Carl Schmitt-i politikai filozófia együtt határozzák meg a rezsim politikáját. Innentől kezdve ezt a szélsőjobboldali elvbarátságot is sokkal jobban lehet érteni.

Ebből következik, hogy a Mi Hazánk a Fidesz stratégiai szövetségese ott a szélsőjobboldalon. (Rétvári Bence: A Jobbikra is ezt mondtátok!) Ebből következik, hogy szabadon engedték azt a szélsőjobbos terroristát, Budaházy Györgyöt, aki Molotov-koktélokkal és lőfegyverekkel hajtott végre terrorista támadásokat Magyarországon, maguk ezt szabadon engedték, míg egy ártatlan embert pedig bebörtönöztek, mert ő állítólagosan antifasiszta. Állítólagosan a Fidesz is antifasiszta, ehhez képest ’45 után minden tisztességes európai politikai erő az kell hogy legyen. (Rétvári Bence: Meg van antikommunista is!) Ehhez képest maguk antifasiszták, és egy nem létező mozgalom ellen küzdenek hazugságokkal.

Ennek köszönhető az is, hogy a hétvégén vígan tartotta itt a nagyrendezvényét az európai szélsőjobboldal European Fight Night címszóval, megint csak küzdőcsoportok és szélsőjobb, és a Fidesz ezt hagyta, ellenük nem vetette be a karhatalmi erőket. (Közbeszólás a Mi Hazánk soraiból.) Aki ellen bevetette a karhatalmi erőket, azok a diákok, azok a tizenéves gyerekek, akik elmondták, hogy nem kellene tönkretenniük a közoktatást. Ők erre a karhatalomtól könnygázt kaptak és tonfát kaptak, gumibotot.

Szóval, innen kezdve lehet megérteni a Fidesz tényleges politikáját, annak a rezsimnek a szélsőjobboldalra kacsingató természetét, amely magyarázza a gyerekek elleni karhatalmi fellépést. (Rétvári Bence: Te kacsingatsz a Jobbikra!) Nagyon fontos, hogy mindazok, akik eddig a Fideszt szavazatukkal támogatták, megértsék, hogy miről szól a Fidesz-rezsim politikája, miről szól ez a folyamatos ellenségkeresés, miről szól ez a „mi” és „ők” meghatározás, hogy aztán az „ők” oldalra sorolt, adott esetben diákokkal szemben már ne legyenek szabályok, hogy velünk szemben, tisztességes magyar emberekkel szemben úgy érezzék, hogy bármit meg lehet tenni. Ehhez adják a támogatásukat, és ezt a támogatást kell visszavonniuk a rezsimtől. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Párbeszéd és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az elhangzott napirend előtti felszólalásra a kormány részéről Dömötör Csaba miniszterhelyettes, államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr!

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Engedje meg, hogy röviden válaszoljak képviselő úr szerteágazó felszólalására, először is arra, amiben egyetértünk. A Balatont körbefutni egy komoly teljesítmény, akárhány fős is volt a csapat. Szeretnék gratulálni ehhez a teljesítményhez, akármilyen idővel teljesítették is, ez önmagában nagy dolog. Nem szeretném elcinikuskodni az egészet azzal, hogy azt mondom, hogy ez a Párbeszéd első önálló teljesítménye, mert ha választásokról van szó, akkor rendre mások választási listájára kéredzkednek fel.

Ami az erőszakosságot illeti, bármilyen tüntetésről van szó Magyarországon, szerintem kettő dolgot érdemes tisztázni. Az első az, hogy ebben az országban mindenki szabadon elmondhatja a véleményét, akár egyetértünk vele, akár nem értünk vele egyet. Nem volt ez mindig így. Nem volt ez mindig így! Most nem is a ’90 előtti, a rendszerváltás előtti időszakra gondolok, hanem arra az időszakra, amikor tüntetések voltak Magyarországon és békés megmozdulások, mondjuk, 2006-ban, és az akkor békésen véleményt formálók azzal néztek szembe, hogy rájuk is lőhetnek. Az itt ülők közül számosan részt vettek akkor egy nemzeti megemlékezésen, tüntetésen is, és azzal nézhettek szembe, hogy akár kilőhetik a szemüket. Van olyan képviselőtársunk, aki egyébként véres arccal hagyta el akkor a tüntetést, illetve a megemlékezést. Akkor az volt erre a válasz, hogy a felelősöket még ki is tüntették.

Ha ön azt mondaná erre, hogy ehhez önnek semmi köze, akkor hadd emlékeztessem már arra, hogy ugyanezekkel, akik ezért felelősek, önök közös választási listán indultak. (Rétvári Bence: Így van!) Ha majd az erőszakosság ügyében egyetlenegy alkalommal is számonkéri a baloldal igazi vezetőjét, akkor gondoljuk majd azt, hogy a fellépésük hiteles.

Ami a szélsőjobboldali, a radikális mozgalmakat illeti, most abba nem szeretnék belemenni, hogy önök az újonnan erősödő szélsőbaloldali mozgalmaknak milyen támogatást adnak, mert beszélhetnénk erről is, de beszéljünk csak a szélsőjobbról.

(11.20)

Ugyanezeket a mondatokat hallottuk pár évvel ezelőtt, amikor éppen a Jobbikról volt szó. Ugyanezeket a mondatokat. Hogy a szélsőségesség veszélyes, hogy fel kell ellenük lépni. Eltelt egy kis idő, és mi történt: összefogtak velük, tisztelt képviselő úr. És ha azt mondaná, hogy az egy teljesen más Jobbik volt, akkor hadd emlékeztessem már arra önt, hogy az a Jobbik-elnök, aki most elnök, pár évvel ezelőtt arról beszélt, hogy hogyan kellene zsidó honfitársainkat összeírni, mert ők nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, s egyébként az izraeli állampolgárok is nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Ez nem egy egykorvolt elnök, ez a Jobbik jelenlegi elnöke. Hol vannak a felszólalások, tisztelt képviselő úr? Önök tömött sorokban tüntettek itt a Kossuth téren az ilyen megmozdulások után. Most meg síri csend. Közös választási listán szerepeltek velük, és egy mondatuk nincs. Ennyit az ilyen típusú felszólalások hitelességéről.

Arra a vádra, állításra, véleményre, hogy a magyar miniszterelnök győzni szeretne: igen, ezt meg tudom erősíteni. Orbán Viktor miniszterelnök győzni szeretne, és szeretné, ha Magyarország ennek az időszaknak a győztese lenne. Ez nem titok. Azt látjuk, hogy az önök politikai iránytűjén valami teljesen más szerepel. Ezt tudomásul vesszük, de ettől még nem tetszik.

Most akkor érdemes feltenni a kérdést, hogy a győzelem vagy a győztesnek lenni mit jelenthet a mostani időszakban, akár a háború előtti, akár a háborún túli időszakban. Jelenti például azt, hogy stabil legyen a gazdasági növekedés. Ezt az elmúlt években azért fel tudtuk mutatni, és az a törekvésünk, hogy ezután is így legyen, még a háborús időszakban is. Jelenti azt, hogy a családok minden támogatást megkapjanak. Ezért bővültek az elmúlt időszakban a családtámogatási rendszerek. Jelenti azt, hogy a legidősebb korosztály, amely évtizedeken keresztül hátán cipelte ezt az országot, támogatást kapjon. Ezért építettük vissza a 13. havi nyugdíjat, azt, amit önök elvettek. S ezért van nyugdíjprémium és nyugdíj-kiegészítés is. Jelenti azt, hogy a magyar tulajdon megerősödjön Magyarországon, ne tékozló privatizációk legyenek, hanem a nemzeti tulajdon erősödjön. Itt is komoly eredményeket sikerült elérni, például a bankszektorban, az építőiparban, még a kiskereskedelmet is említhetném, és annak is örülhetünk  lehet, hogy önök nem értenek velünk egyet , hogy a magyar médiában sem a külföldi tulajdon a meghatározó. De még egyet jelent ez a törekvés, azt, hogy legyen végre vége ennek a háborúnak. Akkor lehet Magyarország győztese az előttünk álló időszaknak, ha nem a háborúba megyünk bele, hanem a békébe, és utána vissza a tartós gyarapodás időszakába. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   2-4   5-8   9-12      Ülésnap adatai