Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Hát, ismét eljött a főispánok kora. Lépést kell tartani a változásokkal, tisztelt Ház, így felszólalásomat én is ennek megfelelően teszem meg.

(14.00)

Olim lingua officialis dietae Regni Hungariae per saecula lingua Latina fuit. Et nunc iterum tempus supremorum comitium venit! Loquere lingua Latina iterum necesse et modernum est! (A Jobbik frakciójának képviselői távoznak az ülésteremből.  Rétvári Bence a jobbikos képviselők felé mutatva: Erre kivonulnak!)

A Magyar Királyság Országgyűlésének hivatalos nyelve a latin volt  ezt csak azért mondom, akik még középfokon vannak, majd ők is lépést tartanak az idővel, és eljutnak egy felsőfokra.

És most ismét elérkezett a főispánok kora, latinul beszélni ismét szükséges és modern dolog, tisztelt képviselőtársak! De nem kellene itt megállni! Olyan széles az új feudalizmusba vezető út, annyi lehetőség nyílik még! Itt van például a motiváció kérdése. Az új főispánok és vármegyei tisztségviselők munkájának elismeréseként már most új díjat kellene létrehozni. Petőfi Sándor nagyszerű költőnknek épp idén ünnepeljük 200. születésnapját, érdemes hozzá fordulni, és létrehozni a Pató Pál-díjat. Latinul: praemium de Paolo de Pato nominatum.

De itt van a Nemzeti alaptanterv, az oktató-nevelő tevékenység fundamentuma. De mit is beszélek én, hogy Nemzeti alaptanterv?! Sokkal modernebb lenne így hívni: norma fundamentalis studiorum nationalis.

Itt szerepel egy olyan ügy, amelynek újraértelmezése, tisztelt képviselők, a főispánok korában nagyon is időszerű. Az esetet egy bizonyos Michaelis Figulus, régiesen Fazekas Mihály jegyezte le. Az állattartással is kapcsolatos vagyonjogi problémát felvető ügy  házi ludak birtoklása, anser domestica  dominus illustrissimus de Döbrögh, vulgo Döbrögi uram versus Lúdas Mátyás, vulgo Lúdas Matyi jobbágyi származású állampolgár között bontakozott ki. Ennek megítélése az elmúlt korszakokban igencsak helytelen volt, és most az újjászervezett, modern közigazgatás és tanügyi igazgatás feladata legyen a helyretétel. Ez azért is szükséges, mert eddig hosszú-hosszú időn keresztül kettős mércével mértek, akárcsak Brüsszel  de hogy is beszélek, helyesen modulus Bruxelliensis bipolaris , ugyanis nem vették figyelembe a két fél, Döbrögi uram és Lúdas Mátyás között eleve létezett testtömegkülönbséget, ami például futásnál vagy egy adott pont elérésénél jogtalan előnyhöz juttatta a megnevezett Lúdas Mátyást. Ennek fényében kell az új, területileg illetékes ispánnak a kérdést új és helyes megvilágításba helyezni.

Most azt hihetnék, hogy viccelődöm. De tudják, mi a legszörnyűbb? Az, hogy teljesen komolyan beszélek. Teljesen komolyan beszélek! Így aztán rogo dominum ministrum seu secretarium rei publicae in more aetatis novae similiter in lingua Latina responsum dare. Arra kérem miniszter, illetve államtitkár urat, hogy az új korszak rendjének megfelelően latinul reagáljon. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.  Font Sándor: Még a Nemzetiben van egy hely!)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Ön mint volt alelnök, pontosan tudja, hogy az ön házszabályszerűnek nem mondható hozzászólása nem torkollhat egy olyan felszólításba, hogy bárki itt latinul beszéljen, mert házszabály szerint ez nem lehetséges.

Mindazonáltal én végighallgattam az ön lenyűgöző műveltségéről tanúbizonyságot tevő hozzászólását  hogy az az ön volt elnöki minőségéhez méltó volte, azt majd ön eldönti, ha kicsit gondolkodik azon, amit itt performanszként előadott. (Szabó Szabolcs: Szavazzunk!) Sajnálom, ha komolyan gondolta mindazt, amit elmondott. Én egyébként a mondandójából nem tudtam kiértelmezni semmit sem (Taps és derültség a kormánypárti padsorokban.), de remélem, aki majd válaszolni fog a kormány részéről, az meg fogja ezt tenni. (Jelzésre:) Rétvári Bence következik.

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Amikor liberális képviselők kerülnek be a parlamentbe, akkor tőlük azért megszokta itt az Országgyűlés, ha nem is veszi jó néven, de megszokta, hogy viccet próbálnak csinálni a magyar történelemből, a magyar közjogi hagyományokból, ezen próbálják nevettetni akár a parlamentben ülőket, akár a közvetítést kísérőket. Mert nekik a magyar történelem egy vicc vagy nem komoly, legalábbis így mondom. Ők a semmiből jöttek, és a semmibe tartanak, ezért liberálisok.

Mi nemzeti, keresztény, konzervatív gondolkodású emberek (Derültség az ellenzék soraiban.) viszont úgy érezzük, hogy van egy gyökerünk, ez a nemzetünk 1100 éves történelme; és mi ezen a talapzaton állunk, és így képzeljük el a jövőnket, és ennek nagyon fontos része a nemzeti gyökerünk. (Szabó Szabolcs: Kezdesz humoros lenni! Fejlődsz!) De tudjuk, hogy vannak olyan liberálisok, akiknek ez nem jelent semmit. Ezért mi nem ítéljük el őket, csak elmondjuk, hogy mi másként gondolkozunk, mint ők. A liberálisok nem így állnak hozzá, ők be is akarják tiltani azt a gondolkodásmódot, amit mi képviselünk, a különböző PC- és genderelméletek jegyében ezért tiltják be egyes országokban azt, hogy valaki úgy beszéljen, mint mi férfiakról és nőkről, és még folytathatnám a sort.

Tehát ezt a liberálisoktól megtapasztaltuk az elmúlt években (Gelencsér Ferenc: A Liberális Internacionálé tagja voltatok!), az ön részéről nem, ezért csalódás nekem az ön felszólalása. A latin részei nyilván briliánsak, tehát azzal vitatkozni nem is tudnék és nem is akarnék, egy-két római jogi regula nekem latintudásként osztályrészem, de jogi kérdéseket nem pedzegetett most. De azért mégiscsak ön a baloldalnak olyan szuverén gondolkodója volt, aki nagyon jól ismerte a magyar történelmet, és nem viccelődött rajta, hanem ezekből a gyökerekből táplálkozott. És mi úgy éreztük, hogy a mi gyökereink és az ön gyökerei személyesen valahol összeérnek, ugyanabból a táptalajból, ezért önnel jobban megtaláljuk a közös hangot, tisztelt képviselő úr. Ezért volt kicsit csalódás az, hogy abból, hogy főispánok vannak Magyarországon, viccet csinálnak, mert tudja, legutoljára az ötvenes években a Magyar Dolgozók Pártjának a képviselői csináltak viccet abból, hogy főispán; először elfoglalták ezeket a pozíciókat, majd amikor létrehozták a tanácsi rendszert, akkor ezeket átnevezték, a vármegyét megyének meg tanácselnöknek a főispánt.

Tudja, a zsupánságok meg az ispánok nagyon jól elvannak Horvátországban továbbra is, lehet, hogy Szlovéniában is. Vajdaságnak hívják Lengyelországban az ottani közigazgatási körzeteket, mert ez nekik így hagyomány. És amikor innen nézzük őket, akkor sokszor azt mondjuk, milyen szép hagyomány, hogy ezt így viszik, tovább, és amikor Magyarországon újra főispánnak nevezzük az állam megyei, vármegyei képviselőjét, akkor önök ezen gúnyolódnak.

Mi álljuk ezt a gúnyt, mert Szent István királyunk nevezte el őket ispánnak. Nem egy magyar eredetű szó, valóban, a környező országokban ezt már használták, ha tetszik, így jövevényszó, de ő nevezte el így. Mi büszkék vagyunk Szent Istvánra, mert ha ő nem tette volna azt, amit tett, ha beengedte volna akár Konrád seregeit, akár a bizánciakat, amit kényelmesen megtehetett volna, nem lenne ma itt Magyarország. De magyar közigazgatást épített ki, magyar vezetőkkel, magyar főispánokkal, és ezért áll ezer évvel később is még az országunk. És nem lenne itt sem Országház, és nem latinul és nem magyarul beszélnénk, hanem más nyelven beszélnénk akkor, ha Szent István nem ilyen alapokra helyezte volna az országunkat.

Mi ezért vagyunk ezekre büszkék, mi ezért álljuk ki az önök gúnyát, hiszen ezt tette az SZDSZ 1990-ben, akkor Antall Józsefet gúnyolták ki ebben a teremben. (Arató Gergely: A Fidesz is!) De szerencsére csak gúnyolni tudták, mert az elmúlt harminc évben önök csak gúnyolódni tudnak. Az MSZP előd-előd pártja, a Magyar Dolgozók Pártja még a rendőröket hívta meg az ávósokat hívta a folyosóra, és úgy vezette el azokat, akik nem Rákosi dallama szerint fütyürésztek itt a parlamentben, vagy nem úgy szavaztak.

Nekünk ezt jelenti akár az ispán elnevezés is. Igen, mi büszkék vagyunk rá. Igen, önök gúnyolni fognak minket. Ez a mi osztályrészünk, de úgy gondoljuk, ha 1000-től az 1950-es évekig, 950 évig jó volt, aztán volt egy 70 éves szünet, amikor nem a mi akaratunkból, hanem a minket megszálló szovjetek utasítására a szovjet mintát vették át  szovjet-tanács, és ezért lettek tanácsok és tanácselnökök , és mi visszaálltunk a szovjet megszállás előtti időszakra, és ezért gúnyt kell kiállnunk, akkor ki fogjuk állni, öntől is meg a publicistáktól is meg másoktól is. De mégis, nekünk ebben van az erőnk, hogy összetartunk, és úgy érezzük, hogy amiért mi küzdünk, azért küzdöttek azok, akik ezekre a falakra fel vannak festve, Magyarországért, Magyarország fennmaradásáért. Sosem a gúnyolóknak állítottak utána szobrot, azoknak nincs szobor állítva, akik gúnyolódtak a főispánokon, vagy eltörölték a főispáni pozíciót Magyarországon. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Nektek se lesz!) De kiváló főispánoknak, akik akár az életüket is adták Magyarországért, nekik vannak szobraik.

Nekünk ők a példaképeink. És nem ledönteni akarjuk ezeket a szobrokat, nem ledönteni akarjuk ezeket az idolokat, hanem a mai korban megélni, a mai kor igényei szerint. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Most Hajnal Miklósnak adom meg a szót, a Momentum részéről.

Felszólalások:   14-17   18-21   22-25      Ülésnap adatai