Készült: 2024.05.10.18:47:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

47. ülésnap (2023.02.27.),  121-126. felszólalás
Felszólalás oka Interpelláció megtárgyalása
Felszólalás ideje 9:27


Felszólalások:   115-120   121-126   127      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr az államtitkári választ elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Komáromi Zoltán, a DK képviselője, interpellációt nyújtott be a belügyminiszter úrhoz: „Miért nem gondolkodtak, mielőtt nekiláttak az ügyeleti rendszer és a háziorvosi ellátás szétverésének?” címmel. Komáromi Zoltán képviselő urat illeti a szó.

DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Előrebocsátom, tudom a nekem adott válaszaiból, hogy ön valószínűleg ismét végig fogja sorolni a Fidesz szokásos, unásig ismételt hazugságait, csúsztatásait a magyar egészségügy másfél évtizeddel ezelőtti helyzetéről, pedig akik akkor születtek, már leérettségiztek. De legyen szíves és utána magyarázza el nekem, hogyan sikerült 13 év után az összeomlás szélére sodorniuk a komplett magyar háziorvosi és ügyeleti ellátást.

Március elején, azaz két nap múlva két újabb megyében indul el a háziorvosokra kényszerített ügyeleti rendszer, miközben az Országos Mentőszolgálat főigazgatója nemrég egy interjúban bevallotta, hogy Hajdú-Bihar megyében, ahol elindult már ez a rendszer, a háziorvosok 10-20 százalékával sikerült ügyeleti szerződést kötniük, és az ügyeletek 40 százalékára nincs orvos. Győr-Sopron megyében még ennél is riasztóbb az arány, ott kórházi rezidensekkel indul az ügyeleti program, akikről nem tudni, hogy fel vannake készítve erre a feladatra. Ezekről a számokról beszéljen nekünk államtitkár úr, ne a másfél évtizedes adatokról.

Arról beszéljen inkább, hogy az új ügyeleti rendszerben, amelyben számos településen megszűnik a megszokott ügyeleti telephely, hova fordulhatnak azok az emberek, akik megbetegszenek, de éppen nincs a közelükben háziorvosi rendelés. Mondja el nekünk, hogy melyik településen hány órát kell majd buszozniuk vagy autózniuk, hogy segítséget kapjanak. Mondja el, mert nyomát nem látom a széles körű tájékoztató kampánynak, pedig két nap múlva újabb százezrek kerülnek az új rendszer hatálya alá.

Beszélhetne arról is, hogy csaknem 920 ezer magyar ember él olyan körzetben, ahol nincs háziorvos, és csak helyettesítésekkel tudják megoldani az ellátást. Mondja el azt is, hogy a háziorvosi praxisok mintegy 33 százaléka betöltetlen faluhelyen, s a legutóbbi információk szerint 30 éves kor alatt mindössze 6, viszont 70 éves kor fölött 7 ezer háziorvos praktizál, vagyis szó szerint kihalás fenyegeti a háziorvosi ellátást.

Kérdezem hát államtitkár urat, miért nem építették be a Magyar Orvosi Kamara és más szakmai szervezetek javaslatait a jogszabályba, mielőtt a háziorvosokra kényszerítették az új ügyeleti rendszert.

(18.40)

Miért nem oldották meg először a háziorvosi ellátás problémáit, mielőtt sorkatonaként vezényelnék át őket egy előkészítetlen, összeeszkábált szisztémába? 13 év után miért nem képesek belátni, hogy a szaktudás nem bolsevik trükk, hanem a magyar egészségügy legfontosabb, megőrzendő értéke? Köszönöm a figyelmüket. (Taps a DK soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra Rétvári Bence miniszterhelyettes úr válaszol. Miniszterhelyettes úr, öné a szó.

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön is utalt rá, tisztelt képviselő úr, hogy az új ügyeleti rendszer Hajdú-Bihar vármegyében már közel egy hónapja működik (Zaj.), az új, teljesen új ügyeleti rendszer. Tud ön egyetlenegy olyan esetet is mondani, amikor az új ügyeleti rendszerben valakit nem láttak el? Tud egyetlenegy esetet mondani, amikor valaki nem jutott el az ügyeletre? Tud egyetlenegy esetet is mondani, amikor valakihez nem ment ki az ügyeleti autó? (Varju László: Hogyne tudnánk?!) Tud egyetlenegy esetet is mondani, amikor valaki hívta a 1830-as számot, és ott nem kapott segítséget? Tud egyetlenegy ilyen esetet is mondani? (Varju László: Igen!  Dr. Komáromi Zoltán közbeszól.) A sajtóban, bárhol egyetlenegy olyan eset is előfordult, amikor az új ügyeleti rendszerben valamilyen beteg nem kapta meg azt az ellátást, amire szüksége lett volna? Nincs ilyen, tisztelt képviselő úr, mert önök úgy támadják ezt a rendszert, hogy semmifajta példájuk nincs arra az elmúlt három-négy hétből, hogy Hajdú-Bihar vármegyében bármilyen gond is lenne, de ennek ellenére önök támadják ezt a rendszert.

Ha megnézzük a számokat, amelyeket a mentőszolgálat már többször nyilvánosságra hozott, akkor az látható, hogy az orvosoknak általában óránként kevesebb mint egy beteget kell ellátniuk. Ön azt mondta, hogy milyen tumultus fog kialakulni, milyen várakozások. Tisztelt képviselő úr, miről beszél ön? Ha megnézi az ellátottaknak a számát akár a délutáni, esti időszakban, akár a hétvégi időszakban, azt láthatja, hogy körülbelül óránként maximum egy beteget kell ellátni. Teljesen nyilvánosak a számok, mindenki számára követhetőek, beszámolt róla az Országos Mentőszolgálat, nincsen semmi titok ebben, ez egy működő rendszer, tisztelt képviselő úr, önök mégis ezt kritizálják, és ez ellen hangolják az embereket, ami egy óriási felelőtlenség.

Ez mindenki számára egy sokkal biztosabb rendszer, az új ügyeleti rendszer, hiszen egyrészről nem kell bogarászni a telefonszámokat, hogy nálam mi az ügyeletnek a száma; ha több szám van megadva, abból melyiket hívom; ha felhívom, vajon felveszik-e; ha felveszik, vajon orvossal tudoke beszélni. Ez mind biztosított, hiszen a 1830-as számot kell csak megjegyezni, és azt kell megjegyezni, hogy ha nagy baj van, akkor a 112-t kell hívni, és akkor a mentő jön, hogyha kis baj van, akkor pedig a 1830-at kell felhívni, és ott egy rögzített telefonbeszélgetés indul el ugyanolyan minőségbiztosítási feltételekkel, mint a mentőszolgálatnak a minőségbiztosítása, tehát nem sokféle kis kft.-nek a hol jobb, hol gyengébb minőségű telefonközpontját  voltak ebből jól működőek, de voltak olyanok, amelyek nem működtek jól , hanem országosan egységesen egy telefonszámot; megbeszélik, hogy mi a helyzet, miért van szükség orvosi beavatkozásra; valóban arra vane szükség, hogy kimenjen egy ügyeletes autó, ön is láthatta, a sajtóban megjelent, hogy néz ki az ügyeletes autó, egy sofőr kiviszi az orvost oda, a beteghez, ahol ellátásra van szükség; vagy a beteg be tud menni az ügyeletre, ezt, ugye, este 10-ig megteheti; vagy mentőt kell hívni, mert annyira súlyos a helyzet; vagy nem súlyos a helyzet, és hogyha másnap reggel elmegy a háziorvoshoz, akkor az is elegendő az illetőnek.

Ez egy jól működő rendszer, tisztelt képviselő úr, önök mégis támadják. Semmilyen konkrét példát nem tudott felhozni ön sem, hogy az elmúlt hetekben, mióta ez Hajdú-Bihar vármegyében működik, azóta ezzel mi gondjuk van. Én látom, hogy itt egy politikai nyomásgyakorlásról van szó, és hiába vannak korábbi megállapodások akár az Orvosi Kamarával, akár másokkal, hirtelen az Orvosi Kamarának a véleménye is megváltozik, és ahogy ők fogalmaztak a hétvégi közleményükben, ők csak nyomásgyakorlásra használják azt, hogy a háziorvosokat igyekeznek távol tartani ettől az új ügyeleti rendszertől.

A háziorvosok eddig is ügyeltek, ezután is ügyelnek; eddig kevesebb pénzért ügyeltek, most több pénzért tudnak ügyelni; eddig nekik kellett a telefonálást vagy a térképet, sok minden mást kezelni, ezt most az Országos Mentőszolgálat a lehető legjobb színvonalon, rögzített telefonvonalon, amely intelligensen igyekszik fel is ismerni a hívónak a helyszínét (Zaj.  Az elnök csenget.), hogyha vonalas telefonszámról hív, így igyekszik segíteni.

Tisztelt Képviselő Úr! (Zaj.  Az elnök csenget.) Ön politikai támadást intézett, mert szakmai kifogásokat egyet sem tudott mondani. (Taps és közbeszólás a kormánypártok soraiból: Úgy van!  Arató Gergely közbeszól.  Mozgás.)

(Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben dr. Vinnai Győző váltja fel.)

ELNÖK: Megköszönöm a miniszterhelyettes úr válaszát. Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni, hogy méltó módon tudjon még a képviselő úr reagálni. Képviselő úr, kérdezem, elfogadjae az interpellációra adott választ. Öné a szó. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Igen!)

DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! (Folyamatos zaj.  Az elnök csenget.) Önnel ellentétben én nyolc évig ügyeltem, volt olyan hónap, hogy 15-öt. (Rétvári Bence: Most már csak egyet kell! Látja, milyen egyszerű?!  Derültség a kormánypártok soraiban.) Most már egyet sem kell, mert nyugdíjba mentem. (Derültség a DK soraiban.  Rétvári Bence: Úgy könnyű!) Viszont ha önök válaszoltak volna a múlt hónapban beadott írásbeli kérdésemre, ahol az adatokat kértem, akkor ez az interpelláció valószínűleg meg sem születik. Ön három mondatban leírta az utolsó hónap látványos számait, de abból nem lehet következtetni arra, hogy valóban működike ez az ügyelet.

Én úgy gondolom, hogy nemcsak a magyar orvostársadalmat, hanem a szakdolgozók szakmai szervezeteit is semmibe vették, ugyanis amit önök egyeztetésnek hívtak, azokból semmi nem került be ezekbe a nagyon fontos jogszabályokba. (Rétvári Bence: Bekerült! Bekerült!) Olyan felfordulás van, amit önök már nem fognak tudni eltakarítani. Én úgy gondolom, hogy az orvosokkal és a szakdolgozókkal való konzultáció a megoldás, és az árnyékkormány ezt fogja csinálni. (Az elnök csenget.  Rétvári Bence: Ja! Konzultációkkal gyógyulnak a betegek!  Taps a DK soraiban.)




Felszólalások:   115-120   121-126   127      Ülésnap adatai