Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

PAULIK ANTAL nemzetiségi szószóló: Ďakujem za slovo Pán predseda! Köszönöm a szót, elnök úr. Vážený pán predseda, vážené panie poslankyne, vážení páni poslanci! Vážený pán štátny tajomník!

Ako poverený hovorca vo svojom príhovore oboznámim Vás so stanoviskom Výboru národností Maďarska k návrhu zákona číslo o modifikácii niektorých zákonov súvisiacich s fungovaním teritorálnej správy, katastrom nehnuteľností a regionálnym rozvojom.

Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága által felkért szószóló, felszólalásomban ismertetem önökkel a bizottság véleményét a területi közigazgatás működésével, az ingatlan-nyilvántartással és a területfejlesztéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz kapcsolódóan. A törvényjavaslatot bizottságunk az október 24-ei ülésén vitatta meg, akkor alakította ki a véleményét.

A jogszabálytervezet 31 pontjából bizottságunk véleménye szerint három módosítani javasolt törvény érinti a magyarországi nemzetiségek közösségeit e minőségükben. A 10. pontban szereplő, a kulturális örökség védelméről szóló törvény, a 13. pontban szereplő, az anyakönyvi eljárásról szóló törvény, illetve a 14. pontban a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény módosítása érint bennünket. E három módosítási javaslattal összefüggésben kívánom ismertetni önökkel a nemzetiségi bizottságban megfogalmazott felvetéseket.

A magyarországi nemzetiségek mai identitásának alapja sokkal inkább a kultúra, mintsem a nemzetiségi nyelv mindennapos használata. Éppen ezért kísérjük figyelemmel a kulturális örökség védelméről szóló törvény mindenkori változásait. Ennek köszönhető, hogy mára a törvény teszi világossá, hogy a nemzeti kulturális örökség része a Magyarországon élő valamely nemzetiséghez köthető kulturális örökség is. Ahogyan az is bekerült a hatályos törvény szövegébe, hogy a nemzeti kulturális örökség nemzetiségekhez kötődő elemeinek tájékoztató feliratait, ismertetőit az adott nemzetiség nyelvén is hozzáférhetővé kell tenni.

Az utóbbi évek támogatási rendszerének köszönhetően minden nemzetiség kiépítette kulturális intézményeinek hálózatát. Ezek elhelyezéséhez nagymértékben járult hozzá a kormány, azonban megoldatlan maradt az intézmények folyamatos működtetésének finanszírozása.

Tudjuk, hogy a jelen helyzet nem a központi támogatások emelésének, a kulturális intézmények működtetése finanszírozása bővülésének időszaka. Éppen ezért nem kezdeményeztünk ilyen módosításokat a kulturális örökség védelméről szóló törvényben.

Tisztelt Ház! Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi törvény mindenkori hatályos rendelkezései kiemelt fontosságúak a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak érvényesülése szempontjából. Úgy gondoljuk, hogy a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény mellett e jogszabály a születéstől kezdve meghatározza azt, milyen formában és milyen mélységig érvényesülhetnek a nemzetiséghez tartozók egyéni alapvető jogai.

Mint tudjuk, az Alaptörvény államalkotó tényezőként, a politikai közösség részeként ismeri el a hazai nemzetiségi közösségeket. A hazai jogrendben az Alaptörvény jelöli ki a nemzetiségi jogok kereteinek legmagasabb szintjét. Ez tartalmazza egyebek mellett: a Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz.

Az Alaptörvényben kialakított kereteket a nemzetiségek jogairól szóló sarkalatos törvény tölti ki. A jogszabály 16. §-a az anyanyelvű névhasználathoz fűződő jogokat a következők szerint összegzi: a nemzetiséghez tartozó személynek joga, hogy anyanyelvén használja a családi és utónevét, és joga van családi és utónevének hivatalos elismeréséhez. A nemzetiséghez tartozó személynek joga van saját és gyermeke utónevének saját nemzetiségének megfelelő megválasztásához és nemzetisége nyelvének szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez. Kérésre a személyazonosító igazolvány a nemzetiséghez tartozó személy nevét  az anyakönyvi bejegyzésben foglaltnak megfelelően  nemzetisége nyelvén is tartalmazza. Jogszabály lehetővé teheti, hogy más hatósági igazolvány a nemzetiséghez tartozó személy nevét  az anyakönyvi bejegyzésben foglaltnak megfelelően  nemzetisége nyelvén is tartalmazza.

Ahogyan az idézetből kitűnik, az anyanyelvű névhasználat jogának gyakorlati megvalósulását a mindennapokban a nemzetiségi törvény az anyakönyvi bejegyzéshez, azaz az anyakönyvi törvényben pontosított rendelkezések tartalmával összefüggésben határozza meg. Éppen ezért tekintjük, ahogyan azt már említettem, az anyakönyvi törvényt jogaink érvényesítése szempontjából kulcsfontosságúnak.

Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény a nemzetiségi névhasználati jogot a következő módon szabályozza. A nemzetiséghez tartozó személy kérheti a gyermek családi nevének a nemzetiségi nyelv szabályainak megfelelő anyakönyvezését, és gyermekének az adott nemzetiségnek megfelelő utónevet adhat; kérheti az anyakönyvezett utóneve helyett az annak megfelelő nemzetiségi utónév bejegyzését; kérheti az anyakönyvezett családi neve helyett az adott nemzetiségi nyelv szabályai szerint képzett családi név bejegyzését, és kérheti, hogy a családi és utónevét, illetve a gyermek családi és utónevét az adott nemzetiségi nyelven is bejegyezzék.

Mint már az korábban elhangzott, a nemzetiségek jogairól szóló törvény a személyazonosításra alkalmas dokumentumokon az anyakönyvi nyilvántartásban szereplő név feltüntetését teszi lehetővé. Éppen ezért fontos, hogy az anyakönyvi nyilvántartás milyen nyelven tartalmazza az újszülött nemzetiségi gyerekek, majd később a nemzetiséghez tartozó felnőttek személyneveit.

A nemzetiségi nyelvű utónevek használatának alapjául a 2004-ben megjelent és akkor minden anyakönyv vezetésére jogosult szervhez eljuttatott nemzetiségi utónévjegyzék szolgál. Ennek hozzáférhetősége azonban nem biztosítja azt, hogy a nemzetiséghez tartozó szülők kérésére a nemzetiségüknek megfelelő nyelvű anyakönyvi bejegyzések lehetővé váljanak.

(14.40)

Több esetről is tudunk, amikor a helyi anyakönyvvezető a nemzetiségi keresztnevet hibásan vagy nem az adott nemzetiség nyelvének szabályai szerint jegyezte be, és csak hosszas utánjárást követően tudta érvényesíteni jogait az érintett szülő.

2014-et követően a korábbi papíralapú anyakönyvezés mellett megjelent az elektronikus anyakönyvi nyilvántartás. Az akkor hatályba lépő rendelkezések értelmében a korábbi papíralapú jegyzőkönyvekben szereplő nevek feltöltésre kerültek az elektronikus rendszerbe. Így a későbbiek folyamán az elektronikus rendszer bejegyzései alapján kiállított személyi okmányokban nem okozhatott volna gondot az anyakönyvekben szereplő nemzetiségi nevek feltüntetése.

A jogszabályi háttér itt is adott és megfelelő, ám a napi gyakorlatban tapasztaltunk olyat, hogy tekintettel arra, hogy például a nemzetiséghez tartozó személy nevének nemzetiségi nyelvű változatát nem születésekor, hanem a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi törvény hatálybalépését követően kérte bejegyezni az anyakönyvbe, amiről a megfelelő anyakönyvi kivonatot meg is kapta; a nemzetiségi nyelvű névváltozat azonban nem jelent meg az elektronikus rendszerben, így az érintett részére kétnyelvű személyi okmány kiállítása nem volt lehetséges.

Az elmúlt évek során nem egy esetben találkoztunk azzal a gyakorlattal, amely annak ellenére, hogy az idézett joganyag részletesen és pontosan tartalmazza azokat a jogokat, amelyeknek megfelelve mind az anyakönyvben, mind pedig az annak alapján kiállított dokumentumokban szerepelhet a nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárok neve magyarul, anyanyelvén, annak írásmódjával, illetve magyarul és nemzetiségi nyelven, ez utóbbi változat jelenleg a leggyakoribb, bár ennek elérése sem mindig egyszerű.

Éppen ezért, bár a törvényi hátteret mára sikerült úgy kialakítani, hogy a nemzetiségek szempontjából oly fontos névhasználati jogok érvényesülése előtt ne legyen akadály, az érintett anyakönyvvezetői, illetve okmányirodákban dolgozó köztisztviselői tagkör képzése már akut kérdéssé vált. Bizottságunk a jövőben ennek is kiemelt figyelmet kíván szentelni.

Tisztelt Ház! A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény módosításával kapcsolatban lényegesen kevesebb észrevétel hangzott el bizottságunkban. A most módosuló szöveg kapcsán azonban fontosnak tartjuk, hogy elhangozzon az általános vitában a nemzetiségi törvénynek egy szintén az önkormányzati ülések jegyzőkönyvére vonatkozó rendelkezése. E törvény 5. § (5) bekezdése értelmében azokon a településeken, ahol egy nemzetiségnek a legutóbbi népszámlálás során regisztrált aránya elérte a 20 százalékot, az érintett települési nemzetiségi önkormányzat kérésére a képviselő-testület köteles jegyzőkönyveit és határozatait a magyar mellett az adott nemzetiség nyelvén is vezetni, szövegezni. Itt azonban szembesülünk azzal a jelenséggel, hogy bár a nemzetiségi törvény idézett pontját követően azt is tartalmazza, hogy ugyanezen települési körben a helyi közigazgatási állások betöltése során azonos szakmai feltételek megléte esetén előnyben kell részesíteni a nemzetiségi nyelvet beszélő pályázókat, ez a rendelkezés ismereteink szerint csak igen csekély számú esetben valósul meg.

Itt is szembesülünk azzal, amit az anyanyelvi törvény módosítása kapcsán részletesen összefoglaltam, hogy a nemzetiségi anyanyelvi jogok érvényesülése útjában a leggyakrabban a gyakorlatban dolgozók nem megfelelő felkészültsége, felkészítése áll. Úgy gondolom, ez igen komoly kihívás számunkra ahhoz, hogy a jövőben a legmagasabb szinten is foglalkozzunk e kérdéskörrel.

Tisztelt Ház! Összefoglalva: a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága a részletes vita előtt áttekintette a T/1617. számú előterjesztést, és az elhangzott észrevételekkel annak elfogadását javasolja a tisztelt Háznak. Ďakujem Vám za pozornosť! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)