Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZEBERÉNYI GYULA TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A rendszerváltáskor volt egy bonmot, amely szerint Lengyelországban kilenc év, Magyarországon kilenc hónap alatt zajlott le a rendszer agóniája; ez Csehszlovákiában, akkor még volt ilyen ország, kilenc hét, az NDK-ban kilenc nap, ilyen ország is volt, Bulgáriában kilenc óra, Romániában pedig kilenc perc.

Gondolhatnák képviselőtársaim, hogy semmi köze a napirendhez, és ezzel csatlakozom az ellenzéki felszólalókhoz, de nem egészen így van. Keresztes László Lóránt képviselő úr az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát említette, és eszembe jutott erről az az eset, Romániában történt meg, hogy az a kilenc perc, amíg megtörtént a rendszerváltás, és nagyon sok helyen, egy székely városban is betörtek a rendőrség épületébe, azt felgyújtották, ahogy ott azon a környéken általában szokás volt a konfliktusokat rendezni, és megszerezték az ügynökaktákat, megszerezték a besúgók nevét; nem hozták egyből nyilvánosságra, hanem valaki azzal szórakozott, hogy minden éjszaka egy-egy nevet felírt a kisváros főterén lévő táblára, úgyhogy reggel mentek érdeklődéssel az emberek, és nézték, hogy milyen nevek vannak ott. Sőt, egy idő után már nem is ez volt az érdekes, hanem az, hogy ki az, aki reggel törlőronggyal ott sétál a kisváros főterén, és próbálja eltüntetni a nyomokat.

Na most, egy olyan rendszerváltáskor, ahol kilenc perc alatt zajlik le, ezt meg lehet csinálni, de egy olyan helyen, ahol kilenc hónap alatt, ott nem, ugyanis az állambiztonságnak bőven volt ideje nemcsak eltüntetni aktákat, hanem olyan hamis aktákat is behelyezni, amivel olyan embereket hozott gyanúba, akiknek semmi köze nem volt az állambiztonsághoz. Ráadásul ezekből az aktákból leginkább azok derültek ki, akik a rendszernek valamilyen formában besúgói voltak, és nem derült ki az, hogy ezt kényszerből tették vagy pedig pénzért vagy más okból, esetleg zsarolták őket, és éppen azok nem derültek ki, akik ezt az egész rendszert működtették. Tehát erős a gyanú arra, hogy a kilenc hónap bőven elég volt a kommunista rendszernek arra, hogy meghamisítsa ezeket az aktákat.

(A jegyzői székben Berki Sándort Hiszékeny Dezső váltja fel.)

És lehet, hogy igaza van Keresztes László Lóránt képviselőtársamnak, hogy ezt valamilyen módszerrel ki lehet kutatni, ki lehet deríteni, hogy talán az az ember, akit hírbe hozunk, és az egész sajtóban körbejár a neve, hogy ő besúgó volt, talán mégsem, és esetleg három, négy, öt év múlva majd megjelenik egy mínuszos hír, mondjuk, a Népszavában, hogy tévedés volt, mégsem volt besúgója az állambiztonságnak, de ez neki sajnos nagyon sovány vigasz lesz. Nagyjából úgy járhat, mint Lázár János járt azzal a bizonyos megjegyzésével, ami nyilvánvalóan képviselőkre, politikusokra vonatkozott, hogy mindenki annyit ér, amennyije van, ennek ellenére azóta is, bírósági ítélet ellenére mindig hivatkoznak rá, mintha ezt egyszerű szegényemberekre mondta volna.

Nemcsak ezt szerettem volna megjegyezni ezzel a felszólalással kapcsolatosan, hanem a belgrádi vasútvonal is szóba került ennél a napirendnél. Nem lehet elmenni a mellett a tény mellett, hogy Ázsia, elsősorban Kína olyan fejlődésen ment keresztül az elmúlt harminc év során, hogy már nem lehet azt állítani, amit előtte lehetett, hogy olcsó tömegáruval árasztják el a kontinenst, Európát, Amerikát. A GDP-je megközelítette az Amerikai Egyesült Államok GDP-jét, és teljesen nyilvánvaló mindenki számára az  és nemcsak Orbán Viktor számára , hogy a jövő Ázsiában is van, és vele nem kereskedni, az elképzelhetetlen.

Azt pedig a történelemből tudjuk, hogy akik a kereskedelmi utak mentén élnek, azok mindig jól járnak, mindig részesülnek a kereskedelem hasznából. Tehát úgy beállítani ezt a beruházást, mintha ennek semmi értelme nem lenne, ez minimum rövidlátóság.

Engedjék meg, hogy egy másik példát hozzak, és itt a példahozásban már ellenzéki képviselőtársaim is megmutatták, hogy hogyan kell csinálni. Néhány évvel ezelőtt még alpolgármesterként meghívtak egy civil szervezethez, egyébként viszonylag ellenzéki beállítottságú civil szervezethez, hogy tartsak egy beszámolót a város hajléktalanhelyzetéről, és én beszéltem a problémákról, és az egyik tag megkérdezte, hogy mondjam már el, hogy hány hajléktalan van a városunkban. Ez eléggé szakmaiatlan kérdés volt, hiszen hajléktalan és hajléktalan között óriási különbség van, van az a hajléktalan, akit az átlagember ismer, aki, ha itt is kimegyünk a Parlamentből a Szent István körútra, ott látszik, hogy ott alszik a kapualjban, és van az a hajléktalan, akinek munkahelye van, onnan jár be dolgozni, mert valóban önhibáján kívül elveszítette a lakhatását, de próbálja magát fenntartani. És ezt próbáltam elmagyarázni, hogy ez különböző, de mivel előtte felkészültem erre a beszélgetésre, és elmentem a helyi hajléktalanszállóra, és ezt a szakmaiatlan kérdést én is feltettem, és elmagyarázták nekem, hogy miért nem így kell megközelíteni, ezért tudtam mondani neki egy számot, és ezt mondtam, hogy 200 hajléktalan van. Ugye, Kecskemétről van szó.

A következő kérdés az volt, hogy akkor mondjam már neki, hogy miért nem oldjuk meg ezt a problémát. Egészen egyszerűen venni kell 200 lakást, odaadni nekik, és akkor megoldódik. És akkor elkezdtem neki magyarázni, hogy azért ennél sokkal összetettebb ez a probléma. Egyrészt ezeknek az embereknek a nagy része nem véletlenül vált hajléktalanná, és nem csak a külső körülmények miatt.

(5.40)

Önálló életvitelre nem biztos, hogy alkalmas. Az a 200 lakás nem biztos, hogy olyan 200 lakás lesz, mondjuk, fél év múlva, amely emberi lakhatásra alkalmas lesz. Megemlítettem azt is, hogy ha esetleg ezt megtenné a város, akkor lehet, hogy a következő hónapban 2 ezer hajléktalan lenne a városban, hiszen elterjedne a hír, hogy itt, ebben a városban ilyen lehetőségek vannak a hajléktalanok számára, hogy lakást kapnak, majd erre a következő válasz az volt, hogy akkor ezek szerint maguk ezt meg sem akarják oldani, és fogta magát, felállt, és elment.

Természetesen lehet ilyen hozzáállással is kezelni a hajléktalankérdést, de azt gondolom, hogy ez annál sokkal összetettebb és bonyolultabb probléma, meg annál is, ahogy Tordai Bence képviselő úr itt a hozzászólásában megemlítette. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)