Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BAKOS BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót. Ismét bejelentkeztem, viszonylag kevés női hangot lehet itt most hallani. Egyébként örülök, hogy Dunai Mónika is megérkezett, és bízom is benne, hogy bizonyos dolgokban egyet fogunk érteni, hiszen valamilyen szempontból mi mindketten érintettek is lehetünk akár.

14 százalék  érdemes ezen az arányszámon elgondolkozni, ez a női képviselők aránya a jelenlegi Országgyűlésben. Bizonyára önök is tudják, ezt egész gyakran hangoztatják, hogy ma Magyarországon még valóban létezik üvegplafon a nők számára. Ez azt jelenti, hogy bizonyos pozíciók fölé, bizonyos gazdasági helyzet fölé egész egyszerűen nem tudnak a saját erejükből, a saját sikereik által eljutni. A nők esetén még súlyosabb a hatása az anyagi helyzetüknek, a családi származásuknak és egyéb tényezőknek, tehát gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy a nők esetében ez az olló még jobban kinyílik, és még jobban befolyásolja az életük alakulását, hiszen általában a piacnak és általában a politikai munkának is a preferált életmódja az, hogy ne legyen gondoskodási feladat, vagy kiszervezhető legyen az a gondoskodási feladat. Tehát ez előfeltételezi azt, hogy mondjuk, inkább gyermektelen nők vagy jobb anyagi helyzetű családból származó nők kerülnek helyzetbe, kerülnek pozícióba.

Amikor a családra terhelik a szociális ellátásnak a felelősségét, akkor valóban, ahogy korábban Ungár Péter frakciótársam is kifejtette, elsősorban ez a nőket érinti, hiszen a tradicionális családmodellben  amit egyébként önök is gyakran hangoztatnak, hogy ebben hisznek  elsősorban a nők vállára nehezedik ennek a terhe, illetve elsősorban a nők feladatának tekintik a mai napig is Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy igen, valóban a fogyatékos gyermekek ellátását elsősorban a nőkre terelik, de például az idős hozzátartozókét is, még akkor is, ha adott esetben nem az ő idős hozzátartozójuk, hanem például a férjüké.

Rétvári államtitkár úr említette a „Nők 40” programot és a négygyermekes nők szja-mentességét. Amiről most beszélek: az elöregedő társadalom és a szociális szektor válsága egyébként azt eredményezi, hogy elsősorban az idősellátás fog az elkövetkező években, évtizedekben problémát jelenteni, erre azonban nem ad megoldást sem a „Nők 40”, sem a négygyermekes nők szja-mentessége, ahogy nem oldja meg egyébként azt sem, ha valakinek nem négy gyermeke van, hanem egy, de fogyatékos gyermeke van, és róla kell egész életében gondoskodni. Tehát nagyon sok olyan probléma van, amire még nem gondoltak szerintem ilyen szemmel, és nem nyújtanak erre megfelelő megoldásokat.

Szintén Rétvári államtitkár úr arról is beszélt, hogy nagyon sokan nem vállalják a második gyermeket. Igen, ennek lehetnek anyagi okai, amelyeken adott esetben próbál a kormány segíteni, sok esetben azonban, azt kell hogy mondjam, nem ez az oka, hanem például egy traumatikus első szülés. Tehát itt a szülészetek állapotáról, a szülészeti ellátás minőségéről, a szülészeteken tapasztalható kommunikációról vagy akár a szülészeti erőszakról is beszélnünk kell. Ennek a helyzetnek a feloldására sem fektettek eddig kellő hangsúlyt.

És ha már a nők helyzetéről beszélünk, én mindenképpen megemlítenék egy saját ügyet is: ez a menstruációs szegénység ügye, amiről viszonylag keveset hallani itt az Országgyűlésben, azonban például az LMP többször benyújtotta már a női higiéniai termékek áfacsökkentéséről szóló javaslatot. Ha önök kifejezetten aggódnak, vagy figyelemmel követik a nők helyzetét, akkor ebben is várnánk a támogatásukat. Én például Kőbányán voltam eddig önkormányzati képviselő, és Kőbányán mi alkalmaztuk azt a rendszert, hogy a helyi iskolákban, a helyi szociális ellátókban az önkormányzat biztosítsa jelenleg ezeknek a termékeknek az ingyenes elérhetőségét, ezt azonban országos szintre lenne érdemes bővíteni. Tehát majd amikor beérkezik az ezzel kapcsolatos határozati javaslatunk, bízom benne, hogy ezt támogatni tudják.

(0.40)

Én is egy Slachta Margit-idézetet hoznék még ide. Ez így szól: „Nemcsak a nyomor és a szenvedés enyhítésére kell gondolnunk, hanem a szegénység, nyomor okainak megszüntetésére kell törekednünk.” Ez valóban így van, és miért említem ezt? Nacsa Lőrinc reagált a korábbi felszólalásomra, és most is elnézést kérek, ha támadónak érzékelte. Én kritikát fogalmaztam meg a kormány bizonyos mulasztásaival kapcsolatban, nem támadólag szólalok fel most sem és akkor sem.

2011 óta szociális tüzelőt biztosítanak, amit egyébként üdvözlök, mert ez valóban sok családnak, ahogy említette (Nacsa Lőrinc: 190 ezer.), 190 ezer családnak 2374 településen nyújt segítséget; figyelek a számadatokra is, igen. Az ezzel a problémám, hogy más esetben önök az önellátást szorgalmazzák a segéllyel szemben. Ha önellátásról beszélünk ebben az esetben, akkor itt is arról kellene szólnia a történetnek, hogy hosszú távú megoldást kínáljunk, az általános helyzetüket próbáljuk javítani ennek a 190 ezer családnak, akik ezek szerint rászorulók, és alapvetően a szociális integrációjukat próbáljuk meg segíteni.

Ez az állam feladata, ez az állam nélkül abban a helyzetben, amikor tényleg már a fűtésre is szociális segítségre van szükség, nem működhet. Úgyhogy ezért is érdekes, hogy önök a prioritásban ennyire hátrasorolták az államot. De egyébként itt is súlyos mulasztásokról beszélhetünk, hiszen a hosszú távú megoldást valójában az épületállomány és az ezeken a településeken érintett épületállomány korszerűsítése, energetikai, szerkezeti és egyéb szempontból történő korszerűsítése, a fűtésrendszer felújítása sokkal jobban kezelné, hosszabb távú megoldást tenne lehetővé.

Hogy miért beszélek erről? (Nacsa Lőrinc: Hogy reggelig legyen program.  Derültség.) Én magam építőmérnök vagyok, ezt korábban szerettem volna elmondani. (Nacsa Lőrinchez:) 15 percem van, úgyhogy igyekszem kitölteni az időt, még sosem beszéltem itt ilyen hosszan. Tehát én magam építőmérnök vagyok, ezekkel a kérdésekkel foglalkozom, és érdekességként meg szerettem volna említeni, hogy nemrég jártam a Műegyetemen, ahol elárulták, hogy 13 képviselő végzett itt, szintén a BME-n, és abból én vagyok az egyetlen nő és az egyetlen ellenzéki, és ez ilyen érdekes színes. Tehát vannak az életnek még bizonyos területei, ahol egészen egyszerűen  és valószínű, hogy ez is összefügg az önök által kicsit erőltetett családmodellel is, hogy a nőkkel általában a gondoskodási szerepeket azonosítják, ezért bizonyos területeken felülreprezentáltak, máshol alul. Ilyen például az én szakmám is.

Úgyhogy mi az LMP-ben abban hiszünk, hogy mindenki maga választja meg, hogy miként szeretne élni, és ez azt is jelenti, hogy lehetővé kell tennünk mindenki számára, hogy elérje az egyéni céljait. Bízom benne, hogy ebben mind egyetértünk. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)