Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Most már lassan haladunk a 12 óra felé ebben a vitában, és igazából annyit szeretnék Nacsa úrnak és Rétvári úrnak mondani, hogy nagyon jók ezek az adatok a múltból, de hogy ez a törvényjavaslat és annak hatása a jövőről szól. Tehát ha olvastak volna, nyilván nem olyan jó ezeket olvasni, de ha olvastak volna interjúkat, amiket például én a választások óta adtam, azokban én mindig elmondom, hogy az egyik legnagyobb probléma egyébként, amit az ellenzék elkövetett ebben a kampányban, az, hogy nem vette figyelembe azt, hogy a konjunktúra miatt az elmúlt tíz évben egyébként a társadalom mind a tíz decilisében fejlődés volt, tehát hogy hogy érzik az emberek, hogy jobban élnek. (Taps a kormánypártok soraiban.) Köszönöm szépen. Mondom, hogy olvassanak akkor interjúkat velem, mert ezt én szerintem hatodszorra mondom el április óta, úgyhogy… (Rétvári Bence: élőben hallhatunk, mit olvassunk?) Igen.

A másik, amit akartam mondani, államtitkár úrnak meg a többi fideszes képviselőnek is, hogy elnézést kérek ezért a sajtóközleményért, én nem is tudtam, hogy ez kimegy, úgyhogy, ha itt tényleg valami hamis látszat került fel erről a vitáról, akkor abban elnézést kérek.

Fónagy államtitkár úr ózdi példájához azt szeretném mondani, hogy én dolgoztam együtt Pilisi Károllyal, aki egyébként, ha jól emlékszem, akkor ugyanennek a foglalkoztatási társaságnak a létrehozásában vett részt ott az ózdi ’92-es időkben, és ő nagyon sokat mesélt erről. És igen, nyilván az van, hogy azok az emberek fognak megmaradni, azok az emberek fognak fönnmaradni egy ilyen helyzetben, akik a legjobb képességekkel rendelkeznek, és itt van egy ilyen, az ember képességeiről szóló dolog is.

Pont arról szólt ez a foglalkoztatási társaság, hogy az állam adott egy lehetőséget arra, esélyt adott ezeknek az embereknek, hogy a saját képességeiket ki tudják bontakoztatni. Amikor egyébként  amit Rétvári úr kicsit tévesen idézett  esélyteremtésről beszélek, akkor én erről beszélek, hogy az államnak van feladata, és mindig van feladata abban, hogy a legrosszabb helyzetben lévő emberek alá is odarakja azt a lehetőséget, amiből a leginkább tudnak eséllyel élni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat viszont az ellenkező irányba mutat. Tehát nekem ez a problémám, hogy amikor azt mondjuk, hogy az államnak a szociális biztonságban csak kisegítő szerepe van, akkor ebből az esélyteremtő funkcióból veszünk el. Vagy legalábbis ezt tudnánk egyébként jobban  és itt Szeberényi képviselőtársamnak válaszolnék , ha tudnánk azt, hogy egyébként mit akarnak kezdeni ezzel a törvénymódosítással, pontosan miért van szükség arra, hogy ez bekerült.

Nekem pont az a problémám, hogy erre nem kapunk választ, és itt kapcsolódnék vissza az első mondatomhoz ebből a felszólalásból, hogy ez a törvényjavaslat a jövőről szól. Nekem az a kérdésem, hogy miért kellett ezt a törvényi átalakítást elvégezni. Ugyanez a kérdésem az öregségi nyugdíj kapcsán, hogy ott miért van szükség a szociális vetítési alap és az öregségi nyugdíj szétválasztására, merthogy lehetne úgy is emelni az öregségi nyugdíjat, hogy nem lesz belőle szociális vetítési alap, és akkor az a 18 darab különböző járadék, ami hozzá van kapcsolva, az is emelkedik.

És akkor itt az a kérdés, hogy azért szedike szét, mert csak az öregségi nyugdíjat akarják emelni, vagy azért szedik szét, mert ezeket a járadékokat akarják emelni. (Rétvári Bence: Hogy külön-külön mozogjon a kettő, azért!) Jó, ez tök jó, ez legalább most már elhangzott, tehát valami ilyesmi, de igazából az a kérdés, hogy miért akarják külön mozgatni a kettőt. (Rétvári Bence: Mert úgy logikus!) De mindegy, majd nyomnak gombot.

ELNÖK: Lesz a képviselő uraknak és államtitkár úrnak lehetősége reagálni rá.

JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Volt egy kicsit szó már a tanárokról. Nacsa úr elmondta, hogy Németországban se lehet sztrájkolni a tanároknak… (Nacsa Lőrinc: Nem „sem”! Ott nem lehet!) De hát itt se lehet, ezt tudjuk, hiszen önök a Covid idején hoztak egy javaslatot arról, ami lényegében kiüríti a sztrájkjogot.

(20.30)

Tehát amikor egy tanárnak bent kell ülnie egy teremben harminc gyerekkel, és úgy sztrájkolhat, hogy benn ül harminc gyerekkel az iskolában, a teremben, azt nagyon nehéz sztrájknak hívni. Egyébként akkor az a tanár azt fogja csinálni, hogy beszélgetni fog a gyerekekkel, nem fog némán ott ülni, tehát ott valami oktatási munka el fog végződni, és azt már nagyon nehéz munkabeszüntetésnek hívni innentől kezdve.

Az a legnagyobb probléma ezzel a sztrájktörvény-módosítással, hogy ezt maguk úgy hozták, hogy először arra hivatkoztak, hogy a Covid-járvány miatt kell intézkedéseket hozni, majd amikor a Covid-járványban az összes másik intézkedést kivezették, ezt az intézkedést meghagyták. Ez volt az utolsó intézkedés, ami a Covid elleni védelemben a veszélyhelyzet kapcsán megmaradt, majd miután a veszélyhelyzetet is megszüntették, törvénybe iktatták ezt az intézkedést, ami korábban egyébként egy rendelet volt a Covid elleni védekezésben, legalábbis önök erre hivatkoztak a törvény indokolásában és a sajtóban is. (Rétvári Bence: Így van!) És ez így maradt itt.

Például a társadalmi egyeztetés nevű dolog vagy a hatásvizsgálat, tudom, hogy ezek szamárságok, amelyekről nem kell beszélni (Rétvári Bence: Ezekről a szankciókról sok egyeztetés volt!), de ez a fajta sztrájkjogkitétel és ez a fajta korlátozása a sztrájkjognak azért elég problematikus. Egyébként ma is tüntettek tanárok, Budaörsön és Szigetszentmiklóson például. (Nacsa Lőrinc: Azt hittem, nem lehet!) Tüntettek a tanárok Szigetszentmiklóson és Budaörsön is. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Tüntettek, nem sztrájkoltak!)

Igen, felírtam még, hogy a DK-zás, a 2010 előtti kormányzás és a többi mindig izgalmas dolog. Én egyébként, és szerintem, ha jobbra nézek, akkor lesz még ilyen képviselőtársam, 2006 októberében kint voltam az utcán, és tüntettem a Gyurcsány-kormány ellen. (Rétvári Bence: Hogyan indulsz vele egy listán?) Az a helyzet, hogy ennek ellenére ülök most itt a parlamentben, és ennek ellenére volt egy DK-logó. Egyébként jegyezzük meg, az előválasztáson a DK jelöltjét is legyőztem a körzetemben. (Rétvári Bence és Nacsa Lőrinc tapsol.)

Azért volt DK-logó ennek ellenére a szavazólapon mellettem, mert igen, én azt gondolom, hogy az a kormányzás, amit folytatnak, nagyon-nagyon sok szempontból  ezekről már részben volt szó ma, egy másik részéről nem volt szó ma  sokkal rosszabb, mint a 2010 előtti kormányzás; nyilván, ebben nem fogunk egyetérteni, önök nem így gondolják. Ha így gondolnák (Kontrát Károly közbeszól.), akkor nyilván maguk mögött lenne… Tessék? (Kontrát Károly megismétli közbeszólását.) Hát, nálunk így gondolták, hiszen egyéni körzetet nyertem.

Értsük meg azt, hogy az én álláspontom például ebben a kérdésben az, hogy ha van egy rossz kormányzás, akkor azt a rossz kormányt le kell váltani. Én azt gondolom, hogy a 2010 előtti kormányzás sem volt jó, de azt gondolom, hogy a mostani még rosszabb annál. Szerintem úgy fejlődik ki egy demokrácia, ha a nép adott esetben egy rossz kormányzásra válaszul mindig azt mondja, hogy akkor küldjük el ezt a rossz kormányt, mert úgy tanuljuk meg mi, politikusok, hogy mi az, amit megcsinálhatunk, és mi az, amit nem csinálhatunk meg.

Szerintem most az a probléma, hogy egyszerűen nincsen kontrollja ennek a mostani hatalomnak, és nem jó a magyar demokrácia fejlődése szempontjából az, ha nincs kontroll a hatalommal szemben. Én például azért gondoltam azt, hogy ennek a hatpárti szövetségnek a színeiben indulok el, mert nagyon fontosnak tartanám azt, hogy a demokrácia ne abba az irányba fejlődjön Magyarországon, ahova jelenleg fejlődik. És Ungár képviselőtársamhoz csatlakoznék: most is ahhoz, hogy egyébként egy értelmesebb, a szokásosnál egy kicsit értelmesebb parlamenti vitát folytassunk le, ahol egyébként különböző kérdésekben tudjuk ütköztetni az álláspontunkat, nekünk 12 órája itt kell ülnünk. Tehát nekünk itt ahhoz, hogy egy szabad vitát tudjunk önökkel folytatni, egy ilyen erőbefektetést kellett tennünk képviselőként, hogy ez megtörténjen. (Rétvári Bence: Jó munkához idő kell! Így van, erőbefektetés van!  Nacsa Lőrinc: Végre teljesítmény!) Nem, nem teljesítmény.

Ez arról szól, hogy ez nem alapértelmezett, hogy mi, mondjuk, a pedagógusok kérdésében… Kíváncsi vagyok, hogy szerdán eljönneke a vitanapra például, tegyük hozzá. Tehát egy normál esetben egy olyan helyzetben, amikor ötvenezres és nyolcvanezres tüntetés van, akkor utána az teljesen alap lenne, hogy legyen egy parlamenti vitanap, ahol ezt a kérdést kitárgyaljuk. (Rétvári Bence: Lesz is!) Csak önök nem fognak eljönni nyilvánvalóan (Nacsa Lőrinc: Hogy ne jönnénk?!), ahogy eddig sem jöttek el semelyik ilyen parlamenti vitanapra semmilyen ilyen társadalmi felzúdulás után. (Rétvári Bence: Ki nem hagynám!)

Igen, és akkor még Rétvári úrnak reagálnék arra a mondatára, hogy mit mondtam én az állami egészségügy és az állami oktatás kapcsán. Tehát én azt mondtam, hogy ha ennek a törvényjavaslatnak, amely a szociális törvénynek a része lesz, a szellemiségét kiterjesztenék a teljes államigazgatásra, akkor abból akár az is következhetne… (Nacsa Lőrinc: Hogy megszűnik!) Ez volt a mondat, és ez így is van. (Rétvári Bence: Megszűnhet!) Ha önök azt mondják, hogy a legelső és a teljesen első az, hogy az egyén önmagáért felelős, és az államnak ebben csak kisegítő szerepe van, és ez globálisan ki lenne terjesztve az államigazgatás minden szintjére, akkor ebből egyébként következhetne az, amit Rétvári Bence úr is említett. Tehát ebből következhetne az egyébként, hogy akkor nincs szükség arra, hogy legyen állami oktatás, hiszen az egyén majd gondoskodik róla; ha az egyén nem tud gondoskodni róla, akkor a családja gondoskodik; ha a családja nem tud gondoskodni, akkor majd a karitatív szervezetek.

Én nagyon remélem, hogy nem erről van szó, és ezért is szeretném már nagyon sokadszorra azt kérni, hogy mondják meg, miért van beleírva ez a módosítás ebbe a salátatörvénybe, miért módosítják így a szociális törvényt, mik azok a cselekedetek, amelyek ebből fognak következni, mert például egyébként eggyel tovább léphetnénk ebben a vitában, és megérthetnénk azt, hogy mi az önök szándéka, és akkor egyébként nem kéne ilyen háromszoros prejudikációkkal gondolkodnunk arról, hogy mi az a felfogás, ami mentén önök törvényeket alkotnak. Köszönöm szépen.