Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Szerintem érdemes az elvi meg elméleti szintről levinni a gyakorlati szintre, hogy mit jelent Magyarországon a szociális ellátórendszer azoknak, akik ezt igénybe próbálják venni. Felolvasnék pár olyan állampolgári levelet, amelyet ezzel kapcsolatban kaptam az elmúlt években. Értelemszerűen az állampolgárok nevét próbálom anonim módon kezelni.

Az első: „Üdvözlöm, Péter! Aki idős hozzátartozóját ápolja, nem részesül ugyanakkora támogatásban, mint aki önellátásra képtelen gyermekét ápolja otthon, sőt nincs teljes értékű munkaként elismerve a napi 24 órát is kitevő önfeláldozó tevékenységük. Ön ezt a kérdést intézte Pintér Sándorhoz, valamint, hogy tervezie a kormány megemelni a nem gyermeküket gondozók otthonápolási díját a minimálbér szintjére, mikor lesz vajon munkaviszonyként elismerve az otthonápolási munka, tervezneke kialakítani 24 órás, mindenki számára hozzáférhető személyi segítő és tehermentesítő szolgáltatásokat az otthon ápoló szülők, családok segítésére.

(16.00)

Érdeklődnék, hogy az emeléssel kapcsolatban mikorra várható információ. Kerekesszékes párom ellátásáért kapom az emelt összegű ápolási díjat, ami 58 600 forint. Emellett van egy kislányunk. Azt hiszem, nem kell tovább részleteznem az érdeklődésem okát. Abban bízom, hogy legalább a minimálbér összegét a mi fizetésünk is eléri egyszer. Ezért érdeklődtem.

Egy másik állampolgár azt mondja: Az alábbi problémával fordulok önhöz segítségért. A lányom halmozottan sérült, magatehetetlen, ágyhoz kötött fekvőbeteg. Sajnos az élete során mindig is hiányosságok voltak az ellátásában, ez amúgy mostanra egyre fokozódik. Sem kontrollvizsgálatokban, sem háziorvosi ellátásban nem részesül. Bármi probléma van, a háziorvos nem jön ki megvizsgálni, látatlanban kap gyógyszeres kezelést. A lányom alapbetegsége mellett az utóbbi időben több probléma is jelentkezett, amelyet jeleztem a háziorvosunk felé, aki ennek ellenére nem hajlandó a lányomat megvizsgálni, ellátni vagy legalább vizsgálatokra küldeni. Szeretném kérni ez ügyben a mielőbbi segítségét.

A következő állampolgár azt mondja: Kedves Péter, nyugdíjas vasutas vagyok, a feleségem súlyos demenciában szenved, a fiam pedig Down-kóros. A feleségemnél hat évvel ezelőtt jelentkeztek a demencia tünetei, és mivel már nem lehetett a fiamat ráhagyni, ezért a munkámat is ott kellett hagynom. Vigyázok rájuk, amennyire csak tudok, sajnos eljutottunk arra a szintre, amikor már nem tudok. A feleségem ágynak esett, nem bír felkelni. Hívtam a mentőket, bevitték sürgősségire, kivizsgálták, és az este hazahozták. Felhívott a pszichiáter és közölte, hogy nem tudják befektetni sehová. Én kértem, hogy legalább pár napig, ameddig kitakarítok a házban, és találok valami megoldást az ellátására. Nem lehetett. Végigtelefonáltam minden elérhető szociális segítő szolgálatot, az idősotthonokat, senki, de senki nem tud segíteni, nincs kapacitás, várólista van, rendeletek vannak. Mit tegyek?

Üdvözlöm. Végső elkeseredésemben írok önnek. Bizonyára sok levelet kap az ápolási díj miatt. Nagyon sokan kiesünk ezekből a körökből. Négy gyerekem van, ebből három gyermekem ételallergiás. Nagyon sokba kerülnek nekem a mindenmentes ételalapanyagok három gyermek részére. Csak az emelt családi pótlékot tudom igényelni rájuk, de a mai áremelkedések  és még ki tudja, meddig lesznek ezek  miatt ezt egyszerűen lehetetlen kifizetni. Ez akár végzetes is lehet. Sok család ebben a helyzetben van, hogy kiesünk a gyod igényléséből. Kérem, hogy az ételallergiás gyermekeket is említse meg, mert ez a pontozórendszer katasztrófa.

A következő megkeresés. Az édesanyám 22 éven keresztül kapott ápolási díjat a testvérem után, aki halmozottan fogyatékos, így véglegesen le van százalékolva. Édesanyám áprilisban elhunyt, és halála után édesapám lett a gyámhivatal által kirendelt gyámja. Szerette volna elintézni, hogy az ápolási díjat ő kapja a testvérem után. Elment intézni az ápolási díjat, visszaküldték a gyámhivatalhoz, és öt hónapon keresztül küldözgették összevissza, végül azt mondták, hogy nem jár neki az ápolási díj, mivel a bevétele meghaladja a 200 ezer forintot, sőt egy lemondási nyilatkozatot is kitöltettek vele. Az édesapám bevétele 243 ezer forint. Szeretném tudni, hogy az ápolási díjra való jogosultság valóban jövedelemhez vane kötve, vagy alanyi jogon jár a kinevezett gyámnak. Hova tudok fordulni ez ügyben?

S jött pár megkeresés szociális dolgozóktól is. Tizenegy éve dolgozom mint szociális gondozó-ápoló. A bérem emelése a gyakorlatban: megkaptam a szakmunkás-minimálbér bruttó 260 ezer forintot, az ágazati pótlék viszont 23 900 forintról 35 ezer forintra emelkedett, a nettó bérem így 196 175 forint. Ez egy tavalyi, a 20 százalék emelés előtti, ugyanakkor ha a 196 175 forintnak a 20 százalékát is kiszámoljuk, még mindig nagyon nehéz végiggondolni, hogy ez az ember hogy tud megélni úgy, hogy 11 éve dolgozik mint szociális gondozó-ápoló.

Jómagam sokadmagammal egy egyházi intézményben dolgozom, a koronavírus alatt rengeteg áldozatot hoztunk, hogy a lakóink ne kapják el a járványt. Számos részlegünk van. Szerencsére egy idős lakónk sem kapta el. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a kormány még egy gyesen lévő egészségügyi dolgozónak is adott juttatást  itt az egyszeri 500 ezer forintra gondol, államtitkár úr , de mi, akik megkíméltük az egészségügyet sok száz idős betegtől, áldozatokat hoztunk, semmit sem kaptunk, maximum egy köszönömöt. Úgy gondolom, hogy ez igazságtalan és megalázó, ezt nem szabad engedni. Most is 12 órát dolgozunk maszkban a hőségben. Nálunk még nem teljes a hozzátartozók be-ki járása, hiszen időintervallumokat határozunk meg, hogy ki, hányan és hova jöhet be az épületbe. Ezzel is persze pluszfeladatok adódtak, a csomagokat, amiket hoznak, ózonnal fertőtlenítjük, majd 24 óra karantén után adjuk oda a lakóknak. A szomorú ebben, hogy én mint jobboldali szavazó, ennyire megalázottnak érzem a helyzetet. Emberhiány nálunk is van bőven, van egy kisebb csapat, akik évek óta ott vannak, de nagyon nagy a fluktuáció. Az egyház mint fenntartó pedig nem tesz semmit.

A következő: Én is sokáig ápoltam anyukámat, aki sajnos három hónappal ezelőtt eltávozott közülünk. Most szembesültem azzal a ténnyel, hogy mivel három évig voltam otthonápoló, így nem vagyok jogosult munkanélküli-segélyre, csak a 22 500 forintra, ami lássuk be, még az éhenhaláshoz is kevés. Tudom, hogy nem kell segélyből élni, én nem is szeretnék abból, sőt még az otthonápolás alatt is vállaltam munkát, de az mégsem járja, hogy főleg abban a megyében, mint Borsod, ahol nincs munkalehetőség, pusztán 22 500 forint illesse meg azokat az embereket, akik igencsak nagy feladatot vettek azzal magukra, hogy mindent feladva vállalják a szüleik ápolását. Nem elég, hogy az elvesztésük tragédiáját is fel kell dolgozni  s az évek alatti traumáról se feledkezzünk el , de mindezek után szembesülni kell azzal is, hogy nem vagyunk jogosultak tisztességes munkanélküli-segélyre. Ez egészen felháborító!

Harminc éve szociális otthonban nővérként dolgozom  ez már egy másik állampolgár , előtte dolgoztam a kereskedelemben és gyárban is. Most 38 éves munkaviszonyom van, mégis gondot okoz nagyobb összegek kifizetése, pedig meggondolom, hogy mire költök és mennyit, de a nővéri fizetésből nagyon nehéz megélni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Egy másik azt írja: Tisztelt képviselő úr, pár éve az ápolási díj emelése körüli vitának, az össztársadalmi nyomásnak engedve a kormányzat emelte az ápolási díjat. A kormány szokásához híven itt is megosztotta az érintett társadalmi rétegeket, és diszkriminatívan különbséget tett a gyermeküket ápolók és a felnőtt hozzátartozójukat ápolók díjazása között. Ez diszkriminatív volt, és a MEOSZ keresetére ezt ki is mondta a bíróság. Anno Rétvári Bence  ez államtitkár úr, akiről beszél  ígéretet tett, hogy pár év alatt felzárkóztatják a felnőtt hozzátartozójukat ápolók díjazását a gyermeküket ápolók díjazásához. Nos, eddig ez elmaradt. Az lenne a kérdésem, hogy nem akarjae, mondjuk, egy interpelláció keretén belül megkérdezni Rétvári Bencét, hogyan állunk a felnőtt hozzátartozójukat ápolók díjának a felzárkóztatásával a gyermeküket ápolók díjazásához. Anno erre ígéretet tett, és nagyon várom, hogy ez teljesüljön.

Ismételten egy szociális dolgozó, aki azt kérdezi: miért nem kaptunk semmilyen juttatást a Covid alatt? Ápolási osztályon dolgozom, és két hónap leforgása alatt nem kevés ellátott hunyt el Covid-fertőzésben. Mi is ott vagyunk, harcolunk a covidos ellátottakkal. Az egyik részlegünk izolálva lett teljes mértékben. Ígértek fűt-fát mindenféle juttatásból, de a szociális szektorban nem kaptunk semmit. Kérdem, mi alapján döntik el, hogy kik jogosultak erre az ellátásra és kik nem.

Egy vidéki kisváros gondozási központjából küldjük önnek a bérjegyzékeinket. Hamarabb szerettük volna megtenni, de november 7. óta a tegnapi napon kaptuk kézhez ezeket a papírokat. Tudjuk, hogy a törvény szerint minden hónapban meg kellene kapnunk a bérjegyzéket, idén azonban ez az első. Szeretnénk megköszönni ezt a munkát. Hét vidéki szociális dolgozó, akik közelében sincsenek a 300 ezer forintos bérnek, amit akkor mondott Fülöp államtitkár úr, mint ágazati átlag.

Egy székesfehérvári önkormányzati idős- és demensgondozó szakember  ő nappali ellátásban dolgozik  tavaly október havi bérkimutatása: a tárgyhavi alapilletmény 86 900 forint, és ehhez jönnek a különböző pótlékok.

Itt egy másik bérpapír, amely kifejezetten érdekes, mert a kormányzat családpolitikája is benne van: Szeretném hozzáfűzni a bérpapírhoz, hogy a négy gyermek után adókedvezményben részesülök. A bérpapíron az első rész, az alapilletmény 97 ezer forint, ezenfelül a minimálbérre való kiegészítés szerepel. Egyedül nevelem a gyerekeimet, és van hitelem. Amennyiben táppénzre kell mennem, akkor sajnos a 97 ezer forint képezi a táppénzalapot. Szóval, a kormány úgy emelte a béreket, hogy kiegészítse a minimálbérre, majd valójában a garantált bérminimumra. Gondolom, nem kell magyarázni, hogy ez mit jelent táppénz esetén. Szeretném megjegyezni, hogy mindezt egy E kategóriás egészségügyi végzettséggel rendelkező dolgozó mondja.

Másik dolgozó: 27 éve dolgozom fogyatékosotthonban, nagyon szeretem a munkám, de néha elkeserít az az érzés, hogy szeretetből nem adnak a boltban semmit. Az ismerőseim megkérdezik tőlem, hogy meg merede mondani a fizetésed. Igen, meg merem mondani és mutatni is, hogy milyen gyalázatosan keveset keresünk. Ez nem a mi szégyenünk, hanem az állam szégyene. Ugyanúgy emberi életek vannak rám bízva. Nem irigylem az ápolóktól  itt az egészségügyben dolgozókra gondol  a pluszt, amit kapnak, de nekünk a borotválás, a körömvágás, a mosogatás, a takarítás és a mostani helyzetre való tekintettel a hajvágás is a munkánk közé van sorolva. Mi osztjuk el és adagoljuk az ellátottak ételét is. Változó, de átlagban négy-öt bentlakó etetése is ránk marad. Egy 35 fős osztályon három gondozó van, és sorolhatnám még az áldatlan állapotokat. Semmilyen pluszjuttatást nem kaptak  itt a Covidra gondol.

Egy másik ember mondja, hogy házi segítségnyújtásban dolgozik, és mellékeli a bérpapírját. Szeptemberben két hetet volt táppénzen, de a teljes havi nettója 153 213 forint. Ővele amúgy beszéltünk azóta, amióta volt a 20 százalék emelés, és a bére még mindig nem éri el a 200 ezer forintot.

Még tudnék sokat mondani, de van itt pár, ami talán szívhez szólóbb.

36 éve vagyok közalkalmazott, van három gyerekem, akik után nem vettem igénybe a kilenc év gyest, csak öt és fél évet voltam velük otthon. 26 éve dolgozom bentlakásos idősek otthonában. Egészségügyi szakiskolát végeztem. A tavaly augusztusi bérpapírján 208 445 forint szerepel.

(16.10)

S még egy utolsó előtti, ami már egy olyan bérpapírt mutat, ami 20 százalék emelés után van, egy szintén adókedvezménnyel három gyermek után járó, szociális szektorban, idősellátásban dolgozó szociális dolgozóról van szó, itt 295 594 forint. Tehát ez a legmagasabb, amiben már benne van az a 20 százalékos emelés is, és a családi adókedvezmény, és a felsőfokú végzettség, és még sok év. Ő volt a legmagasabb, amit eddig tudtam olvasni, és ez sincs 300 ezer forint, mint ahogy Fülöp Attila mondta, ami az ágazati átlagbért jelenti.

És egy utolsó, szintén friss, már a 20 százalékos béremelés után. Huszonegy éve vagyok közalkalmazott, négy év főiskola, szociális munka, és két év mesterdiploma, szociálpolitika. Három gyereke van, 246 339 forint. Tehát ez is messze van attól a 300 ezer forinttól.

Köszönöm szépen, hogy elmondhattam azoknak az állampolgároknak a megkeresését, akik ebben a szektorban dolgoznak és részesülnek.