Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Jámbor András Imre, a Párbeszéd képviselője. Megadom a szót.

JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Számomra minden nap képviselőként arról szól, hogy mit tudok hazavinni a józsefvárosiaknak és a ferencvárosiaknak, és be kell valljam, eddig ebből a Házból maximum egy kiló sorosozásra, öt kiló gyurcsányozásra meg egy csipetnyi összeesküvés-elméletre futotta. Szerintem ennél az önök választói is többet várnak.

Ma szavazni fogunk ebben a Házban a miniszterelnökről. A helyzet viszont az, hogy sejtésem szerint nem fogunk hallani semmit arról, hogy mit kezdünk a lakhatási válsággal, mit kezdünk a megélhetési válság csirke far-háton túli világával, mit kezdünk az élelmiszerválsággal.

Április 3-án egy budapesti kerületben nyertem, egy olyan helyen, ahol egyszerre vannak divatos kávézók, tisztességes kiskocsmák és végtelen szegénység. Igen, én is látom az szja-csökkentést, -visszatérítést, látom a béremelést, látom az év közbeni nyugdíjemelést, csakhogy a történet másik végén látom a négyezer kisnyugdíjast, aki a választókerületemben kevesebb mint 100 ezer forintból él, találkozom a dolgozókkal, akiknek elértéktelenedik a fizetésük, megállít majd mindennap egy ember, aki azt kérdezi, tudoke lakást szerezni.

Kormánypárti Képviselőtársaim! Míg önök a diadalmenetüket ülik ma, addig Magyarországon lakhatási válság van, megélhetési válság van, és lassan beüt az élelmiszerválság is. Én ma azt szeretném hallani, hogy hogyan oldják meg az élelmiszerválságot, hogyan számolják föl az oligarchák nagybirtokrendszerét, hogyan egyeznek meg az EU-val egy normális magyar mezőgazdaságért, hogyan hoznak létre kisbirtokrendszert, hogyan szervezik azt közösségbe, és hogyan biztosítják a klímakatasztrófában ennek a rendszernek a fenntartását, mert ez lenne a dolguk.

Én ma azt szeretném hallani, hogyan épül évente húszezer bérlakás Magyarországon, hogyan törik le a piaci szereplők káros hatásait az albérleti és ingatlanárakban, hogyan indul el a panel- és gangosház-felújítási program és a megújulókra koncentráló fejlesztések, amelyek csökkentik az ország energiafüggőségét, hogyan alakítják át úgy a rezsicsökkentést, hogy a kisfogyasztók ne kerüljenek csődhelyzetbe, de mi közösen az adóforintjainkból ne rezsicsökkentsük már a miniszterelnök úr családjának hatvanpusztai villáját  mert ez lenne a dolguk.

Én ma azt szeretném hallani, hogyan tud a magyar gazdaság átalakulni úgy, hogy ne minden pillanatban a centrumtól, a német gazdaságtól függjön. Mit gondolunk egyáltalán arról, hogy a válságok sorában hogyan lehet önálló, erős, nem az államtól és annak juttatásaitól függő magyar gazdaságot létrehozni a hosszú távon életképtelen oligarchavilágon túl?

(11.20)

Hogyan kívánják támogatni az alulról induló közösségi, szövetkezeti formákat, a szolgáltató szektortól a mezőgazdaságon át az iparig?  mert ez lenne a dolguk.

Az önök gazdaságpolitikája a régiónál alacsonyabb fizetésekre, a dolgozók jogainak megvágására és a nemzetközi tőkének juttatott pénzinjekcióra épül. A kapitalizmus és a klímakatasztrófa válságai, a migráció válsága, a világjárvány, a háború, a csiphiány, a különböző ellátási láncok szétesése követik egymást, és egyre gyorsabban követik majd egymást. Ebben a helyzetben az önök politikája folytán majd egyre több pénzt kell kifizetniük a nagytőkének, egyre visszább kell vágniuk a dolgozók jogait, és egyre alacsonyabban kell tartaniuk majd a régió többi országához képest a fizetéseket.

A nagy cégek effektív társaságiadó-fizetése itthon már közelebb van a nullához, mint az egyszerű emberek által fizetett személyi jövedelemadóhoz, és sokszorosát adják évente a nagy cégek támogatására, mint a 2010 előtti kormányok. Ez hosszú távon bukás az országnak, még ha hihetetlen hatalmukkal újra is tudják termelni saját politikai győzelmüket.

Januárban több mint 200 ezer polgártársunk írta alá, hogy népszavazást akar két kérdésben, a Diákváros és az álláskeresési járadék, a lakhatási válság és a bajbajutottak állami támogatásának kérdésében, a létbiztonság kérdésében. Ezekben a kérdésekben nekünk itt az ellenzéki oldalon van többségünk.

Egy ilyen hármas válságban, a megélhetési, lakhatási és élelmiszerválságban azt kérem önöktől, mozduljanak el a nagytőke támogatásának, a magyar munkaerő kiárusításának irányából egy olyan gazdaságpolitika felé, ahol a gazdaság szerkezete válságálló, és megoldást is tud adni a válságból fakadó kérdésekre.

Arra kérem önöket, ne trükközzenek. Vagy szavazzák meg a törvény- és határozati javaslatainkat, támogassák a Diákváros megépülését és a bajbajutottak megsegítését, oldják meg a népszavazás két kérdését, és spórolják meg annak a költségét, vagy írják ki ezt a két népszavazást, és szálljanak be a kampányba, a sorosozás, gyurcsányozás, propaganda helyett védjék meg a gazdaságpolitikájukat, és győzzenek meg engem is arról, hogy ez a politika képes megvédeni az országot.

Remélem, a mai nap végén tudok majd én is hazavinni konkrét ígéreteket, érveket, bármit Józsefvárosba és Ferencvárosba, ami egy ilyen válsághelyzetben reményt ad az embereknek. Köszönöm, hogy meghallgattak, és várom válaszukat, amely túlmutat a Soros-Gyurcsány-kommunista semmitmondáson. (Taps a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Orbán Balázs államtitkár úré a szó. Parancsoljon!

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nagy érdeklődéssel követtem az ön felszólalását, és az elmúlt években követtem az ön közírói munkásságát is. Nagyon érdekes kísérletnek tartom azt a kapitalizmuskritikus neomarxista megközelítést, amit ön alkalmaz, és a mostani felszólalásában is nagyjából ezen gondolati kör mentén kívánt az ország nyilvánosságához szólni. Viszont egy dolgot én még soha életemben nem láttam, azt, hogy a neomarxisták meg a kapitalizmuskritikusok a neoliberálisok és a gazdasági tőkések listáján ülnének bent a parlamentben. Ilyet én még sehol nem láttam. Ha elmegyek Franciaországba, az önökhöz nagyon hasonlóképpen gondolkodó képviselőtársainak elmondom azt, hogy van Magyarországon is az a megközelítés, amelyik valóban a kiskeresetűek, a kisnyugdíjasok megélhetését, gazdasági nehézségeit helyezi a középpontba, vannak ilyen politikai erők szerte a nyugati világban mindenhol, ez egy ismert módszertan, de az, hogy ők felkéredzkednek a neoliberális nagytőke listájára, azon a listán indulnak el, azon a listán jutnak be a parlamentbe, és beülnek abba a szövetségi rendszerbe… (Dr. Mellár Tamáshoz:) Bocsánat, én úgy tudom, hogy képviselő úr is frakciótag, ilyen értelemben osztozik a frakció és az ellenzéki együttműködés gondolatiságával. Tehát én ilyet még nem láttam.

Az a helyzet, tisztelt képviselő úr, az, hogy ön felhívja a figyelmet arra, hogy Magyarországon vannak kiskeresetűek, kisnyugdíjasok, vannak olyan emberek, akiknek a napi szintű megélhetés is problémát okoz, és ön arra tesz javaslatokat, hogy ezeknek az embereknek hogyan tudnánk segíteni, nos, ez egy helyes és üdvözlendő dolog. Csak az a helyzet, hogy az a szövetségi rendszer, amelynek ön a tagja, minden ezzel összefüggő javaslatra az elmúlt időszakban, az elmúlt években, az elmúlt hónapokban és az elmúlt napokban is nemet mondott.

Nézze meg, hogy az elmúlt hónapokban milyen intézkedéseket hoztunk! Küzdünk az egész Európai Unióval, Brüsszel minden intézményével a rezsicsökkentés fenntartásáért. Nem tudom, hogy Józsefvárosban megkérdeztee a választópolgárokat, mit gondolnak arról, hogy Amszterdamban, Berlinben és Párizsban az elmúlt hónapokban 50-60 százalékkal növekedtek az energiaárak. Szeretnéneke vajon az amerikai-orosz háború  ami Ukrajna területén zajlik  örvén 50-60 százalékkal többet fizetni? Szeretnéneke vajon ilyet a józsefvárosi nyugdíjasok? Én azt hiszem, ők azt válaszolnák, hogy nem szeretnének ebbe a háborúba belekeveredni, és nem szeretnék azt, hogy a magyarok fizessék meg a háború árát.

Ön mégis egy olyan politikai szövetségben ül, amelyik nem támogatja a magyar kormánynak azokat az intézkedéseit, hogy például az olajembargó kiterjesztésére nemet tudjunk mondani. Ez ügyben hogyan tud elszámolni a lelkiismeretével? Egy olyan politikai szövetségben ül, amely ab ovo nemet mond  nem arról van szó, hogy így-úgy-amúgy, hanem nemet mond  a rezsicsökkentés fenntartására. Egy olyan politikai szövetségben ül, amely az előző parlamenti ciklusban is itt volt, és folyamatosan nemet mondott azokra a törvénymódosításokra, amik ahhoz kellettek, hogy emeljük a legkisebb keresetűek bérét, a minimálbér-emelkedésre, amit ön is nagyon helyesen mondott.

Természetesen mindannyiunknak azon kellene dolgozni, hogy a minimálbér Magyarországon is minél magasabb legyen. Nem tudom, emlékszike rá, hogy az a miniszterelnök-jelölt, akinek ön kampányolt még pár hónappal ezelőtt, a minimálbér eltörléséről és szükségtelenségéről beszélt. Ez klasszikus libertariánus nézet! És ez az ember volt az ön miniszterelnök-jelöltje. S pár hónappal ezelőtt gond nélkül kiállt mellé az ország nyilvánossága előtt, kiállt a különböző médiafelületeknél, amikhez hozzáférése van, kiállt a lakossági fórumokon, és azt mondta, Magyarország milyen jól járna, ha az az ember lenne a miniszterelnök Magyarországon, aki szerint a rezsicsökkentés úgy, ahogy van, elfogadhatatlan, aki szerint a minimálbérre nincs szükség, aki szerint ezeket a protekcionista intézkedéseket nem szabadna fenntartani, hanem azt kellene csinálni, amit Brüsszelből és Washingtonból mondanak nekünk.

Így nem lehetne marxista forradalmat csinálni, ez önnek sem fog sikerülni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   2-4   5-8   9-14      Ülésnap adatai