Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Meghallgatva az eddigi felszólalásokat azt tudom mondani az előttem szóló Toroczkai képviselő úr felszólalása után, hogy mi még borúsabban látjuk a helyzetet, bár alapvetően sok megállapításával egyetértettem.

Én azzal szeretném kezdeni, tisztelt államtitkár úr, hogy hivatalban vane még Lantos miniszter úr, tehát ő még betöltie a miniszteri tisztséget, az Energiaügyi Minisztériumot vezetie, és ellátjae a miniszteri kötelezettségeket. Láttuk eddig is, hogy Lantos miniszter úr felel a környezetvédelem rendszeréért. Néhány héttel ezelőtt a kormány hozott egy olyan veszélyhelyzeti rendelkezést, amivel konkrétan leépítette Magyarországon a környezetvédelem rendszerét. Akkor miniszter urat egyszer hallottuk megszólalni, egy rövid közleményt adott ki, amiben valótlan állítást fogalmazott meg. Azt mondta, hogy majd korrigálni fogják azt a szabályozást, miszerint mentesülhetnek a szennyező cégek a környezetszennyezés, a környezetkárosítás következményei alól. Hát, azóta is hatályban van ez a rendelet.

Rengetegszer beszéltünk itt az ivóvízellátás kérdéséről, ez is Lantos miniszter úrhoz tartozik. Egyetlenegyszer nem hallottam, hogy itt, a parlament plenáris ülésén miniszter úr eljött volna és felszólalt volna, főleg olyan helyzetben, amikor már olyan szinten a napi valóság része a víziközműrendszer, illetve az ivóvízellátás összeomlása, hogy Szigetvár nyugati részén már másfél éve nem iható a csapvíz.

Ehhez képest az energiaügyi miniszter nincs jelen a jelenlegi parlamenti vita során, holott olyan kérdésekről beszélünk, amik az energiabiztonság kérdéséről szólnak, olyan rendelkezéseket módosítanak, amelyek az energiaszuverenitásról szólnak. Olyan kérdések ügyében nincs itt miniszter úr, amik az energiahatékonyság kérdéséről szólnak, az atomenergia használatáról, a nukleáris biztonság kérdéséről. Hol van miniszter úr?

Tehát itt egy új atomerőmű építése van elvileg folyamatban; látjuk, hogy természetesen itt érdemi lépések, mondhatjuk, hogy még nem történtek, de mégiscsak egy ilyen kormányzati projekt fut most már sok éve. Ebben a kérdésben nem tartja fontosnak miniszter úr, hogy eljöjjön az Országgyűlés plenáris ülésére, és adjon megfelelő információt, hogy egyáltalán elkezdhessünk egy vitát. De természetesen szó van itt a jelenleg működő atomerőművi blokkok újabb üzemidő-hosszabbításáról, és ez sem olyan fontos az energiaügyi miniszternek, hogy jelen legyen.

Csatlakozva az előttem szólókhoz, azt gondolom, hogy ezen nem lehet túllépni, hogy milyen módon tárgyaljuk ezeket a törvényjavaslatokat. Az önmagukban salátatörvényeknek van egy összevont vitája. Ez egészen elképesztő és elfogadhatatlan. Tehát ez a helyzet, amit, tisztelt államtitkár úr, önök kialakítottak, nem alkalmas arra, hogy mi érdemben ilyen, a nemzet jövőjét meghatározó kérdésekről érdemi vitát tudjunk folytatni.

Három különböző törvény összevont vitájában vagyunk éppen. Sorolhatjuk itt hosszasan, hogy milyen törvényeket módosítanak ezek az önmagukban is salátatörvénynek nevezhető indítványok. De már említettük, hogy itt a nukleáris biztonság kérdése is szóba kerül ezekben a törvénymódosításokban. Tehát teljes mértékben elfogadhatatlan az, én a magam részéről azt tudom mondani, hogy nem tudunk túllépni azon, hogy ilyen eljárásra kényszerítettek minket.

Azt is mondhatjuk, bevezető kritikaként fogalmazom meg, tisztelt államtitkár úr, hogy ha csak az atomtörvény módosítását tekintjük, az alapvető információkat sem adták meg a törvény indokolásában, és most, az államtitkári expozéban sem hallhattuk, hogy pontosan mi szükség van ilyen alapvető, az eljárást jelentő változtatásokra. Ezért én arra szeretném kérni államtitkár urat  ha már kialakult ez a helyzet , hogy ne egy zárszóval készüljön csak, hanem én nagyon sok kérdést fogok megfogalmazni, és kérem tisztelettel államtitkár urat, hogy a vita közben kérjen soron kívül szót, és próbáljon segíteni nekünk, hogy egyáltalán értelmezni tudjuk azt a szituációt, amit önök előállítottak. Ugyanis semmilyen módon és semmilyen téren nem indokolták meg az atomtörvény módosításával kapcsolatos szándékukat.

De nyilván az elmondottakra most, ebben a hozzászólásban is érdemben próbálok reagálni, és egy kicsit folytatni is szeretném azt a vitát, amit az előző napirendi pont keretében megkezdtünk. Eleve miről beszélünk? Itt beszélünk az energiaszuverenitásról  említette államtitkár úr , beszélünk energiapolitikáról, beszélünk az atomenergiával kapcsolatos szabályozásokról, de egy szóval nem beszél a kormány arról, hogy miből kellene levezetni ezeket az intézkedéseket. Valamiféle jövőképről időnként beszél a kormány, de az a jövőkép teljes mértékben ellentétben áll azzal, amilyen szabályozási döntéseket meghoz, amilyen törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé hoz, vagy éppen amilyen iparstratégia mentén dönt a kormány.

Igen, energiaválságot élünk meg. Rendkívül fontos, hogy Magyarország jelenlegi, erőteljesen kitett energiapolitikai helyzetében az energiaszuverenitásunkat próbáljuk erősíteni. Nagyon-nagyon fontos nemzetstratégiai kérdés, hogy a külső energiafüggőséget próbáljuk enyhíteni, és a lehető legnagyobb mértékben önellátásra tudjunk berendezkedni, és nyilván szintén rendkívül fontos kritérium, hogy ezt olyan módon tegyük meg, ami az éghajlatváltozással kapcsolatos tennivalóknak és kötelezettségeknek is megfelel. Alapvető nemzeti sorskérdés, hogy ilyen módon járjunk el.

Tehát önmagában rossz az a kiindulási pont, hogy a kormány dönt egy olyan iparstratégiáról, ami, mint már említettük az előző vitában is, brutális mértékben megnövelné egy energiaválság idején Magyarország villamosenergia-felhasználását. Látjuk Nagy Márton miniszter úrnak az iparstratégiáját, látjuk a több százezer külföldi munkavállalót, látjuk azt a brutális környezethasználatot, amivel az iparstratégia végrehajtása jár, és látjuk azt a hatalmas terhet, amit minden magyar adófizető polgárra rá akarnak terhelni azáltal, hogy ilyen brutális mértékben meg akarják növelni Magyarország energiaigényét: 55 százalékkal, akkor, amikor már most is a villamos energia tekintetében elég jelentős mértékben behozatalra, importra szorulunk. Ez eleve egy felelőtlen magatartás, felelőtlen kormányzati politika, főleg annak fényében, hogy ezek az ipari szereplők, iparvállalkozások, ezek a gigantikus cégek jellemzően idegen profitérdeket szolgálnak ki, idegen tulajdonban vannak, és látható, hogy idehozzák a terhelést, idehozzák a szennyezést, de kiviszik a profitot, óriási, százmilliárdos nagyságrendű állami támogatást kapnak, elvárják, hogy mi biztosítsuk hozzá az ivóvizet a vízbázisaink kockáztatásával, és elvárják azt is, hogy energiatermelő kapacitásokat építsünk fel.

Ismétlem, ezt a felelőtlenséget azáltal is alá kell vagy lehet húzni, hogy egy ilyen helyzetben erre, mondjuk, egy Paks II. projektre alapoznak egy ilyen iparpolitikát, amikor a Paks II.-nek még mindig nincs meg érdemben az engedélye. Mert ugyan a létesítési engedélyt kiadták, ezt pontosan tudja államtitkár úr, de ez alapján semmiféle főberendezés kivitelezését nem lehet megkezdeni, kizárólag előkészítő munkákat lehet végezni, hiszen azt a bizonyos biztonsági jegyzőkönyvet még most sem hagyta jóvá az Országos Atomenergia Hivatal. A tény ez Paks II. kapcsán, minimum nyolcéves késésben van, és egészen elképesztő az a folyamat, amit az elmúlt években végig követhettünk.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nekem ezzel kapcsolatban is lennének kérdéseim. Néhány évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, 2019-ben, amikor már óriási késéseket szenvedett el a Paks II. projekt, én egy bizottsági ülésen kérdeztem Süli miniszter urat  aki akkor még felelős minisztere volt a paksi bővítésnek , hogy mikor fogják benyújtani az orosz tervdokumentációt  2019-ben tettem fel ezt a kérdést , és mi a késlekedés oka.

(13.10)

És akkor úgy válaszolt a nyilvános bizottsági ülésen az akkori miniszter úr, hogy fogalma sincs, és az oroszok most tanulják a hazai műszaki környezetet.

Ez egy egészen elképesztő helyzetre mutatott rá, de én azt gondolom, hogy az azóta eltelt évek bemutatják azt, hogy mennyire pontos volt akkor a miniszter úr értékelése, tehát valóban, ahogy több képviselőtársam is elmondta, ad hoc kormányzás és abszolút a fontos tények tekintetében megalapozatlan kormányzás elszenvedői vagyunk, és ennek a kockázatait próbálják ráterhelni minden magyar választópolgárra. Tehát amikor Szijjártó Péter arról beszél  nem olyan régen tette ezt a nyilatkozatot , hogy Paks II., a Paks II. projekt a kivitelezés fázisába lépett, ez egyszerűen hazugság, ez nem igaz, hiszen nincs meg az engedélye ennek a tevékenységnek.

És amikor egy ilyen módosítás bejön az Országgyűlés elé, amikor hozzá akarnak nyúlni az engedélyezési eljárásokhoz, akkor rögtön felmerül a kérdés, hogy ez összefüggésben vane ezzel. Összefüggésben van ezzel a sokéves csúszással, hogy be akarnak hozni egy ilyen könnyítést egy ilyen alternatív eljárást?

Nyilván fölmerül a kérdés, hogy összefüggésben vane az üzemidő-hosszabbítás kérdésével. Ugye, nem olyan régen született döntés arról, hogy elindul az üzemidő-hosszabbítás előzetes műszaki feltételeinek vizsgálata annak ellenére, hogy az ön elődje, Kaderják Péter  sokszor tettem fel kérdéseket ezzel kapcsolatban  úgy nyilatkozott, hogy a személyes véleménye az, hogy nem elfogadható Paks I. esetében az újabb üzemidő-hosszabbítás.

És egyébként Kósa Lajos képviselő úr is még a Paks II.-ről folytatott viták során is azzal érvelt a Paks II. projekt mellett, hogy nem opció már a Paks I. esetében az újabb üzemidő-hosszabbítás. Annak fényében, hogyha csak a legutóbbi öt évet nézzük, a legutóbbi öt évben 36 olyan leállás, meghibásodás volt, amelyek, ugye, előre nem tervezhetőek.

És hát, látjuk azt, hogy a Duna vize  főleg a nyári időszakban, a hűtőkapacitások tekintetében, a Duna vízhozama  sem elégséges arra, hogy ezt a megfelelő hűtést biztosítani tudja, úgyhogy minimum is felelőtlenség volt meghozni azt a döntést, hogy ilyen irányba az újabb üzemidő-hosszabbítás mellett újabb hatalmas atomerőmű építését kívánják megkezdeni.

De lennének konkrét kérdéseim, tisztelt államtitkár úr, hogy egyáltalán egy picit részletesebben és megalapozottabban tudjunk vitázni. És itt szeretném emlékeztetni államtitkár urat és minden képviselőtársamat, hogy ezekben a kérdésekben nincs semmilyen más terep, ahol érdemi, föltáró vitákat lehetne folytatni. A bizottsági üléseket alig-alig veszik komolyan, írásban nem lehet kommunikálni a kormánnyal, mert kizárólag párpolitikai jellegű válaszokat kapunk vissza, az Országgyűlés plenáris ülése kell hogy helyet adjon az ilyen jellegű vitáknak, ezért próbálom én úgymond kérdésekkel provokálni államtitkár urat, az energiaügyekért felelős államtitkár urat, hogy egyáltalán megkezdhessünk ebben a helyzetben egy érdemi vitát.

Nem olyan régen Aszódi professzor úr egy nagyon kemény állítást fogalmazott meg az oroszokkal kapcsolatban, ugyanis az ukrajnai események esetében többször láttuk azt, hogy nukleáris létesítmények közelében is megjelentek katonai események; konkrétan rakétákat lőttek ki nukleáris hulladéktárolóra, ágyútüzeket zúdítottak nukleáris létesítményekre. Akkor úgy fogalmazott Aszódi professzor úr, hogy az oroszok kiírták magukat a nukleáris energetikai piac elfogadható szereplői közül. Ezt hogy látja jelenleg a kormány?

Utalok ismét arra  amit említettem, hogy idézettel éltem Süli miniszter úr tekintetében , hogy akkor, évekkel ezelőtt úgy nyilatkozott Süli miniszter úr, aki, azt gondolom, mindenképpen szakembernek tekinthető, hogy az oroszok most tanulják a hazai műszaki környezetet. Ezt a kormány is így látja-e? Esetleg már kezdeneke beletanulni az oroszok, vagy azt kell hogy feltételezzük a jelenlegi helyzetben, hogy az oroszok soha nem lesznek képesek a magyar és az uniós szabványok szerinti tervdokumentációt összeállítani?

Itt fölmerül szintén egy fontos kérdés, amit sokan pedzegetnek a közbeszédben, hogy a Paks I. újabb üzemidő-hosszabbítása egyfajta beismerésként értékelhetőe a tekintetben, hogy Paks II. önök szerint sem fog megvalósulni. Egyáltalán, államtitkár úr szerint  illetve nyilván a kormány szerint  tude egy ilyen elvi helyzetben, ha megvalósulna egyáltalán a Paks II. és az üzemidő-hosszabbítás, tude párhuzamosan működni a Paks I. és a Paks II.? Lennee erre egyáltalán lehetőség, és annak milyen hálózatfejlesztési feletételei lennének. Erre is szeretném, ha tudna válaszolni államtitkár úr.

A nukleáris hulladékok kezelésének kérdése felmerült már a mai vita során, ugye, ez a törvényjavaslat is érinti. Mi az általános álláspontja a kormánynak a nagy aktivitású nukleáris hulladékok végleges elhelyezésének kérdéséről? Ugye, tudjuk azt  és ez az egyik fő érvük egyébként a nukleárisenergia-termelés kritikusainak , hogy sehol a világon nem született még végleges és megnyugtató megoldás a nagy aktivitású atomhulladékok végleges elhelyezésére. Sehol nem nyitottak még meg ilyen, úgymond atomtemetőt.

Sok ország nyilván próbálkozik vele, hiszen nemzetközi kötelezettség, hogy ezt megvalósítsuk. Általánosságban mi az álláspontja most a kormánynak ezzel kapcsolatban, hogy láte bármiféle olyan forgatókönyvet, ami által ez a kérdés egyáltalán kezelhetővé válik nemzeti szinten, és a magyar projektről, tehát az Országgyűlés által elfogadott program alapján futtatott projektről, a nagy aktivitású radioaktív hulladék elhelyezésének projektjéről mi az álláspontja a kormánynak? Itt nagyon komoly ellentmondásokba sikerült már belefutniuk.

Hogy ezt alátámasszam: 2015-ben Orbán Viktor miniszterelnök úr Pécsett olyan nyilatkozatot tett személyesen, miszerint nagyon fontosnak tartja, hogy nukleáris létesítményt az érintett térség lakóinak hozzájárulása nélkül nem lehet megvalósítani. Tudjuk, hogy Pécstől, Pécs nyugati határától néhány kilométerre folyik egy lehetséges atomtemető helyszínének kutatása, de azóta sem kérdezte meg senki a pécsieket azzal kapcsolatban, hogy szeretnéneke nagy aktivitású nukleáris hulladékok szomszédságában élni; hogy utaljak arra, amit Toroczkai képviselő úr mondott.

Ezzel kapcsolatban mik az aktualitások? Ugye, emlékszünk még arra, hogy Pécs korábbi fideszes polgármestere is próbálta értelmezni miniszterelnök úr 2015-ös kijelentését, és akkor ő úgy fogalmazott, hogy 2018-ra lezárul ennek az atomtemető-projektnek egy olyan fázisa, amely által már lesz annyi információnk, hogy döntést tudjunk hozni, és utána eldől, hogy mi lesz a forgatókönyv a későbbiekben.

Ehhez képest 2018-ban lezárult ez a fázis, de senki nem kérdezte meg a Pécsett és térségében élő embereket, és 2019-ben telephelykutatási engedélyt kapott ez az atomtemető-projekt, tehát továbbléptek, és azóta is öntik a milliárdokat ebbe a telephelykutatásba, és láthatóan semmilyen világos társadalmi ellenállás sem befolyásolja az önök szándékát.

Még egy fontos kérdésem lenne az energiaszuverenitással összefüggésben. Miniszterelnök úr az egyik Kormányinfón talán fél évvel ezelőtt tett egy olyan nyilatkozatot  ugye, az energiaszuverenitás kérdéséről beszélünk , hogy Magyarországnak vannak olyan uránkészletei, amiket fel tudunk ajánlani nukleáris fűtőanyagért cserébe. (Az elnök csenget.) Bocsánat, nem 30 perces az idő?

ELNÖK: Mivel gombot nyomott, képviselő úr, ezért 15 perce van. És tekintettel arra, hogy más képviselőtársa is van, aki szintén normál hozzászólásra jelentkezett, ezért most nem tudom hosszabban megadni a szót.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm, elnök asszony, akkor folytatom egy későbbiben.

ELNÖK: De mihelyt ismételten gombot nyom, akkor természetesen tudja folytatni.

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen, elnök asszony.