Készült: 2024.05.12.20:53:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

8. ülésnap (2022.06.07.),  54-59. felszólalás
Felszólalás oka Interpelláció megtárgyalása
Felszólalás ideje 10:17


Felszólalások:   48-53   54-59   60-65      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Képviselő Úr! Kénytelen vagyok önt figyelmeztetni mindarra, amit a házelnök úr már az ön frakcióvezetőjének is az imént egy felszólalás kapcsán, szintén napirend előtti felszólalás kapcsán elmondott, és ezek után tájékoztatom önt arról, hogy amennyiben továbbra is ezt a kifejezést használják, abban az esetben kénytelen vagyok megvonni a szót, mert tulajdonképpen a saját maguk hitelességét ássák alá ezzel a minősítéssel, vagyis azt mondják, hogy önök nem törvényesen megválasztott országgyűlési képviselők. Úgyhogy tisztelettel arra kérem, hogy a következőkben legyen szíves ezt magára nézve és társaira nézve is kötelezőnek tartani. Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik…

Bocsánat, még azt el szeretném mondani itt  bocsánat, képviselő úr , hogy tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy elfogadott napirendünknek megfelelően a határozathozatalra a holnapi ülésnapon kerül sor, mivel a képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ.

És akkor most következik Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik képviselőjének interpellációja, amelynek címe: „Hány családra vár kilakoltatás?”. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó, és Répássy Róbert miniszterhelyettes úr fog önnek válaszolni. Parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az információs segítséget külön köszönöm a válaszadó személyét illetően, bár azért nem volt nehéz kibarkochbázni, hogy kivel beszélgetünk erről a kérdésről. Már a 2010 és ’14 közötti ciklusban is megtettük ugyanezt, ha emlékszik, államtitkár úr, akkor abban az időszakban a Jobbik frakciója már 2010 őszétől igen keményen kivette a részét abból, hogy a terepen is segítséget nyújtson a kilakoltatás áldozataivá vált családoknak, illetve azoknak, akik erre igényt tartottak. De azt látjuk, hogy az utóbbi években nagyon sok olyan időszak volt, amikor ez a kormány paktumot kötött a végrehajtókkal, és negyedéves kvótákban állapodtak meg arról, hogy hány családot dobhatnak ki elhelyezés nélkül az otthonából; talán emlékszik, hogy a végrehajtói kamara honlapján sokáig sorakoztak ezek a negyedéves adatok.

(15.20)

Voltak szerencsére olyan időszakok is, amikor a kilakoltatási moratórium észszerű és jogos elrendelése miatt ezek a katasztrófahelyzetek, ha nem is tűntek el teljesen, de azért eltolódtak időben. Most pontosan egy ilyen szituáció előtt állunk: mint ismeretes, a kilakoltatási moratórium lényegében lejárt, 15 nappal később nagyon sokfajta cselekményt újra lehet foganatosítani, és sem a szakma, sem az érdekvédő szervezetek, sem a devizások nem látnak, nem láthatnak tisztán azt illetően, hogy a következő hetekben mi vár rájuk.

Nagyon fontosnak tartom tehát tisztába tenni ezt a kérdést, főleg azért, mert korábban már volt arra példa, hogy a kormány, mint említettem, negyedéves kvótában állapodott meg a kilakoltatások maximális számát illetően. Adódik a kérdés: most kötötteke ilyen megállapodást bárkivel, illetve mi a kormány terve az elképesztően felszaporodott számú végrehajtások kezelését illetően? Hisz itt a szerencsésen elrendelt moratórium, amit nagyon sok ellenzéki, civil és devizás közösen követelt, azt is okozta, hogy most egy időpontban zúdulhat a „piacra” a különböző végrehajtói túlfutások, vadhajtások egész özöne. Azt látjuk, hogy egy kontroll nélküli rendszer eredményeképpen  mert a kormány nem szabályozta ezt a területet  és korrupciós cselekmények tömege mellett egy katasztrófahelyzet, egy társadalmi-szociális katasztrófahelyzet állhat elő.

Adódik tehát a kérdés: partnere a kormány a kilakoltatási moratórium meghosszabbításában, illetve partnere abban, hogy a végrehajtások mocsarában végre rendet tegyünk? Hiszen azt látjuk, hogy amíg ez a rendszer ilyen, amíg sajtpapírok alapján már térült követeléseket lehet megpróbálni még egyszer behajtani, addig nagyon-nagyon nehéz megvédeni a károsultakat mindettől.

Évtizedes problémáról beszélünk, a probléma nagyja és kezeletlensége az önök időszakára esik, amellett, hogy természetesen nem vagyunk az azt megelőző időszak rajongói sem, hiszen akkor szaporodott fel ez a hitelállomány. De a kezelési módszerek tekintetében adódik a kérdés: a napokban elszabadulhat a pokol, vane cselekvési terve a kormánynak a megoldást illetően? (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mint említettem, a választ Répássy Róbert miniszterhelyettes úrtól fogjuk hallani. Parancsoljon!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először azzal kezdeném, hogy mi a helyzet. Ön azt mondja, hogy nem lehet tisztán látni, nem tudják pontosan, hogy mi fog következni. Az Országgyűlés döntése következtében a veszélyhelyzet megszűnt, mármint a Covid-járvány miatti veszélyhelyzet megszűnt, és ennek megszűnését követően… (Novák Előd: Cseberből vederbe!) Ennek megszűnését követően a határidők a veszélyhelyzet megszűnését követő 15. napon újrakezdődnek. Tehát lényegében május 31e után 15 nappal újrakezdődnek a határidők, azaz minden végrehajtási intézkedés, eljárási cselekmény lefolytatására, halasztására, a jegyző értesítésére vonatkozó határidő újrakezdődik. Tehát nem azonnal következik be 15-én minden végrehajtási cselekmény, ám a határidők újrakezdődnek.

Az elmúlt években az ingatlanok kiürítésének 99,5 százalékában az ingatlanokat a bentlakók önként hagyták el, tehát a klasszikus értelemben vett, kényszerintézkedéssel érintett kilakoltatásra csak az esetek 0,5 százalékában került sor, ami jól mutatja, hogy az ingatlant elhagyók lakhatása biztosított volt.

Tavaly az átlagos ingatlankiürítések száma 50 százalékkal csökkent, az idén pedig még tovább, hiszen az idén csak az önkényesen elfoglalt lakások kiürítése engedélyezett. Ez egyébként jelentős szám, szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a kiürítésre kerülő ingatlanok körülbelül egyötöde-egyhatoda olyan ingatlan, amely az önkényesen elfoglalt lakások közé tartozik.

2010 óta számtalan intézkedést tettünk, meghosszabbítottuk az ingatlankiürítési moratóriumot egészen a veszélyhelyzet végéig. Azt jelenti ez a meghosszabbítás, hogy gyakorlatilag két évig fel lehetett készülni arra, hogy be fog következni az ingatlanok kiürítése. Ahogy az előbb jeleztem, ez már részben önként is megtörtént, tehát valójában nem minden kiürítendő lakásból kell végrehajtás útján kitenni a jogtalanul ott lévőket, hanem ez egy sokkal kisebb szám.

A korábban ön által említett kvóták arra vonatkoztak, hogy lényegében felső határt szabott a kormány annak, hogy mennyi kiürítésre kerülhet sor. Most az a feltételezésünk, hogy a kiürítések nem fogják elérni ezeket a kvótákat, ahogyan elmondtam, azért, mert kétéves felkészülési idő volt rá, másrészt pedig azért, mert már önként is nagyrészt megtörténtek a kiürítések.

Viszont ön is utalt a 2010-14 közötti kormányzás időszakára, és ön is úgy fogalmazott, hogy ez a helyzet, amibe nagyon sokan kerültek, bizony a 2010 előtti kormányzás mellékterméke volt. (Z. Kárpát Dániel: 2001-től!) A 2010 előtti kormányzás miatt nőtt meg a devizahitelezés volumene, a legtöbb ember, aki a devizahitelezés csapdájába került, az bizony a 2010 előtti devizahitelezés miatt került rossz helyzetbe.

Azért azt nem állom meg szó nélkül, hogy jó lenne, ha a szövetségesükkel, Gyurcsány Ferenccel is beszélnének erről a problémáról, mert bizony ezért a felelősség őt terheli vagy őket is terheli, az ő kormányzásuk idején a baloldal szabadította rá az adósokra a devizahitelezést. Tehát jó lett volna, hogyha ezt akkor is tisztázzák, amikor közös listán indultak az elmúlt választáson. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

Kérem, a válaszomat fogadja el. A törvényt az Országgyűlés hozta, nem a kormány. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most megkérdezem Z. Kárpát Dániel képviselő urat, hogy elfogadjae az államtitkári választ.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha már visszamutogatás, akkor 2001-re mutogassunk vissza, amikor az egyoldalú szerződésmódosítások ilyen formában lehetővé váltak. Ki volt akkor a miniszter, államtitkár úr? Gondolkodjunk egy kicsit, hogyha elkezdjük a visszamutogatásnak az idősíkját!

Természetesen az önkényes lakásfoglalókat ebbéli tevékenységükben semmilyen formában nem támogatom, nyilván nem rájuk gondoltam. A kilakoltatások 2010 óta több mint 20 ezer áldozata jellemzően nem az önkényes lakásfoglalók közül kerül ki. Ne haragudjon, de ha ön abból, hogy nagyon sokan önként elhagyják az ingatlanukat, azt veszi le, hogy az ő lakhatásuk biztosított, az valami egészen szomorú neoliberális következtetés az ön részéről.

A helyzet az, hogy ha ezek az emberek meghúzzák magukat egy albérletben, a rokonoknál, az ismerősöknél, és emiatt fel kell hogy adják az életüket, a terveiket, a gyermekvállalási céljaikat, azt, hogy bővítsék a családjukat és megvalósítsák, amit megálmodtak az életükben, ez katasztrófa. Ön azt mondja, hogy nincs itt semmi látnivaló, ezzel ez el van intézve. Szerintem pedig ez felháborító, éppen ezért a válaszát semmilyen körülmények között nem áll módomban elfogadni. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:   48-53   54-59   60-65      Ülésnap adatai