Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizonyára tudják, hogy mi a Demokratikus Koalíció véleménye az Alaptörvényről, mi az álláspontunk ezzel a jogszabállyal kapcsolatban. Az a véleményünk a kezdetektől, és ez nem változott, hogy a jelenlegi Alaptörvény nem biztosít megfelelő keretet az ország közélete, az ország politikai élete számára, nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket egy demokratikus ország korszerű alkotmányával szemben joggal támaszt a közvélemény, joggal támasztanak az állampolgárok. Nem felel meg, mert nem konszenzusra törekedve, egyetértést keresve, széles körű társadalmi konzultációban született meg. Nem felel meg ennek, mert nem tartalmaz megfelelő garanciákat és védelmet az állampolgárok jogai számára.

Ezt az elmúlt évtizedben számos eset bizonyította, hogy a kormányzat, elsősorban a kormányzat számára olyan túlhatalmat biztosít ez az Alaptörvény, amely messze túlnyúlik azon, amelyet indokolna a kormányzás szükségszerű módja és az, hogy meg lehessen hozni a szükséges intézkedéseket. Nem felel meg azért sem, mert számos módon nyújt lehetőséget arra, hogy az informális hatalom a ciklusokon, a többség döntésein túlmutató hatalom lehetőségét teremtse meg a közélet számos területén. És nem felel meg azért sem, mert ezt az Alaptörvényt önök folyamatosan módosítgatják az éppen aktuális politikai szándékoknak megfelelően, de sosem konszenzusra törekedve, sosem egyetértésre törekedve, hanem mindig éppen annak alapján, hogy mi az önök pillanatnyi politikai érdeke.

(Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azért az mégiscsak mutat valamit, hogy az egykoron gránitszilárdságúnak mondott Alaptörvénynek tíz év alatt már a tizedik módosításánál tartunk. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem egy hosszú távra született, a viszonyokat hosszú távon megfelelően szabályozó Alaptörvényről van szó, hanem egy olyan gumialaptörvényről, amelyet önök éppen mindig úgy módosítgatnak, ahogy pillanatnyi kényük-kedvük, szándékuk és a pillanatnyi politikai érdekük ezt kívánja. Teljesen nyilvánvaló az is, hogy a mostani alaptörvény-módosításnak egyetlen célja van, az, hogy a koronavírus-járvány lecsengése után  szerencsére úgy tűnik, ennek a nehezén talán már túl vagyunk  módjuk legyen arra, hogy továbbra is fenntarthassák a veszélyhelyzetet, most majd egy másik hivatkozási alappal, most nem a koronavírus-járványra hivatkozva, hanem valami másra hivatkozva.

Félreértés ne essék, tudjuk és értjük, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszió, támadás, az a szörnyű háború, ami ma Ukrajnában zajlik, valóban veszélyt jelent Magyarországra nézve is. Tudjuk és értjük, hogy ennek vannak biztonsági és gazdasági kockázatai Magyarország számára. A kérdés tehát nem az, hogy vane ilyen veszély, a kérdés nem az, hogy szükség vane kormányzati intézkedésekre. A kérdés az, hogy szükség vane veszélyhelyzetre, és szükség vane az Alaptörvény módosítására ebben a helyzetben.

Mi úgy látjuk, hogy ez nem feltétlenül van így. Szeretném emlékeztetni az Országgyűlést egy történelmi példára. Antall József, akit baloldalisággal nyilván nem vádolhatunk, de kétségkívül a maga módján demokrata volt, a jugoszláv háború idején nem kért és nem kapott alkotmányon kívüli felhatalmazást, pedig az a háború, ha emlékeznek még hozzám hasonlóan idősebb képviselőtársaim, valóban közvetlenül a magyar határon is zajlott, sőt Magyarország területén is volt harci cselekmény. Az a háború rendkívül súlyos veszélyt jelentett Magyarországnak, de az Antall-kormány és Antall József a demokratikus alkotmányos keretek között kezelte ezt a háborús helyzetet.

Ma sem látjuk azt, hogy miért kellene ennek másképp lennie. Szükség lehet egy ilyen helyzetben, hiszen a jövőbe egyikünk sem lát, szükség lehet valóban arra, hogy szülessenek olyan intézkedések, amelyek valamilyen módon további felhatalmazást igényelnek. De ezeket az intézkedéseket…  én arra kérem önöket, hogy ne biankó felhatalmazást kérjenek ezekre az intézkedésekre, hanem hozzák ide őket a parlament elé. Egyrészt kétharmados többségük van, de másrészt szeretném önöknek mondani, hogy mindent, ami egyébként szükséges egy adott helyzetben, mi támogatni fogunk, és azt gondolom, a többi ellenzéki párt is így van vele.

(11.00)

De önök nem konkrét intézkedésekhez kérnek támogatást, nem konkrét javaslatokat hoznak ide, hanem újra biankó csekket kérnek. Talán emlékeznek arra, hogy amikor először ezt tették a koronavírus-járvány kezdetén, akkor mi azt mondtuk, önmagában azt elfogadjuk, hogy szükség lehet ilyen típusú felhatalmazásra, de két dolgot kérünk: az egyik, hogy legyen világos, hogy meddig tart, meddig érvényes ez a felhatalmazás, a másik pedig, hogy legyen megfelelő kontroll. Önök ezt a két kérést akkor sem voltak hajlandók elfogadni, nem sikerült erre megoldást találni. S mi lett a következmény? Az, hogy immár, ha jól számolom, majdnem két éve, sőt több mint két éve folyamatosan hosszabbítgatják a veszélyhelyzetet, újra és újra behozzák, újra és újra kezdeményezik anélkül, hogy érdemben mérlegelnék a beadványaikban, a törvényjavaslataikban, hogy erre szükség vane még.

S van baj a kontrollal is ebben a törvényjavaslatban is, hiszen ugyan említették az alkotmánybírósági kontrollt, csak éppen az alkotmánybírósági kontroll lehetősége nem időhöz kötött. Az Alkotmánybíróságnak, ha van kedve, foglalkozik vele, ha nincs kedve, nem foglalkozik vele. Valóban született egyetlen alkalommal olyan döntés, ahol az Alkotmánybíróság elbírálta az önök intézkedéseinek az alkotmányosságát, és úgy döntött, hogy nem felelnek meg a követelményeknek  ez az információszabadságra vonatkozó határidőkre vonatkozott , de rendszerszerűen garanciaként ez az intézmény nem működik.

Van egy másik nagyon puha garancia is a jelenlegi és a mostani törvényi szabályozásban is, amely azt írná elő, hogy a kormány képviselői rendszeresen beszámoljanak a parlamentnek arról, hogy milyen intézkedéseket hozott a kormány a veszélyhelyzet idején, ezt azonban az első fél év után sem írásban, sem szóban nem tették meg. (Nacsa Lőrinc: Nem voltál itt!) Egyetlen alkalommal sem fordult elő például az elmúlt fél év folyamán, hogy a kormány bármelyik képviselője beszámoljon arról, hogy a veszélyhelyzet idején a kormány milyen intézkedéseket tett.

A Magyarországot érintő egyik legfontosabb hatása jelenleg ennek a háborúnak, ennek a támadásnak a menekültválság. Mindannyian hálásak vagyunk azoknak a civileknek, akik elkezdték a menekültekkel való foglalkozást, akik az első pillanatban ott voltak, civil szervezetek, egyházi szervezetek, önkormányzatok  én büszke vagyok arra, hogy Kőbánya és Kispest önkormányzata párthovatartozás nélküli egyetértésben milyen módon támogatta a menekülteket , és természetesen köszönettel tartozunk a kormány tisztviselőinek vagy éppen a rendvédelmi szervek dolgozóinak, akik részt vesznek ebben a munkában.

De nem tudom, tudjáke, képviselőtársaim, hogy Magyarországon ma is tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet van érvényben. Mert ezt 2015-ben bevezették, és 2015 óta olyankor is meghosszabbították minden alkalommal, amikor egyébként szó sem volt tömeges bevándorlásról, migrációról, menekülthullámról. Azt szeretném mindezzel mondani, hogy a helyzet kezeléséhez szükséges jogi eszközök ma is rendelkezésére állnak a kormánynak. Hozzáteszem, az Alaptörvény ma is lehetőséget ad sokkal súlyosabb helyzetek kezelésére is, hiszen vannak további, rendkívüli jogrend szerinti lehetőségek is, természetesen megfelelő feltételek és garanciák esetén. Tehát ma is rendelkezésére áll a kormánynak minden jogi lehetőség arra, hogy a háború következményeit, a háborút kezelje.

Na de akkor miért kérnek mégis önök újra felhatalmazást, miért kérnek újra biankó csekket, miért kérik újra azt, hogy parlamenti ellenőrzés nélkül hozhassák meg a döntések hosszú sorát? Ennek az okát lényegében elmondták burkolt módon napirend előtt és most a parlamenti vitában is. Azért, mert a gazdasági helyzet rendkívül súlyos. És a gazdasági helyzet nem azért rendkívül súlyos, vagy nemcsak azért rendkívül súlyos, hogy pontos legyek, mert háború van a szomszédban, hanem azért is, mert kudarcos az önök gazdaságpolitikája és kudarcos az önök külpolitikája, amely Oroszországhoz kötötte Magyarország szekerét az elmúlt tíz évben.

Önök semmit nem tettek azért, hogy csökkentsék Magyarország energiafüggőségét, elsősorban az orosz földgáztól és kőolajtól való függőségét, semmit nem tettek annak érdekében, hogy mód legyen más módon pótolni az esetleg a háború miatt kieső energiát, nem tettek semmit annak érdekében, hogy ütésállóvá, ellenállóvá tegyék a magyar gazdaságot. Miniszter asszony most is szitokszóként említette a zöldítést, miközben Magyarország számára a valódi függetlenség  nem az elméleti függetlenség, hanem a valódi gazdasági függetlenség  egyik legfontosabb titka a megújuló energiák nagyobb arányú használata lenne, az, hogy ne külföldi energiahordozóktól, akár orosz olajszállítástól, akár orosz gázszállítástól, akár orosz uránszállítástól függjön a magyar gazdaság. Önök ebben nemcsak hogy nem tettek semmit, de az elmúlt években akadályozták a megújuló energiára való átállást, és emellett egy olyan szociális válság kezd el kibontakozni, amit önök megint csak szívesen fognak a háborúra, de sajnos már a háború előtt elkezdődött ennek a kibontakozása.

S tudják, csak a KSH-ban annyi az infláció, amennyit önök itt mondani szoktak, az üzletekben, a pénztáraknál 20-30 százalékos inflációval találkoznak az állampolgárok, és a nyugdíjukból nem a KSH-ban kell fizetniük, hanem a boltban a pénztárnál. Egyre nehezebben élnek a magyar emberek, egyre kevesebbre elég a nyugdíj, egyre kevesebbre elég a fizetés  már nem az önöké, vagy mondhatnám azt, hogy a mienk , hanem a keményen dolgozó munkások fizetése, vagy éppen a pedagógusok fizetése egyre kevesebb dologra elég. Önök ezt a helyzetet akarják kezelni, no meg azt a helyzetet, hogy van egy költségvetésünk, ami egy fikció. Ma Magyarországnak egy képzeletbeli költségvetése van, mert amit tavaly elfogadott a parlament 2022-re, abból ma már a címét kivéve lényegében semmi sem igaz.

Van egy vágtató infláció, van egy óriásira nőtt költségvetési hiány, van egy növekvő szociális válság, és önök ahelyett, hogy eljönnének a parlamentbe és elmondanák, hogy milyen gazdasági intézkedésekkel kívánják ezt kezelni, ezt megvitatnák az ország nyilvánossága előtt, ehelyett továbbra is azt a gyakorlatot szeretnék folytatni, amit az elmúlt két és fél évben folytattak, hogy kormányhatározatokkal, éjfélkor megjelenő közlönyökkel akarják meghozni azokat a döntéseket, amelyekkel megpróbálják betömni sorban a lyukakat, és közben újabb hatalmas lékeket ütnek az egyébként is rossz állapotban lévő hajón. Azért kell tehát önöknek ez a fajta felhatalmazás, hogy gazdasági-szociális döntéseket ellenőrzés és vita nélkül hozhassanak meg, vagy éppen azért, hogy betilthassák a pedagógusok vagy bármely más társadalmi csoport sztrájkját, ha a kényük-kedvük így kívánja.

Tudom, hogy a veszélyre való hivatkozás, a nagy, ismeretlen veszélyre való hivatkozás minden olyan politikai erőnek az állandó hivatkozása, amely korlátozni akarja a demokrácia működését és az állampolgárok szabadságát. De most, amikor éppen tegnap emlékeztünk meg a nácizmus feletti győzelem 77. évfordulójáról, akkor emlékeztetni kell arra is magunkat, hogy 77 évvel ezelőtt is kiderült, hogy a demokrácia képes megbirkózni a nehéz helyzetekkel is. Nem az egyeduralom, nem a demokrácia leépítése a válasz a nehéz helyzetekre, hanem éppen ellenkezőleg.

Benjamin Franklin mondta, hogy aki feladja az alapvető szabadságát az átmeneti biztonságért, az nem érdemli se a szabadságot, se a biztonságot. Mi nem kívánjuk föladni az állampolgárok szabadságát, nem kívánunk partnerek lenni a demokrácia további leépítésében és háttérbe szorításában, ezért ezt a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni. Ugyanakkor szívesen támogatunk minden olyan javaslatot, amely a háború következményeinek kezelését, a szociális válság enyhítését, a gazdasági problémák megoldását szolgálja, és amit idehoznak demokratikus módon a parlament elé. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)