Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy képviselői munkám második hetében a frakcióm nevében hozzászólhatok a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő szabályozási kérdésekről szóló törvényjavaslat vitájában.

(16.10)

Elöljáróban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat indoklásának első két bekezdésében veretes hazugságokat láttunk, olvastunk. Idézem:

„Magyarország Európa egyik legeredményesebb oltási programjával sikeresen küzdött a koronavírus-világjárvány ellen, amely lehetővé teszi, hogy a kormány a veszélyhelyzetet megszüntesse. A kormány elsődleges célja, csakúgy, mint eddig, hogy megvédje a magyar emberek életét és egészségét, valamint mérsékelje a gazdasági károkat és megőrizze a munkahelyeket. A világjárvány elleni védekezés elmúlt két éve bebizonyította, hogy a korábban elfogadott rendkívüli és átmeneti jogi keretek jól szolgálták ezeket a célokat.”

Ezzel szemben mi úgy véljük, hogy a kormány által régóta elhanyagolt magyar közegészségügyi rendszert felkészületlen állapotban érte a koronavírus-járvány. Túlzott központosítás, rossz kommunikáció, a járványügyi adatok teljes és teljesen indokolatlan eltitkolása, túlságosan oltásközpontú védekezés, magas halálozás jellemezték a két évvel ezelőtt kezdődő koronavírus-járvány elleni védekezést hazánkban. Az állítással szemben nem védtek meg senkit, sőt a világon lakosságszámra vetítve az egyik legmagasabb a halálozási arány Magyarországon, több mint 46 ezer ember halt meg koronavírus-fertőzés következtében, amellyel európai viszonylatban jelenleg a harmadik helyen állunk  hátulról.

Két év alatt több magyar ember halt meg koronavírus-fertőzés következtében, mint Nagykanizsa lakossága, majdnem annyi ember halt meg, mint Erzsébetváros lakossága 0-tól 120 évig. Ez a szám is bizonyítja, hogy az Orbán-kormány járványkezelése kudarcot vallott, de ez előre látható volt, hiszen az előző kormányzati ciklusban verte szét a kormány a jól működő ÁNTSZ-t, maradék munkatársait besorolva a járási és egyéb kormányhivatalokhoz.

Ehhez kell hozzászámolnunk azt a veszteséget is, ami azoknak a beteg embertársainknak az elvesztéséből adódik, akik a fejetlenül megszervezett kórházi és járóbeteg-ellátás következtében, krónikus betegségük megfelelő kezelésének elmaradása miatt haltak meg idő előtt. Lényegében nem volt érdemi járványkezelés, nem vonták be a védekezésbe sem a szakmát, sem a települési önkormányzatokat, mindvégig elégtelen volt a tesztelés volumene és a tesztelés megoldása, főleg a fizetőssé tétele, ahogy hiányzott egyébként a transzparens, érthető tájékoztatás is.

A koronavírus-járvány alatt a kormány számtalan hibát követett el, többször is megbukott, folyamatosan hazudott, vegzálta azokat, akik valóban segítettek a megfertőződött embereknek  de hát ennyit vártunk. A járványkezelésben önök jobbára rendőri és katonai megoldásokat erőltettek, nem hallgatták meg sem a települési önkormányzatok, sem a szakmai szervezetek, többek között az Orvosi Kamara javaslatait, holott ezekben rengeteg igazság volt, és segítette volna a járványkezelést.

Többszörösen bebizonyították, hogy nemcsak nem értenek az egészségügyhöz, hanem sorozatosan olyan intézkedéseket láthattunk önöktől, ami arról árulkodott, hogy nem is akartak javítani a közfinanszírozott egészségügyi intézmények, sem a benne erejük megfeszítésével dolgozó szakemberek, sem pedig az ezekben az intézményekben ellátott betegek sorsán.

Most is éppen ebből az előterjesztésből derülhetett ki számunkra és az újságírók számára, hogy az egészségügy nemhogy nem rendelkezik önálló minisztériummal ebben a kormányzati ciklusban, hanem az egyik konglomerátumból a másikba akarják átszervezni az ágazat irányítását. Az előterjesztésben nyolcszor szerepel „az egészségügyért felelős miniszter és a közbiztonságért felelős miniszter” kifejezés, kétszer viszont az egészségügyért és közbiztonságért felelős miniszterről beszél a jogszabály és az indoklása. Talán ebből vontunk le rossz következtetéseket. A napok óta keringő pletykáknak úgy lehetne véget vetni, hogy nem az EMMI és nem a BM fogja felügyelni az ágazatot. Ránk férne egy jó, szakszerű és működőképes minisztérium.

A járványügyi védekezésben meghatározó szerepet kaptak a háziorvosok, az ehhez szükséges feltételeket viszont csak hónapokkal később sikerült úgy-ahogy biztosítani számukra, jobbára itt is karitatív szervezetek és a települési önkormányzatok jóvoltából.

Nem véletlen, hogy ebben a két évben megszűnt 46 háziorvosi praxis  tehát nem üres, hanem megszűnt , és gyakorlatilag 177 praxis ürült ki úgy, hogy nem sikerült pótolni ott a szakembert, az orvost. Összesen most 667 praxis áll üresen, és ez azt jelenti, hogy 886 ezer embernek nincs háziorvosa. Tehát nem az a baj, hogy nem veszik föl a telefont a rendelőben vagy valamilyen technikai probléma van, hanem egyszerűen ennyi embernek van úgy háziorvosa, hogy egy héten kétszer valaki a szomszéd faluból vagy városból átmegy, és megpróbálja a tüzet eloltani. De az látható, hogy két éve az alapellátásban nem folyik semmiféle krónikus betegségnek a gondozása, és ennek a következményét a következő években fogjuk látni.

Nem lehet nem szót ejteni arról, hogy egy világjárvány, egy nemzeti tragédia esetén, ahol az elsők között vagyunk, jött a mutyi. Szégyen? Az! Lenyúlni az adófizetők pénzét békeidőben is gyalázatos, de nem a Fidesznek, ők már sportot űznek belőle, hogy még egy egészségügyi tragédia idején is folytatják.

Lélegeztetőgépek. A mohóságnak nem volt határa, és még ezen is nyerészkedni akartak. A koronavírus-járvány kezdetekor Magyarországon nagy problémát jelentett a lélegeztetőgépek hiánya, ezt a miniszterelnök úr is úgy aposztrofálta, hogy azért annyi van, hogy még háború esetén is kitartana. Ezt a hazugságot egyébként maguk a Külügyminisztériumban dolgozók sem hitték el, és 16 ezer gépet vásárolt meg az állam több mint 300 milliárd forintért. Túlárazott, használhatatlan lélegeztetőgépekből vásároltak be olyan sokat, hogy ha egy intenzív ellátásban dolgozó szakorvosra számoljuk, akkor nyolc lélegeztetőgép jutott volna rá. Egy szakorvos egy szakápolóval optimális esetben két lélegeztetett beteget tud kezelni  Magyarországon voltak olyan intenzív osztályok, ahol négy-öt betegre jutott két szakember, és sajnos ez is oka volt a magas halálozásnak.

Ezekért a gépekért, kiszámoltuk, ugyanis a brit nemzeti számvevőszék jelentéséből kiderült, akik szintén vettek kínai gépeket, ők átszámítva 1,3 millió forintért vettek egy gépet, nálunk, ha elosztjuk ezt a százhetven-valahányezer milliárd forintot (sic!), akkor 28 millióba került egy lélegeztetőgép. Ezeknek a lélegeztetőgépeknek nem volt megszervezve a szervizelése, nem volt megszervezve a pótalkatrész. Itt lett volna egy óriási lehetőség, hogy Magyarországon egy egységes gépparkot hozzunk létre, aminek utána sokkal egyszerűbb lett volna a működtetése, akár békeidőben is, nem kellett volna a járványra várni.

A legszebb a tegnapi hír, hogy a lélegeztetőgépek beszerzésében legnagyobb forgalmat lebonyolító kft. alig két évvel a nagy biznisz után végelszámolással megszűnt. Magyarul: mire kiderült, hogy kik vannak ebben a bizniszben, addigra már föl is számolták, nehogy valaki a nyomára jusson ennek. De én mint az egészségügyért jó néhány éve aggódó és abban 43 évet letöltő, nagyon keserű szájízzel fogadom ezeket a híreket.

Rátérve a törvényjavaslat érdemi rendelkezéseire, számos érthetetlen intézkedéssel találkozhattunk. Egyrészt az önellenőrzési célt szolgáló gyorstesztek forgalmazása a veszélyhelyzet megszűnésének hónapját követő harmadik hónapig hosszabbodik meg. Ennek nincs logikája, ugyanis ha véget ér a járvány, most lemennek a fertőzőszámok, és még három hétig lehet árulni ezeket gyógyszertáron kívül, annak semmilyen jelentősége nincs, mert azok a tesztek, amiket mondjuk, tavaly szereztek be, valószínűleg ősszel, amikor várhatóan újraindul a járvány, használhatatlanok lesznek, teljesen mindegy, hogy ezt gyógyszertárakban vagy pedig azon kívül lehet megvenni.

(16.20)

Az egészségbiztosítási tárgyú átmeneti szabályok között van a keresőképtelenség, és a keresőképesség orvosi elbírálásáról, annak ellenőrzéséről szól. Nagyon jó, végül is elmondhatjuk, hogy a járvány alatt végre lett egy olyan nyomtatvány, amely elektronikus úton készült, és elvileg eljuttatható volt a célszemélyhez. Két gond volt vele. Egy. A munkáltatók nem adták meg azt az e-mail-címüket, ahova küldhettük volna ezeket a papírokat. Ha pedig a betegnek küldtük el, akkor azt csak úgy fogadta el a legtöbb munkáltató, hogy vigye vissza a háziorvosnak, pecsételje le, írja alá, mert anélkül nem érvényes. Hoztak félig egy jó intézkedést, de ennek a végrehajtását nem beszélték meg a szakmával, és emiatt ez eléggé működésképtelen volt.

A kötelező védőoltásokkal kapcsolatban csak annyit szeretnék elmondani, hogy most, hogy egy évig még fizetés nélküli szabadságon lehet tartani, és itt a lényeg, a munkáltató döntésének megfelelően embereket, akik nem voltak hajlandók beoltatni magukat, igazából ez egy politikai gyávaságból született rendelkezés volt, és most is az, ugyanis ezt a konfliktust leviszi a munkáltató és a munkavállaló közé, pedig volt mindenkinek elég baja anélkül is. Tehát én nem gondolom, hogy egy jogszabálynak konfliktust kell gerjeszteni az emberek között akár úgy, hogy munkáltató és munkavállaló, akár úgy, hogy orvos és páciens.

Szabályozza a törvényjavaslat a védőoltások dokumentálását, illetve az ezt igazoló dokumentumok kinyomtatását. Hát, erről csak annyit szeretnék mondani, hogy az elejéhez képest valóban ez is javult, de ezt az összes adminisztrációt rátolták a háziorvosokra, akik nem tudták ezt elvégezni, mert egyszerűen olyan bonyolult volt ez a rendszer, és az EESZT nem volt hajlandó kommunikálni a háziorvosi szoftverekkel. Tehát mindenkinek egyesével kellett minden adatát beküldeni, arról nem is szólva, hogy olyan emberek, akik magyar állampolgárok, magyar tajszámuk van, csak Európában dolgoznak, például európai képviselő, nem lehetett berögzíteni őket, sokkal egyszerűbb volt akár egy török vagy egy libanoni állampolgárt az útlevele számával beazonosítani és bevinni, míg ezek a magyar emberek nem tudtak ehhez hozzájutni.

Az élelmiszerláncok hatósági felügyeletéről szóló törvény módosításában tulajdonképpen egy lyukas törvényt most nem foltoztak be. Ugyanis nincsenek válaszok azokra a részletkérdésekre, hogy az ÉMK-hoz kerülneke majd a felajánlott élelmiszerek, ha igen, hogyan fogják összegyűjteni, szállítani, milyen garancia van arra, hogy például a hűtőlánc nem szakad meg, hogy hogyan kell elszámolni ezeknek a termékeknek az áfájával. Most itt lett volna egy lehetőség arra, hogy ezt végigszabályozzák. Hát, benne van… (Egy mobiltelefon zavarja a hangosítási rendszert.  Nacsa Lőrinc: Telefon!) Nincs telefonom. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy ezek a kérdések nyitva maradtak.

Csak egy részletkérdésben szeretnék reflektálni Nacsa Lőrinc képviselőtársam megjegyzésére, vádjaira. Az Európai Gyógyszerészeti Ügynökség az EU szabályai szerint jogosult minden tagországban a hatósági döntést meghozni. Tehát ha ő hozott egy döntést, akkor azt a tagországok elfogadják, és ez visszafelé is működött volna, hogy ha a magyar OGYÉI azokkal a szabályokkal fogadta volna el vagy fogadta volna be ezeket a védőoltásokat, ahogy mondjuk, Paál professzor úr idején volt, akkor az EMA is elfogadta volna a magyar dokumentumokat.

Az volt a probléma, hogy az OGYÉI a gyártó által nyilvánosságra hozott és magyarra lefordított alkalmazási előiratot tette be dokumentumnak, és két hét alatt egy ilyen vizsgálatot egy gyógyszerről nem lehet megcsinálni. Aki ismeri a technológiát, tudja, hogy sokkal több idő lett volna. Ezt sokkal körültekintőbben, átgondoltabban kellett volna megcsinálni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK soraiból.)